Fenti cím nem fűrésztípust, nem is távol-keleti masszázsfajtát jelent, nem a világhírű orosz tudósról elnevezett egyetem beceneve, sőt, nem is új baloldali politikai csoportosulás nevének rövidítése. Fent olvasható szó egy aránylag újkeletű, főleg nagyvárosokban elterjedt népi játékot jelöl. A játék többek között Budapestet – értelemszerűen Rákosmentét is – érinti és lényege, hogy minden évben egy vagy két adott napon mintegy vezényszóra többnyire öntörvényű, de pszicho-szocio-ökonomikusan súlyosan és halmozottan hátrányos helyzetű bodza- és színesfémgyűjtő népréteg egyedei özönlik el a nagyvárost – Rákosmentén jellemzően az (engem is) érzékenyen érintő 4. számú egyéni választói körzetet -, tábort vernek, ki kempingszéken, ki kanapén eszik-iszik, mulatozik és a népi játék résztvevői “feltűnés nélkül” várják a “mannát”, a Városközpontban lakók megunt ingóságainak “közkinccsé” tételét. Amint szárba szökken a viseltes cuccoknak a közterületre történő kihelyezése, megkezdődik a játék legizgalmasabb része: a zabrálás, melynek nyomán az esetek túlnyomó többségében a Városközpont (és nem csak a központ) közterein és utcáin kő kövön nem marad. Az adott nap éjszakáján a játékosok egy láthatatlan játékmester varázsütésére a frissen megszerzett javakkal – többnyire vidéki – otthonaikba távoznak.

A lomi ( közkeletűbb nevén: lomizás) évről évre ismétlődően valóban hasonlóképp zajlott – a népszerű, de mégis sokakat zavaró népi játék némi lanyhulását csak a tavalyi évben vettük észre.

A – bizonyíthatóan nem keresztúriaktól származó – játék következő epizódja jövő héten várható. Kéretik a Polgármesteri Hivatal honlapjára (is) NAGYON FIGYELNI, mivel a “lomimenetrend” a 4. számú választói körzetet háromfelé szelte és mindenhol csak egy fix napon esedékes, minden “elhajlás” büntetést von(hat) maga után! Ergo: ha pl. július 11.-én a Balaton partján méltóztatnak lenni, a törött lábú hokedlit, a csavarmenet nélküli rugósfocit és a már nem guruló görkorcsolyát nem helyezhetik a “placcra” elutazás előtt, július 8.-án este, hanem csak és kizárólag az alábbiak szerint:

Akit érdekel, tudja, hogy fent ecsetelt, a közrendet és tisztaságot néhány napra virtuálissá romboló tevékenység ellen nem egyszer emeltem szót, melynek nyomán Krammer Rendőrkapitány úr, a Közterület-felügyelet és a Polgárőrség is megígérte, hogy teljesítőképességük és a törvény adta lehetőségek maximális ki- és felhasználásával igyekeznek majd gátat vetni a gyakorta közfelháborodást kiváltó kerületi “lomizásnak”. Úgy legyen!

“Tisztelt Dr. Fenke Ferenc!”

Azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy a Ferihegyi út 82. és 84. közötti játszóteret szeretnénk, ha felújítanák.

1977 óta lakunk itt és akkor még volt egy normális játszótér, amiből mára kettő hinta maradt, viszont az itt lakó gyerekek nagyon szívesen játszanak itt, mert árnyékos.

Sajnos a hajléktalanok előszeretettel ülnek itt és dobálják el az üvegeket, a csikkeket és a kutyák is itt végzik dolgukat. Takarítani is az anyukák szoktak, mert nem szeretnénk, hogy a gyerekek üvegszilánkokkal és cigaretta-csikkekkel játszanának.

Szeretnénk, ha lenne itt egy homokozó, egy mászóka, tehát egy normális játszótér, hogy a gyerekeink egy rendes, tiszta játszótéren nőhessenek fel.

Köszönettel

az itt lakó anyukák”

Fenti levelet július 2.-i fogadóórámon vettem kézhez és az anyukák engedélyével teszem közzé. Lévén, hogy kérésük szándékaimmal találkozik – bár minden hasonló “akció” a hivatali procedúra zátonyain hosszabb-rövidebb ideig elakadhat – azt nagyon nagy sebességgel – tehát az önkormányzati ciklus vége előtt –  igyekszem abszolválni.

