Emlékezem… (fenti címben sokadszor említett, magasan kvalifikált jogi doktor korábbi írásaimban is felvezetett jogértelmezése nyomán):

Első munkahelyem, a B.A.Z. Megyei Kórház – bár 2500 ágyával /!/ akkor, 1980-ban Közép-Európa legnagyobb kórháza volt – nem rendelkezett a korszerű diagnosztika minden eszközével… példának okáért röntgen-részleg és -szakorvos segítségével realizálható érfestés akkortájt legközelebb a debreceni Klinikán állt rendelkezésre.

Történt volt, hogy 1981 késő őszén, a B.A.Z. Megyei Kórház Urológiai osztályának fiatal szakorvos-jelöltjeként (ebbéli státuszomban ma “rezidensnek” hívnának) egy negyven év körüli, tiszaújvárosi (szocialisták kedvéért: leninvárosi) beteget volt tisztem elkísérni mentőgépkocsival Debrecenbe, fent említett vizsgálat kivitelezése céljából.

A kórisme: daganat-gyanú a jobb oldali vese felső pólusán, a radiológus által Debrecenben végzendő érfestés annak megerősítése, vagy kizárása céljából vált szükségessé.

A beteggel annak rendje és módja szerint megérkeztünk a DOTE Radiológiai Klinikájára, a vizsgálat annak rendje és módja szerint megtörtént, a gyanított vesedaganat helyett a vizsgáló orvos jóindulatú vesecystát kórismézett, azt meg is pungálta, így – beteg, mentőegység és rezidens – fáradtan, de boldogan indultunk haza…

A beteg panaszai kb. fél óra múlva, a mentőgépkocsiban kezdődtek: alig tolerálható jobb oldali bordaív alatti fájdalom, verítékes, sápadt bőr, deszkakemény has, elesett küllem… A “rezidens” kórisméje: epehólyag-perforáció…ugyanis a vélt – majd cystának diagnosztizált – daganat jobb oldalon, közvetlenül az epehólyag alatt volt látható… a tű tehát célt téveszthetett…

“Blikk-diagnózisommal” a nálam jóval tapasztaltabb mentősök nem feltétlenül értettek egyet, de észlelve riadalmamat szirénás-fényjelzéses “rettenetesbe” kapcsoltak… ekként érkeztünk meg késő délután a B.A.Z. Megyei Kórház Sebészeti Osztályára, ahol a beteget perceken belül megoperálták, sérült epehólyagját eltávolították, majd – lévén Advent – a műtétet követően gyertyát gyújtottunk és – késő este – elfogyasztottuk az aneszteziológusok által sebtében “nyélbe ütött” szalonnás rántottát.

Szerencsénk, szerencsém, a mentősök és lélekjelenlétem okán életben maradt fiatal tiszaújvárosi betegtől kaptam életem egyik első “paraszolvenciáját”: a brüsszeli “pisilő kisfiú” mintájára s.k. készített sörnyitót, melyet, íme, ma is őrzök:

Kellő visszafogottsággal kérdezem: fenti paraszolvencia elfogadása miatt jelen állás szerint magasan kvalifikált Gellér professzor hány év letöltendővel büntetne?

(figyelem: az írás termékmegjelenítést tartalmaz!)

Ma délelőtt 10 és 11 óra között váratlanul nagy számú érdeklődő lepte el Rákosmente Fő terét:

Reggel 10-től a Piccolino Fúvószenekar révén részesültünk nagyszerű térzenében – közben a színpad mögött “szárba szökkent” műjégen már a jégkorong-bemutatóra készült az erre az alkalomra meghívott kőbányai csapat… (ha rajtam múlik, jövő évtől Rákosmentén is lesz hoki…) A bemutatót – velem együtt – megtekintette Dunai Mónika, a Képviselő-testület Fidesz-frakciójának vezetője is:

Alább pedig alanyi blogíró – amatőr jégkorongozó – irigykedve nézi a nagyszerű, ifjú tehetségeket…

Az első adventi gyertyát a Fő téren Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő ma délután öt órakor gyújtja meg.

Frakcióvezetők most, még egyelőre nem a jégen, csak mellette… (fotó: Szakács Zsuzsa)

Készülődés a Fő téren… áll már Rákosmente karácsonyfája…

Az ünnepi hetek megnyitója holnap, szombaton délelőtt 10.50-kor lesz, az első adventi gyertyát Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő délután öt órakor gyújtja meg. Kérem, jöjjenek el, legyünk együtt, minél többen!

