Amikor Nagyné Szabó Etelka, választói körzetem egyik nagyszerű óvodájának vezetője azzal keresett meg, hogy létezik az intézmény udvarán egy, valamikor a gyermekek számára létesített – az ÁNTSZ által közegészségügyi okok folytán évek óta “kiiktatott” – pancsoló, melyet szeretne felújíttatni és működésbe helyezni, rögvest a helyszínre siettem. Szemlém végeredménye – alig értékelhető műszaki ismereteim ellenére – lesújtó volt: a “létesítmény” balesetveszélyes betonteknő. Etelka “nénivel” ott és akkor megegyeztünk: a pancsoló felújítására igyekszem egyéni képviselői keretemből pénzt elkülöníteni, amennyiben záros határidőn belül tervekkel és árajánlatokkal áll elő.

Óvodavezető asszony térült-fordult és következő holdtöltével, fogadóórámon a megvalósítás terveit tette le asztalomra. Szó szót, majd tettet követett: ma, a Csicsergő óvodásainak ragyogó műsorával egyetemben átadtuk a gyermekeknek a nagyszerű, új, pancsolót:

A “pancsoló” sajátossága a technikailag kiválóan megoldott baleset-védelem (vastag ütésálló réteg), mely egyben csúszásgátló; a gyermekek és/vagy óvónénik által szórófejen adagolt vízpermet lefolyón történő távozása folyamatosan biztosított.

Az átadáson jelen volt Dunai Mónika, a Képviselő-testület Fidesz-frakciójának vezetője, valamint Fohsz Tivadar alpolgármester is:

Rövid beszédemben elmondtam, hogy “fogamhoz vertem a garast” annak érdekében, hogy egyéni képviselői keretemből kigazdálkodhassam ezt a tetemes összegbe került, de nagyszerű “gyermek-wellness-szigetet” és kissé irigy is vagyok annak okán, hogy akkor, amikor én óvodás voltam – mintegy 54 évvel ezelőtt – nem létezhetett hasonló pancsoló, melyet legszívesebben itt és most azonnal körbeúsznék… (fotók: Váradi Eszter)

A magyarországi szakmai, politikai és érdek-képviseleti vezetők évek óta hangoztatják, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátó rendszer a háziorvosokat nem teszi érdekeltté abban, hogy a pácienseket az alapellátásban is elvégezhető vizsgálatok eredményeinek birtokában továbbítsák a szakorvoshoz. Bár a tekintetben, hogy ezen sürgősen változtatni kell – ne kerüljön tehát egyetlen beteg sem alapvizsgálatok hiányában szakorvoshoz – nagyjából mindenki egyetért, a Járóbeteg Szakellátás XV. Országos Konferenciájának nyitónapján Éger István doktor, a Magyar Orvosi Kamara elnöke – amúgy háziorvos – mégis ekként nyilatkozott:

- Én azért küldöm a beteget szakorvoshoz, hogy az vizsgálja ki!

Kérdés tehát, hogy miközben vezetőink: államtitkár, államtitkár-helyettes, a szakdolgozói kamara, az ápolási egyesület, valamint mi, a “végeken”, egyszerű, “mezei” szakorvosok az ellátás ésszerűsítéséért küzdünk, miről és miért beszél ekként a Magyar Orvosi Kamara elnöke?

XV. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia

Balatonfüred, 2013. szeptember 12.-14.

Jómagam közel 22 éve dolgozom a XVII. kerületi Urológiai Szakrendelő vezető főorvosaként. Ezért igyekszem minden évben részt venni e konferencián és az ott hallottakat hasznosítani magunk, Rákosmentén élők és dolgozók számára egyaránt.

Az idei tanácskozás a meghívott előadók és a résztvevők száma tekintetében sem keltett csalódást: itt volt Cserháti Péter egészségügyért felelős államtitkár-helyettes, Paller Judit országos tisztifőorvos, Török Krisztina, a GYEMSZI főigazgatója, Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke, Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, Sinkó Eszter, az egészség-gazdaságtan tanára, végül, de nem utolsó sorban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is.

Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke bevezetőjében számos, számunkra is különös jelentőséggel bíró megállapítást tett. Példának okáért elnök úr bölcs dolognak tartja, hogy az egészségügyi intézmények és – ellátás “államosításának” folyamatában csaknem az összes önkormányzat meg óhajtotta tartani és meg is tartotta közigazgatási területén lévő járóbeteg – szakrendelőjét ( megjegyzendő, hogy mi, a XVII. kerület még át sem vettük önkormányzati kezelésbe a Ferihegyi úti rendelőt, ergo nekünk – sajna – nincs mit “megtartani”).

Expozéjában Cserháti államtitkár-helyettes úr fenti “jelenséget” nem csak egészségügyi, hanem politikai szemszögből is komoly jelentőséggel bírónak ítélte.

Szánti Istvánné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara járóbeteg ellátásért felelős alelnöke üdvözölte a jelen kormányzati ciklusban megvalósított bérfejlesztéseket az egészségügyben, rámutatva annak anomáliáira is. Alelnök asszony meggyőződése, hogy a háziorvosi beutalási rendet meg kell változtatni, ugyanis ma a betegek alapszintű kivizsgálása is – helytelen módon – gyakorta a szakellátásban zajlik.

(Fenti megállapítás igazsága alól Rákosmente egészségügyi ellátása sem kivétel. E kérdéskörben Szócska Miklós államtitkár úrral tavaly és tavalyelőtt is, szintén a Járóbeteg Szakellátás Országos Konferenciáján vívtam rövid és parázs, de terméketlen vitát, melynek során Ő kifejtette – én meg egyetértettem azzal -, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszerben a háziorvosnak nem érdeke a beteg kivizsgálása. Vitánk államtitkár úrral abból adódott, hogy – szerintem -e tényt az egészségügyi kormányzat nem tudja és/vagy nem akarja kezelni. Állításom ellen akkor államtitkár úr a szalonképesség határát súroló indulattal tiltakozott.)

Éger Istvánnak, a Magyar Orvosi Kamara elnökének fenti kérdéskörben ma megfogalmazott – a felsorolt tények ismeretében minden kétséget kizáróan mellbevágó – véleményét (valamint ellenvéleményemet) következő jegyzetemben részletezem. Maradjanak velem!

Franc: a szifilisz (luesz, vérbaj), a penicillin felfedezését megelőzően halálos nemi betegség régi elnevezése.

Eredendően nem hittem el, de megerősítésként a szeptember 7.- i Magyar Nemzet 7. oldalán Seszták Ágnes tollából ismételten napvilágot látott az, amit egy felebarátom említett volt a minap: bizonyos Mesterházy

nevű személy egy néhány hete tartott rendezvényen Magyarország kormányát és 68%-kal megválasztott parlamenti többségét, valamint a kormánnyal szimpatizáló 2,5 millió magyart alábbi szavakkal illette:

“…ezt a szemét bandát a bús francba zavarjuk el…”

Fenti szavak, mint rókalyukból a bűz, a Magyar Szocialista Párt elnökének szájából törtek elő …

…úgy is, mint iránymutató szocialista etika, szocialista kultúra, szocialista műveltség, szocialista habitus, anno 2013-2014…

…miheztartás végett…

2013. szeptember 6.-án kora délután használatra átadtuk a Ferihegyi út 84. mögötti téren elhelyezkedő új játszóteret…

Beszédében Polgármester úr kiemelte: 2006 (a Fidesz-KDNP városvezetés regnálása) óta ez az általunk felújított vagy újonnan épített 29.!

Jómagam is szólásra “emelkedvén” elmondtam, hogy itt, a valamikor valóban játszótérként funkcionált pusztaságon tavaly ősszel még két leharcolt pingpongasztal, valamint egy életveszélyesen lengedező hinta váza képezte a környező tömbházakban élő gyermekek kültéri játéklehetőségeit. Akkor, amikor egyik fogadóórámon a környéken élő anyukák kerestek meg a játszótér rehabilitációjának igényével, még nem igazán tudtam, hogy egy ekkora beruházást egyéni képviselői keretemből miként is lennék képes “kigazdálkodni”… majd elkezdtem “fogamhoz verni a garast”, 2012.-es büdzsémből előre megfontolt szándékkal e célra jelentős összeget “félre tettem” és áthoztam az idei évre, majd, amint láttam, hogy spórolási technikáim ezt lehetővé teszik, zöld utat adtam a beruházásnak… így valósulhatott meg – egyedülálló módon, kizárólag egyéni képviselői keretből, központi költségvetési pénz nélkül – mindenki örömére az, amit itt és most látunk.