Talán másfél évtizede – kriminalisztikában is jártas – szociológus csoport az orvos és a beteg közti információ-áramlás és – megőrzés tekintetében végzett igen tanulságos eredményeket felmutató felmérést.

A kutatás témája röviden az volt, hogy a járóbeteg-szakrendelésen megejtett 8-10 perces orvos-beteg találkozás nyomán az orvos által a betegnek saját betegségéről átadott információt a rendelőn túl a beteg mily mértékben tudja megőrizni, visszaadni, rekonstruálni? Megegyezés és szigorú séma szerint a szakrendelők orvosai a pácienseket azonos betegségtípusoknál azonos felvilágosító szöveggel tájékoztatták, lehetőség szerint azonos hatástani csoportba tartozó gyógyszert írtak. A kérdés tehát az volt, hogy mindebből – a rendelőből való távozást követően – a betegek mennyi információt bírnak megjegyezni. Ezt “tesztelendő” a kiválasztott szakrendelőkből távozó betegeket erre a célra “beidomított” orvostanhallgatók “támadták le” és kérdőívükön az orvos által alig egy perce elmondottak reprodukálására kérték Őket.

A “numerikus” végeredményt tételesen idézni nem tudom, de számomra döbbenetes volt: a szakrendelőkből távozó betegek az orvosok által mindahányszor elismételt sablonszöveg kb. 10 %-ára emlékeztek, 10-ből 6 beteg pedig azt nyilatkozta, hogy “az orvos nem mondott semmit”…!

Ez az – igen tanulságos felmérés – jut eszembe most, amikor az egészségügyi ellátás területi átszervezése nyomán keletkezett kisebb káoszon próbálunk úrrá lenni mi, a meg nem szüntetett fekvőbeteg-osztályok járóbeteg-szakrendelői és kórházi ambulanciái. Történik ugyanis július elseje óta átlag másfél óránként, hogy megszüntetett kórházi osztályok működő szakrendelőinek dolgozói korábbi ellátási területükről már kezelésbe vett és még kötelezően kezelésbe veendő pácienseiket szemrebbenés nélkül, sértődötten irányítják a már ma is túlterhelt Bajcsy Kórház ambulanciáira és a XVII. kerületi Szakrendelőbe. Teljesen korrekt, adekvát modorú páciens – vagy hozzátartozója – hívja fel remegő hangon a Bajcsy Urológiáját vagy a XVII. kerületi Szakrendelőt azzal, hogy a korábban területileg illetékes, minap bezárt Pest megyei Osztály járóbeteg-szakrendelésén további ellátását nem vállalják, hozzánk irányították át… és fentebb röviden ecsetelt, nagy merítésű dolgozat alapján a betegek szavahihetőségét illetően akár kétségeim is támadhatnának, ha fenti állítást szóról szóra meg nem ismételte volna kettőnél több beteg…

Itt és most tehát az egy napja bezárt, korábban fekvő-, ma már csak járóbeteg-ellátást végző osztályok méltánytalanul kiebrudalt betegeinek hiszek és kérem Őket, hogy ne hagyják magukat “lerázni”. Amennyiben – az egyértelmű rendelkezések ellenére – mégis ez történik, el fogjuk látni Őket.

Mai fogadóórám végeztével vegyes érzelmekkel távoztam a Hivatal 303. szobájából.

Örömömre szolgált, hogy a /4. számú/ képviselői körzetemben lakók egyre inkább magukénak érzik a velem közös feladatot: a Városközpont felvirágoztatását, valódi “rehabilitációját”. A Tabán utcai játszótér példás (egészen pontosan: képviselői keretből megvalósítottan ezideig példátlan) felújításán felbuzdulva a Ferihegyi út páros oldalának tömbjei között elhelyezkedő játszótér újjáépítését szorgalmazó anyukák kerestek meg…

Eddig soha nem ígértem megvalósíthatatlant… Igyekszem képviselői keretemmel okosan gazdálkodni, így minden valószínűség szerint kérésük megvalósítható. Arra a kérdésükre viszont, hogy az utóbbi több, mint 12 évben – három önkormányzati ciklus alatt – a balesetveszélyes, “lepukkant” játszóterekre elődeim mi okból nem fordítottak kellő pénzt és figyelmet, nem tudtam válaszolni.

