Rákosmente Képviselő-testületének 2011. évi utolsó rendes ülése Istennek, előterjesztőknek és a képviselőknek hála rövidre sikeredett: már dél körül elhagytuk a Hivatal 301-es tárgyalóját.

Az előterjesztések különösebb “izgalmat” nem hoztak, dr. Rúzsa Ágnes jegyző asszonyhoz viszont Nótin Tamás képviselő (Jobbik) egyéni választói körzetem szempontjából fontos interpellációt intézett. A kérdéskör lényege: a ”Kaszálón”, a valamikori Retz bútoráruház helyén valóban létesül-e egy új Tesco (Expressz) áruház, vagy sem, ugyanis amennyiben létesülne, az érzékenyen érintené a környéken működő üzletek tulajdonosainak érdekeit.

Jegyző Asszony válaszában elmondta, hogy a Hivatalhoz a Tesco részéről f. év áprilisában érkezett fentieknek megfelelő megkeresés. A valamikori Retz bolt helyén létesítendő bevásárlóközpont felépítéséhez a XVII. kerület nem járult hozzá. Ezt követően a Tesco bírósághoz fordult, mely a XVII. kerület döntését felülbírálta, a Kaszáló nyugati sarkában, magántulajdonban lévő területen engedélyezte, hogy az angol többségi tulajdonban lévő multinacionális cég a Kaszálón Tesco “Expressz”-t működtethessen. A döntés ellen a XVII. kerületnek nincs fellebbezési joga, azt viszont májusban – a testületi ülésen meg nem nevezett - magánszemély támadta meg, az “ügy” bírósági döntés előtti szakaszában Rákosmente ”figyel”, de – a volt Retz lévén magántulajdon - egyebet nem tud tenni.

Nótin Tamás interpellációjára és dr. Rúzsa Ágnes válaszára napirend utáni felszólalásban reagáltam.

Elmondtam, hogy Nótin képviselő úr aggodalmaival egyet lehet érteni, egyben kértem Őt, hogy segítsen nekem a köz véleményének szélesebb körű megismerésében, ugyanis jártamban-keltemben és fogadóórámon tájékozódván az a kérés dominált, hogy “képviselő úr /mármint én/ ne akadályozza meg a Tesco-Expressz létesítését“… Felolvastam egy, a honlapomra november 14.-én, “Nagynyavalya” című jegyzetemre érkezett beírást is (l. ott), mely szintén említett bevásárlóhely mellett “kampányol”.

Hangsúlyoztam, hogy a terület önkormányzati képviselőjeként – attól függetlenül, hogy bármely multinacionális cég kerületi térnyerését és a tervezett “fiók-Tesco” létesítését a Kaszálón jómagam is messzemenően ellenzem és attól függetlenül, hogy a bíróság eljárására befolyással nem rendelkezem - az ott lakók érdekeinek védelme és véleményük széles körű ismertetése egyaránt kötelességem. 

Végül: az egybegyűlteknek áldott, békés Karácsonyt kívántam.

A testületi ülést két cikluson át volt szocialista önkormányzati képviselő december elején bekövetkezett váratlan halála árnyékolta be: Quitt András fáradhatatlan, hithű, igazi baloldali volt. “Felebarátként”, közel 20 éven át voltam kezelőorvosa. Isten nyugosztalja! 

Betlehem a Fő téren

Elkészült a városközpont Fő terén a Betlehem. Az Adventi Vásár pavilonjai, illetve éppen Rákosmente karácsonyfája mellett tekinthető meg.
Ma délután a Tizenhetedik Online dr. Mosolygó Marcell, görög katolikus parókus és dr. Fenke Ferenc, a városközpont önkormányzati képviselője társaságában látogatott a helyszínre, hogy közösen idézzék föl a betlehemi ismereteket.
Tekintsék meg a riportfilmet itt!

November 14.-én egyik kedves levélíróm “Nagynyavalya” című jegyzetemre írt kommentárt. Az arra adott válaszomban (l. ott) említettem, hogy a Vigyázóban kedden esténként - tévénézés helyett abszolválható - Latinovits Zoltán életmű-sorozat indult.

