Valahányszor Karácsonyhoz közeledünk, alábbi történet óhatatlanul eszembe jut.

1982. júniusát írtuk – akkor még Miskolcon dolgoztam - amikor sikeres műtétjét és kórházi kezelését követően XY psziho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos helyzetű fiatalembert annak rendje és módja szerint, zárójelentés birtokában rakamazi (baktakéki? ózdi?) otthonába bocsátottuk.

Abban az évben a B.A.Z. Megyei Kórház Urológiai Osztályán Szenteste ”természetesen” én voltam az ügyeletes. 20 óra körül – szokatlanul ”lazának” mondható szakmai tevékenységünket követően, vacsorakészítés közepette - szemészeti, fülészeti, sebészeti és urológiai műtősnők és orvoskollégák éppen közös fenyőfánk gyertyáit készülünk meggyújtani, amikor megszólal a telefon: az urológiai ügyeletre mentőgépkocsival beteg érkezett.

A hívást követően gyertyagyújtás helyett az ambulanciánkra lerobogván a kínos helyzet okán kissé zavarban lévő mentőtisztekkel és a fent már említett, “hátrányos” helyzetéhez képest szélesen vigyorgó pácienssel szembesülök.

Ügyeletünkre mentővel beszállított pácienstől az alkalomhoz képest visszafogottan kérdezem:

- Mi járatban?

- Kontroll-vizsgálatra jöttem – feleli.

- Szenteste? – kérdezem én.

- Igen – válaszolja a páciens – hisz’ Ön rendelt vissza a mai napra.

- Tessék? – kérdezem és elkérem a korábbi urológiai beavatkozásokkal kapcsolatos papírjait.

Páciens a dokumentációt hiánytalanul átadja. A kórházi zárójelentés utolsó mondata imígyen szól: “kontroll fél év múlva”.

Úgy-e, tetszenek érteni? Psziho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos rakamazi (igény szerint: szikszói, kondói, baktakéki, dédestapolcsányi, stb.) páciens sürgős ellátás igényével december 24.-én délben kihívja az Országos Mentőket. Amint az OMSz tisztje a hívás okán értetlenségét fejezi ki, a beteg ellentmondást nem tűrően dugja orra alá az általam június 24.-én szignált ” fél év múlva kontroll ” szövegű zárójelentést. Mikor jár le a fél év? Természetesen ma, 1982. december 24.-én. Akkor meg mi a probléma?

Mi mást tehetnek a mentősök, mint hogy a pácienst Szenteste a mintegy 80 kilométerre fekvő faluból Miskolcra szállítják. Ott és akkor mi mást tehet a fiatal és indokolatlanul derűlátó szakorvosjelölt – jelen alanyi blogíró – mint hogy félbeszakítja összes addigi tevékenységét, az ambulanciára üget és szemrebbenés nélkül ellátja a csalafinta beteget, akit a “sürgős” ellátást követően az Országos Mentők annak rendje és módja szerint, a magyar állam költségén visszaszállítanak rakamazi (szikszói, rudabányai, sajószentpéteri) otthonába ?

1982. Karácsonya óta rendkívüli módon figyelek arra, hogy betegeimnek mit javasolok június 24.-én.