Mai két, következő megkeresésem a területileg illetékes Evangélikusokhoz kapcsolható: az Egyházközség egyik tagja fogadóórámon csak és kizárólag annak okán tartotta fontosnak felkeresni, hogy kifejezze elismerését Egyházuk és híveik érdekében kifejtett közéleti szerepvállalásom okán (erdélyi származású római katolikusként is büszkén viselem ennek ódiumát). Megígérvén, hogy továbbra sem cselekszem másként, köszönetét kellő tisztelettel fogadtam.

A képviselői körzetemben található Laborcz Ferenc Általános Iskola korábban súlyos beteg – ma már gyógyulóban lévő – Dozsák Adrienn nevű tanulója érdekében – adománygyűjtés céljából – az Evangélikusok által másfél hónapja szervezett nagyszerű koncertről ejtettem már szót. A koncert fenomenális, a gyűjtés sikeres volt. Ma, fogadóórámon Adrienn Édesanyja – korábban Polgármester úrtól, ma tőlem is – lakhatásuk biztosításához kért sürgős segítséget. Jómagam minden lehetséges segítséget megadok. Szintúgy kérem Nyájas Olvasót: amennyiben teheti, segítsen. Elérhetőségem adott.

Fenti kép, Nyájas Olvasóm, nem tibeti zarándokok sátortábora, nem is szomáliai menekülteket ellátó ENSZ-misszió, nem a földrengés sújtotta Anatólia túlélőit ábrázolja, nem is a borneói szökőár helyszínén, hanem Semmelweis Ignác minden évben bográcsolással (is) megünnepelt születésnapján, a Bajcsy Kórház parkolójában készült.

Az idei ünnepi főzőverseny “de facto” győztese az Urológiai Osztály rizseslecsója volt – “de jure” valamilyen “áutszájder” csülkös babgulyás nyert – jelen alanyi blogíró azzal viszont eldicsekedhet, hogy miután a pazar kínálatot ( a teljesség és pontosság igénye nélkül: az érgyógyászok töltött káposztáját, a sürgősségiek pacalpörköltjét, a nőgyógyászok grillezett padlizsánját, a kardiológusok szív-máj-pörköltjét) huszárosan végigkóstolta, szövődménymentesen sikerült távoznia…

Semmelweis-nap alkalmából nincs betegfelvételi “moratórium” – napközben több, a X. és a XVII. kerületből beküldött sürgős esetet láttunk el.

Az egészségügy radikális átszervezése – és Semmelweis-nap – közepette és ellenére a Bajcsy Kórház tehát változatlanul üzemel.

“E héttől kezdődően a háziorvosok is megkapják a tájékoztatást arról, hogy területükön mely ellátási típusért melyik intézmény felel – mondta Szócska Miklós az m1 Lényeg című műsorában” (MTI, Magyar Nemzet)

Azt a kérdést, hogy X rákoskeresztúri vagy Y mendei körzeti orvost miért nem lehetett a területi átrendezésről három vagy négy hónapja tájékoztatni és miért holnap, vagy holnapután kell szembesülnie azzal, hogy pl. gyomortükrözésre vagy veseröntgenre május végén vagy június elején Z intézménybe előjegyzett betege július elsejétől már nem oda tartozik, ahová előjegyzése szól, már fel sem teszem.

