Napirend után

Bár az elmúlt néhány évben számos alkalommal kiderült, hogy a XVII. kerületi szocialisták - “országos” hittestvéreikhez hasonlóan - kevéssé tanulékonyak, valamilyen megveszekedett “ezaharcleszavégső” indulattal állandóan “próbálkoznak”.

Szocialista Lukoczki képviselő legutóbb a Testület múlt heti ülésén “próbálkozott” egy napirend utáni felszólalással – ennek kapcsán az Országos Meteorológiai Szolgálat által is jelzett mértékben hullajtott krokodilkönnyeket - mit gondol Nyájas Olvasó, mely társadalmi csoport okán? Természetesen a magyar nyugdíjasok védelmében, akik jelenlegi sanyarú sorsa – szocialista képviselőnk szerint - csak és kizárólag a gonosz Fidesz és a még gonoszabb KDNP elmúlt másfél éves politikai-gazdasági tevékenységének számlájára írható. Lukoczki képviselő gondolatiságát különösebben nem zavarja az, amit válaszában Polgármesterünk jelzett, miszerint a szabaddemokrata-szocialista kormányok az elmúlt ciklusokban példának okáért a gáz árát (“nyugdíjasbarát” módon) 14 (!) alkalommal emelték.

A kerületi szocialisták nem tanulékonyak, ugyanis amennyiben azok lennének, emlékezhetnének arra, hogy – 2002-ben elnyert önkormányzati képviselői tisztem kezdete óta - valahányszor elvetették a sulykot, azt én – akár egyszemélyes ellenzékként is - rendszerint magas ívben, növekvő robajjal visszadobtam. A november 17.-i, napirend utáni felszólalás Lukoczki-féle, süvöltő demagógiáját végighallgatván sem tehettem mást: arra két összetett mondatban válaszoltam (www.tizenhetedik.hu).   

Advent

2010. szeptemberében – amikor első, közös önkormányzati ciklusunk végeztével és az elkövetkezendő reményében - fáradhatatlan Riz Leventével Rákosmente központjában a tízemeletesekben kampányoltunk, a Pesti út 162. szám harmadik és negyedik emelete között lépcsőzvén  - annak kapcsán, hogy városjárásunk idején eléggé zavaró módon “dróttal” a fülemben éppen kórházi “készenlétes” ügyeletes voltam - Polgármester úr megkérdezte:

- Egyáltalán milyen “sürgősség” miatt lehetne vagy szoktak téged behívni a Kórház Urológiájára?

Az orvosi titoktartásnak megfelelően a kérdésre rövid, de részletes választ igyekezvén adni elmeséltem az elmúlt két-három hónapban ellátott legsúlyosabb eseteimet. Polgármester úr a kelleténél szemléletesebbre sikerült elbeszélésem ötödik percében - némileg sápadtan - kért arra, hogy leírásaimmal itt és most szíveskedjek “leállni”. 

Ezt követően választási kampányunk a Pesti úti tízemeletesekben annak rendje és módja szerint, az elvárt eredménnyel zajlott – az akkor, együtt abszolvált mintegy négy és fél óra alatt a Bajcsy Kórházban nem tartottak rám igényt. 

Ez a történet jutott eszembe akkor, amikor kiderült, hogy november 26.-án - tanult mesterségem gyakorlása (ügyelet) okán újra, ismételten, nem először és nem utoljára – saját választói körzetem (a négyes) kellős közepén a karácsonyi fenyőfa-állításnál és az első adventi gyertya lángra lobbanásánál nem lehetek jelen.   

Játszótér (2.)

Több, mint egy évvel ezelőtt – pontosabban: a 2010.-es önkormányzati választásokat követő héten – két, választói körzetemben élő rokonszenves fiatalember keresett meg munkahelyemen, a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben. Közel kétszáz lakótársuk aláírásával alátámasztott kérést tettek asztalomra: a Tabán-Akácvirág utca szegleténél lévő, valamikor játszótérként jegyzett, erősen “lepukkant” tér újjáépítéséhez kérték segítségemet.