Történt vala, hogy gondolataimat tett követte: a sorozat december 6.-i előadását – Huszárik Szindbádját, annak digitalizált, szemet-szivet gyönyörködtetően felújított formájában – tekintettem (pontosabban: tekintettem volna) meg. Minden idők talán legragyogóbb magyar filmje, Sára Sándor operatőri munkájának csúcsa hangulatában, képi világát és gondolatiságát tekintve – amint Horváth Tibor, a sorozat mentora is említette – a kortárs filmművészetben teljességgel páratlan. Kéttucatnyian gyűltünk össze a vetítésre. Akik már látták e remekművet – miként jómagam – és akik még nem, a különleges élményre kellő áhítattal hangolódtunk. Pontosabban: hangolódtunk volna, ha egy környezetére való tekintet nélküli honfitársunk az élménybe bele nem rondít. Történt ugyanis, hogy egy – hevennyé fajult idült felső légúti hurut sújtotta – polgár beült a vetítésre és mintegy 20 másodpercenként üvöltve köhögte tele a szobányi vetítőtermet. A “Szindbád” áhítata közepette felharsogó, mellbevágóan szaftos orrfúvásokkal teljessé tett krákogást több néző rövid időn belül szóvá is tette, de a hurutos nem tágított. A mentor nem szólt, a pácienst ki nem vezethette, a vetítés és a velőtrázó köhögés folytatódott. Jóval a film vége előtt – velem együtt – a nézők fele hagyta el a helyiséget.

Kedd esténként a Vigyázóban a zseniális Latinovits Zoltán filmjeit játszák. Horváth Tibor – a “sajnálatos” eseményre való tekintettel – a ”Szindbád” köhögésmentes márciusi újravetítését is tervbe vette.

Valahányszor Karácsonyhoz közeledünk, alábbi történet óhatatlanul eszembe jut.

1982. júniusát írtuk – akkor még Miskolcon dolgoztam - amikor sikeres műtétjét és kórházi kezelését követően XY psziho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos helyzetű fiatalembert annak rendje és módja szerint, zárójelentés birtokában rakamazi (baktakéki? ózdi?) otthonába bocsátottuk.

Abban az évben a B.A.Z. Megyei Kórház Urológiai Osztályán Szenteste ”természetesen” én voltam az ügyeletes. 20 óra körül – szokatlanul ”lazának” mondható szakmai tevékenységünket követően, vacsorakészítés közepette - szemészeti, fülészeti, sebészeti és urológiai műtősnők és orvoskollégák éppen közös fenyőfánk gyertyáit készülünk meggyújtani, amikor megszólal a telefon: az urológiai ügyeletre mentőgépkocsival beteg érkezett.

A hívást követően gyertyagyújtás helyett az ambulanciánkra lerobogván a kínos helyzet okán kissé zavarban lévő mentőtisztekkel és a fent már említett, “hátrányos” helyzetéhez képest szélesen vigyorgó pácienssel szembesülök.

Ügyeletünkre mentővel beszállított pácienstől az alkalomhoz képest visszafogottan kérdezem:

- Mi járatban?

- Kontroll-vizsgálatra jöttem – feleli.

- Szenteste? – kérdezem én.

- Igen – válaszolja a páciens – hisz’ Ön rendelt vissza a mai napra.

- Tessék? – kérdezem és elkérem a korábbi urológiai beavatkozásokkal kapcsolatos papírjait.

Páciens a dokumentációt hiánytalanul átadja. A kórházi zárójelentés utolsó mondata imígyen szól: “kontroll fél év múlva”.

Úgy-e, tetszenek érteni? Psziho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos rakamazi (igény szerint: szikszói, kondói, baktakéki, dédestapolcsányi, stb.) páciens sürgős ellátás igényével december 24.-én délben kihívja az Országos Mentőket. Amint az OMSz tisztje a hívás okán értetlenségét fejezi ki, a beteg ellentmondást nem tűrően dugja orra alá az általam június 24.-én szignált ” fél év múlva kontroll ” szövegű zárójelentést. Mikor jár le a fél év? Természetesen ma, 1982. december 24.-én. Akkor meg mi a probléma?

