Új esztendő hajnalán mindig eszembe jutnak és ezúttal is reményteljes üdvözletnek szánom II. János Pál pápa fenti szavait.

Reményre és összefogásra van szükségünk, ugyanis a globális (ha úgy tetszik: világ-) hatalom – nincs ezen, mit szépíteni - rátámadt Magyarországra. Nyilván, Önök sem gondolhatják, hogy ez a támadás direkte a geopolitikailag még oly fontos, de mégiscsak a világ emberiségének mindössze néhány ezrelékét kitevő ország népessége ellen irányul…nem, nem erről van szó. Ugyanarról van szó, amiről 1956-ban volt: a világ e részének aktuális ura(i) számára a magyar szabadságharc esetleges győzelme “precedens” értékű, számukra kiheverhetetlen…és itt a hangsúly a “precedensen” van…úgy, mint volt akkor, amikor - Európa e részén elsőként – megszabadultunk a töröktől, úgy, mint amikor megkíséreltük lerázni az osztrák uralmat, mint ahogy a szovjetek koporsójába is Magyarország verte az első szöget. A világ e részének új urai ismerik a történelmet és pontosan tudják, hogy – a magyar ellenállást követően – mi lett a török birodalom, mi lett az osztrák birodalom és mi lett a szovjet birodalom sorsa. A világ mai urai tehát annak a gondolatát is csírájában akarják elfojtani, hogy Magyarország ismét azt mondhassa: “Elég volt!”.  A világ mai urai egyelőre csak levélben üzengetnek a magyarok kormányfőjének. A szabadságharc kísérletének megtorlása, a durvább retorziók, Magyarország térdre kényszerítésének rafinált és kevésbé rafinált módozatai majd ezután következnek. Vannak rá eszközeik ( valamikor a pálinkafőzdék, a munkaközvetítők, majd a tankok, ma a sajtó, a hitelminősítők, meg a bankok), ezt évszázadok óta tapasztaljuk. A világnak a magyar kormányfővel most levelező urai – jelenleg még “csak” az amerikai külügyminiszter és az Európai Bizottság elnöke - rendreutasítják és fenyegetik a Magyar Kormányt bizonyos törvények és a ma életbe lépett magyar Alkotmány rendelkezései miatt. A világ e két – amerikai és portugál - urát és úrhölgyét - úgy mellesleg – nem ártana egy-két dologra emlékeztetni. Például arra, hogy akkor, amikor Szent István királyunk Alkotmánya szerint élt már a magyar, Hillary Clinton felmenői  jelenlegi hazájának őslakosait éppen akkor kezdték nagy mennyiségben irtani (a végeredmény: kettő és fél millió legyilkolt indián), amikor Magyarországon a tordai Országgyűlés a világon elsőként deklarálta a vallásszabadságot… J.M. Barroso felmenői pedig néhány száz év alatt (mintegy másfél millió délamerikai bennszülött likvidálásának árán) megalkották Brazíliát, a mai világ legnagyobb katolikus államát, azt az államot, mely mára oda jutott, hogy az uralhatatlan bűnözés miatt bármely kis, közepes és nagyvárosának utcáján életveszélyes a gyalogos, vagy akár az autós séta, de ez J.M.B.-t nem aggasztja, hisz’ ők csinálták. Clintonné ” jelentősen és megalapozottan” - Bill hormonális habitusa helyett - a magyar demokrácia miatt aggódik, Barroso pedig a magyar kormánytól félti a magyarokat ! Az ember csak úgy kapkodja a fejét: vajon mitől lettünk egy csapásra ilyen fontosak? Milyen etnogenetikai indíttatása lehet annak, hogy a kődobáló palesztin gyermekekre naponta leadott izraeli géppuskatűz AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER ingerküszöbét nem éri el, annak okán viszont, hogy Magyarországon nem hosszabbították meg ”egy népszerű beszélgetős rádiócsatorna” (a kb. 3 %-os hallgatottságú Klubrádió) frekvencia-szerződését, levelet ír a Magyar Kormányfőnek? 

A nehezen felejthető akusztikai élményt nyújtó szilveszteri éjszaka parafrázisaként hangsúlyoznám, hogy fentiek még csak a globális hatalom “petárdái”; a magyarokra leadandó célzott éleslövészet még csak ezután következik: a világ urai nem viselik el, hogy az Angyal – akárcsak 1956-ban, Budapestről - most is ”hírt vigyen a csodáról”, ugyanis minden kétséget kizáróan célország vagyunk.

Barátaim! Még se féljetek! 

Ne féljetek és lássátok be, hogy soha olyan nagy szükség nem volt még a magyarok összefogására, mint most.

EZ újévi üzenetem. 

