Alábbiakban Nyájas olvasónak a Magyar Nemzet mai számának 5. oldalán megjelent, a magyar egészségüggyel foglalkozó két írásának kapcsán született gondolataim egy részét lesz alkalma olvasni.

Gondolataim zöme a B.A.Z. Megyei Kórház Gyermekgyógyászati központjának koraszülött osztályán a közelmúltban történt halálesetekkel kapcsolatos.

Történt ugyanis, hogy fiatal orvos koromban, 1980 és 1985 között fent nevezett kórházban dolgoztam – többek között a gyermekgyógyászat és koraszülött osztály konziliáriusaként -, az ott és akkor végzett, későbbiekben lényegesen továbbfejlesztett szakmai munkával kapcsolatban volt tehát alkalmam némi rálátást és tapasztalatot szerezni. Eme tapasztalataim és mai hitem szerint a Velkey professzor nevével fémjelzett intézményben világszínvonalú munka folyt és folyik.

/a kép illusztráció/

A közelmúltban a miskolci kórház koraszülött osztályán nyolc, 500-700 grammal, 27-29 hétre született piciny halt meg és további kettő van válságos állapotban. Az okok ismeretéhez szükséges tudással és információval nem rendelkezem, azt viszont érzem és állítom, hogy a gyermek halála elviselhetetlen fájdalom. A kicsinyek halálához vezető kórok(ok) vizsgálata folyik, addig is Orbán Viktor miniszterelnök az ügyben illetékes GYEMSZI vezetőjét a B.A.Z. Megyei Kórház Főigazgató főorvosának állásából való felfüggesztésére utasította. ( Dr. Csiba Gábor főigazgatóval – ma a KDNP országos elnökségének tagja – együtt cseperedtünk /Ő baleseti sebész, én urológus tanoncként/ a miskolci kórházban).

Arról, nyilván, nem szól a fáma – hisz’ a telekommunikáció számára a rögvalóság nem bír hírértékkel -, hogy a miskolci kórház koraszülött osztályán az orvosok évente mintegy 300, zömében reménytelennek tűnő esetben gyógyítanak és járnak sikerrel, évente 300, fejlődésre és emberi életre alkalmas kisdedet vihetnek haza a szülők. Nem, ez nagyjából harminc éve nem bír hírértékkel…ámde most, hogy ez a tragédia bekövetkezett… az élet számára megóvott, meggyógyított közel 10000 gyermek, mintegy 19000 szülő és nagyjából 72000 nagyszülő boldogsága a jobb- és baloldali publicisztikában mit sem ér – vagy legalábbis nem beszélnek róla, pedig az az igazi szenzáció - akkor is, ha annak kapcsán nem hullanak kereszténydemokrata fejek.

Álljon itt végül Török Krisztinának, a GYEMSZI vezetőjének szintén a mai Magyar Nemzetben megjelent interjújának két mondata:

” Damoklesz kardja mindig ott lógott az egészségügy feje felett, ugyanakkor az ágazat szereplői minden körülmények között figyelembe veszik, hogy itt a folyamat végén betegek vannak, akiket el kell látni. Ennek az elkötelezettségnek is köszönhető, hogy a betegellátás még mindig zökkenőmentesen folyik.”

Mint arról a Polgármesteri Hivatal Közleményt is kiadott, Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő sajtótájékoztatón számolt be a “Rákosmenti társasházi előkert program” eddigi eredményeiről. A városvezető elmondta, hogy az önkormányzat fontosnak tartja, hogy a helyi civil közösségek is legyenek “fejlesztők”, ők azok, akik a legélesebben látják szűkebb környezetük problémáit. Ezzel a kezdeményezéssel az önkormányzat a civilek kezébe adja a forrást, így a lakóközösségek saját kezűleg szépíthetik környezetüket.

A civil szféra pályázatokon való részvételének ösztönzése céljából a projektek támogatásának mértéke az elszámolható költség 100 %-a. A projekt akcióterületén (Ferihegyi út – Rákos patak – Cinkotai út – Pesti út – Bakancsos utca – Gyökér utca – Földműves utca – Pesti út) elhelyezkedő társasházak környezetében megújult, minőségi zöldfelületek jönnek létre.

