Elmúlt napokban a gyors és hatékony egyiptomi igazságszolgáltatást méltattam egy-egy mondatban, némi párhuzamot kínálván annak magyar megfelelőjével…ekkor vágott mellbe a - máskor oly érzékeny baloldali telekommunikáció ingerküszöbét el nem ért – döbbenetes hír: a Laborc – Szilvásy – Galambos – Püski társaság (a Gyurcsány-kormány kémkedéssel gyanúsított titkosszolgálati karának) zöme SZABADLÁBON VÉDEKEZHET !!

Úgy-e, tetszenek érteni, kedves magyar barátaim? Saját hazája ellen történt kémkedés (értsd: hazaárulás) gyanújával letartóztatják az előző kormány titokszolgáit, majd jön egy előző rendszerben szocializált hadbíró, egyik kezével képletesen fityiszt mutat (kinek is?), másik csuklójának laza mozdulatával pedig elrendeli ugyanezen emberek szabadlábra helyezését!… Fenti jelenet nem a “független” “magyar” bíróság “fékezett habzású” eljárásainak egyik iskolapéldáját, hanem a jelenlegi hatalom rendcsinálási törekvéseinek való nyílt ellenszegülést, “betartását” ábrázolja, melynek hátterében hadd feltételezzem a Kormánynak a bírákat, bíróságokat illető – számukra, nyilván, kedvezőtlen - intézkedéseit és szándékait. Ki is van akkor hatalmon ebben az országban?… De a kérdést meg is fordíthatjuk: milyen súlyú annak a kormánynak (Országgyűlésnek) a hatalma, amely a vele szemben nyíltan ellenséges bíráktól, hadügyérektől, dandártábornokoktól SAJÁT NÉPE ÉRDEKÉBEN nem tud megszabadulni?

(U.i.: Tegnapelőtt Dr. Kálmán Sándor, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Főigazgatója – többek örömére – azonnali hatállyal felmentette helyettesét, egyben a Kórház jogászát, Dr. Török Árpádot)

No comment.

No comment?

A tömegoszlatáskor mutatott brutalitása miatt közel 700 rendőrt bocsátott el állásából az országos rendőrfőkapitány.

Egyiptomban.

Súlyos börtön- és 16 millió dollár pénzbüntetés a volt

kormányfőnek és minisztereinek!

Egyiptomban

Aki a bejegyzést olvasta, emlékezhet júniusi fogadóórám egyik váratlan vendégére…aki nem, annak ajánlom szíves figyelmébe, ugyanis az úr – ezúttal a fogadóóra elején - változatlanul bevásárlószatyrokkal (mint aki úgy “mellékesen” tér be területileg illetékes önkormányzati képviselőjéhez), újra felkeresett.

Először megkérdezte, hogy mennyi idő is áll – most, nálam – rendelkezésére, majd amint megnyugtattam, hogy rengeteg, nem kevés körítéssel felvezette mondandóját, melynek személyes aspektusait – természetesen – nem részletezem. Hasznos felvetései közül figyelemre méltó volt a Kaszáló nyugati részén lévő trafo-ház környékének rendbetétele (mondottam, hogy a piac-közeli oldalon éppen folyamatban van hasonló és hogy tudok rá pénzt és embert, így nemsokára szemlézzük a területet), a Kaszálón lévő nagy, öreg fák gallyazásának szükségessége (megnyugtattam, hogy tervezzük, de csak a vegetációs ciklus végén), a tömbházakban a kutyatartási szabályok betartatása (abban egyetértettünk, hogy Magyarországon és Rákosmentén még nem született betartható és betartatott ebtartási rendelet), majd abbéli értetlenségét fejezte ki, hogy kábel(tv)-szolgáltató önkényesen megváltoztathatja a műsorkínálatot (sajnálkoztam amiatt, hogy ez utóbbi kérdésben valószínűleg tehetetlen leszek). Békében váltunk el.