Ott és akkor – nem lévén pontosan tisztában egyéni képviselői keretem adta lehetőségekkel – annyit ígértem meg, hogy “sürgősségi munkálatok” keretében a valóban balesetveszélyes eszközöket (legyen az pad vagy mászóka) nagy sebességgel reparáljuk. Ez, akkor, 600.000 forint értékben megtörtént.

Itt és most következik viszont az örömhír: tekintve, hogy egyik fő feladatomnak tartottam a körzetemben lakó, a játszótér felújítását közel kétszáz aláírással kérő polgár kérését, erősen takarékos költségvetéssel f. évben rendelkezésemre álló közpénz több, mint 1/3-át – 3,6 millió forintot - úgy tűnik, sikerülni fog az Akácvirág – Tabán u.-i játszótér TELJES felújítására fordítanom. Az új játszótér megépítését múlt hó végéig a közmű-építés hátráltatta, de – időjárástól függően – a felújítás napokon belül elkezdődik.    

Segédeszköz avagy A magyar beteg (25.)

A Magyar Kormány illetékes Minisztere 2009. őszén a Magyar Közlönyben megjelentetett Rendeletben módosította az egyes gyógyászati segédeszközök – ennek megfelelően bizonyos, az urológia tárgykörét is érintőek - felírhatósági szabályait. Bár minden kerületi házi- és szakorvos e rendelet birtokában van (illetve: kellene, hogy legyen), fentiek a legváltozatosabb indokokkal és kérésekkel utalják otthonukban ellátandó, mozgásképtelen vagy szállíthatatlan betegeiket – pontosabban: azok hozzátartozóit – urológiai-sebészeti ellátás /”látatlanban” történő vényfelírás/ céljából – véletlenül sem a TB-finanszírozott Pesti úti profitorientált magánintézménybe, hanem – a Bajcsy Kórház Ferihegyi úti Szakrendelőjébe.

Korábban említettem volt, hogy Rákosmente népe - és ez itt már megint a reklám helye – mily’ ragyogó intellektussal felvértezett: 20 éves szakrendelői munkám során (160.000 orvos-beteg találkozás!) mindössze féltucatnyi “nehezen kezelhető” konfliktus részese voltam…

Többek között fentiek okán bántó, amikor – feltéve, hogy nem hibáztam - munkámat igazságtalanul bírálják.

Történt volt, hogy 2011. november 15.-én területileg illetékes rákosmenti polgár hozzátartozóját - előzetes bejelentés, egyeztetés, előjegyzés nélkül – sürgősségi ellátás céljából a Bajcsy Kórház XVII. kerületi Szakrendelőjének Urológiájára vetette fel. A bejelentkezés indoka: a páciens gyógyászati segédeszköz rendelésére vonatkozó – két éve, a XVII. kerületi Urológia által kiadott – engedélye néhány nap múlva lejár. 

Az Urológiai rendelőbe a páciens (hozzátartozója) “sürgős” ellátás céljából csekély idő múltával bebocsáttatik, így alkalma van elővezetni kérését, miszerint megújítani óhajtaná hozzátartozója számára szükséges, a háziorvos által felírandó, egy bizonyos gyógyászati segédeszköz rendelésére vonatkozó javaslatot.

Személyemben a területileg illetékes urológus a kérést meghallgatja, a jelen nem lévő páciens hozzátartozóját - amennyire a sürgősségi bejelentkezés időkorlátai megengedik – tájékoztatja mindarról, amire a Magyar Közlöny e témában 2009-ben minket utasított, az ide vonatkozó passzus másolatát – miszerint jelen esetben a gyógyászati segédeszköz felírhatóságára vonatkozó javaslat nem képezi már az urológia tárgykörét - a hozzátartozónak átadja, majd kellő türelemmel felvilágosítja arról is, hogy betegvizsgálat nélkül az OEP ma már egy hurkapálcikát sem enged felírni, mint ahogy arról is, hogy  ki és miként tudna jelenlegi bajban segíteni.