A rákosmenti társasházi előkert program keretösszege közel 12 millió forint. Az egy pályázat keretében igényelhető támogatás összege minimum 300.000, maximum 2.500.000 forint. Pályázatot az akcióterületen található társasházak, lakásszövetkezetek, helyi civil szervezetek nyújthattak be.

A projekt keretében sikeres pályázatával a Gyökér utca 29. lakóközössége több, mint 2 millió forintot nyert. Felvételünk (forrás: tizenhetedik.hu) a lakóközösség képviselőinek társaságában, Riz Levente polgármesterrel és Petrőczy Dániel önkormányzati képviselővel, a sajtótájékoztatót követően megejtett bejárás egy pillanatát ábrázolja:

Az augusztus 5.-én tartott fogadóórámon felmerült problémák közül a leglényegesebbek a tízemeletesek (Pesti út 158 – 168) felújítása kapcsán felmerült kérdések, melyeket – hozzászólásaikban reménykedve, a teljesség igénye nélkül – itt és most megosztanék Önökkel:

Az ott lakókat a felújítás kezdete óta zavarja a liftnek a kivitelező által történő állandó használata, a lakásokban az ablakcsere utáni javítások elmaradása, a folyosó végén az ajtók hiánya, a ház színválasztásának elutasított lehetősége, a radiátorok rögzítésének hiánya, az erkélyek falának bádoglemez-borításának ezideig tisztázatlan volta egyaránt.

Bár rendes éves szabadságomat tölteném, fenti “halmaz” birtokában felkerekedtem és személyesen, illetve elektronikus levél formájában felkerestem Fohsz Tivadar alpolgármester urat és Mikó Gergelyt, a felújítás műszaki ellenőrét is.

Fent felvezetett problémakörre adott válaszaikat röviden összegzem:

A lift állandó használatával kapcsolatban megemlítendő, hogy ezt a kivitelező kérte a társasházaktól – így ütemesebben haladnak – de teljes felelősséggel tartoznak az esetlegesen okozott károkért. Az üzembiztos működés érdekében saját költségen beépítenek a liftgépházba egy gépi szellőzést, ez a kivitelezés után is ott marad, emelve a biztonságot. Vállalták, hogy nem folyamatosan használják ( nota bene: erre figyelmeztetni fogjuk őket). Ami az ablakcsere utáni javításokat illeti, azt a tájékoztatást kaptam, hogy mindent ki fognak javítani, de ez nem mindig fér bele egy adott munkanapba. A teraszokon és az ablakok körül festés és hőszigetelés is készül majd. A folyosó végi ajtók hiánya tűzvédelmi előírás. A ház színét Főépítész úr Polgármester úrral történt egyeztetést követően választotta ki és annak idején a közös képviselők ezzel egyetértettek. Minden radiátort biztonságosan rögzítenek majd, a rögzítő szerkezetet most egyeztetik az ablak gyártójával. Ami a bádoglemezelést illeti, minden részlet helyére fog kerülni.

A tízemeletesek felújítása rendben zajlik tehát tovább,

bár – legyen szó 1000, 1 millió, vagy /esetünkben/ közel egy milliárd forintos beruházásról – olyan alkotást létrehozni nem lehet, mely mindig, mindenkor, minden körülmények között, mindenkinek tetszik. Gondolják el viszont azt, hogy milyen képet nyújtott Fő terünk, milyen képet nyújtottak tízemeleteseink akár 5 évvel ezelőtt és – ahhoz képest – mit látunk ma és mit látunk majd holnap?! Tudom és remélem, hogy a mostani – párját ritkító – panel-felújítás minden ott lévő ingatlan értékét növeli és a tulajdonosok javára szolgál… (ne felejtsük el azt sem, hogy “menet közben” sikerült elérni azt, hogy a “nyíló” ablakokból mindenhova, ahol azt akarták, “bukó-nyílókat” telepíttettünk…) Ezen is túl: minden felmerülő kérdéssel kapcsolatban kérem, tájékoztassák a közös képviselőket, akiknek – ha kell – hetente nyílik alkalmuk a kivitelezővel, a műszaki ellenőrrel, a Polgármesteri Hivatal illetékeseivel egyeztetni.

Észrevételeiket köszönöm.

