A meteorológia által korábban beígért vasárnap délutáni ónos esőt megelőzendő, piciny családommal rövid kerékpártúrát tervezvén kora reggel az idokep.hu oldalon próbáltam tájékozódni a várható csapadék felől. Felkocogván az “időképre”, a főcím jobb felső sarkában, fizetett hirdetésként mi ötlik szemembe…? Hát mi más, mint az, hogy “Védjük meg Budapestet”, és a szalagcím alatt olvasható magyarázatból az derül ki, hogy Magyarország Kormánya által eszközölt “megszorítások” okán rövidesen ellehetetlenül a kormányellenes koalíció által vezetett főváros működ(tet)ése…(?!)

Az – nyilván – nem releváns, hogy minderről azonnal Wass Albert klasszikus karcolata, a “Patkányok honfoglalása” jut a magamfajta eszébe, az viszont egészen nyilvánvaló, hogy a főváros vezetése a közelmúltban elképesztően gazdagon jutalmazta meg vazallusait (l.: ott)…főpolgármester úr csapata által realizált “reklám” tehát aljas inszinuáció.

Magyarok, budapestiek, vigyázat!

Az idegenszívűek kampánya elkezdődött és az 2022. tavaszáig exponenciálisan fog fokozódni! Vérszemet kaptak nem csak azért, mert a 2019-es önkormányzati választásokon hagyományosan jobboldali budapesti körzeteket tudtak elsöprő többséggel magukévá tenni, hanem annak okán is, hogy nagyszerű példaképük, az Amerikai Egyesült Államok bebizonyította, hogy az utóbbi évtizedek legsikeresebb, nemzeti érzelmű elnökét egy viharos, gondosan szervezett átfogó (mű)balhéval (v.ö.: Black Lives Matter), a facebookkal, a twitterrel, meg ki tudja még, milyen titkosszolgálati, telekommunikációs/internetes eszközökkel le tudták nullázni.

Visszatérve a fentiekben jellemzett, jelenleg a magyar fővárost irányító érzelmi fogyatékos csapatra, gondolkodásuk színvonalát mi sem tükrözi jobban, mint a közelmúltban indított kampányuk: súlyos tízmilliókért, a főváros kezelésében álló minden egyes szemétszállító autón és háztartási kukáinkon, öntapadó “tapétákon” tartották fontosnak elhelyezni a “Ki ne akarná…?“ szlogent hordozó provokatív kormányellenes propaganda-szöveget…

Hol is máshol, mint a hulladék-gyűjtőkön…? “Similis simile gaudet!”

A ragály okán felfüggesztett képviselő-testületi ülések helyett, kvázi azok “pótlására” – bár ez nem lenne kötelezően előírt feladata – Horváth Tamás polgármester úr meghívására az aktuális napirendi pontokról, polgármesteri döntésekről a frakciók vezetői havonta egyeztetnek.

Így volt ez 2021. január 27.-én is: polgármester úr szobájában a négy önkormányzati frakció vezetője (Hatvani Zoltán a Fidesz részéről, Kovács István az Itthon Rákosmentén nevében, Lukoczki Károly a Momentum, a Demokratikus Koalíció, a Magyar Szocialista Párt, a Párbeszéd, a Lehet Más a Politika és a Jobbik képviseletében – nota bene: frakcióvezető úr nem a “Többpárti Ellenzék” /ilyen ugyanis nem jutott be az Önkormányzatba, tehát nincs/, hanem egészen pontosan az összes felsorolt formáció érdekeit képviseli – na meg jómagam, úgy is, mint a KDNP vezetője) gyűltünk össze, közel egyórás megbeszélés, egyeztetés, vita erejéig.

(fotó: Szakács Zsuzsa)

Számos figyelemre méltó döntés született, ezek mindegyike nyomon követhető az Önkormányzat honlapján.

Itt és most egyetlen, közérdekű (v.ö.: Rákosmente közössége érdekében született!) polgármesteri döntésre fókuszálnék: a mindenhol kötelező maszkviselésre vonatkozó utasítás meghosszabbítására.

A koronavírus-járvány első fázisában jómagam sem tartottam szükségesnek a nyílt terepen, szabad téren, közterületen való maszkviselést. (Nagy biztonsággal megállapítható: 2020. január végén-február elején még a magasan kvalifikált járványügyi szakemberek – dokumentálhatóan! – se tudták pontosan, hogy egészen pontosan mi ez  az egész és mi az, ami várható. Erre vonatkozóan kb. három éve /!/ a Bajcsy Kórház Intenzív Osztályán dolgozó, ragyogóan képzett főorvosok tartottak komoly előadásokat a koronavírus “civilek” számára elképzelhetetlenül súlyos szövődményeket és 30 %-os halálozási rátát okozó elődjéről, a SARS-ról.)