Pest megye XVII. kerülethez közel fekvő településeiből nálunk jelentkező betegek százait láttuk el ( nem kötelező feladatként, kvázi “szívességből”) az elmúlt évtizedekben. Július elsejétől viszont a Bajcsy Kórház által kötelezően ellátandó terület szakmáktól függően, jelentősen bővül – a hagyományosan a Bajcsyhoz tartozó X. és XVII. kerület mellé csaknem minden szegmensben “elnyertük” például a XIX. kerületet. Hozzánk csatolták továbbá Pest megye Tóalmás -Tápiószecső – Vasad vonaltól nyugatra eső részét (ami kézenfekvő lett volna: Pécelt, nem). Fenti változtatások a gyakorlatban azt jelentik, hogy július elsejétől az előjegyzési idő a XVII. kerületi betegek számára is nőni fog – de még mindig nem lesz az Unió 4-6 hónapos szakorvosi várakozási listáihoz hasonlítható – érdemes lesz tehát a másfél éve általam is közzétett telefonszámokon (+361/4329606 , – 07 , -08) minden szakrendelésre jó időben bejelentkezni. “Sürgősséget” ezen túl is minden szakrendelő előjegyzés nélkül ellát, de kéretik tiszteletben tartani, hogy – példának okáért – a fél éve deréktáji fájdalmakat okozó lúdtalp nem képezi az ortopédiai sürgősségi ellátás tárgyát, mint ahogy a potencia-zavar, vagy a “felfázás” tünetei alapján 2×2 Sumetrolim tablettát igényelő húgyhólyaggyulladás sem feltétlenül a sürgős urológiai sebészet tárgyköre.

“Szócska Miklós kiemelte: az egészségügy újraszervezésében július elseje nem a végállapotot jelenti, hanem a kezdetet.”

Államtitkár úr – nyilván – biztos ebben.

Alábbi írás nem Vermeer közel 400 éve született, hasonló címet viselő festményének elemzése, nem is a festmény ihlette, 2003.-ban készült nagyszerű film parafrázisa… nem, nem erről van szó, viszont Nyájas Olvasó egy – fentiekhez képest profán – ma megélt élményünk részese lehet.

Tudván, hogy – a szokásoktól merőben eltérően – e hét végén semmilyen kórházi, ügyeleti és társadalmi, közszolgálati feladatot nem vállaltam, nejem és gyermekem ellentmondást nem tűrő, közös, egyidejű és egyhangú felkiáltással úgy döntött, hogy ma kora reggel látogatást teszünk a néhány hete Mátyásföldön üzemelő Erzsébet ligeti Strandon. Szó szót, majd tettet követett: hajnali negyed tízkor már ott nyüzsögtünk a strand ragyogó gyepén. A nyugágyat lepucolni, a napernyőt kinyitni, gyermekemre fürdőnadrágot adni sem volt időnk, amikor – mivel lehetetlennek bizonyult figyelmen kívül hagyni – arra lettünk figyelmesek, hogy a strand területére megérkezik…mit megérkezik…bevonul Aphrodité és Héphaisztosz… bevonul tehát korunk ragyogó párja: a húsz év körüli, csíknyi bikiniben feszítő, szőkére festett, göndörített hajában hatalmas lila rózsát, keresztcsonttájékán kéttenyérnyi tetoválást viselő, hájait magabiztosan remegtető leány és párja: fején szőke hajformájú csíkkal bíró, 175 centiméter magas, kb. 90 kilós ( ebből netto 65 kiló műizom), szintén agyontetovált, kockahasát diszkréten zsírral álcázott, mindigmerev “macsó”. Bevonultak tehát a strand területére és ettől kezdve csak és kizárólag rájuk lehetett – szabadott – figyelni lévén, hogy a kiskorúakra való tekintet nélkül elölről, majd hátulról, csókolózva, egymáson ülve kenegették egymást fényvédő faktorokkal, majd a 120 centiméteres medencébe hatolva – mint Poszeidón és Néreisz, a közönség “örömére” folytatták ugyanazt…

Fenti látványtól megkíséreltünk elszakadni, így negyedórányit a nejem által “forgatósnak” elkeresztelt -nagyszerűen megépített – sodrófolyosóban visítoztunk, amikor pedig a sodrásnak vége szakadt – és a hihetetlen sebességgel “közlekedő” gyermekemet sikerült végre utolérnem – békésebb vizekre “eveztünk”, ahol a következő látvány fogadott:

Kigyúrt”macsó” és a bongyorhajba tűzött hatalmas lila rózsa tulajdonosa a 120 centiméteres vízben álldogálva mereven néz maga elé – körülöttük kisebb sokadalom. A beszédfoszlányokból sikerült csupán tájékozódnunk (ezt is természetesen gyermekem hallotta meg) afelől, hogy csíkbikinijű, tetovált fiatal hölgy vízbe esett, igen értékes gyöngyfülbevalója lázas keresésének vagyunk szemtanúi.