FŐTÁV sajtóközlemény – Szolgáltatási szünet Rákoskeresztúron

“Orvost szinte sosem láttam kezet mosni”…szól a Népszabadság nevet viselő újság internetes változatának egyik mai szalagcíme. Az írás egy súlyos – autoimmun – betegségben szenvedő fiatal nő kórházi tapasztalatait ecseteli, mely tapasztalatok végkövetkeztetése, hogy betegeink utóbbi időben feltűnően megszaporodott kórházi fertőzései a higiénés követelmények be nem tartásából adódnak…

Az írás értékelését Nyájas Olvasóra bízom.

Itt és most engedtessék meg csupán annyit megjegyeznem, hogy a politikai baloldalnak – Sztálin elvtárs óta – az egészségügyiek ellen való folyamatos hadviselését számos alkalommal szóvá tettem: először mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor bizonyos Csendes Csaba nevű újságíró tartotta fontosnak a magyar orvosokra nézve súlyosan dehonesztáló írást közölni az akkor Miskolcon megjelentetett kommunista napilapban. Csendes – azóta állítólag valamelyik katolikus rádió szerkesztője –  írására adott válaszom szocialista berkekben nem aratott osztatlan sikert, de túléltem.

Az pedig, hogy a Népszabadság által most megszólaltatott páciens mikor és hányszor látott orvost kezet mosni minden kétséget kizáróan jelentőséggel bírna akkor, ha nem lennénk kristálytisztán “képben” említett újság “objektivitását” illetően.

Megérkeztünk tehát az interneten túlreprezentált, a Balaton déli partján elhelyezkedő, nagyszerű, sokcsillagos szállodához. Gépjárművünk szövődményektől sem mentes leparkolását követően elfoglaltuk felső kategóriás, gyermekünk számára “pótágyazható” szobánkat, mely méreteinél fogva – az elhelyezett pótágy nyomán – be- és átjárhatatlanná vált:

Ezt az apró részletet az interneten túlreprezentált, sokcsillagos szálloda hirdetésében nem jelezte…mint ahogy azt sem, hogy a szobába bejelentett 3 (három) személy számára 1 (azaz egy) ülőszék biztosított… mint ahogy hasonlóképpen azt sem jelezte, hogy a szobában elhelyezett hűtőszekrény nem hűt, mint ahogy azt sem jelezte, hogy valahányszor az általunk nem kevés pénzért bérelt ingatlanrészt elhagyjuk, abba a szálloda személyzete azonnal behatol és a légkondicionáló berendezést - vélhetően a tulajdonos utasítására, takarékossági megfontolások által vezéreltetve – kikapcsolja. Az Aranyparton elhelyezkedő szálloda interneten túlreprezentált hirdetésében az sem szerepelt, hogy a plusz 30 fok ellenére – szintén takarékossági okokból – a légkondicionálót az ebédlőben nem működtetik, mint ahogy az sem, hogy a vezeték nélküli internet sehol sem használható, mint ahogy azt sem, hogy a szobában elhelyezett alsó-középkategóriás TV-készülék képe torz, beállíthatatlan. A sokcsillagos déli-parti szálloda szobájának teraszáról nagyszerű, vonzó látvány nyílt a Balaton északi partjára, miközben a teraszajtó és -ablak nyílászárói alól brutálisan türemkedett elő a szigetelésként utólag beépített, el nem távolított pur-hab:

A lámpákon – búra helyett – pókháló, a leplezetlen naturizmussal elhelyezett fürdőszobai bűzelszívó fújja – és nem szívja – a levegőt:

A szoba tapétáján régi, kijavítatlan beázások,

a fürdőszobai pipereszekrény felett szigetelés nélküli, lógó elektromos vezetékek:

A fürdőszobai kád dugója nejlonzacskó:

A szálloda beltéri gyermekmedencéjének vize élvezhetetlen, 19 fokos, a honlapon nagyszerűen, panoráma-fotókon bemutatott “barlangfürdő” néhány négyzetméteres vicces átverés.

Kedves Rákosmentiek!

Kérem, óvakodjanak a Balaton déli partján elhelyezkedő, interneten túlreprezentált, kacsalábon forgóként feltüntetett sokcsillagos objektumoktól!

Alábbi – folytatásos – történetet mindenkori, interneten szállást foglalni szándékozó rákosmentiek (és nem rákosmentiek) okulásául közlöm.