Páciens hozzátartozója – bár a nálam elért eredménnyel szemmel láthatólag elégedetlen –  másnap az általunk javasolt utat járja: az ügyben illetékes szakrendelőben – ahova “természetesen”, mint jogaival élő ”előkelő idegen” szintén nem kér előjegyzést, időpontot és nem egyeztet - hozzájut a hozzátartozója számára kért segédeszköz-felírási javaslathoz. Ettől a pillanattól “a dolog” a szakma és az etika szabályai szerint elintézettnek lenne tekinthető, amnnyiben a “hálás” hozzátartozó nem írt volna egy – fentiek ismeretében – igen ellenszenves üzenetet legutóbbi, a rákosmenti gasztronómiai csodákról szóló, “A magyarok asztala” című blog-jegyzetemhez (l. ott).

Hadd ismételjem büszkén: 20 éves rákosmenti szolgálatom során féltucatnyi, humán-etológiailag ”nehezen kezelhető” esettel találkoztam. A fent olvasható az egyik ilyen.  

 

     

“A magyarok asztala”

A mai Magyar Hírlap 7. oldalán fenti címmel jelent meg Szentesi Zöldi László rövid, de gondolatébresztő és vitára ingerlő írása.

Szerző – ott, ahol “nagy, dagadt sonkák mutatták a helyes irányt” -, a hétvégi 2. Kézműves Magyar Ízek vására kapcsán született gondolataival ajándékozza meg a Nyájas Olvasót.

“Hogy drágák-e a /Millenárison felsorakoztatott magyar/ termékek?  Igen, drágábbak, mint a megrothadt, műanyag moslék a multiban…” – írja Szentesi… és e mondatot szíves figyelmébe ajánlom mindazon (tíz)ezreknek, akik naponta, hetente vásárolnak az “olcsó” Metro-ban, Tesco-ban, Spar-ban, Penny-ben, azoknak, akik már többször észlelték , de soha nem vettek tudomást a Pesti úti angol többségi tulajdonosú multicég állványai között önfeledten ugráló verebekről, arról a “bouqué”-ról, ami e cég(ek) húspolcait gyomorforgató ”nyugati” auraként övezi…”mert nekünk így is jó…” 

“De ezerszer is kézműves magyar terméket választana az ember, mert barátaink, földijeink készítik, nem pedig a globális haszonszerzők dobják oda elénk olcsón, ahogyan kutyáknak a csontot szokás.” – írja Szentesi Z.László… és szerzőnek ez az a mondata, mellyel vitába szállnék.

Vitába szállnék első sorban azért, mert családom és jómagam évek óta “kézműves magyar termékeket” fogyasztunk és ezek – hosszú távon - semmivel sem drágábbak, mint a multik “műanyag mosléka”. Lássuk tehát: a parasztkenyeret a piacon vagy a Lipótinál 300 forintért, a házi tejet a régi Piac csarnokában, vagy a Ferihegyi út és Egészségház utca sarkán vásárolom literenként minimum 30 forinttal olcsóbban, mint a “kilúgozott” multinacionális “friss”  tartós tejet. A dányi házi joghurt – igazi anyag van benne – ugyanannyiba kerül, mint a műkefír a Lidl-ben. A leveszöldséget és óvodás gyermekem gyümölcseit szintén a régi piacon Szpaszov Józsinál, a hétvégi húsleves alapanyagát ( marhalábszár, 1700 Ft/kg, jobbra, a csarnokban a saroknál) Papp Józsinál vásárolom, a noszvaji házilekvár Erzsi néninél, a bejáratnál található - árai megegyeznek a Kaiserben fellelhető “spanyol” eredetű, “olcsó” feketecseresznye, narancs és ananász lekvárokéval, a legragyogóbb kel a csarnok közepén, jobbra, mellette pedig az eddig mindig hibátlan ecetes és csemegeuborka található, a “multi” cégek ócska kotyvaszainál mintegy 10%- kal olcsóbban. Amennyiben pedig aznap lehetőséget sem látok arra, hogy önmagam erejéből meleg étellel lássam el kötelessége teljesítésében megfáradt családomat, Csermely Csaba lacikonyhájában igen barátságos forintösszeg fejében minden kétséget kizáróan Közép-keleteurópa legragyogóbb tarhonyás marhapörköltjének birtokába juthatok. Miről beszél tehát említett írásában Szentesi Zöldi László? Erről:

