Elismerés avagy A magyar beteg (123.)

Postafiókunkban minap elektronikus levél landolt. Ezt most – a szerző beleegyezésével – változtatás nélkül adom közre:

“Tisztelt Hölgyem, Uram!

A mai napon a XVII. kerületi Szakrendelőben jártam a sebészeten. Sajnos a nyakamon egy duzzanat keletkezett. Pár perces várakozás után behívtak, ahol három nagyon kedves hölgy fogadott, gyorsan megvizsgáltak. Egy kisebb műtétre került sor, ami közben nagyon figyelmesen jártak el, nyugtatgattak. Szerencsére keveset járok orvoshoz, általában rosszakat hallok az egészségügyről. Ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam, aminek nagyon örültem. Dr. Drexler Tímea és a vele együtt dolgozó két asszisztens hölgynek is nagyon köszönöm a munkáját!

Üdvözlettel:

Dezsőfi Károly”

BÚÉK !

Feszültségmentes, BOLDOG , eredményes ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

MINDNYÁJUKNAK ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPET…

…valamint keresztény, magyar Magyarországot kívánok!




Képviselő-testületi ülés, Rákosmente, 2019. december 12.

Természetesen nem áll szándékomban a teljes testületi ülés elemzése, mindössze egyetlen napirendi pontra fókuszálnék és ez nem más, mint a 38.000 példányban megjelenő kerületi újsággal, a Hírhozóval kapcsolatos előterjesztés. A lap önkormányzati fenntartású, a testület feladata megszavazni a lap megjelentetéséhez szükséges feltételek biztosítását. Az már néhány napja, ez Erőforrás Bizottság ülésén zajlott vita kapcsán kiderült, hogy az előterjesztést az ellenzék nem fogja támogatni. Ott, valamint a testületi ülésen is az volt a vezérelvük, hogy az újság “elfogult”, “csak a kormánypártok véleményét tükrözi”, “miért nem szabad politikai hirdetést megjelentetni”, “miért nem szerepelnek benne az ellenzéki képviselők”…stb, stb… Mindezt természetesen nem hagyhattam szó nélkül. Felszólalásomat – mivel nem szoktam “papíralapú” felolvasást tartani – megkísérelem lehető legpontosabban felidézni:

“Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Képviselő-társaim!

Már az Erőforrás Bizottság ülésén kiderült, hogy az Ellenünk Egyesült Ellenzék kifogást emel a Hírhozó megjelentetésének támogatásával kapcsolatban. Fő érveik az “elfogultság”, a “részrehajlás”, a “csak a kormánypártok elvrendszere jelenik meg”, az újságban “nem szerepelhetnek az ellenzéki képviselők”, stb…

Itt és most engedjék meg, hogy elmondjam, hogy nézett ki a Hírhozó 2002 és 2006 között, amikor a 30 tagú Képviselő-testületben 15 szocialista, 2 úgynevezett civil, valamint 5 darab szabaddemokrata képviselő ült (abban a reményben, hogy tetszenek még emlékezni utóbb említett formációra…) Az akkor talán 26 oldalon megjelenő kiadvány minden egyes számában átlagosan 8 riport/interjú/fotó jelent meg az amúgy személyében tiszteletre méltó szocialista polgármesterrel, további 8 riport/fotó/interjú a mérhetetlen mennyiségű alpolgármesterrel, tanácsnokkal, szakértővel. Arról tudósítás az újságban alig, ha igen, akkor tőmondatokban, vagy soha nem jelent meg, amit az akkori ellenzék mondott, vagy amikor jómagam a testületi ülésen felszólaltam. Bizonyos idő (néhány hónap) után kénytelen voltam felajánlani segítségemet a Hírhozó aktuális főszerkesztőjének a hallászavar kezelése, illetve a rövid távú memóriája javítása végett. Megjegyzem, hogy az újságban életem egyik legfontosabb felszólalását se láttam viszont. Abban éppen tizenöt éve, a külhoniak kettős állampolgárságáról szóló, kudarcba fulladt népszavazásáról szóltam. Ezt a politikai baloldal akkori vezére, a prímszámokat kihívásként megélő, a kígyókkal kígyózó szemlőhegyi sztárproletár apoteozisát követően, a kudarc okán a felelősséget kerületi szinten is számon kérve tettem. Mindez a kiadványban – “természetesen” – nem jelenhetett meg.

