Mai fogadóórám végeztével vegyes érzelmekkel távoztam a Hivatal 303. szobájából.

Örömömre szolgált, hogy a /4. számú/ képviselői körzetemben lakók egyre inkább magukénak érzik a velem közös feladatot: a Városközpont felvirágoztatását, valódi “rehabilitációját”. A Tabán utcai játszótér példás (egészen pontosan: képviselői keretből megvalósítottan ezideig példátlan) felújításán felbuzdulva a Ferihegyi út páros oldalának tömbjei között elhelyezkedő játszótér újjáépítését szorgalmazó anyukák kerestek meg…

Eddig soha nem ígértem megvalósíthatatlant… Igyekszem képviselői keretemmel okosan gazdálkodni, így minden valószínűség szerint kérésük megvalósítható. Arra a kérdésükre viszont, hogy az utóbbi több, mint 12 évben – három önkormányzati ciklus alatt – a balesetveszélyes, “lepukkant” játszóterekre elődeim mi okból nem fordítottak kellő pénzt és figyelmet, nem tudtam válaszolni.

Mai két, következő megkeresésem a területileg illetékes Evangélikusokhoz kapcsolható: az Egyházközség egyik tagja fogadóórámon csak és kizárólag annak okán tartotta fontosnak felkeresni, hogy kifejezze elismerését Egyházuk és híveik érdekében kifejtett közéleti szerepvállalásom okán (erdélyi származású római katolikusként is büszkén viselem ennek ódiumát). Megígérvén, hogy továbbra sem cselekszem másként, köszönetét kellő tisztelettel fogadtam.

A képviselői körzetemben található Laborcz Ferenc Általános Iskola korábban súlyos beteg – ma már gyógyulóban lévő – Dozsák Adrienn nevű tanulója érdekében – adománygyűjtés céljából – az Evangélikusok által másfél hónapja szervezett nagyszerű koncertről ejtettem már szót. A koncert fenomenális, a gyűjtés sikeres volt. Ma, fogadóórámon Adrienn Édesanyja – korábban Polgármester úrtól, ma tőlem is – lakhatásuk biztosításához kért sürgős segítséget. Jómagam minden lehetséges segítséget megadok. Szintúgy kérem Nyájas Olvasót: amennyiben teheti, segítsen. Elérhetőségem adott.