Alábbiakban Nyájas olvasónak a Magyar Nemzet mai számának 5. oldalán megjelent, a magyar egészségüggyel foglalkozó két írásának kapcsán született gondolataim egy részét lesz alkalma olvasni.

Gondolataim zöme a B.A.Z. Megyei Kórház Gyermekgyógyászati központjának koraszülött osztályán a közelmúltban történt halálesetekkel kapcsolatos.

Történt ugyanis, hogy fiatal orvos koromban, 1980 és 1985 között fent nevezett kórházban dolgoztam – többek között a gyermekgyógyászat és koraszülött osztály konziliáriusaként -, az ott és akkor végzett, későbbiekben lényegesen továbbfejlesztett szakmai munkával kapcsolatban volt tehát alkalmam némi rálátást és tapasztalatot szerezni. Eme tapasztalataim és mai hitem szerint a Velkey professzor nevével fémjelzett intézményben világszínvonalú munka folyt és folyik.

/a kép illusztráció/

A közelmúltban a miskolci kórház koraszülött osztályán nyolc, 500-700 grammal, 27-29 hétre született piciny halt meg és további kettő van válságos állapotban. Az okok ismeretéhez szükséges tudással és információval nem rendelkezem, azt viszont érzem és állítom, hogy a gyermek halála elviselhetetlen fájdalom. A kicsinyek halálához vezető kórok(ok) vizsgálata folyik, addig is Orbán Viktor miniszterelnök az ügyben illetékes GYEMSZI vezetőjét a B.A.Z. Megyei Kórház Főigazgató főorvosának állásából való felfüggesztésére utasította. ( Dr. Csiba Gábor főigazgatóval – ma a KDNP országos elnökségének tagja – együtt cseperedtünk /Ő baleseti sebész, én urológus tanoncként/ a miskolci kórházban).

Arról, nyilván, nem szól a fáma – hisz’ a telekommunikáció számára a rögvalóság nem bír hírértékkel -, hogy a miskolci kórház koraszülött osztályán az orvosok évente mintegy 300, zömében reménytelennek tűnő esetben gyógyítanak és járnak sikerrel, évente 300, fejlődésre és emberi életre alkalmas kisdedet vihetnek haza a szülők. Nem, ez nagyjából harminc éve nem bír hírértékkel…ámde most, hogy ez a tragédia bekövetkezett… az élet számára megóvott, meggyógyított közel 10000 gyermek, mintegy 19000 szülő és nagyjából 72000 nagyszülő boldogsága a jobb- és baloldali publicisztikában mit sem ér – vagy legalábbis nem beszélnek róla, pedig az az igazi szenzáció - akkor is, ha annak kapcsán nem hullanak kereszténydemokrata fejek.

Álljon itt végül Török Krisztinának, a GYEMSZI vezetőjének szintén a mai Magyar Nemzetben megjelent interjújának két mondata:

” Damoklesz kardja mindig ott lógott az egészségügy feje felett, ugyanakkor az ágazat szereplői minden körülmények között figyelembe veszik, hogy itt a folyamat végén betegek vannak, akiket el kell látni. Ennek az elkötelezettségnek is köszönhető, hogy a betegellátás még mindig zökkenőmentesen folyik.”