Visszatérve a maszk kötelező használatára: január 27.-én a Szakorvosi Rendelőintézetből a Polgármesteri Hivatalba menet-jövet (oda-vissza kb. 600 méter) Rákosmente Fő terén 14 (azaz tizennégy) maszkot egyáltalán nem, vagy azt nyakán viselő polgártársunkat figyeltem meg, zömmel tizen- huszonévesek! Jegyzetem határait meghaladja annak taglalása, hogy mindez mily’ mértékű tekintet nélküliség, nemtörődömség, ostobaság és/vagy felelőtlenség…na meg nem vagyok abban a helyzetben, életkorban és fizikai állapotban, hogy a lottózó előtt kaparós sorsjegyét “betámadó” pszicho-szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű, 30 év körüli színesfémgyűjtő polgártársamat üvöltve világosítsam fel az aktuális morbiditási és mortalitási adatokról – melyeknek ezúttal Ő maga is szerves okozója -, ide és most tehát csupán három szót írok: rendőrség?! polgárőrség?! közterület-felügyelet?!…ugyanis fenti szervezetek egyetlen képviselőjét se láttam a Fő téren, napok óta. Viszont: a nemzetközi helyzet fokozódik… (copyright: Bacsó P.) és ezt – végre – életbevágóan szükséges lenne tudomásul venni!

Minap a mandiner.hu internetes portálon fölöttébb érdekes recenziót találtam. Szemleíró: Kohán Mátyás, a szemlézett írás szerzője Alana Newhouse amerikai publicista, a mű címe “Everything is Broken”, amit – Ady után szabadon – leginkább úgy lehetne lefordítani, hogy “Minden egész eltörött”…

A figyelemre méltó írás egyik passzusa néhány mondatban sommásan és bizonyos értelemben sarkítva “vesézi ki” a kortárs amerikai egészségügyi rendszert. Dr. Norman Doidge, az idézett, kanadai születésű, USA-ban dolgozó pszichiáter, egyetemi tanár ekként foglalja össze nem feltétlenül felemelő véleményét:

“Még mindig sok jó ember van az egészségügyben, de az amerikai egészségügyi rendszer mélyen romlott. Ha ránézel az orvosi hibák arányára – ez ma az USA-ban a harmadik leggyakoribb halálozási ok -, a túlgyógyszerezésre, a függőség kialakítására, a gyors megoldást kereső mentalitásra, a szegények ellátásának elmaradására, a sürgősségiről való betegfelvétel kvótáira, a felesleges műtétekre, a betegség árucikké tételére, a mellékhatások pénzzé tételére, a nagy gyógyszercégek által finanszírozott folyóiratokban működtetett referálórendszerre, az orvosok és nővérek egészségének tönkretételére (…) na meg hogy lehet az, hogy az újságcikkekből, amit olvasok, nagyon sok szemétnek tűnik…?”

Igen, valóban, Doidge doktor véleménye lehet, hogy túlzó. De: aki esetleg első olvasatra mondatait szélsőségesnek tartja, vessen egy óvatos pillantást az Amerikai Egyesült Államok ezekben az órákban alakuló kormányának helyettes egészségügyi miniszterére és nem tartom teljességgel kizártnak, hogy fenti idézet kapcsán elindul a megvilágosodás folyamatán. Honlapomon nem szoktam obszcén és/vagy visszataszító és/vagy ízlést romboló fotókat megjelentetni, de ezúttal az ügy fontosságára való tekintettel kivételt teszek. Azzal is természetesen tisztában vagyok, hogy alábbi fénykép a nyugalom megzavarására alkalmas, de amint azt megtekintjük, Dr. Doidge fent idézett szavai kezdenek kristálytiszta értelmet nyerni. Alábbi fotó tehát a világ legpotensebb gazdaságával, banki rendszerével és hadseregével, sokak szerint legfejlettebb szociális ellátó rendszerével (!) rendelkező állama kormányának frissen kinevezett egészségügyi miniszterének helyettesét ábrázolja. Az úr, illetve hölgy neve eredetileg Richard, jelenleg Rachel Levine:

(fotó: denverpost.com)

A Bajcsy Kórházban működő COVID-teammel összhangban éjt nappallá téve szervezzük a XVII. kerületben teljesítő, az egészségügyben dolgozó munkatársaink védőoltását. A folyamatban komoly nehézséget okoz az Európai Unió vakcina-beszerzésével kapcsolatos egészen elképesztő szerencsétlenkedése…ami viszont a magyarországi és a jelenleg Brüsszelben tevékenykedő, “magyar” ellenzéket egyetlen halovány gondolat erejéig sem tántorítja el attól, hogy saját hazáját támadja.