A környéken lakók részéről – a játszótér megóvásának igényével – felmerült egy zárható kerítés megépítése is. Az átadáson elmondtam, hogy egy soha nem létezett kerítés helyett egy létezőt építeni itt és most aránytalanul és vállalhatatlanul megnövelte volna a költségeket és az egyébként is kizárólag a kutyákat tartja távol, de a pajkos tizenéveseket, a macskákat, a madarakat soha. Így tehát egyelőre vegyék át szeretettel, használatba az új játszóteret a környék kicsinyei és amennyiben a kerítés-nélküliség kezelhetetlenné válik, a következő évi egyéni képviselői keretemből megpróbálok egy erre a célra felhasználható összeget elkülöníteni…addig is: jó játékot kívánok és vigyázzanak magukra!

(Fotók: Váradi Eszter)

Akkor, amikor a B.A.Z. Megyei Kórház Dr. Szomor László vezette – kiváló – Urológiai osztályáról családi okok folytán Budapestre kívántam átigazolni, hosszas tanakodást és mérlegelést követően az akkortájt a pesti urológiák “legizgalmasabb” szakmai múltjával és programjával rendelkező osztályára esett választásom. Már a hetvenes évek végén Erdélyben is ismert Rosdy főorvos osztályán – a Bajcsy Kórház Urológiáján – volt üres állás, melyet 1985 őszén nyertem el.

Szakmai életem meghatározó évtizede volt Rosdy professzor beosztottjaként dolgozni: fölényes tudás és magabiztosság jellemezte,

újító, ragyogó elme volt…és csak növelte nimbuszát, hogy gyakorta átengedte nekünk, “kisebbeknek” a kezdeményezést…

hisz’ erre – pontosan tudtuk és éreztük – csak a legnagyobbak képesek (a fenti, több, mint 20 éve készült fotón Rosdy professzor úr műtét előtt leletet értékel, jobbján Prekopp Gábor, balján Nádor Tamás kollégám, én a háttérben).

Rosdy doktor (… professzor úr csaknem minden alkalommal ekként mutatkozott be…) múlt héten meghalt. Bár utóbbi években a köztől elvonultan élt, elképesztően nehéz azzal szembesülni, hogy Ő már nincs…

…de ha mégis úgy történt volna, hogy valóban nincs már, ezúton kérem, bocsássa meg gyarlóságainkat, bocsássa meg, hogy néha hiányos volt a kórlap és nem mindig, nem minden szempontból voltunk a helyzet magaslatán… Önnek is köszönhetően szerettük szakmánkat és tiszteltük Önt, Professzor úr!

Nyugodjék békében, Professzor úr!

Közlemény

A rákosmentiek közössége gondoskodik a rászorulókról

Rákosmentén mi nem politikai cirkusznak tekintjük a hajléktalanok ügyét, hanem napról napra minden erőnkkel igyekszünk segíteni rajtuk. Az önkormányzat rendszeresen ételt, ellátást, és biztonságot, esélyt nyújt nekik. Másoknak is ezt javasoljuk.  A szerencsétlen sorsú embereknek nem felbérelt tüntetőkre van szüksége, hanem rendszeres odafigyelésre. Rákosmente közössége ebben élenjáró. Ezért a rákosmentiek nevében minden ízléstelen politikai provokációt visszautasítunk.

Rákosmentén a hajléktalanokról széleskörű összefogás gondoskodik.

A téli időszakban az együttműködő intézmények – a Polgármesteri Hivatal munkatársai, önkormányzati képviselők, a Közterület-felügyelet, a Népegészségügyi Intézet, a Magyar Vöröskereszt, a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitánysága, a Delta XVII. kerületi Polgárőrség, illetve a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központ, Mezőőri Szolgálat – szakemberei rendszeresen végiglátogatják a rákosmenti hajléktalanokat. A résztvevők takarókat, hálózsákokat, konzerveket, gyógyszereket, vitaminokat, kötszereket, meleg ruhát és élelmiszert visznek a fedél nélkül élőknek, tájékoztatást adnak az elhelyezési lehetőségekről, valamint a segítő szervezetek elérhetőségeiről.