Ehhez képest, kedves képviselő-társaim, a jelenlegi Hírhozó részéről Önök mérték felett el vannak kényeztetve.”

Ételosztás

Mint már oly’ sok éve, idén is meleg étellel segítjük a rászoruló nagycsaládosokat, nélkülözőket, hajléktalanokat. Az ételosztás támogatói a Rákosmenti Adományház Egyesület, a XVII. kerületi Önkormányzat és a Magyar Vöröskereszt XVII. kerületi szervezete, jómagam a Kereszténydemokrata Néppárt önkormányzati képviselőjeként segédkezem. Az ételosztás helye a Polgármesteri Hivatal előtti parkoló, időpontja 2019. december 6., 13 óra. Alábbi felvétel egy korábbi, hasonló alkalmat örökít meg: nem túl nagy szakértelemmel, de annál nagyobb lelkesedéssel tálalom a gőzölgő gulyáslevest:


“Barátom lányának levele” avagy A magyar beteg (122.)

Fenti címet és alábbi megrázó írást – melyet változtatás nélkül közlök – Bayer Zsolt “Bádog” nevet viselő blogjában találtam… akár az én barátom lányának levele is lehetne, lehetett volna…

“Ma 2 éve, hogy a mentő bevitt a kórházba, hogy beraktak egy szobába, amíg kiderülnek a vizsgálatok eredményei. Ma 2 éve, hogy bejött 2 orvos a szobába és azt mondták: – Flóra! Nagy baj van! Leukémiás vagy! Nagyon rossz a helyzet, de nem reménytelen!

Azt hittem, ez velem nem történhet meg, de megtörtént. Sérthetetlennek éreztem magam, minden rossz csak mással történhet meg, velem nem. Persze azóta már sokszorosan kiderült, hogy ez nem így van. A rák nem válogat.

Ma 2 éve, hogy felvettem a harcot ellene a szeretteimmel, orvosaimmal és a nővérekkel az oldalamon. Minden nap velem voltak, küzdöttek értem, megtettek mindent, hogy éljek.

Ma még nem felhőtlenül, de élek! És ezt annak a sok embernek köszönhetem, akik mellettem álltak, akik látogattak, akik szeretnek, akik a kórházban kezeltek. És igen, még a takarító néniknek is köszönhetem, mert ha Ők nem takarítanak minden nap alaposan, akkor valami végzetes fertőzés áldozata is lehettem volna.

És itt emelnék szót az egészségügy mellett.

Rengetegen szidják, ócsárolják. Leginkább olyanok, akik 1 hétnél többet sosem voltak bent. Azok, akiknek fogalmuk sincs, hogy mennyi mindent megtesznek egy betegért az orvosok, az ápolók és a takarítók. 2 éve minden alkalommal, amikor rosszul vagyok, Ők mindent megtesznek értem. Fogták a kezem a fájdalmas beavatkozásoknál, simogattak, borogatást adtak, amikor a láztól remegve feküdtem. Konfettit hoztak szilveszterkor, virágot rajzoltak a kemóra szülinapomon, bejöttek beszélgetni, filmeket ajánlottak, amikor ellopták az összes ételemet, enni adtak a sajátjukból. A transzplant napján a takarító nénitől boldog szülinapotos macis képet kaptam, amikor éber kómában voltam sírtak értem, amikor felkeltem, sírtak értem örömükben, jöttek látogatni akkor is, amikor már nem nekik kellett velem foglalkozniuk és sorolhatnám. Minden egyes dolgozó kitette szívét lelkét, hogy ma élhessek. Nélkülük ma nem is élnék!

