Alábbi – folytatásos – történetet mindenkori, interneten szállást foglalni szándékozó rákosmentiek (és nem rákosmentiek) okulásául közlöm.

Családi – nagyanyai, nagyapai, anyai, apai – hagyomány okán nyaralás végett évtizedek óta a Balaton északi partján – Tihanyban, Füreden, Zánkán, Györökön – vertünk tanyát, foglaltunk szállást és ez ma is így van.

A kíváncsiság okozta “kilengésként” könyvelhető el az, hogy – jó fogyasztóként – tavaly tavasszal engedtünk egy, a világhálón túlreprezentált, a Balaton déli partján elhelyezkedő szálloda hirdetésének: az ajánlat lényegi része – a családbarát közeg, a szálloda alagsorában megépített, a honlapon pazar módon megjelenített, nagyszerűnek  tűnő barlangfürdő és beltéri úszómedence, valamint az ” Aranypart” nyújtotta élmény, az északi part négycsillagosainak megfelelő árfekvés egyaránt – csábító volt…a gondolatot és erőteljesen felkeltett érdeklődésünket levélváltás és szállásfoglalás követte.

A megadott időpontban felkerekedtünk, majd gondosan dugig tömött csomagtartójú gépjárművünkkel forró nyári kora délután sikerült megérkeznünk a déli-parti objektum közelébe. Az első – nem kis – meglepetés maga a kivitelezhetetlen parkolás volt. Miután a közlekedési szabályok átmeneti megszegésének árán sikerült a szálloda közelében megállnom és a recepciónál bejelentkeznem, egy olyan kártya birtokába jutottam, mely feljogosított arra, hogy gépjárművemet – napi fix összeg fejében – egy használaton kívüli teniszpálya sarkában elhelyezzem. Ugyanezen kártya tette lehetővé a szállodában való közlekedést és a foglalt szobába való bejutást egyaránt. Arra a – négycsillagos – szálloda személyzete magyarázatot nem adott, hogy – háromtagú – családunknak mi okból jut egyetlen szobakártya, mint ahogy arra sem, hogy interneten “wellness”-ként meghirdetett szolgáltatásai között mi okból nem szerepel a fürdőköpeny és teraszon a fregoli?