Mi mást tehetnek a mentősök, mint hogy a pácienst Szenteste a mintegy 80 kilométerre fekvő faluból Miskolcra szállítják. Ott és akkor mi mást tehet a fiatal és indokolatlanul derűlátó szakorvosjelölt – jelen alanyi blogíró – mint hogy félbeszakítja összes addigi tevékenységét, az ambulanciára üget és szemrebbenés nélkül ellátja a csalafinta beteget, akit a “sürgős” ellátást követően az Országos Mentők annak rendje és módja szerint, a magyar állam költségén visszaszállítanak rakamazi (szikszói, rudabányai, sajószentpéteri) otthonába ?

1982. Karácsonya óta rendkívüli módon figyelek arra, hogy betegeimnek mit javasolok június 24.-én. 

Gyermekem – miután felhúzta miniatűr munkakesztyűjét – a színből a cserépkályha elé felhordott tűzifából épített várost. Rám az a feladat hárult, hogy az építkezés befejeztével a magasabb épületekre helyezzek egy-egy mécsest: az lesz a közvilágítás. Ezt követően a várost le kellett fényképezni, hogy majd mindenkinek megmutathassuk. Íme:

PSA a “Prosztata Specifikus Antigén” rövidítése és mint neve mutatja, egy olyan – vérből történő – laboratóriumi vizsgálat, mely kóros értéke a prosztata (dülmirigy) betegségeit – első sorban annak rosszindulatú daganatát – hivatott jelezni. A nemzetközileg elfogadott ”normál” érték a 4 nanogramm alatti.

Alábbi a nem oly távoli múlt egyik megrázó eseteként marad meg emlékezetemben:

A Bajcsy Kórház Urológiai Osztályán éppen konzíliumokat (a Kórház más osztályairól szakvéleményezés céljából küldött betegek vizsgálatát) abszolváltam, amikor megcsörren a vizsgálóban elhelyezett telefon és a vonal másik végén egy fiatal belgyógyász szakorvos kéri szíves elnézésemet, amiért kisvártatva egy beteget fog konzílium céljából az Urológiára küldeni. Bocsánatért azért esedezik, mert Ő (is) pontosan tudja, hogy a PSA 4 felett kóros, de, sajnos van egy “daganatos áttétekkel teli”, 55 éves, tehát relatíve fiatal férfibetegük, akinek szervezetében nem találják a rák kiindulási helyét és az alacsony (1,6-os) PSA ellenére (prosztatarák kizárása végett) kéri urológiai vizsgálatát. Válaszom, miszerint a beteget bátran küldheti, ugyanis 4 alatti PSA mellett is nem egyszer láttunk már prosztata-daganatot, a belgyógyász kollégát meglepi, de meg nem nyugtatja. Áttétekkel teli páciense ennek megfelelően 10 perc múlva megérkezik ambulanciánkra, ahol jelen urológus szakorvos, valamint alanyi blogíró a beteget megvizsgálja és döbbenetének csupán az elmúlt néhány évtized szakmai tapasztalata szab határt: a testszerte felfedezett és már úgyszólván kezelhetetlen áttétek eredőjeként jobb oldali mutatóujjával előrehaladott, úgynevezett T4-es stádiumú, rendkívül rosszindulatú prosztata-daganatot tapint.

Itt és most tehát kellő hangsúllyal szeretném a közvélekedésben egyre inkább elharapódzó életveszélyes téveseszmét cáfolni: a – ma már patikákban ezeregynéhány forintért megvásárolható – PSA-tesztkazetta, valamint a méregdrága, vizeletből végezhető és egyedül üdvözítőként prezentált genetikai vizsgálat nem helyettesíti az urológiai vizsgálatot. Nem azért mondom ezt, mert a mintegy 500 magyarországi urológus szakorvos unalomtól szenved, hanem azért, mert jelenlegi tendencia alapján a prosztatarák egy-két éven belül a magyar férfiak halálozási statisztikájának első helyére fog kerülni. Hangsúlyoznám azt is, hogy Kórházunk Urológiai osztályán az elmúlt években 4 alatti PSA-val rendelkező, de tapintás alapján gyanús, majd szövettanilag igazolt rosszindulatú daganat okán féltucatnyi  betegen végeztünk ú.n. radikális prosztata-műtétet.