“A magyar mezőgazdaságot nem a politika emeli fel vagy döfi le, hanem Te magad. Ha nem veszel magyar árut, ha nem keresed a környezetedben, és ha nem adsz ki érte egy kicsit több pénzt, akkor fogd be a szád és ne mutogass a politikára.”   

Én meg arról beszélek, hogy a magyar áruért hosszú távon egyáltalán nem kell “kicsit többet fizetni”, ugyanis minden, a multiknak kiadott forintunk a magyar életet drágítja.     

 

Zázrivecz

Amit most le fogok írni, fájdalmasan “passzol” egyik olvasóm “ A magyar beteg 7.” címet viselő írásom nyomán született leveléhez csatolt viszonválaszomhoz (l. ott). Tekintve, hogy minden mindennel összefügg, engedje meg Nyájas Olvasó felidézni több, mint 7 évvel ezelőtt született és e hasábokon tetten érhető írásaimat és sajtótájékoztatóim szövegét, melyben eléggé világosan utalok arra, hogy a magyar egészségügy – és egész életünk – a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap utasításai mentén szerveződik. Tény, hogy 2010-ben a Fidesz és a KDNP alkotta Magyar Kormány – az országgyűlési választásokon elért 68, majd az önkormányzati választások 95 %-os (világrekordnak számító)  felhatalmazásával – a siker reményében deklarálta a magyar életbe való beleszólástól, a globalizátorok diktátumaitól való elszakadást.

A 2010. tavasza óta zajlott események taglalását nem tartom feladatomnak, azt viszont igen, hogy kijelentsem: szabadságharcunk – a 68 és 95 %- os felhatalmazás ellenére, 2011. novemberében, eléggé el nem ítélhető módon - kudarcba fulladt. A Valutaalappal újrakezdett tárgyalások: fegyverletétel. Ugyanolyan fegyverletétel, mint Antall Józsefé volt akkor, amikor ugyanezek a “nemzetközi” szervezetek 1990-ben, a kommunista bűnösök felelősségre vonásának kilátásba helyezését követően életveszélyesen megfenyegették Magyarországot.

Célország vagyunk. Préda. Azt, hogy kié, kiké és miért, fantáziájukra és tapasztalataikra bízom. Azt viszont, amit a Magyar Kormánynak a Valutaalappal szembeni fegyverletételekor - ma – a parlamenti pártok prominensei “deklaráltak”, a rendelkezésre álló csatornákon tessenek többször megnézni, meghallgatni és pontosan megjegyezni. Nem azért, mert a posztkommunisták Mesterházyja, vagy Szakasits Árpád dédunokája (l. még: Schiffer András, LMP) mást tudott volna adni, mint lényege, hanem azért, mert a Jobbik nevű “radikális” “jobboldali” párt Zázrivecz (Vona) Gáborral az élén Magyarország mostani kudarcán a többiekkel együtt, gyomorforgató módon örvendezett.

A magyar beteg (24.)

Mielőtt még “hitelrontás” vagy “rágalmazás” címén perre vinnének, elmondanám, hogy alábbi sorok egyetlen megnevezett, betegszállítással foglalkozó társaságra (valamikori Delta, Szamaritánusok, AMS stb.) sem vonatkoztathatóak.