És azok nélkül sem, akik elmentek vért adni, és a svéd donorom nélkül sem, aki ha nem megy őssejtdonornak, akkor ma nem vagyok. Ilyen ‘apróságokon’ múlt, hogy ma itt lehetek!

Ma köszönöm MINDEN embernek, aki mellettem volt ezeken a napokon, aki ápolgatott, látogatott, támogatott, szeretett és gondoskodott rólam!

Ma miattatok élek! Köszönöm!”

Néhány gondolat Szakács Árpádtól

(fotó: Teknős Miklós)

Szakács Árpád újságírónak a “Lovas István sajtódíj” átvételekor elmondott beszédét valami miatt a politikai jobb- és baloldalon egyaránt jelentőségénél lényegesen szerényebb visszhang követte. A beszéd alábbiakban – általam – szemlézett néhány passzusa nyomán képet nyerhetünk arról, hogy mi okból a diszkrét elhallgatás:

“A liberalizmus, a nácizmus, a kommunizmus és az ebből kinövő baloldal egy és ugyanaz. Ezek mind ugyanazok. (…) Az emberkísérleti ideáik alapján az irigységre épülő gyűlölet talaján meg akarják alkotni az ateista, materialista, semmihez sem kötődő, irányítható tömegmasszát. Mert ez a balliberális világkép: új embert alkotni, Isten helyett istent játszani, sötétséget tartani a fény elé.(…) A bolsevik eszme ismét a visszatérésre, a hatalomra készül. Itt állnak a kapuban, pontosan úgy, ahogy 1918-ban és 1919-ben. Ezek ugyanazok. Ugyanazok a módszereik is. (…) Ezek ott vannak már a Parlamentben, ugyanazok a kisnyilasok, ugyanazok a bolsevikok, csak még nem bőrdzsekiben mennek be az Országgyűlésbe. (…) A többség polgári mentalitásába ma sem fér bele az, hogy ezek képesek arra, amire elődeik vetemedtek. Pedig ezek sokkal többre képesek. Aki ma bízik az európai jogrendben, aki azt hiszi, hogy majd Európa meg fogja védeni ezeknek a terrorjától, azok vigyázó szemeiket továbbra is Párizsra vessék: a Macron elleni tüntetéseken eddig 11 ember halt meg, ha 11 ezer lenne, Önök éppen úgy nem tudnának róla.(…) A mindent uraló globális tudatipar, a Facebook, a Google, az Instagram és mások által uralt közgondolkodás megspórolja számukra a vért, ma már nem a guillotine alól kihulló fejeket, hanem a lelkeket gyűjtik a kosárba. A halálkultusz lélekkufár sakáljai terelik az emberkísérleti laboratóriumba a népeket, a mai nácik, a liberálisok új fajelméletet hirdettek, az LMBTQ, a gender, a homoszexualitás egyvelegéből egy új darwinizmus bontakozik ki, az aberráció, a szellemi sötétség végtelen megnyilvánulási formái lassan felhőként fedik el a normalitás egét. (…) Magyarországon ma a liberális világkép programkísérlete zajlik, ezt segíti a kultúra minden területe, a film, a képzőművészet, a könyvkiadás, könyvterjesztés, előadóművészet, a vizuális kultúrák, a színház, a zene, naponta sulykolják a gender-, homoszexuális- és másság-propagandát, kőkemény módszerekkel készítik elő a kereszténység, a maradék nemzeti tudatunk és gondolkodásunk megsemmisítését, mindezt majdnem teljes egészében a magyar állam finanszírozásával.(…) Miközben a másik oldal forradalmi narratívában él, addig a saját, tízmilliárdokkal megtámogatott köreink a legjobb esetben is minden hatás nélküli, kínosan amatőr látszatcselekvéssel próbálják elfedni a semmittevést.(…) A másik oldal a hazai és globális emberkísérleti hálózatrendszerekkel, ideológiákkal kommunikál,(…) a harcot küldetésnek érzik, a helyzetet háborúnak fogják fel, a gesztust pedig gyengeségnek. Érzelemre rezonáló kommunikációt folytatnak, megteremtették a világlátás monopóliumát a fiatal korosztály körében, megteremtették az új proletariátust.” (kiemelés tőlem)