Tanult mesterségem, az intézményvezetés és az oltásszervezés szüneteiben – jellemzően éjféltájt, azt követően, hogy kicsinyeim nyugovóra tértek – adódik időm, hogy az alvásig, a másnapi feszített munkáig történő feltöltődésre megmaradt időt – egy-két negyed-, vagy félórát – kedvenc időtöltésemmel, olvasással töltsem.

Ezúttal egy közel száz éve, Magyarországon megjelent antológiában MELEAGROS ógörög költő egy hozzávetőlegesen Krisztus előtt 500 évvel született, kristálytiszta, gyönyörű költeményét találtam.

És mire vonatkozna jegyzetem címe, a “KVÍZ”? Szíveskedjenek megtippelni, hogy a szerző az alig 2500 évvel ezelőtt kőre, vagy palatáblára vésett versében invokált személy legjellemzőbben melyik kortárs, a magyar Országházban, avagy az Európai Parlamentben tevékenykedő képviselőnőre illik leginkább? (Zita? Bernadett? Ágnes? Anna? Katalin? Tímea? Klára? Ildikó? Márta?…nem segítek…) A legtöbb szavazatot elnyert képviselőnőnek oklevélen továbbítom honlapom vonatkozó jegyzetét, azoknak pedig, akik eltalálták a nyertes személyét, online fogadóórát tartok megjelölt, adott időpontban, internetes fórumon:-))

És akkor következzék a költemény:

Meleagros:

TAKARODJ!

“Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden elárul: züllöttél, csöpög a mirrha a fürteiden,

a karikás szem, a réveteg arc, a tekintet elárul, még itt lóg fejeden a szalagos koszorú!

Ezt a sörényt vad kéz csak most kócolta előre, részeg vagy, csupa szesz, járni, megállni se bírsz,

Menj, ringyó! Zene szól, az kell neked: áll a mulatság, csörög a csörgettyű, téged akar: takarodj!”

Honlapomon és/vagy mail-címemen kíváncsian várom a válaszokat, a véleményeket.

Ezúttal Dr. Arbanász Zoltán sebész főorvos “A legrövidebb ima” című csodálatos írását osztom meg Önökkel:

“Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével. Hát persze, így könnyű! – s majdnem nevetek. A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot nem nyújt. Egyedül az anesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt.

A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást. A nőbeteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában. Váratlanul megszólal:

- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?

- Persze, csak tessék! – mondom bosszúsan.

- Köszönöm, fiam – s belekezd csendesen. – Domine!…Ámen! – mondja e két szót.

- Csak ennyi? – kérdezem meglepetten

- Csak ennyi.

- Uram! Úgy legyen!

- Igen, fiam, ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja. Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok. Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.

Bemosakodva, mereven, feltartott kézzel állunk. Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.

- Lehet még egy kérésem?

- Igen, természetesen – de már nem vagyok bosszús a késés miatt. Életem legrövidebb és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce. Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.

- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon álmosodom… – s ekkor remegő hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:

- Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik…

A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:

- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik…

A versszakot már öten fejezzük be:

- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem. Vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten?

A néni mély sóhajjal álomba merül.

- Törlést kérek…a szemüvegemre!

Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.

- Ha Isten velünk…kezdhetjük…!

Melegség önti el lelkemet ahányszor arra járok és mindig csodálattal tölt el a festői Naplás-tó kora reggeli látványa. A hajnali fagyban imitt-amott leheletfinom jégréteg alakult (mifelénk úgy mondták: “bebőröződött”), a tükörsima felszínen a párban úszó vadrécék (horribile dictu: tojó és gácsér, azaz egy-egy nőnemű, meg hím egyed!) húznak V alakú barázdát:

Végtelen csend és nyugalom… de alig egy óra múlva a gyönyörűen kialakított part mentén már alig találni parkolóhelyet. A Nap már az erdő felett, a víz tükrén siklanak sugarai:

…és bármily hihetetlen, de mégis vannak, akik számára valóban csupán “térkép e táj”…!

Hányatott gyermekkoromra és a ragály okozta intézmény-vezetői terhelésemre sem lévén tekintettel, asszisztensnőm hívta fel a figyelmet egy, a XVII. kerületi egészségügyet érintő, valamelyik “számos” (444.hu? 24.hu?) portálon megjelent írásra. A cikk főszereplője nem más, mint Budapest szociális és egészségügyi ágazataiért felelős főpolgármester-helyettes, diplomás úttörő és magasan kvalifikált földrajztanár, a XVII. kerületi Madárdombon székelő Gy. Németh Erzsébet.