Amit viszont itt és most igen határozottan kijelentek: remény és öröm töltötte el szivemet, amikor tudomásomra jutott, hogy 2012. január 1.-től az Országos Mentőszolgálat fogja koordinálni a betegszállítással kapcsolatos (magán)cégek munkáját (is). Lett légyen ugyanis, hogy az elmúlt évtized elejéig – amíg az OMSz volt a csaknem kizárólagos betegszállító – a szállítást és kórházi vagy rendelőintézeti ellátást igényelő betegekkel kapcsolatos közös munkánkat úgyszólván nulla konfliktussal sikerült abszolválni. A “dolog” a következőképpen nézett ki: reggel korán betegeikkel a – tegyük fel - vidéki nagyváros (Debrecen, Pécs, Miskolc, Nyíregyháza) illetékes szakrendelője elé szépen felsorakoztak a környező településekről ellátás, szakmai konzílium, osztályos felvétel stb. céljából érkezett mentők. A szakrendelőnek egy beteg ellátására “hivatalosan” 15 perc állt rendelkezésére. Ezen idő alatt a szolgálatot teljesítő szakorvos és asszisztenciája általában el tudta látni a beteget, akit az OMSZ, rövid adminisztrációs procedúrát követően azon nyomban visszaszállított a “feladóhoz”, azaz otthonába vagy a beküldő fekvőbeteg-gyógyintézménybe. Amennyiben a beteg szemmel láthatólag nem volt negyed órán belül ellátható, az orvos a mentőtiszttől a beteget szóban és írásban ÁTVETTE, majd továbbította saját fekvő-részlegébe. A “dolog” – nappal és éjjel, hétköznap és Szenteste egyaránt – ily módon működött… egészen addig, amíg ki nem pattant valaki(k)nek az agyából, hogy be’ jó lenne ettől az - állami - feladattól megszabadulni és “gebinbe” adni a betegszállítást – jó és megbízható OEP-pénzért – haveri betegszállítóknak…

Ennek megfelelően utóbbi években a “betegszállítás” aktusa imígyen fest : példának okáért a Ferihegyi út 95. szám alatti Szakrendelő valamely (sebészeti, szemészeti, urológiai stb…) részlegére beszállíttatik mondjuk az Alsódabas utcából egy májelégtelenségben szenvedő, 80 éves, fekvő, vak ember. A betegszállító a rendelő folyosóján a pácienst saját hordágyáról a rendelőintézetire helyezi és mint aki jól végezte dolgát, a helyszínről se szó, se beszéd távozik. Jobb esetben “beszól” az illetékes rendelő személyzetének, hogy “hoztam egy beteget”, aztán a szakmai protokoll és etika maximális tiszteletben tartásával “elhúz”. Említett – de jogi következmények veszélye okán meg nem nevezhető - betegszállítók vezetőinek a problémát több alkalommal próbáltam jelezni, de a válasz egyetlen alkalommal sem tűrt (volna) blogbejegyzést és nyomdafestéket. 

Nem tudom, hogy rajtam kívül városszerte fenti eljárással szembeszegülni hány orvostársam próbálkozott, azt viszont elmondanám, hogy utóbbi mintegy 6 évben illetékes betegszállítókat 10 alkalommal panaszoltam be - saját kórházam vezetőségénél, mely vezetőség hivatalos feljelentései minduntalan zátonyra futottak. Jómagam annyit értem el, hogy a “gebines” betegszállítók tevékenységének kezdeti éveiben jó néhány, arra szakmailag és emberileg minden kétséget kizáróan alkalmatlan dolgozót sikerült végleg (?) eltávolíttatnom az egészségügy közeléből. Hadd említsek néhány példát, mely – szerintem joggal - éktelen haragra gerjesztett:

Súlyos cukorbeteg és húgyhólyagkathetert viselő Cs. bácsi a Szánthó Gézáról elnevezett rákoscsabai utcából valamelyik nyári délelőtt szállíttatik meg nem nevezhető “gebines” mentőtársaság jóvoltából a Ferihegyi úti Szakrendelő Urológiai részlegére. A pácienst – a személyemben ott szolgálatot teljesítő orvos kérése ellenére – a betegszállítók az ellátás megkezdése előtt a rendelő folyosóján hagyják és távoznak azzal, hogy majd mi rendeljünk a beteg számára otthonába történő visszaszállítást / mellyel, lehet, hogy éppen a mostani egységet fogják megbízni/. A pácienst annak rendje és módja szerint ellátjuk, dél körül számára mentőszállítást rendelünk.