Családi – nagyanyai, nagyapai, anyai, apai – hagyomány okán nyaralás végett évtizedek óta a Balaton északi partján – Tihanyban, Füreden, Zánkán, Györökön – vertünk tanyát, foglaltunk szállást és ez ma is így van.

A kíváncsiság okozta “kilengésként” könyvelhető el az, hogy – jó fogyasztóként – tavaly tavasszal engedtünk egy, a világhálón túlreprezentált, a Balaton déli partján elhelyezkedő szálloda hirdetésének: az ajánlat lényegi része – a családbarát közeg, a szálloda alagsorában megépített, a honlapon pazar módon megjelenített, nagyszerűnek  tűnő barlangfürdő és beltéri úszómedence, valamint az ” Aranypart” nyújtotta élmény, az északi part négycsillagosainak megfelelő árfekvés egyaránt – csábító volt…a gondolatot és erőteljesen felkeltett érdeklődésünket levélváltás és szállásfoglalás követte.

A megadott időpontban felkerekedtünk, majd gondosan dugig tömött csomagtartójú gépjárművünkkel forró nyári kora délután sikerült megérkeznünk a déli-parti objektum közelébe. Az első – nem kis – meglepetés maga a kivitelezhetetlen parkolás volt. Miután a közlekedési szabályok átmeneti megszegésének árán sikerült a szálloda közelében megállnom és a recepciónál bejelentkeznem, egy olyan kártya birtokába jutottam, mely feljogosított arra, hogy gépjárművemet – napi fix összeg fejében – egy használaton kívüli teniszpálya sarkában elhelyezzem. Ugyanezen kártya tette lehetővé a szállodában való közlekedést és a foglalt szobába való bejutást egyaránt. Arra a – négycsillagos – szálloda személyzete magyarázatot nem adott, hogy – háromtagú – családunknak mi okból jut egyetlen szobakártya, mint ahogy arra sem, hogy interneten “wellness”-ként meghirdetett szolgáltatásai között mi okból nem szerepel a fürdőköpeny és teraszon a fregoli?

Nagyjából másfél hónappal ezelőtt éltünk meg hasonlót – erre vonatkozó jegyzetem emlékezetem szerint június 18.-i -, akkor – a sokat sejtető “Csigavér” reklámfelirat alatt – 39 Celsius fokot láthattunk a Fő téren elhelyezett oszlopon.

A ma délben, mobil-telefonommal készített felvétel, ha lehet, még mellbevágóbb:

Az utcákon, a téren alig közlekednek, a déli szelet mintha nagy teljesítményű hajszárító generálná. Aki teheti, az árnyékba(n) vonul; még az OTP melletti díszbokrok népes verébsokadalma sem mutatja a szokásos, harsány aktivitást: gubbaszt.

Mindenkit kérek, hogy kellő folyadékot vegyen magához: felnőtt embernek a napi 3,5 – 4 liter bevitele ilyen időben kötelező. Gondoskodjanak a kicsinyekről, az öregekről – azokról, akik nem tudnak magukról gondoskodni! Ásványvíz és ismét csak ásványvíz! – a cukrozott, festékes “üdítő- és energiaitalok” fogyasztása tilos! Az ásványvizek közül a szénsavasat tessenek preferálni, annak okán, hogy a túlnyomás a baktériumok szaporodását még ebben a pokoli melegben is megakadályozza.

A Városközpontban számos légkondicionált helyiség található, tessenek tehát azokat szükség esetén – ha kell, akár 20-30 percig is – igénybe venni. Szellős, világos, a test egész felületének védelmet nyújtó, természetes, vékony anyagból készült öltözék kívánatos. Kérem, vigyázzanak magukra!

(Tájékoztatom Önöket, hogy a Polgármesteri Hivatalban az igazgatási szünet augusztus 2.-án véget ér, így augusztusban esedékes fogadóórámat 5.-én 14 órától meg tudom tartani.)

A Magyar Nemzet “Nem mindenben jobb a magánegészségügy” címmel 2013. július 15.-én, az újság 5. oldalán terjedelmes írást közöl. A cikk a Telki Kórház bezárása kapcsán íródott és számos, A magyar beteg címet viselő sorozatomban felvetett kérdést is érint.