 Sikerekben gazdag, Boldog Új Évet kívánok mindnyájuknak – különös tekintettel Rákoskeresztúron, kiváló tisztelettel a 4. számú egyéni választói körzetben élő honfitársaimra!

Himnuszt énekeltek

Páratlan botrányként tálalja a román sajtó, hogy a múlt pénteken Csíkszeredában lejátszott román-magyar válogatott jégkorongmérkőzésen a román válogatott magyar nemzetiségű tagjai is a magyar himnuszt énekelték. A mérkőzést egyébként 4-1 arányban a “román” ( idézőjel: tőlem) válogatott nyerte, amelynek 24-es keretében 22 magyar nemzetiségű játékos mellett egy román és egy honosított ukrán játékos szerepel.

                                                                        (Magyar Demokrata, 2011. december 21.)

Tudni kell, hogy mintegy hatvan évvel ezelőtt, az akkori román jégkorongválogatottban – melynek gerincét nem mellesleg két Fenke: Apám és Nagybátyám képezte – szintúgy egy darab román – és, ha jól emlékszem, egy romániai görög - nemzetiségű játékos szerepelt.

Ami a hokit illeti, nem múlt tehát a székelyek dicsősége.

Korábbi bejegyzésemben fent említett címen megjelent spanyol eredetű kiadvány magyar változatának néhány nyelvi “leleményét” taglaltam.

A képi megjelenítés egyik abszurditására a könyv tulajdonosa, öt és fél éves fiam hívta fel a figyelmet (egyébként a kisgyermekeknek szánt többszáz oldalas könyv rajzai – talán nem véletlenül - a kortárs hittérítői neorealizmus hamisítatlan érzelemvilágát tükrözik).  

“A világ állatai” 136. oldalán ”A kombájn” című fejezet alatt következő szöveg olvasható:

“Ez a jármű nagyon sok feladatot képes egyszerre elvégezni: betakarítja, megtisztítja a gabonát, és még a szalmát is bálákba köti.”

Itt és most arról ne essék szó, hogy a kombájn a magyar szóhasználatban nem első sorban “jármű”, hanem inkább “munkagép”, mint ahogy azt se szeretném taglalni, hogy a szalmának bálákba történő kötéséről egy óvodás (kisiskolás) milyen mérvű fogalomrendszerrel rendelkezhet - a kiskorúnak a szalmát meg a bálát is előbb vagy utóbb illik megtanulnia. 

Fenti szöveg alatt a könyvben megjelenített, gazdagon színezett illusztráció viszont a következőket mutatja:

A képen a KOMBÁJN jobbról balra halad. A gép mögött a tarló, előtte az aratásra váró aranyló búzatábla, balján a kombájn torkából kiömlő, szárától fosztott gabona tömege folyamatosan ömlik egy traktor által mozgásban tartott utánfutóba. 

A szépségesen színes rajzot megtekintvén rikkantott harsányan gyermekem: “Apa! A traktor tolat?”

(Estére már megfáradt) tekintetemet az ábrára vetettem és néhány másodperc múlva meg kellett állapítanom, hogy nagycsoportos kisfiam észlelése ezúttal kifogástalan: a kép, melyet látunk, ugyanis két, a mezőn nem azonos, hanem egymással ellentétes irányban közlekedő betakarító járművet ábrázol. Úgy-e, tetszenek érteni? Magyarhonban a betakarító és a termést gyüjtő munkagép egymás mellett és azonos irányban, a spanyol kombájn viszont jobbról balra, gabonagyűjtője meg balról jobbra közlekedik, amennyiben pedig Hispánia mezőgazdasági gépei néhanapján, esetlegesen találkoznának, a kombájn szórócsöve a traktor utánfutóját gabonával erőteljesen korlátozott mértékben tudná megajándékozni… A képeskönyv által nyújtott információkból minden kétséget kizáróan levezethető az éppen aktuális spanyol gazdasági válság… de miért kell(ett) ezzel minket is megfertőzniük?

J.M. Barroso, hol vagy?

Lehetőségeihez képest idén is messzemenően túlteljesítő Jézuska a karácsonyfa alá nem csak kettő darab Lego-építődobozt, nem csak az “Öreg néne őzikéje” című képeskönyvet és a “Kacor király” diafilmet, nem csak káprázatos belga pralinét és Lindt-desszertet, hanem egy, ”A világ állatai” című, aranyozott szegélyével igen látványos küllemű, 315 oldalas képeskönyvet is hozott.

Angyal által megajándékozott gyermek órák óta a rendőrségi Lego-központ felépítésével lévén elfoglalva, eléggé el nem ítélhetően kíváncsi és megbocsáthatatlanul gyanútlan szülő – vesztére - ”A világ állatai”-t lapozza fel, így itt és most e - kisgyermekeknek szánt - kiadványból származó idézetek következnek. A könyvet spanyolból fordították – hogy ezt ki tette, a kéziratot ki tördelte és a fordítást ki lektorálta, megtudható az alexandra.hu honlapján. Az idézetek elolvasásához kéretik a biztonsági öveket becsatolni.