A kétségbeesett kutakodás valahányadik percében nagyszerű “macsó” és rengő idomú kedvese mellé, a partra érkezik a vélhetően segítségül hívott két úszómester… egyikük kisvártatva kigyúrt “macsó” felé rikkant: “- Ott van ni, a hölgy lábánál a gyöngy fülbevaló – láttam csillogni, merüljön gyorsan alá!”

Mire kigyúrt “macsó”, falfehéren: “- Nem tudok úszni…!”

Megérkezvén ma reggel Rákosmente 4. számú egyéni választói körzetének csaknem közepén elterülő munkahelyemre, a Ferihegyi út 95. alá, a betegeknek fenntartott parkolóban a következő látvány fogadott:

Még egy olyan zivatar, amilyen mára virradóra zúdult Rákosmentére és lelki szemeimmel máris látom a Trabantjuk tetejére erősített csáklyával érkező, a Suzukijuk után gumicsónakot vonszoló, gólyalábakon, vagy szörfdeszkán közlekedő gyógyulni vágyókat…

Télen viszont fölösleges a Fő térre műjeget telepíteni, hiszen az ábrázolt terület téli sportokra való hasznosítása a Fővárosnak és/vagy a Bajcsy Kórháznak a vizitdíjnál is komolyabb bevételt jelenthet…

Az sem kizárt viszont, hogy a vízelvezetést lenne szükséges valamilyen módon megoldani…

Részlet a kormánypárti Magyar Nemzet c. napilap június 20.-i számának első oldalán megjelent, “Átalakuló kórházi ellátórendszer” című, Zivkovics Natália által jegyzett cikkéből:

“Alig több mint egy hét múlva újjáalakul a kórházi ellátórendszer Magyarországon. Számos fekvőbeteg-ellátó intézményben egész osztályokat zárnak be, elsősorban olyan kis szakmákban, mint a szemészet, az urológia vagy a fül-orr-gégészet…” (Itt és most ne firtassuk, hogy mi okból lett “kis szakmának” minősítve az elképesztő precizitást és műszerezettségi igényt felmutató szemészet, vagy a 4-6-8 órás radikális műtéteiről “elhíresült” gégészet vagy urológia…engedtessék e megállapítást az ifjú újságíró tájékozatlanságának rovására írni…)

“Sem a betegek, sem a háziorvosok nem tudják például, hogy hol milyen változások lesznek, melyik beteget hová kell majd beutalni. A minisztérium szerint továbbra is mindenkinek a háziorvosát kell felkeresnie, akik az interneten keresztül megnézhetik, ki hová tartozik. A kórházigazgatók úgy látják: az újonnan hozzájuk kerülő páciensek ellátásáért senki sem garantálja számukra a finanszírozást(…) Az említett változásokból következik, hogy át kellett szervezni a beutalási rendet. Azokat a betegeket, akik eddig olyan kórházhoz tartoztak, amelyben most megszűnnek bizonyos ellátástípusok, más helyre kell irányítani. Újra kellett osztani az intézmények területi ellátási kötelezettségét is, amely meghatározza számukra, hogy mely településekről érkező betegeket kell kötelezően ellátniuk”

Arról, hogy a XVII. kerületi betegeket – tehát mindazokat, akikért felelősséggel tartozom – milyen módon érinti fenti , a minisztérium által vezényelt átalakítás, honlapomon rövidesen tájékoztatom.

A kicsinyek azt már a múlt hét végén birtokukba vehették, de tegnap, június 13.-án, Riz Levente polgármester úr jelenlétében hivatalosan is átadtuk a Tabán utcai új játszóteret:

Az új eszközöknél csak a gyermekek jókedve volt magával ragadóbb:

A Napsugár Óvoda legtehetségesebb csemetéi által előadott – X-faktor-selejtezőre hajazó – nagyszerű műsort a lehető legrosszabbkor rázendítő eső szakította félbe:

Legközelebb esőnapot is beiktatunk…