Kommentár nélkül, járvány idején…

(forrás: blogstar.hu)

Koronavírus avagy A magyar beteg (126.)

Többen kérdezték, hogy mi az oka annak, hogy az új (COVID-19) járvánnyal kapcsolatban nem jelentetek meg jegyzetet, ezért mindezzel kapcsolatban itt és most üzenem:

1. Dr. Bodnár Attila, a Bajcsy Kórház főigazgatója utasításának megfelelően a tájékoztatás kórházunk vezetőségének, azon belül a kommunikációért felelős vezetőnek a jogköre. A kórház honlapján ( www.bajcsy.hu ) a releváns információk olvashatók.

2. A Szakrendelő munkájának, napirendjének átszervezése folyamán, a Bajcsy Kórházzal közös akcióterv végrehajtása közepette se időm, se energiám nem lett volna blogbejegyzés írására.

Jegyzet helyett álljon itt egy nagyszerű, tegnapi fotó, mely a Debreceni Egyetem kerítésénél készült (ezen az egyetemen szereztem 40 évvel ezelőtt általános orvosi diplomámat):

(forrás: MTI)

Makk Marci 2020

Elképesztő lelkesedés, elképesztően motivált óvodások, elképesztően hatékony óvónénik, elképesztően izgalmas verseny jellemezte a sokadik “makkmarcit”, a kerületi óvodások immár 22 évvel ezelőtt elindított sport-vetélkedőjét.

A versenyt – a Betlehem Óvodát néhány század másodperccel megelőzve – az Aprófalva csapata nyerte meg.

Itt és most gratulálok az ötletgazdáknak, a szervezőknek, a gyermekeknek, az óvónéniknek, dadusaiknak, a  szülőknek egyaránt! Nagyszerű volt!

Magyarország ellenzéke avagy A magyar beteg (125.)

2019. június 3.-i (Doktor Cs. Katalin avagy A magyar beteg – 117), illetve 2019. június 29.-i (Pillanat avagy A magyar beteg – 118) jegyzeteimre (l. ott) mintegy 8 hónap elteltével született – ha úgy tetszik – “parafrázis” két kiváló publicista tollából. Ezek közül előbb Varga-Bíró Tamás “Az ellenzék a nemzet ellen visel hadat” című írásából idéznék:

“Teljesen mindegy, hogy a kommunista diktatúra alatt aranykalickába született Dobrev Kláráról, vagy a rendszerváltás utáni nemzedéket képviselő, ugyancsak kivételezett helyzetben felnövekedett Donáth Annáról, annak kanadai ikertornyáról, Cseh Katalinról, illetve a honi ellenzék bármely más kulcsfigurájáról beszélünk-e. Egy dolog ugyanis közös bennük: bizony a hazájukat támadják a nap 24 órájában. Teszik pediglen ezt annak ürügye alatt, hogy ők az ellenzék, és ez a dolguk.”

A másik, idevágó írás (Botond Bálint publicisztikája) kristálytiszta elemzése mindannak, amire jómagam – amatőr elemző és alanyi blogszerzőként – fent említett, júniusban született és számos kommentárt gerjesztő írásaimban utaltam:

https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-momentum-mozgalom-az-identitas-nelkuli-emberek-partja-7779275

Köszönet avagy A magyar beteg (124.)

Postafiókunkba néhány napja újabb levél érkezett, melyet – úgyszintén a szerző beleegyezésével – változatlanul közlök:

“Tisztelt Hölgyem/Uram!

2019. december 5.-én vettem részt terheléses vércukor vizsgálaton a Ferihegyi úti szakrendelőben. Egy fiatal, hosszú szőke hajú nővér vett tőlem vért, azt hiszem, Zsuzsannának hívják. Nehezen viselem a vérvételt, és Ő figyelmes és kedves volt, sokat segített nekem, hogy átvészeljem ezt a számomra nehéz helyzetet. Mivel többször is vissza kellett mennem (a terheléses vizsgálat során összesen négyszer vettek tőlem vért) láttam azt, hogy mindenkihez hasonlóképpen viszonyul, a vérvételre érkezőkkel empatikusan és törődően bánik. Elmondható ez a vele együtt dolgozó idősebb szőke hölgyről is, és ha valami probléma adódott – bejött például egy nagyon sírós kisgyerek – akkor nagyon jól összedolgoztak és támogatták egymás munkáját.

Szeretném megköszönni figyelmességüket, és jó lenne, ha ez az üzenet a vérvételi osztályon dolgozó nővérekhez is eljutna.

Üdvözlettel:

Kovács Zsófia”

A köszönőlevelet természetesen saját kezűleg juttattam el Zsuzsához és Fridához : Ők a szóban forgó, naponta 70-100 vérvételt /!/ abszolváló nagyszerű asszisztensnőink.