Másnap fogad a hír, hogy Cs. bácsi a várakozást elunván délután 6 óra körül (!) tömegközlekedés igénybe vételével próbált rákoscsabai otthonába eljutni, a buszon viszont rosszul lett és életveszélyes állapotban a Bajcsy Kórház Intenzív részlegén kötött ki.

Érszűkület okán lábát elveszített 90 éves B. bácsi a Gátfutó utcából nem bírja elérni, hogy hólyagkathetere - amúgy az alapellátás szakmai illetékességébe tartozó - rendszeres cseréjét háziorvosa abszolválja, ezért három hetente “gebines” betegszállítók hozzák a Rendelőbe. Azt, hogy fenti egészségügyi dolgozók láb nélküli B. bácsit általában felügyelet nélkül, órákig a Rendelő folyosóján hagyják, a Bajcsy Kórház Igazgatóinak számos alkalommal – mind ez idáig csekély eredménnyel – jeleztem. Meg nem nevezhető betegszállítók láb nélküli B. bácsit a Gátfutó utcából legutóbb – alig három hete - reggel 10-kor hozták a Rendelőbe és este 10-kor szállították otthonába.

Több oldalt tudnék megtölteni az ilyen és ehhez hasonló esetekkel.

Rendkívüli módon örvendek, hogy az OMSz újra kezébe veszi az egész magyarországi betegszállítást.     

Ferihegyi út 81.

Ez, itt, most a reklám helye. Olyan reklámé, amit egy példás XVII. kerületi összefogás érdemel. A Ferihegyi út 81. sz. alatti háziorvosi rendelőről, Rákosmente Önkormányzatának és a rendelőt felújító magánbefektető mindnyájunk örömére megvalósult közreműködéséről van szó. A – csak részben önkormányzati – 141 millió forintos beruházás nyomán mára már csaknem teljes egészében elkészült patika, rendelő és konferencia-központ a legkorszerűbb energetikai technikát bírja. A beruházás megtérülése – mint azt a kivitelező képviselője kérdésemre válaszolva megerősítette – csak és kizárólag hosszú távon várható. Az intézmény ünnepélyes átadása – és a tetőn elhelyezett napkollektorok megtekintése – alkalmából (l. fotón) Polgármester úr kihangsúlyozta, hogy a Ferihegyi út 81. sz. alatti -immár új, korszerű és szépséges - rendelő és gyógyszertár léte a Városközpont-rehabilitáció része is, mint ahogy záros határidőn belül a régi piac rekonstrukciója is várhatóan látótérbe kerül… (mondanom sem kell, hogy utóbbi mondat számomra - úgy is, mint a városrész harcos régipiac-párti egyéni önkormányzati képviselőjének – balzsamos fülolajként hatott…) Megjegyzendő, hogy – bár az aznap délelőtt tartott önkormányzati testületi ülés elején arra Polgármester úr a Képviselő-testület minden egyes tagját invitálta – a létesítmény ünnepélyes átadásán – már -már hagyományosan - egyetlen ellenzéki képviselő – az önkormányzati választásokon e területen induló Jobbikos, emeszpés, elempés, itthonrákosmentés - sem vett részt. Örömmel tudatom viszont, hogy a Testület KDNP-frakciója 150%-ban volt jelen, ugyanis az ünnepélyes átadást Szabó Tibornén és jómagamon kívül autóbalesetéből felépülőben lévő volt frakcióvezető és kerületi elnök, Csorba Béla is megtisztelte. Itt és most kívánok néki jobbulást, Ormos Endrének, a Ferihegyi út 81. szám alatt megelégedésre tevékenykedő háziorvosunknak és az új patika bérlőinek pedig jó munkát és eredményes együttműködést a – nemsokára államosítandó – Ferihegyi úti Szakrendelővel.  

