Talán másfél évtizede – kriminalisztikában is jártas – szociológus csoport az orvos és a beteg közti információ-áramlás és – megőrzés tekintetében végzett igen tanulságos eredményeket felmutató felmérést.

A kutatás témája röviden az volt, hogy a járóbeteg-szakrendelésen megejtett 8-10 perces orvos-beteg találkozás nyomán az orvos által a betegnek saját betegségéről átadott információt a rendelőn túl a beteg mily mértékben tudja megőrizni, visszaadni, rekonstruálni? Megegyezés és szigorú séma szerint a szakrendelők orvosai a pácienseket azonos betegségtípusoknál azonos felvilágosító szöveggel tájékoztatták, lehetőség szerint azonos hatástani csoportba tartozó gyógyszert írtak. A kérdés tehát az volt, hogy mindebből – a rendelőből való távozást követően – a betegek mennyi információt bírnak megjegyezni. Ezt “tesztelendő” a kiválasztott szakrendelőkből távozó betegeket erre a célra “beidomított” orvostanhallgatók “támadták le” és kérdőívükön az orvos által alig egy perce elmondottak reprodukálására kérték Őket.

A “numerikus” végeredményt tételesen idézni nem tudom, de számomra döbbenetes volt: a szakrendelőkből távozó betegek az orvosok által mindahányszor elismételt sablonszöveg kb. 10 %-ára emlékeztek, 10-ből 6 beteg pedig azt nyilatkozta, hogy “az orvos nem mondott semmit”…!

Ez az – igen tanulságos felmérés – jut eszembe most, amikor az egészségügyi ellátás területi átszervezése nyomán keletkezett kisebb káoszon próbálunk úrrá lenni mi, a meg nem szüntetett fekvőbeteg-osztályok járóbeteg-szakrendelői és kórházi ambulanciái. Történik ugyanis július elseje óta átlag másfél óránként, hogy megszüntetett kórházi osztályok működő szakrendelőinek dolgozói korábbi ellátási területükről már kezelésbe vett és még kötelezően kezelésbe veendő pácienseiket szemrebbenés nélkül, sértődötten irányítják a már ma is túlterhelt Bajcsy Kórház ambulanciáira és a XVII. kerületi Szakrendelőbe. Teljesen korrekt, adekvát modorú páciens – vagy hozzátartozója – hívja fel remegő hangon a Bajcsy Urológiáját vagy a XVII. kerületi Szakrendelőt azzal, hogy a korábban területileg illetékes, minap bezárt Pest megyei Osztály járóbeteg-szakrendelésén további ellátását nem vállalják, hozzánk irányították át… és fentebb röviden ecsetelt, nagy merítésű dolgozat alapján a betegek szavahihetőségét illetően akár kétségeim is támadhatnának, ha fenti állítást szóról szóra meg nem ismételte volna kettőnél több beteg…

Itt és most tehát az egy napja bezárt, korábban fekvő-, ma már csak járóbeteg-ellátást végző osztályok méltánytalanul kiebrudalt betegeinek hiszek és kérem Őket, hogy ne hagyják magukat “lerázni”. Amennyiben – az egyértelmű rendelkezések ellenére – mégis ez történik, el fogjuk látni Őket.