“A világ állatai” című kiadvány első bekezdésében a szerző (magyar fordítója) alábbiakat hozza tudomásunkra:

“A tanyán…van a ház, ahol a gazda és a családja lakik, és számos jármű, amik a munkát segítik.”

Tehát: nem “gépek, melyek a munkát segítik”, vagy “számos gép, amely a munkát segíti…”, hanem “számos jármű, amik a munkát segítik”. Nesze neked, magyar nyelv!

Gyanútlan szülő “A világ állatai” című, Kínában nyomott, magyarra “fordított” spanyol eredetű kiadványnak még csak a második bekezdésénél tart és “A baromfiól” címet viselő passzus legelején következőkkel szembesül:

 “A tyúkok ma különösen boldogok, mert kiscsirkéik születtek.” 

Alexandra.hu szerint tehát a csirke nem kikel (vagy kikél) a tojásából, hanem “születik”. Kérem, nyugtasson meg Nyájas Olvasó, hogy nem velem van a baj.  

A 12. oldalon - a 315 oldalas kiadványnak még csak a harmadik bekezdésénél tartunk! – a baromfitenyésztés kapcsán a következőket olvashatjuk:

“…kevés olyan hely van, ahol természetes körülmények között tartják őket. A ketreces nevelés sokkal kevesebb pénzébe kerül a gazdának.” 

Anélkül, hogy fenti megállapítás globális-merkantilista eszmerendszerének mélyebb elemzését tűzném ki célomul, szomorú szívvel vagyok kénytelen megállapítani, hogy e kiadvány említett kitétele nem érte el a máskor oly érzékeny “Négy mancs” nevű, magyarokat örökösen szapuló osztrák (?) “állatvédő” liga ingerküszöbét. 

Bár ma este “A világ állatai” című kiadványnak még csak a hatodik fejezetéig jutottam - 150 van még hátra -, a könyv 26. oldalán olvasható fordítói és szerkesztői gyöngyszemtől nem foszthatom meg Nyájas Olvasót. Ekként szól ugyanis ” A világ állatai” című kiadvány (alexandra.hu) ”Boldog karácsonyt!” című fejezetének első mondata:

“Sok országban a karácsonyt sült pulykával ünneplik”.

No comment.

No comment?

Családom és magam nevében áldott, békés Karácsonyt kívánok!

” A hitelminősítők lépésére akkor került sor, amikor azt a gazdaság teljesítménye nem igazán indokolja: jövőre a magyar büdzsé hiánya három százalék alatt lesz, amelyre uniós csatlakozásunk óta nem volt példa, s mindössze hét uniós tagország tudja majd produkálni ezt a mutatót. Jövőre ráadásul tovább csökkentjük a Gyurcsány-érában jelentősen felhizlalt államadósságot.

De akkor miért került sor a globális elemzők lépéseire? Mert az Orbán-kormány csípi a nemzetközi befektetői körök és a pénzvilág szemét nemzeti érdekeket szem előtt tartó politikájával, s nem tudják megbocsátani a válságadókat! Ezért le akarják térdeltetni a kormányt, s közvetve az országot. A hitelminősítők eszközök arra, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyben a valutaalappal folyó tárgyalásokon más esélye nem marad a magyar tárgyalódelegációnak, mint hogy olyan megállapodást köt, amilyet az IMF diktál.

Nehéz időszak elé néz a kormány! Januárban ül az asztalhoz a valutaalappal és az unióval. Kérdés, mit akarnak letolni a torkán, mert újabb, súlyos méretű megszorítást már nem bír el a társadalom. Mert már kivérzett!”

Csákó Attila, Magyar Hírlap, 2011. december 23.

Bár látni ugyan nem láthatunk, de legalább beszéljünk tisztán: sem összeesküvés-elmélet, sem kifejezett üldöztetési mánia nem szükségeltetik annak felismerésére, hogy valakik, valami miatt az életünkre – a magyarság életére – törnek. Azt, hogy kik és mi miatt, addig nem fogjuk tudni megfejteni, amíg nem vagyunk (leszünk) tisztában azzal, hogy kik is azok a globális elemzők, kik azok a hitelminősítők, kik is azok a befektetői körök, ki is az a pénzvilág, kik is azok a piacok? MEG KELL TUDNUNK, hogy kik is – egészen pontosan – azok, akik életünkre törnek és ezt mi okból teszik?

Kereszténydemokrataként kérdezem ezt - válaszra várva – Jézus Krisztus, József galileai ács fiának születésnapja előtt 24 órával.