A Magyar Vöröskereszttel kötött szerződés értelmében a képviselő-testület az elmúlt években közel 7 millió forinttal támogatta a hajléktalanok gondozását.

Rákosmente Önkormányzata az elmúlt években több, Budapesten egyedülálló akciót indított útjára a hajléktalanok, rászorulók érdekében.

A Polgármesteri Hivatal és a civil szervezetek minden évben a téli hideg idején, novembertől márciusig hetente tartanak ingyenes ételosztást, ahol egy alkalommal 200 adag melegételt, teát osztanak ki, 2012-2013 fordulóján összesen 3150 adag étel jutott így a rászorulóknak.

A városháza kezdeményezésére a XVII. kerületben egy önkormányzati épületben három éve működik az Adományház, amely fogadja és elosztja az adományokat, használt ruhát, cipőt, takarót, bútort, háztartási eszközöket, élelmiszert biztosít az igénylőknek.

Településünkön két fő utcai szociális munkás gondozza a hajléktalan személyeket, akik napi rendszerességgel járják végig az útvonalat. Feladatuk a helyszíni gondozás, kríziskezelés és elszállásolásuk megszervezése.

Rákosmentén a fedél nélkül élők az Üdvhadsereg Válaszút Háza Női Rehabilitációs Intézmények nappali melegedőjét is igénybe veszik, ahol meleg ételhez is hozzájuthatnak.

Téli időszakban – nyitvatartási időben – az önkormányzat intézményei, köztük a Gyermekjóléti Szolgálat valamint a Rákoskeresztúri Családsegítő Központ lehetőséget biztosít arra, hogy felmelegedjenek az utcán élők, ahol meleg teát és mentális segítségnyújtást kapnak.

Az, hogy valaki hajléktalan, nem jogosíthatja föl arra, hogy élhetetlenné tegye mások környezetét, semmibe vegye az emberi együttélés alapvető normáit. A rendeletre azért volt szükség, mert Rákosmente közterületeinek, közparkjainak egy részét a hajléktalanok miatt ma nem lehet rendeltetésszerűen használni, rendszeres az alkoholfogyasztás, a szemetelés, a biológiai szükségletek kielégítése. A kerületi családok joggal várják el, hogy a játszótérre vihessék gyermeküket, unokájukat, hogy a közparkokban a padokon pihenve tiszta környezetben nyugodtan kikapcsolódhassanak.

Budapesten van más megoldás a hajléktalanok számára: 2010 óta hétszázzal nőtt a fővárosban a munkásszállóknál színvonalasabb férőhelyek száma, egészségügyi központot hoztak létre számukra, programok indultak a lakhatás és munkaerőpiaci elhelyezkedés megoldása érdekében.

Visszatetsző a szerencsétlen sorsú emberek helyzetét politikai kampánycélokra felhasználni. Ízléstelen és morbid viselkedés a szabadban megfagyás, a szemetelés, az alkoholfogyasztás jogát követelni a hajléktalanoknak.

Rákosmente összetartó, erős közösség, amely rendet szeretne városában, ugyanakkor gondoskodik a rászorulókról, segíti őket nehéz élethelyzetükben.

Budapest, 2013. szeptember 4.

Sajtó és Kommunikáció

Rákosmente Önkormányzata

Ha létezik ember, aki a nyugovó napban fürdőző petúnia és az aranyló búzakalász igazi színét meg tudja ragadni, akit a nedűtől duzzadó kövirózsa, vagy az eklektikus szoborszerű magányos tölgy formája egyaránt meg tud ihletni, az nem más, mint Dobai Tivadar fotográfus a Földműves utcából.

(Fotó: Szakács Zsuzsa)

Szívet-szemet-lelket gyönyörködtető, nagyszerű természetfotókból összeállított kiállítása népes publikum előtt ma nyílt meg a Vigyázóban és e hó végéig megtekinthető.

(Fotó: Dobai Tivadar)

A nyári szabadság utáni első testületi ülés “felvezetésének” egyik nem feltétlenül örömteli epizódja Rákosmente két éve beiktatott és azóta munkáját közmegelégedésre ellátott rendőrkapitánya, Krammer György Zsolt búcsúja volt: Őt Budapest Rendőrfőkapitánya augusztus 1.-i dátummal az I. kerület kapitányi teendőivel bízta meg.