A szerző megállapítja, hogy fenti magánkórház forgalma “az állami ellátórendszerben tapasztalható várakozási idők növekedése és a közfinanszírozott ellátási színvonal romlása miatt” egyre növekedett, ám “ rövid időszakoktól eltekintve veszteségesen működött”. Az persze egy másik – és okvetetlenkedő alanyi blogíró által feltett félszeg – kérdés, hogy amennyiben fenti állítás igaz, az intézmény miként bírt több, mint 15 éven keresztül prosperálni? Mindvégig veszteségesen?

A cikk írója egy bekezdéssel alább azt is – helyesen – tudomásunkra hozza, hogy “a hazai finanszírozási modell több sebből vérzik”... e megállapítással kapcsolatban – mielőtt az egészségügyi spanyolviasz feltalálásának magyar modell szerinti katartikus élményével próbálnánk azonosulni – kellő szerénységgel szeretném felhívni az e témában érdeklődést mutató publicistákat, hogy igen csekély számban voltak jelen akkor, amikor e kérdéskört nemzetközi sajtótájékoztatón 2004. januárjában – tehát nem egészen 10, azaz tíz évvel ezelőtt! – , a Városházán, az egyik parlamenti párt egészségpolitikusaként volt alkalmam felvezetni. Az ott elmondott – ma már elfogadott – gondolatok a jobb-, valamint baloldali újságírás kiválóan tisztelt képviselői számára akkor még valami miatt nem hordoztak releváns információt.

A Szalai Laura által jegyzett publicisztikai remekben elmerülve a Magyar Kórházszövetség elnökétől azt is megtudjuk, hogy “a magánszolgáltatókat az egynapos sebészeti és a különböző plasztikai beavatkozások miatt keresik fel, ezenkívül virágzik a magán-járóbetegellátás is, mivel itt a betegnek nem kell hosszú várakozási idővel számolnia és az orvosok jóval több időt tudnak a páciensre fordítani. A magánintézményekben inkább a kevésbé kockázatos beavatkozásokat végzik, tehát a komolyabb műtétek és kezelések még mindig az állami intézményekben történnek.”

A cikk szerzője – és a Magyar Kórházszövetség elnöke egyaránt – elmulasztja azt a “mellékes” információt a nagyérdeművel megosztani, hogy a kacsalábon forgó magánkórházak “sürgősséget” és/vagy életveszélyes eseteket általában és jellemzően nem látnak el (a Rákoskeresztúr központjában 1998 óta OEP-finanszírozással működő intézmény sem) - azt az “állami szektorra hagyják”.

Igen, ily módon könnyen karban tartható, költséghatékony, finanszírozható és “jobb” (lehet) “a magánegészségügy”…

Gellér Lászlónét – Juliannát – ma reggel dr Rúzsa Ágnes jegyző asszony és Horváth Tamás alpolgármester úr társaságában volt alkalmam meglátogatni és 95. születésnapja alkalmából felköszönteni.

- Jó reggelt, Főorvos úr! - üdvözölt a hihetetlenül üde ünnepelt, majd közölte, hogy régóta ismerjük egymást, hisz’ mintegy húsz évvel ezelőtt vizsgáltam és gyógyítottam Őt…

Szaporán kértem az elnézéseket…azóta mintegy száznyolcvanezer orvos-beteg találkozást abszolváltam a Bajcsy Kórházban és a XVII. kerületben…

- Tudom, miről beszél, Főorvos úr - így Juli néni – jómagam egész életemet az egészségügyben töltöttem!…

Gellér Lászlóné, Juli néni személyében tehát egy kolleginát üdvözölhettem: közel negyven évig teljesített szolgálatot az egyik budapesti kórház mellkassebészetén – főként intenzív részlegen dolgozó – nővérként, éhbérért, akárcsak jómagam…

- De nem ez számított - mondja Ő -… annak idején egy frissen operált három éves kislány kedvéért éjszakákat túlóráztam…

- Úgy-e, ingyen és bérmentve? – kérdem én.

- Hát persze…de ez sem számított…a kislány meggyógyult. Annak viszont örülök, hogy most már valamivel jobb az Önök helyzete.

Ennyit Gellér Lászlóné Juli néniről, valamint rólunk, ma is a magyar egészségügyben dolgozókról.

Isten éltesse, Juli néni és köszönöm, hogy 95. születésnapja alkalmából fertályórát Önnel tölthettem!