Utóbbi időben a XVII. kerületben (is) háziorvosi rendelőkbe “települve” végeztünk cégek által szponzorált kampányszerű prosztata-rákszűrést. Egy, a Ferihegyi út 81 sz. alatt abszolvált szűrésen például két óra leforgása alatt többen jelentek meg, mint a Szakorvosi Rendelőben egy hét alatt – mert az ilyetén vizsgálat ”otthonos” és “helyben van”.

40 éves kor feletti urak tehát tessenek szívesek lenni megjelenni évente a Ferihegyi út 95. sz. alatt, vagy a fent említetthez hasonló, kampány jellegű szűréseken - különös tekintettel a PSA-gyorstesztet követő, az urológus által végzett vizsgálatra, mert AZT semmilyen néven nevezendő vér- vagy vizeletvizsgálat nem helyettesíti.  

Mai fogadóórámon – a Tabán u. 12.-ből – egyetlen érdeklődő egyetlen kérdést tett fel:

Mi lészen a Tabán – Akácvirág utcai játszótér sorsa?

Elmondtam – amit Ön, kedves Olvasóm már tudhat -, hogy jelentős mennyiségben sikerült egyéni képviselői keretemből megtakarítanom e játszótér felújítására és a munkálatok – a remélt enyhe időre való tekintettel – egy-két napon belül elkezdődnek.

Megnyugtató, hogy nem csak nekem fontos ez a játszótér – és nem csak ez a játszótér fontos nekem:  2014.-ig, képviselői keretemből a Kaszáló északi szegletében és a Földműves utca páros oldalán lévőket is szeretném felújítani.

2011. december 1.-én, egy, a Bajcsy Kórház Urológiai műtőjében abszolvált csaknem 9 órás műtét okán hajszál híján lekéstem önkormányzatiságunk egyik legfontosabb aktusát: a törvényileg előírtan minden helyhatóság által évente minimum egy alkalommal kötelezően megtartandó, a lakosság részéről felteendő KÖZérdekű kérdések megválaszolásának céljából összehívott MEGHALLGATÁST.

Kettővel korábbi – szabaddemokrata/szocialista – ciklusban, a műszaki értelmiségi dr. Hoffmann Attila polgármester által levezényelt közmeghallgatás minden alkalommal a meghirdetett időben hajszálpontosan elkezdődött és – a feltett kérdések számától függetlenül, csekély érdeklődés mellett, elöljáró-kímélő módon - pont egy óra múlva véget ért. 

Riz Levente, humánértelmiségi, mérhetetlenül toleráns Polgármesterünk megszüntette azt a gyakorlatot és 2006. októberétől bevezette az alkalmankénti véget nem érő közmeghallgatás(oka)t.

Dec. 1.-én, pontban 18 órakor a “Vigyázó” Fórum-termében telt ház fogadott; az összesereglett rákosmentiekkel szemben helyet foglaltam és körülnéztem: mereven előre tekintő arcok, vészjóslóan szigorú tekintetek… “ Ellenfeleinknek sikerült megtölteniük a termet” – gondoltam magamban, a köz által történt mintegy 4 órás meghallgattatásunk azonban hellyel-közzel cáfolta balsejtelmeimet. (Azt viszont itt és most kellő tisztelettel megkérdezem: a mieink mi okból nem tartják fontosnak azt, hogy ilyen – és ehhez hasonló – jeles és fontos alkalmakkor kellő létszámban, a 85000-es kerületre vetítve legalább háromszázan jelen legyenek és kellő időben megtöltsék a termet?)