Azon túl, hogy fenti sorokban kétségkívül Csurka István soha el nem évülő gondolatai köszönnek vissza, a rosszindulatú inszinuáció és/vagy a rágalmazás vádját messziről elkerülendő kérdezem: Szakács Árpád fent olvasható megállapításai során a szerző vajon a Brüsszelben hazáját áruló szellemileg abortált nőgyógyász rezidensre, a Parlamentben randalírozó érzelmi fogyatékos állatorvosra, a szemkilövető sztárproletárra, avagy annak feleségére, a TV-székház bozótharcosaira, a választóikat az ország házában eltorzult arccal üvöltve, síppal, dobbal, mobil telefonnal és nádi hegedűvel képviselőkre utalhatott…? Kíváncsian várom a válaszokat. Addig is: tekintsük át a budapesti – és nem csak budapesti – önkormányzati választások eredményét. Pontról pontra, körzetről körzetre, szavazói körről szavazói körre. Tanulságos. Majd olvassuk el még egyszer Szakács Árpád mondatait! Az idegenszívűek vérszemet kaptak, ergo az Ellenünk Egyesült Ellenzék című történet 2022-ben meg fog ismétlődni! Ébresztő, fiatal korosztály, ébresztő magyarok! Ébresztő, Magyarország!

B8DSE

Fenti, rejtélyes cím a Balassi Bálint nyolcévfolyamos gimnázium sportegyesületének rövidítése, mely immár tizedik éve sikerrel rendez 24 órás kosárlabda találkozókat. Farkas György igazgató úr elmondása szerint az eseményen pontos beosztásnak megfelelően, felváltva,  idén is közel 150 diák vesz részt. A találkozó nyitómérkőzésén Horváth Tamás polgármester úr társaságában szerepeltem. Íme fotónk a csapattal és a főszervező Karmacsi Kriszta tanárnővel:

(fotó: Szakács Zsuzsa)

Vallomás

A 2019. október 13.-i önkormányzati választáson Rákoskeresztúr 4. számú egyéni választói körzetében elnyertem a következő öt évre szóló képviselői mandátumot. Lévén a kerületben járóbeteg-szakellátást abszolváló egészségügyi intézmény vezetője, a körzetben gyakorló orvos, mélyen etikátlan lett volna – és lenne a továbbiakban is -, ha pácienseimnél kilincselnék a szavazatokért. Ezt viszont megteheti – mint ahogy meg is tette – mindkét, körzetemben induló ellenfelem. És ugyanezt – helyettem – megtehetik csapatom tagjai. Mint ahogy megtette ezt egyik fő segítőm, Vadászné Magdi, aki semmi mást nem kért cserébe, mint egy csokor virágot és egy közös fotót. Íme:

Kedves Magdolna! Köszönöm!

Köszönet önkormányzati képviselőként

Tisztelt Rákosmentiek! Kedves Keresztúriak!

Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy 2019. október 13.-án a Városközpont és környéke több, mint 5000 választó korú honfitársának jelentős része méltányolta mindazt, amit az utóbbi két önkormányzati ciklusban letettem a kerületrész asztalára és megbíz a folytatással.

Köszönet érte a rám szavazóknak, munkatársaimnak, segítőimnek egyaránt. 2010 óta a 4. számú választói körzetben nagyszerű dolgokat realizáltunk és Önök, az itt lakók segítségével további fejlesztéseket tervezek: többek között előkertek, szervizutak, parkok rehabilitációja, tömbházak fűtéskorszerűsítése tartozik a jövendő feladatai közé. Bár a Szakorvosi Rendelőintézet felújítása és struktúra-váltása (még mindig) állami feladat, abban az Önkormányzat segíteni tud és változatlanul szándékunkban áll a segítségnyújtás. A következő öt év feladatainak megoldására készen állok és kérem Önöket, hogy – úgy, ahogy eddig tették – segítsenek abban, hogy a Városközpont – a lakótömbök közepette is – igazi kertváros legyen!