“Rémisztő képződmény”

Fenti díszítő jelzővel illette bizonyos Niedermüller Péter, tanult mestersége szerint állítólag kulturális antropológus (?!), 2019. október 13. óta Erzsébetváros lakosságának jóvoltából a VII. kerület polgármestere a magunkfajta fehér, keresztény, heteroszexuális embereket. Nevezettről – szokásommal ellentétben – a nyugalom megzavarásának és a jó ízlés megsértésének veszélye okán nem közlök fotót. Főnökei, a szemlőhegyi hobbitáncos és szemkilövető sztárproletár, valamint a magyar választópolgárok jóvoltából Brüsszelben hazánkat áruló neje (az úgynevezett “Demokratikus Koalíció” nevű “képződmény” vezetői) mindezt vállalják… megjegyzem: várható volt. Mi meg, a XVII. kerület fehér, heteroszexuális kereszténydemokratái tiltakozásunkat -a Fidesszel karöltve – holnap, január 30.-án, 17 órakor a VII. kerületi Polgármesteri Hivatal ( Erzsébet krt. 6.) előtt nyilvánítjuk ki.

Nota bene: “nieder” németül: alantas.

Elismerés avagy A magyar beteg (123.)

Postafiókunkban minap elektronikus levél landolt. Ezt most – a szerző beleegyezésével – változtatás nélkül adom közre:

“Tisztelt Hölgyem, Uram!

A mai napon a XVII. kerületi Szakrendelőben jártam a sebészeten. Sajnos a nyakamon egy duzzanat keletkezett. Pár perces várakozás után behívtak, ahol három nagyon kedves hölgy fogadott, gyorsan megvizsgáltak. Egy kisebb műtétre került sor, ami közben nagyon figyelmesen jártak el, nyugtatgattak. Szerencsére keveset járok orvoshoz, általában rosszakat hallok az egészségügyről. Ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam, aminek nagyon örültem. Dr. Drexler Tímea és a vele együtt dolgozó két asszisztens hölgynek is nagyon köszönöm a munkáját!

Üdvözlettel:

Dezsőfi Károly”

BÚÉK !

Feszültségmentes, BOLDOG , eredményes ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

MINDNYÁJUKNAK ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPET…

…valamint keresztény, magyar Magyarországot kívánok!




Képviselő-testületi ülés, Rákosmente, 2019. december 12.

Természetesen nem áll szándékomban a teljes testületi ülés elemzése, mindössze egyetlen napirendi pontra fókuszálnék és ez nem más, mint a 38.000 példányban megjelenő kerületi újsággal, a Hírhozóval kapcsolatos előterjesztés. A lap önkormányzati fenntartású, a testület feladata megszavazni a lap megjelentetéséhez szükséges feltételek biztosítását. Az már néhány napja, ez Erőforrás Bizottság ülésén zajlott vita kapcsán kiderült, hogy az előterjesztést az ellenzék nem fogja támogatni. Ott, valamint a testületi ülésen is az volt a vezérelvük, hogy az újság “elfogult”, “csak a kormánypártok véleményét tükrözi”, “miért nem szabad politikai hirdetést megjelentetni”, “miért nem szerepelnek benne az ellenzéki képviselők”…stb, stb… Mindezt természetesen nem hagyhattam szó nélkül. Felszólalásomat – mivel nem szoktam “papíralapú” felolvasást tartani – megkísérelem lehető legpontosabban felidézni:

“Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Képviselő-társaim!

Már az Erőforrás Bizottság ülésén kiderült, hogy az Ellenünk Egyesült Ellenzék kifogást emel a Hírhozó megjelentetésének támogatásával kapcsolatban. Fő érveik az “elfogultság”, a “részrehajlás”, a “csak a kormánypártok elvrendszere jelenik meg”, az újságban “nem szerepelhetnek az ellenzéki képviselők”, stb…

Itt és most engedjék meg, hogy elmondjam, hogy nézett ki a Hírhozó 2002 és 2006 között, amikor a 30 tagú Képviselő-testületben 15 szocialista, 2 úgynevezett civil, valamint 5 darab szabaddemokrata képviselő ült (abban a reményben, hogy tetszenek még emlékezni utóbb említett formációra…) Az akkor talán 26 oldalon megjelenő kiadvány minden egyes számában átlagosan 8 riport/interjú/fotó jelent meg az amúgy személyében tiszteletre méltó szocialista polgármesterrel, további 8 riport/fotó/interjú a mérhetetlen mennyiségű alpolgármesterrel, tanácsnokkal, szakértővel. Arról tudósítás az újságban alig, ha igen, akkor tőmondatokban, vagy soha nem jelent meg, amit az akkori ellenzék mondott, vagy amikor jómagam a testületi ülésen felszólaltam. Bizonyos idő (néhány hónap) után kénytelen voltam felajánlani segítségemet a Hírhozó aktuális főszerkesztőjének a hallászavar kezelése, illetve a rövid távú memóriája javítása végett. Megjegyzem, hogy az újságban életem egyik legfontosabb felszólalását se láttam viszont. Abban éppen tizenöt éve, a külhoniak kettős állampolgárságáról szóló, kudarcba fulladt népszavazásáról szóltam. Ezt a politikai baloldal akkori vezére, a prímszámokat kihívásként megélő, a kígyókkal kígyózó szemlőhegyi sztárproletár apoteozisát követően, a kudarc okán a felelősséget kerületi szinten is számon kérve tettem. Mindez a kiadványban – “természetesen” – nem jelenhetett meg.

Ehhez képest, kedves képviselő-társaim, a jelenlegi Hírhozó részéről Önök mérték felett el vannak kényeztetve.”