Alábbi írás nem Vermeer közel 400 éve született, hasonló címet viselő festményének elemzése, nem is a festmény ihlette, 2003.-ban készült nagyszerű film parafrázisa… nem, nem erről van szó, viszont Nyájas Olvasó egy – fentiekhez képest profán – ma megélt élményünk részese lehet.

Tudván, hogy – a szokásoktól merőben eltérően – e hét végén semmilyen kórházi, ügyeleti és társadalmi, közszolgálati feladatot nem vállaltam, nejem és gyermekem ellentmondást nem tűrő, közös, egyidejű és egyhangú felkiáltással úgy döntött, hogy ma kora reggel látogatást teszünk a néhány hete Mátyásföldön üzemelő Erzsébet ligeti Strandon. Szó szót, majd tettet követett: hajnali negyed tízkor már ott nyüzsögtünk a strand ragyogó gyepén. A nyugágyat lepucolni, a napernyőt kinyitni, gyermekemre fürdőnadrágot adni sem volt időnk, amikor – mivel lehetetlennek bizonyult figyelmen kívül hagyni – arra lettünk figyelmesek, hogy a strand területére megérkezik…mit megérkezik…bevonul Aphrodité és Héphaisztosz… bevonul tehát korunk ragyogó párja: a húsz év körüli, csíknyi bikiniben feszítő, szőkére festett, göndörített hajában hatalmas lila rózsát, keresztcsonttájékán kéttenyérnyi tetoválást viselő, hájait magabiztosan remegtető leány és párja: fején szőke hajformájú csíkkal bíró, 175 centiméter magas, kb. 90 kilós ( ebből netto 65 kiló műizom), szintén agyontetovált, kockahasát diszkréten zsírral álcázott, mindigmerev “macsó”. Bevonultak tehát a strand területére és ettől kezdve csak és kizárólag rájuk lehetett – szabadott – figyelni lévén, hogy a kiskorúakra való tekintet nélkül elölről, majd hátulról, csókolózva, egymáson ülve kenegették egymást fényvédő faktorokkal, majd a 120 centiméteres medencébe hatolva – mint Poszeidón és Néreisz, a közönség “örömére” folytatták ugyanazt…

Fenti látványtól megkíséreltünk elszakadni, így negyedórányit a nejem által “forgatósnak” elkeresztelt -nagyszerűen megépített – sodrófolyosóban visítoztunk, amikor pedig a sodrásnak vége szakadt – és a hihetetlen sebességgel “közlekedő” gyermekemet sikerült végre utolérnem – békésebb vizekre “eveztünk”, ahol a következő látvány fogadott:

Kigyúrt”macsó” és a bongyorhajba tűzött hatalmas lila rózsa tulajdonosa a 120 centiméteres vízben álldogálva mereven néz maga elé – körülöttük kisebb sokadalom. A beszédfoszlányokból sikerült csupán tájékozódnunk (ezt is természetesen gyermekem hallotta meg) afelől, hogy csíkbikinijű, tetovált fiatal hölgy vízbe esett, igen értékes gyöngyfülbevalója lázas keresésének vagyunk szemtanúi.

A kétségbeesett kutakodás valahányadik percében nagyszerű “macsó” és rengő idomú kedvese mellé, a partra érkezik a vélhetően segítségül hívott két úszómester… egyikük kisvártatva kigyúrt “macsó” felé rikkant: “- Ott van ni, a hölgy lábánál a gyöngy fülbevaló – láttam csillogni, merüljön gyorsan alá!”

Mire kigyúrt “macsó”, falfehéren: “- Nem tudok úszni…!”