Eme – a szituációhoz képest árnyalt – bevezetőt követően íme, az interjú néhány, lényegre törő megállapítása:

“Csak szerdán dél körül jelezték telefonon a Pesti úti idősotthonnak, hogy másnap az intézményben is megkezdődik a koronavírus elleni vakcinák beadása – tudtuk meg Gy. Németh Erzsébettől. A szociális ügyekért is felelős DK-s főpolgármester-helyettes csütörtök reggel az idősotthonba ment, hogy tájékozódjon, mi lehet az oka annak, hogy kevesen jelentkeztek oltásra a bentlakásos intézményben.”

(Zárójel: a területért és ágazatért felelős főpolgármester-helyettesnek pontosan tudnia kellett /volna/, hogy a -75 Celsius fokra hűtött oltóanyag előállításának és szállíthatóságának megfelelő ritmusban érkezik, az elosztás központi és célzott – de erről hadd ne én tartsak itt és most magasan kvalifikált Gy. Németh Erzsébetnek kiselőadást úgy, hogy már december óta kutya kötelessége lett volna minderre felkészülni… mint ahogy a szóban forgó intézménynek is már 2020. decemberében pontos listával kellett volna rendelkeznie a beoltandókról úgy, ahogy minden egyéb, az ügyben érdekelt és/vagy érdeklődést tanúsító rendelő/gondozó/kórház tette. Az pedig, hogy “csütörtök reggel az idősotthonba ment, hogy tájékozódjon” a süvöltő demagógia csimborasszója…ugyanis akkor, amikor alig 9-10 hónappal ezelőtt hetente, havonta tucatjával haltak meg a területéhez tartozó Pesti úti intézményi ápoltak, Gy. Németh Erzsébet az eseményektől előkelő idegenként tartotta magát távol és oly mélyen hallgatott, mint ama kérődző párosujjú patás végterméke a pázsiton…)

Végül a tőlem elvárható visszafogottsággal megjegyzem: főpolgármester-helyettes asszony mintegy tíz percre lakik az ominózus, általa felügyelt intézménytől. Amennyiben valóban segíteni szeretne, avagy – feltételezhetően – ez állt volna, vagy állna szándékában, nem hiszem, hogy bárki megakadályozta volna abban, amit a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben megtettünk: december 21.-én összeállítottuk az oltásra jelentkezők listáját…majd amikor újabb vakcina érkezett, frissítettük, majd e hétvégén – a keddi oltásra jelentkezők listáját – ismét jelezzük…ez a mi dolgunk és – l’art pour l’art vádaskodás helyett – ez lett volna főpolgármester-helyettes asszony dolga is.

Levelet hozott a posta. A “levél” a Magyar Közlöny 2020. december 31.-i számában jelent meg és arról szól, hogy Rákosmente közösségének a Magyar Kormány a Ferihegyi úti Szakrendelő fejlesztésére megszavazta az általunk kért 4,3 milliárd forintnyi támogatást! A fantasztikust hírt 2021. január 2.-án 11 órára összehívott sajtótájékoztató keretében, Dunai Mónika országgyűlési képviselő, Horváth Tamás polgármester, dr. Füzesi Péter és dr. Bakos András alpolgármesterek, valamint dr. Bodnár Attila, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főigazgatójának társaságában jelentettük be (a fotón balról jobbra: Sz. Cseri Mariann, az intézmény vezető asszisztense, Dunai Mónika, Horváth Tamás, dr. Füzesi Péter, valamint jómagam):

A Szakorvosi Rendelőintézet rekonstrukciójáról, a terveztetésről, a tervezésről, a struktúraváltásról több, mint három éve komoly egyeztetéseket – és kőkemény vitákat – folytattunk az Állami Egészségügyi Ellátó Központ regionális vezetőivel, Balog Zoltán és Kásler Miklós miniszter urakkal, államtitkárokkal, helyettes államtitkárokkal, az EBP mindenkori kormánybiztosával, mígnem alig néhány órája, Orbán Viktor miniszterelnök úr aláírásával Rákosmentének szóló, gyönyörű újévi ajándék gyanánt megjelent a Magyar Közlöny idevágó passzusa…(és végtelenül sajnálom, hogy Riz Levente polgármester úr e pillanatnak nem lehetett már részese…) Mégis, most, hirtelen, az öröm ambivalens és borzongató érzésével, valamint a mai sajtótájékoztató képeivel – később a látványtervekkel, a konkrét elképzelésekkel/elképzeléseimmel is – jelentkezem!

(fotók: Váradi Eszter)

A brit Vátesz 620 éve született soraival kívánok mindnyájunknak a 2020.-nál sokkal szebb és boldogabb évet, éveket:

“Nem fejtem a csillagok titkait

De úgy tetszik, asztrológus vagyok,

Bár nem tudom, mi sors következik,

Ragály, éhínség, s zord vagy szép napok?”

(William Shakespeare, XIV. szonett)