A közmeghallgatás 18 ó 15.-kor polgármesteri expozéval kezdődött, majd a moderátor által felvezetett, ”előrement” (a Hivatal postájára érkezett elektronikus levelekben feltett) kérdések megválaszolása következett.

A megjelentek a kellemetlenkedni akaró és magamutogatást célul tűző kérdéseken túl számos, valóban közérdekű problémát feszegettek:

Az egyik kérdező gondja például az volt, hogy miként viszonyul saját ingatlanának területén keletkezett “folyékony hulladék” (v.ö.: csatornára nem csatlakoztatott ingatlan pöcegödrének tartalma) elszállítási díja a számlán fizetendő összeggel? Horváth Tamás alpolgármester úrnak (aki egyébként pozíciójából adódóan az est főszereplőjeként négy órán keresztül keményen állta a sarat) komoly erőfeszítésébe került az ingatlantulajdonosnak elmagyaráznia, hogy ma már pöcét a Főváros – nem a kerület, de igény szerint plusz költség fejében magánvállalkozó – ürít és amennyiben az “ürítési igény” a számítottnál kisebb, igencsak örülnie kell, amennyiben (eddig még) “megúszta” talajterhelési díj nélkül, ugyanis – mint kiderült – a “derítő” “folyékony hulladék” tartalma elfolyik valamerre. (Megjegyzésem: felszólalását megelőzően az ingatlantulajdonosnak bölcsebb lett volna tájékozódnia – vagy hallgatnia.)    

Számos alkalommal került szóba a Liszt Ferenc repülőtér tulajdonosainak, bérlőinek és használóinak szabálysértő, ellenőrizhetetlen és büntethetetlen (?) zaj- és környezetterhelése, melynek kapcsán a jelenlévők Krammer György frissen kinevezett kerületi Rendőrkapitánynak szereztek kellemetlen perceket, ugyanis Kapitány úr nem óhajtotta, vagy nem bírta elmagyarázni azt, hogy miért nem vonatkoznak ugyanazok a törvények egy, a tilosban parkoló vagy egy gyorsan hajtó gépjárműre, mint egy, a rákoshegyi házak cserepeit naponta lesöprő, az életet “de facto” veszélyeztető, a törvényesen megengedettnél lényegesen alacsonyabban le- vagy felszálló repülőgép tulajdonosára?

Egyik kertvárosi polgártársunk által felvetett “komposztálás kontra avarégetés” problémakört annak okán kellett ”levennünk napirendről”, hogy utóbbit a Főváros teljesen függetlenül, hogy említett honfitársunknak és jelen alanyi blogírónak erről mi a véleménye, megtiltotta.  

Volt olyan rákosmenti, aki – szerintem megfontolandó módon – felvetette: a “panelprogram” mintájára (v.ö.: évente százmilliókat költünk a szocializmus vívmányának, a XVII. kerületi panel-blokklakások működőképességének fenntartására, hisz’ az Újlak utcában, a Ferihegyi úton, a Pesti úton több, mint húszezer barátunk lakik!) miért nem indítunk “családiház-programot”, hisz’ Rákosmentén ezernyi elaggott ház agg tulajdonosa saját erőből már képtelen – amúgy kerületi ingatlanvagyon szempontjából is jelentős értéket képviselő – házát felújítani.

Az este egyik legérdekesebb momentuma a Ferihegyi út 80. sz. alatti tízemeletes panelingatlan - főként magánerőből történt – felújításával kapcsolatos kérdéskör (szigetelés, városképbe illő homlokzatfestés stb.)  volt. Ahhoz képest ugyanis, hogy 14 hónapja vagyok a körzet egyéni, választott képviselője, fogadóórámon soha, senki, az említett házból problémájával nem keresett meg…az “esetet” viszont kellő harsánysággal, a közmeghallgatáson egész csapat “hozta elő”.      