Márai Sándor: Mennyből az angyal

Mennyből az angyal – menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

Eléggé el nem ítélhető naivitásomra jellemző, hogy mintegy 20 évvel ezelőtt – az ú.n. (politikai) rendszerváltás hajnalán – úgy képzeltem, hogy (mai) meglett koromban majd – az EU-ban megszokott módon - jó pénzért heti 5×3 órákat dolgozgatok különböző magán- meg állami rendelőkben, maradék időmben pedig kizárólag a feltétlenül szükséges mértékben “telefonos” vagy “készenléti” kórházi ügyeletet vállalok és gyermekemmel sakkpartit bonyolítva, vagy a napi sajtót olvasgatva, a bőrfotelben hátradőlve adom majd az értékes tanácsokat a Bajcsy Kórház Urológiai Osztályán ügyeletet teljesítő fiatal kollégáknak…
Sajnos, nem így történt. Nem dolgozgathatok (magánpraxisban) heti 15 órákat és nem vállalhatok csak és kizárólag “kényelmes” telefon-ügyeleteket. A (szak)orvos egyre kevesebb, ezért közel 60 évesen sem vonhatom ki magam a “frontvonalból”: “kőkemény” osztályos ügyeleteket abszolválok: ezt legutóbb december 17.-én és 18.-án tettem. Abban a 24 órában megélt és megoldott tucatnyiból egy, maximum két eset ismertetése következik. Gyengébb idegzetűek kapcsolják ki a számítógépet.

A Kórház Intenzív Osztályára dec. 17.-én délelőtt hívják segítségül az ügyeletes urológust: egy náluk fekvő beteg húgyhólyagjába a - korábban – hason keresztül behelyezett katéterrel van valami baj. Az ügyeletes urológus az Intenzív Osztályra üget, megállapítja, hogy a katéter rendeltetésszerűen működik, részéről nincs tehát teendő és következő történettel szembesül:

Fenti – 30 éves (!) – pácienst eszméletlen állapotban szállították a Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályára, ahol perceken belül sikerült megállapítani, hogy a kórkép lényege szélsőségesen “rosszindulatú”, korábban fel nem ismert cukorbetegség…a bajok akkor “kezdődtek”, amikor a Belgyógyászaton a beteg vércukrát három napon belül rendezni sikerült, a beteg mégsem, azóta sem tért magához… Egy hónapja küzdünk az életéért.

Nem telik el egy óra – közben sürgős katéterbehelyezés a sebészeti műtőben, lázas művesekezelt a Nephrológiai Osztályról -, megszólal a telefon és a Neurológiai Osztályra hívnak. A konzíliumot egy 55 éves, szélütött, eszméletlen beteghez kérik, kinek az agyi vérrög gyógyszeres oldását követően vérvizelése jelentkezett. Ügyeletes urológus a pácienst megtekinti, konstatálja, hogy a (hólyag)vérzés valóban fennáll (abban a pillanatban még nem tudtam, hogy az néhány óra alatt életveszélyessé fokozódik), különböző furfangos katéterek behelyezésével a vérzést megoldja, majd saját osztályára távozik, ahol újabb mentőszállítás révén érkezett beteggel szembesül: prosztata-daganatos beteg egy napja nem tud vizelni. A problémát ügyeletes urológus megoldja, éppen neje által előző nap készített, “hét nyelven beszélő” töltött káposzta elfogyasztásához készülődik, amikor újfent megszólal a telefon és előbbi neurológiai beteghez kérik, kinek húgyhólyagjából újabb vérzést észlelnek. A beteget ügyeletes urológus megtekinti, megállapítja, hogy a vérzés műszeres beavatkozással már uralhatatlan és este 7-kor a beteget megoperálja, vérzést csillapít, majd este 10-kor otthonába távozik, ad egy-egy puszit már alvó családtagjainak, eszik néhány falat sajtot, majd éjfél körül nyugovóra tér ahhoz, hogy másnap reggeltől estig végigcsináljon egy, még az előző napinál is “érdekesebb” ügyeletet… Arról majd legközelebb…

Dr. Fenke Ferenc észrevétele napirend után

Az egykori Retz bútor áruház Szent Kereszt téri épületének hasznosításával kapcsolatban hangzott el interpelláció a képviselő testület decemberi ülésén. A létesítményt egy ideig a Tesco kívánta hasznosítani, ám a szándék elnyúló pereskedésbe torkollott. Nótin Tamás képviselő dr. Rúzsa Ágnes jegyző válaszát elfogadta. Napirend utáni felszólalásban tett az elhangzottakhoz észrevételt dr. Fenke Ferenc, a városrész önkormányzati képviselője.
Tekintsék meg a Tizenhetedik Online tudósításában!

Forrás: Tizenhetedik.hu