60 éves U.J.-t 20 évvel ezelőtt, fejlődési rendellenesség okozta húgyhólyagkövesség miatt operáltam. Soha, semmilyen “paraszolvenciát” nem kaptunk tőle, múlt héten viszont, esedékes kontroll-vizsgálata alkalmából saját fája terményével, közel két kiló dióval ajándékozta meg a XVII. kerületi Urológia munkatársait.

Általunk havonta cserélt katéterét kényszerű szükségből évek óta viselő Gy.M. mai napon asszisztensnőmnek egy doboz csokoládét adott. További két betegtől tegnap és ma 1000, illetve 2000 forint paraszolvenciát fogadtam el.

A XVII. kerületi Szakrendelő Urológiájának főorvosaként tehát bizonyos Gellér Balázs professzor jogértelmezése alapján mai naptól egytől három évig terjedhető letöltendő börtönbüntetésre vagyok ítélhető. Ennek megfelelően kérem a Bajcsy Kórház Igazgatóját, hogy gondoskodjon helyettesítésemről, mint ahogy azon kollégáim helyettesítéséről is, akik az említett időszakban az általam realizálthoz hasonló bűncselekményt követtek el.

Fentiek alapján holnaptól vagy holnaputántól a magyar egészségügyet éhbérért működtetők 95%-a rács mögé kerül. A további ellátásért Gellér Balázs professzor és magasan kvalifikált jogi doktor kollégái lesznek felelősek: képesítéstől és teljesítménytől függően átlagosan havi nettó 70 – 200.000 forintért.

Jelen írásom bevezetőjeként elmondanám, hogy felmenőim között válogatott műkorcsolyázó, válogatott jégkorongozó, vívó, műugró, úszó, vízilabdázó, szűkebb baráti és tágabb ismeretségi körömben olimpiai bajnok úszó, világválogatott és BEK-győztes, valamint közel százszoros magyar válogatott, magyar kupa- és Vásárvárosok Kupája győztes labdarúgó, világbajnok tőrvívó, többszörös világ- és olimpiai bajnok öttusázó, világbajnok fogathajtó, nemzetközi sakkmester egyaránt található. Különböző karakterek, számos sportág, számos erény, számtalan siker és egyetlen közös jellemző: a sport, a szakma, a sportszakma iránti alázatuk.

Kiskorú gyermekemet is e szellemben igyekszem nevelni; soha nem gondoltam arra, hogy profi sportoló legyen – Ő majd eldönti -, de már most kiválóan biciklizik, úszik, korcsolyázik és a rákoshegyi Grund FC büszke (és kisvártatva igazolt) labdarúgója.

Komoly mérkőzésre készültek múlt pénteken a fiatalok és Fenke Fecóval madarat lehetett fogatni annak okán, hogy csekély tapasztalata ellenére Laci bácsi beválasztotta a X. kerületi KISE ellen fellépő kilenc tagú csapatba. A mérkőzésre tehát “idegenben”, a kőbányai klub tornatermében került sor. Szülők és kísérők már a bemelegítéskor némileg megrökönyödve vettük tudomásul, hogy csemetéink minden kétséget kizáróan izgalmas mérkőzését tucatnyian egy, a tornaterem bejáratául szolgáló, alig másfél méter széles ajtón keresztül vagyunk kénytelenek követni… ennek egy-két anyuka hangot is adott. Sebaj, szükség törvényt bont…ketten-hárman az ajtórésbe kuporodva, talán egy anyuka az ajtón belül guggolva, a többiek – testmagasságtól függően – az ajtón kívül, zsiráfcsorda alakzatban nyújtogattuk a nyakunkat, hogy le ne maradjunk a gólokról…

A tornatermen belül zajlik a mérkőzés, a hozzátartozók termen kívül izgulnak, mígnem egy óvatlan pillanatban helyileg illetékes kőbányai – eddig még jelen nem volt -, mintegy 110 kilós edző bácsi érkezik. Köszönés és bemutatkozás helyett a bent kuporgó anyukát szó nélkül kitessékeli, a nyakukat az ajtónyílásban addig több-kevesebb sikerrel nyújtogató hozzátartozókat hátrébb parancsolja, majd mindenféle kommentár nélkül orrunk előtt becsukja a tornaterem ajtaját. Mivel ezirányú magyarázattal vendéglátóink nem ajándékoztak meg, egyik méltán feldúlt szülő az ajtót rögvest kinyitja, mire edző bácsi se szó, se beszéd, újra orrunkra csukja azt. Az “aktus” – bármily megalázó volt – következmények nélkül maradt, hisz’ beláttuk, hogy 110 kilós, bárdolatlan edző bácsival itt és most nem tanácsos ujjat húzni… ott és akkor legfeljebb a tanulságok levonása lehet célunk.

Az nyilvánvaló, hogy egyetlen, szemmel láthatóan gyermekszoba-hiánnyal küzdő egyed sem kötelezhető az együttélés és etikai normák betartására, de – könyörgöm! – EZ az ember gyermekek labdarúgó edzője! EZ az ember – köszönés, bemutatkozás, “elnézést kérek”, vagy “ne haragudjanak, nálunk ez a szokás”, stb… – helyett valamilyen láthatatlan erkölcsi piedesztál magasából fenntartja magának a jogot, hogy következmények nélkül megalázhassa saját vendégeit. Milyen mintát közvetít gyermekeink felé egy ilyen egyed? Ő lenne a magyar labdarúgó palánták egyik példaképe? (Úgy-e, felsejlik már, hogy – többek között – mi okból tart ott, ahol, a magyar labdarúgás?) Azt pontosan tudom, hogy az edzők – úgy általában – nem tánc- és illemtanárok és nem is azért járatjuk futballozni gyermekeinket, hogy angolkisasszonyok neveljék őket… DE: a Grund FC edzői is kemények és következetesek – ezt el is várjuk Tőlük -, viszont fel lehet rájuk nézni… és ezt a fajta beteges kivagyiságot, ezt a bántóan kisstílű habitust soha Rákoshegyen nem tapasztaltam.

Zárszóként hadd idézzek az ide illő leghitelesebb forrásból, a Kőbányai Ifjúsági Sport Egyesület (KISE) Etikai Kódexéből:

“Etikai normák az edzők számára:

A labdarúgók etikájának kialakításában az edző személye kulcsfontosságú. Az etikával kapcsolatos felfogásuk és beállítottságuk közvetlenül hat ki a játékosok magatartására. Ezért az edzőnek tudatában kell lennie, hogy minden döntésének, cselekedetének és stratégiai céljának erkölcsi kihatása van. Intellektuális és emocionális szándékait egyensúlyban kell tartania, megfelelő beleérző képességgel összekötve.”

A RÁCUK szervezésében, Dunai Mónika, a Rákosmenti Erőforrás Bizottság elnöke fővédnökségével 2013. november 23.-án, szombaton került sor a VII. Cukorbeteg Világnap XVII. kerületi rendezvényére.

A Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum-terme jóval a hivatalos kezdés előtt megtelt: az érdeklődők többek között vércukor-, vérnyomás-, koleszterin- és véroxigén-mérés, látás- és hallásvizsgálat, testanalízis, életmód-tanácsadás végett gyűltek egybe. Alulírott alanyi blogíró – ezúttal nem mint képviselő és nem mint magánember, hanem mint területileg illetékes urológus szakfőorvos látta el feladatát… ami a vérmintából történő prosztata-rákszűrés vala. (Az érdemi munkát asszisztensnőm, Nagyné Kraicz Genovéva végezte, jómagam szellemi támogatásáért voltam felelős):

A Cukorbeteg Világnapon Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő által tartott megnyitó beszédet követően Kajetán Miklós, majd Szatmári Tibor főorvosok tartottak párját ritkítóan érdekfeszítő előadást, majd Takács Hajnalka dietetikus világosította fel a nagyérdeműt a zsírok és olajok káros voltáról, illetve hasznáról a táplálkozásban.

Az előadásokat követően az Újlak utcai uszodában  ”úszni tudó cukorbetegek számára” úszóverseny is zajlott, melyen az uszoda fagypont közeli hőmérsékletű vize okán nem óhajtottam részt venni.

(Korábban is megtettem, de fent ecsetelt tevékenységem kapcsán ismételten megjegyezném: a prosztata-rák vérmintából történő kórismézése nem feltétlenül és nem egyedül üdvözítő és nem helyettesíti az urológiai vizsgálatot. Kérem azt az egy-két érdeklődő pácienst, aki a vérvételt követően nem jött vissza hozzánk az eredményért, hogy mielőbb jelentkezzék a Ferihegyi úti Szakrendelőben. Előjegyzésért, időpontért a +361/4329606, – 07, -08 telefonszámokon, a Bajcsy Kórház előjegyzési központján keresztül folyamodhat.)                                                                              (fotó: Váradi Eszter)

Rákosmente Képviselő-testülete 2013. november 21.-én délután 6-tól, a Vigyázó Sándor Művelődési Házban tartotta idei közmeghallgatását.

A korábbi, hasonló alkalmakhoz képest visszafogottabb hangulatú eseményt közel száz érdeklődő tisztelte meg jelenlétével. A rengeteg – részben elektronikus levélben, részben írásban, részben a helyszínen feltett – kérdésre az illetékesek – derekasan “állva a sarat” – hosszú órákon át válaszoltak. A lakosság által felvetett problémák zöme – néhány szélsőségtől eltekintve – valóban közérdeklődésre számot tartó esetet igyekezett taglalni. A közmeghallgatás összességében nélkülözte a korábbi években már-már “megszokott”, általában “szervezetten negatív” hangulatot; a városvezetők munkájának elismerése, az irántuk való tiszteletteljes hangvétel dominált és ezt minden megjelent – és meg nem jelent – kérdező és érdeklődő rákosmenti polgárnak köszönöm. Képviselőtársaim nevében is ígérhetem, hogy a bizalomnak és megbecsülésnek a választási ciklus még hátralévő mintegy 10 hónapjában is meg fogunk felelni.

(fotók: Kili Tamás)

Rákosmente Önkormányzatának 2013. novemberi testületi ülése békében és rendben zajlott egészen addig, amíg a “Javaslat a közösségi együttélés alapvető szabályairól…” szóló előterjesztés napirendre nem került. Ez a rendelet-tervezet egy, a Testület által már fél évvel ezelőtt elfogadott, a közterületeinket életvitelszerűen használókat a Budapesten kellő mennyiségben rendelkezésre álló hajléktalan-szállók irányába terelő rendelet módosítása.

Az arra rászorulókat Rákosmentén párját ritkító gondossággal látjuk el. Ezt a XVII. kerületi baloldali pártok képviselői – akik egyébként egyetlen, a hajléktalanoknak történő ételosztás alkalmából sem segítettek – is pontosan tudják. Ezért mellbevágó az a süvöltő demagógia, ahogy a kerületi, három tagú szocialista frakció a “Közösségi együttélés szabályaihoz” viszonyul. Lássuk be: minden kétséget kizáróan sajátos jelenség az, amikor egy – hangsúlyozom: korábban már elfogadott – rendelet módosításának vitája alkalmából a vértolulásos, “szociálisan érzékeny”, koleszterin-dús szocialista indulatok Imre Kertész- idézetekben csúcsosodnak ki.

A Képviselő-testület mai ülésén fenti rendelet-módosítás okán tüzet okádó szocialistáknak valami miatt nem tűnt fel, hogy az a két önkormányzati képviselő, aki évtizedek óta, tanult mestersége mellett, hivatásszerűen foglalkozik az éhezők, a rászorulók, a hajléktalanok ellátásával, ebben a “vitában” nem vett részt, nem szólalt fel. Szabó Tiborné (KDNP) és dr Bényi Zsolt (Fidesz) számára az elesettek, a nincstelenek, a végveszélyben lévők segítése és nem a területileg illetékes MSzP fröcsögése az igazi kihívás.

2013. november 17.-én és 18.-án “Börtönbüntetés járhat a hálapénzügyletekért?”, illetve “Mégis bűn a hálapénz” címekkel “dobta piacra” friss szellemi végtermékét az egészségügyi dolgozók iránti pozitív érzelmekkel aligha vádolható MSzP két hűséges szócsöve, a Vasárnapi Hírek és a Népszabadság “online”.

Az írások “a propos”-ja egy, a hétvégén rendezett egészségjogi fórum, melynek során bizonyos Dr. Gellér Balázs professzor jogértelmezésével alábbi következtetésre jutott:

“A hálapénz minden esetben bűncselekménynek minősül, ez alól nincs semmilyen kivétel (…), a hálapénz elfogadása három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható (…), aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy ennek ígéretét elfogadja, bűntett miatt  három évig terjedő szabadságvesztéssel  büntetendő…”

Hangsúlyozza mindezt egy olyan (magyarországi) társadalmi réteg képviselője, melynek belvárosi egyedei ügyfeleiktől órabérként kérnek el az asszisztensnőim havi nettó jövedelmének megfelelő összeget.

Gellér professzor úr expozéjának nyomán – egészen konkrét módon – tisztázandó tehát a továbbiakban, hogy – példának okáért – amennyiben asszisztensnőm visszatérő páciensünknek bead egy – három havonta esedékes – injekciót és ennek fejében 1 (azaz egy darab) 90 grammos Boci csokoládé elfogadásában találtatik bűnösnek, hat, avagy nyolc hónap letöltendő börtönbüntetésben részesül-e? Tisztázandó az is, hogy amennyiben alulírott egy sikeres vesekőzúzást követően egy (azaz 1) liter házi főzésű zalai barackpálinkát kap ajándékba, egy-másfél-kettő év felfüggesztett, vagy letöltendő-e a büntetése?… Fentiek alapján radikális (ergo életmentő) prosztata-műtétet követően elfogadott tízezer forint – professzor úr jogértelmezése szerint – minden kétséget kizáróan szigorítottban letöltendő három év szabadságvesztéssel jár.

Arról, persze, itt és most ne beszéljünk, hogy magasan kvalifikált jogi doktorok hány év letöltendőt érdemelnének annak okán, hogy ma, Magyarországon, négy évnyi “alapos” mérlegelést követően – ki tudja, hány eurónyi “hálapénzért”? – ítélethozatal nélkül hagynak futni sorozatgyilkosokat.

Ami viszont egészen biztos: Gellér Balázs professzornak a Vasárnapi Hírek és a  Népszabadság által magáévá tett jogértelmezése rendkívül hasznos a Magyarországról már eltávozott és a rövidesen távozni készülő közel tízezer egészségügyi dolgozó számára: honvágy ellen.

Alábbi, kissé megfakult fénykép 1937. augusztus 23.-án, Kiskunfélegyházán készült; 24 éves Fövényi Sarolta e napon kelt egybe szíve választottjával, Szalmási Györggyel:

Szalmási Györgyné Fövényi Saroltát tegnap, 100. születésnapja alkalmából dr. Rúzsa Ágnes Jegyző asszony, Riz Levente Polgármester úr és dr. Bényi Zsolt képviselőtársam, orvoskollégám társaságában lánya, Szakács Zsuzsa Pesti úti otthonában látogattuk meg:

(fotó: Váradi Eszter)

Amikor megérkeztünk, Sári néni már a fotelben, elegánsan keresztbe tett lábakkal, frissen készített frizurával és széles mosollyal várta a tiszteletére egybegyűlteket. Polgármester úr köszöntötte, átadta a káprázatos virágcsokrot, majd megpuszilta Sári nénit – akkor még nem sejtve, hogy nem “akármilyen” Sári nénivel, hanem egy életkedvtől duzzadó fiatalasszonnyal van dolgunk, aki “bevezetőül” azt kérdezte Polgármester úrtól:

- Igaz-e, milyen rendes vagyok, hogy csak puszit kértem?!…

Az ünnep hangulatának ekként történt megalapozását követően csak úgy röpködtek fergeteges humorú Sári néni poénjai, aki – amint egy alkalommal veje is látótérbe került – huncutul mosolyogva megjegyezte:

- Ni-ni, egy kedves ismerős!

Sári nénit lánya, unokái, dédunokája, veje (a “kedves ismerős”) és háziorvosa, a szintén jelen lévő Szalay doktor úr is hihetetlen szeretettel övezi; többek között ez a hosszú élet titka.

Mindnyájunknak rengeteg – ezúttal hivatali – dolga akadt még aznap. Fájó szívvel búcsúztunk el a háziaktól. Sári néni lelkünkre kötötte, hogy jöjjünk máskor is, majd dalra fakadt, így “kilépőül” a “János Vitéz” egyik betétdalát volt alkalmunk meghallgatni.

ISTEN ÉLTESSE, SÁRI NÉNI !