A következő felszólaló egy – szerintem okkal – feldúlt madárdombi – amúgy kutyatulajdonos – hölgy volt, aki szemléletes számokkal és számításokkal vezette fel, hogy lakóhelyén kerítésméterenként hány darab (ugatás révén “házat őrző”) kutya található és hogy ez a tény erőteljesen megnehezíti az éjszakai pihenést. (Itt és most hadd fűzzek a felszólaláshoz egy személyes kommentárt: abszolúte nem értek egyet azzal a széles körben tapasztalható magyarországi közvélekedéssel, hogy “a kutya azért van, hogy ugasson”. Nem. A kutyát a magyar ember – évezrede - csak elvétve tartja azért, hogy “ugasson”. Az erdélyi kopónak tilos addig ugatnia, amíg “csapáson van”, a vizsla is “néma” és csak akkor “szól”, amikor bekövetkezett az elejtés sikere, a komondor szigorúan hallgatagon védi az övéit, a kuvasztól pedig az Isten őrizzen, amikor megszólal, a puli pedig oly mértékben intelligens, hogy csak akkor ugat, amikor azt neki megengedik… Az, a “házőrzésnek” csúfolt, súlyos akusztikai környezetszennyezés, amiről a madárdombi hölgy beszélt – a jelenlévő sokak megrökönyödésére – példának okáért Németországban igenis komoly összegekkel büntethető, büntetett és büntetendő. Nem /csak/ az ebadó, hanem kőkemény szigorral betartandó kutyatartási törvények szükségesek, ugyanis ez a mai, liberális ”kutyavilág” tarthatatlan. Hangsúlyoznám, hogy tudom, miről beszélek: évtizedekig voltam kutyatulajdonos.)

Hála Istennek, pártpolitikai eszmefuttatások csak a közmeghallgatás vége felé ütötték fel fejüket: Végh (?) Eduárd tartott a Magyar (?) Szocialista (?) Párt nevében oda egyáltalán nem illő kampánybeszédet. Sajnálnám, ha mellőznék. Tehetséges. 

Valamilyen okból kifolyólag a XVI. kerületi LMP (?!) embere is kért (és kapott) szót: a XVII. kerületieket is érintő környezetvédelmi kérdéseket feszegetett, mely felszólalás nyomán kellő szerénységgel és kellő tisztelettel szeretném felhívni a téma iránt fogékony honfitársaimat, hogy minden kétséget kizáróan a következő diktatúra színe nem fekete, nem barna, nem vörös, hanem ZÖLD lesz. Lásd még: Daniel Cohn-Bendit…örüljön az, akinek semmit nem mond ez a név…       

A közmeghallgatás váratlanul kellemes színfoltja volt valamikori szocialista főpolgármesterjelölt Gyuriczáné Németh Erzsébet sallangmentes, építő jellegű és a “Helikoptertől” nyugatra tervezett új lakópark megépítésének terve okán felvezetett aggodalma. Képviselő asszonyt főpolgármester-helyettesünk nyugtatta meg: ezirányú terveinkről szó sem volt.

A mintegy négy órásra sikerült közmeghallgatást közkedvelt és elnyűhetetlen Turcsán néni felszólalása zárta.

Dr. Fenke Ferenc a piaci árusok álláspontját ismerteti a testületi ülésen. Az emelést nem, de a mértéket vitatták.

Az önkormányzat tulajdonában lévő régi keresztúri piac bérleti díjának emelését tűzte napirendre tegnap, november 30-án a képviselő-testület rendkívüli ülése Rákosmentén.

Tekintsék meg a Tizenhetedik Online vágatlan beszámolóját a napirend tárgyalásáról és a döntésről

A nyugdíjasok sorsáért aggódott napirend után Lukoczki Károly (MSZP) önkormányzati képviselő a testület november 17.-i ülésén. Hallgassák meg hozzászólását, majd Riz Levente (Fidesz) polgármester válaszát. Frakcióvezetőként hozzászólt a témához dr. Fenke Ferenc (KDNP) is, aki megidézte a járókeretes erdélyi nagymamák elmaradt támadását a magyar nemzeti vagyon ellen, amiről néhány éve szólt – szintén a testületi ülésen.

Tekintsék meg a Tizenhetedik Online videotudósítását az eseményről itt!