Találkozás az Egyházakkal

Krammer György, Rákosmente nemrég beiktatott rendőrkapitánya - helyesen - fontosnak tartotta a kerület egyházi vezetőivel való közvetlen találkozást, melyre jómagam mint a XVII. kerületi Képviselő-testület Kereszténydemokrata frakciójának vezetője kaptam meghívást. A megbeszélésen – mely közel egy órán át tartott – a besurranásos, a trükkös lopásokon, a betörések és rablások “divatos” formáin keresztül a közlekedési szabálysértések szankcionálásáig számos kérdést érintettünk. Kapitány úr kérte az egyházi vezetők segítségét a jelenleg még megoldatlan hajléktalan-ügy kezelésében is. Jómagam - úgy is, mint a Városközpont egyéni önkormányzati képviselője - a “lomizás”, a hajléktalan-probléma, a közlekedési kihágások kezelésének lehetőségeit próbáltam elemezni. Kapitány úr mindnyájunkat megnyugtatott afelől, hogy Ő és munkatársai a Közterület-felügyelet és a Polgárőrség munkáját messzemenőkig támogatják, de feladatuk első sorban a bűnözés megakadályozása és felderítése és addig, amíg egyetlen betöréses lopás is előfordul(hat) még a kerületben, nekik ott a helyük – a hajléktalan-probléma és a lomtalanítás alkalmából tapasztalható visszaélések – amíg azok kapcsán bűn el nem követtetik - nem képezik munkájuk tárgykörét. Az egyházi vezetőknek Kapitány úr azt is felajánlotta, hogy a híveknek - igény esetén - Istentisztelethez kapcsolódóan is szívesen tart saját munkájukkal, legelsősorban a bűnüldözéssel és -megelőzéssel kapcsolatos tájékoztatást, bár – mint megjegyezte – Ő nem a szószék mellett, hanem azzal szemben szokott ülni és számára furcsa, de felemelő érzés volt, amikor hasonló alkalomból egy zuglói templomban megtapsolták…

Nagynyavalya

A cím ellenére eme írás témája nem a Magyar beteg c. sorozatomba szánt, a rángógörcs okait és kezelését taglaló orvosi eszmefuttatás, hanem egy, a maga nemében egyedülálló ma esti élmény: fenti címmel Gyergyószentmiklós, Rákosmente testvérvárosának színtársulata másfél órás saját szerzeménnyel szerepelt a Vigyázó Sándor Művelődési Házban. A társulat a Figura Stúdió Színház nevet viseli és kerületünk nagyszabású magyarországi turnéjuk egyik állomása volt.

A darab – megintcsak egyedülálló módon – az 1989. év és az azt követő romániai “rendszerváltás” eseményeit “dolgozza fel”. Azzal minden kétséget kizáróan tájékozatlanságom okolható, hogy mind ezidáig nem jutott tudomásomra bármely, a Ceausescu-házaspár bukását és halálát követő történelmi helyzet színpadi feldolgozása, mint ahogy a magyarországi “rendszerváltás” egyetlen, értékelhető darabja sem – ha csak ”A tanú” c. film második részét annak nem tekintjük, de hisz’ az sem színdarab.

A gyergyószentmiklósiak “Nagynyavalyája” ebből a szempontból ha üdítőnek nem is, de sajátosnak minden további nélkül nevezhető: zenés komédiába ágyazni ugyanis egy kelet-európai katarzist több, mint mellbevágó… és ami még meghökkentőbb: a csaknem kizárólag székely művészekből álló társulat a lehető legmagasabb színvonalon oldotta meg a feladatot. Mivel személyesen nem volt alkalmam, teljesítményükért tiszta szívből és szeretettel itt és most gratulálok!

Rendkívül sajnálom, hogy az előadáson - szervezési fiaskó okán – a Vigyázó nagytermében talán negyvenen, ha lehettünk. Testvérvárosunk színtársulatának nagyszerű előadásán Rákosmente Önkormányzatának Képviselő-testületét a KDNP-frakció (Szabó Tiborné és jómagam) képviselte.