A testületi ülés mai, talán legfontosabb – zárt ülésen hozott – döntése dr Kovács József Lászlónak – korábban az egri, illetve a tatabányai kórház főigazgatója – a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központ igazgatásával való megbízása. A Központ éves költségvetése hozzávetőlegesen 1 milliárd forint. Az új igazgatóhoz, illetve munkájához komoly reményeket fűzünk, próbaideje négy hónapra szól.

Napirend után Nótin képviselő úr az utóbbi időben – az ezt tiltó önkormányzati rendelet ellenére elharapódzott – főként a Fő térnek egyesek által történő életvitelszerű használata, a csendháborítás, a – megfogalmazása szerint főként cigányok által – sorozatban elkövetett rendbontás és az ezt kellő eréllyel megakadályozni képtelen rendvédelmi fellépés kapcsán emelt szót.

Polgármester úr hozzászólásában megemlítette, hogy a szóban forgó, a Fő téren minap “bazseváló” roma csoport péceli illetőségű volt, egyébiránt pedig csendháborítás alkalmával, lakossági bejelentésre és attól függetlenül is a Rendőrség – a Polgárőrség és a Közterület-felügyelet segítségével – a helyszínen gyakorta intézkedik.

Frakcióvezetőként tett hozzászólásomban alábbiakat emeltem ki:

“Képviselő úr felszólalását és Polgármester úr hozzászólását egyaránt köszönöm. Abban, gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy a Magyar Alkotmánybíróság tavalyi döntése, mely hajléktalanoknak és nem hajléktalanoknak egyaránt lehetővé tette a közterületek életvitelszerűen történő használatát, ma is nehezen érthető és súlyos mértékben kontraproduktívnak bizonyult. Az alkotmánybírósági döntés “kezeléseként” hozott önkormányzati rendeletünk életbe lépésének pillanatától annak betartatásáig, illetve betartásáig a hatóságok következetességén keresztül vezet az út, ugyanis ez a hatósági következetesség segíti elő azt, hogy a rendelet egyáltalán eljuthasson az érintettek tudatáig – és ez egy hosszabb folyamat. Az említett helyszín – Fő terünk – a tudatmódosító szerek (alkohol) fogyasztásának, valamint egy bizonyos – képviselő úr által is említett – pszicho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos helyzetű, bodza- és színesfémgyűjtő, a kelleténél harsányabb népréteg kedvelt gyülekezési helyévé vált. A rendteremtés a hatóság feladata. Emlékeztetnék viszont egy némileg hasonló esetre: a “rendszerváltás” hajnalán egy németországi város – nem vagyok benne biztos, hogy Ulm volt-e az? – sétatéri parkjában egy hasonló összetételű, romániai csoport telepedett le…jelentős köztisztasági és közbiztonsági galibát okozván azzal együtt és azon túl, hogy a tóban élő hattyúkat előszeretettel bírták sütve és/vagy főzve elfogyasztani. Akkor, amikor az illetékes német önkormányzat és a “rendvédelmiek” ezen etnikai csoport tevékenységét megszüntetendő drasztikus lépésekre szánták el magukat, a Romániában illetékes vajda annyit üzent: amennyiben nem hagyják abba és továbbra is nagyon “ugrálnának” a német hatóságok, küld még 1 milliót… (nem hattyút…)

Kérem, lássuk be, hogy ENNÉL azért mi, most, egyelőre még jobban állunk.”

(Fotó: Horváth Tibor)

Alábbi fotó nem mást, mint a választói körzetemben elterülő “régi” piac ünnepi nyitvatartására utaló “tacepao”-t ábrázol; a képet – a honlap tulajdonosának engedélyével – a tizenhetedik.hu- ból “ollóztam”. A nyitvatartás koncepciójával kapcsolatban Rákosmente önkormányzata és a piac vezetése részéről – úgy is, mint területileg illetékes önkormányzati képviselőt – senki meg nem keresett, senki meg nem  kérdezett, ergo az információ magyarázatát, illetve a hirdetmény és az abban foglalt döntés racionalitásának értelmezését honlapom olvasóira bízom: