A magyar beteg (86.)

Válasz dr. Nádor Tamásnak

Kollégám, Nádor Tamás urológus főorvos egyik jegyzetemhez (Gellér Balázs avagy A magyar beteg /84./) néhány napja fűzött kommentárja (l. ott) kapcsán ígértem, hogy az abban foglalt felvetésekre külön írásban fogok válaszolni. Íme a reflexiók, csokorba szedve:

1. Az Edző téri “telefontorony” működésének megakadályozása képviselői erőmet meghaladta; a furfangosan megfogalmazott szerződések jogi útvesztőibe és “apró betűs” részekbe, melyek lehetővé tesznek úgyszólván bármit és annak az ellenkezőjét egyaránt, székely bugylibicskám – bevallom – beletört… ott és akkor – a multi-céget képviselő jogi doktorok ellenében – nem igazán bírtam megvédeni az ott lakók, a magyar beteg érdekeit… a választói körzetemben “szárba szökkent” mini-Tesco kapcsán pedig az első pillanattól kezdve “kész tények” előtt álltam… Örvendezzünk annak, hogy a medicina – hála Istennek – nem így működik…

2. Kedves kollégám, Tamás! Az általad “látványosnak” ítélt ételosztást őszintén szólva nem látvány-pékségnek szánjuk, az elesettek iránti felelősségérzet vitt rá minket… az más kérdés, hogy ezt alig néhány hete valakik által vezényelt hajléktalanok igen sajátos módon “köszönték meg”… Ígérem, ha jössz és beállsz a sorba, minden  további nélkül kaphatsz tőlünk egy tál, lencsével “bolondított” babgulyást, hisz’ legutóbb én is kaphattam a maradékból… és megnyugtathatlak, hogy elképesztően finom…

3. Ami a korábban többször aposztrofált, magasan kvalifikált, Gellér Balázs nevű büntetőjogász gondolatai kapcsán született felvetéseidet illeti, azok igazságtartalma jelentős. A gond csak az, hogy jogi doktorainkat nem feltétlenül és nem kizárólag az igazság keresése motiválja. Világért sem szeretnék üldöztetési mánia és/vagy összeesküvés-elméletek áldozatává válni, de az utóbbi három évben megtapasztalt bírói ítéletek, jogi és alkotmánybírósági állásfoglalások (hadd ne soroljam) azt az érzést keltik bennem, hogy a – lássuk be: 90 %-ban “liberális” – jogász-társadalom és bírói kar folyamatosan “betart” az Orbán-kormánynak. Minden, ezzel ellentétes állításnak és/vagy érdemi cáfolatnak szívesen helyt adok.

4. A HT Medical Center működéséről orvosként, humanistaként érdemben nem szólhatok, de az azzal kapcsolatosan felmerülő számos kérdés egyike – fogalmazhatnánk úgy is: az alapvető kérdés – az, hogy az intézmény 1998-ban, a Horn- kormány regnálásának utolsó hónapjaiban milyen jogi-, szervezéstani- és ÁNTSZ-kritériumok alapján kaphatott működési engedélyt? Milyen érv- és érdekrendszer vihette rá az akkor területileg illetékes kórházigazgatót, hogy saját kórházának rovására járóbeteg-rendelési finanszírozott óraszámot adjon át egy magánintézménynek? Ma pedig milyen érdekrendszer alapján és mi okból dönthetnek úgy a területileg illetékes háziorvosok, hogy inkább hat-nyolc hétig várakoztatják a betegeiket pl. egy Medical Centeres ultrahang-vizsgálatra, minthogy rövid előjegyzéssel a Bajcsy Kórház Ferihegyi úti rendelő kifogástalan UH-vizsgálójába utalják őket? Fentieken kívül számos, jegyzeteim stilisztikai lehetőségeit feszegető, etikai és jogi korlátait meghaladó kérdés merül még fel Medical-ügyben, de – végül is – a lényeg az, hogy a gonosz ÁNTSZ januári döntését felülírva, polgármesteri vezénylettel, aláírásgyűjtéssel, közös erővel sikerült az intézményt “megmenteni” a XVII. kerületiek számára…

5. Kedves Tamás! 2014.-ben természetesen lehet és szabad a Jobbikra is szavazni, de előbb gondold végig kellő komolysággal a párt által a jelen magyar politikai életben betöltött szerepet és amint ezt megtetted, jusson eszedbe az 1990 előtti Hofi Géza…

.