Következő látogatóm négy tömb(lépcső)ház közös képviselője volt és arra kért, hogy egyéni képviselői keretemből járuljak hozzá előkertjeik csinosításához, amit természetesen megígértem, majd (mivel hasonlóra még nem volt példa) a lehetőségekről a Hivatalban tájékozódván “lombozódtam le”, ugyanis az illetékesek tömbházkert-csinosítási szándékaim okán eléggé egybehangzóan aggályaikat fejezték ki, ugyanis képviselői keretből pl. fűnyírót vásárolni (akár tömbháznak vagy magánszemélynek) enyhén szólva nem szokványos…(kérdezhetem persze, hogy mennyivel olcsóbb ugyanazzal a fűnyírással vagy sövényvágással a Rákosmente Kft-t megbízni?)…

A NEMZETI VÁGTA nevű üzleti vállalkozás tulajdonosa (?) Geszti Péter, a MAGYAR DAL NAPJÁ-é Presser Gábor.

Hommage a G. Landeszmann.

Aki nem érti, nézzen utána.

Egyik – remélem, újra szorgalmas – olvasóm bejegyzése indított arra, hogy alábbi gondolataimat elmeséljem. 

Sürgős ajándékvásárlás okán éppen az egyik multinacionális bevásárlóközpontban bóklásztunk, midőn globalizmus ellen kellően még fel nem vértezett 5 éves fiam váratlanul elkurjantja magát: “Apa! Együnk vonalas krumplit !” – ez nálunk a hasábburgonya szinonímája. A szövegkörnyezetből a marosvásárhelyi Bolyai Gimnáziumban pallérozott borotvaéles székely eszemmel rögvest arra a következtetésre jutottam, hogy valamely McDonald’s kirendeltség magasságában járunk… Rövid mérlegelést követően úgy döntöttem, hogy az egészséges nacionalizmussal még be nem oltott gyermeket farkaséhes állapotában szigorúan tilos gasztronómiai élvezetektől megfosztani, ezért kérésének teret engedve zuhanórapüléssel landoltunk az első, erre a célra alkalmasnak tűnő asztalnál. Pár perces feszült várakozást követően Anya megérkezett a nagy adag vonalas krumplival…áldoztunk tehát a hedonizmusnak meg a külföldi tőkének…

Ígérem, egyre ritkábban fog előfordulni és ugyanezt kívánom a sós – mustáros – majonézes – kecsapos – festékes – műanyagos – cukros műanyag étkek és italok összes fiatal és kevésbé fiatal fogyasztójának…

Mostanában sűrűn jártam, járok választói körzetem óvodáiban, iskoláiban, alkalmi vagy “célzott” látogatásokon, évzárók, ünnepségek vendégeként…

“…Elmondom hát mindenkinek…“: döbbenetes, hogy már a nagycsoportosoknál megfigyelhetők a “műanyagevés” következményei, a 6-10 éveseknek legalább negyede (!) túlsúlyos, a 10 év felettiek közel fele kövér! Döbbenetes, hogy díjnyertes tánccsoportban (!) ”úszógumis” tizenévesek lejtenek… Gömbölyű hasát a feszes “top” alatt büszkén remegtető ifjú hölgy, a “pocakos Júlia” a XXI. század “találmánya”… az ok: a szülői minta, a műanyagok (chips, hamburger, sózott hasábburgonya és földimogyoró, festékes-cukros műanyag-italok és “rágcsák”) szülői engedéllyel történő, kritikátlan fogyasztása, a labdarúgás, úszás, futás, kosárlabdázás, biciklizés helyett számítógép előtt leélt, mozgáshiányos gyermekkor.

Üdvözlöm tehát a “hamburger-adót”, a napi kötelező tornaóra bevezetését, meg minden olyan állami vagy civil cselekedetet, amely legalább kísérletet tesz ennek a végzetes folyamatnak a visszafordítására!

“Műhiba okozta a halált?” – olvasom a tegnapi Magyar Nemzet 17. oldalán – a cikk szerint a SOTE II. sz. Gyermekklinikáján két hete – vélhetően laparoscopos műtéti beavatkozás, egy gerinc melletti daganat eltávolítása közben a műtőasztalon elvérzett és meghalt egy 15 éves kislány.

Abban, gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy minden fájdalmak közül a legnagyobb fájdalom egy gyermek halála – függetlenül attól, hogy ennek oka vörös iszap, házomlás, biciklibaleset, daganat vagy orvosi műhiba. Feltételezem, hogy abban is egyetértünk, kedves olvasóm, hogy az “ártatlanság vélelme” mindenkire - jogi doktorokra, Szilvásy György és Gyurcsány Ferenc politikusokra, Császár Előd és Stohl András médiasztárokra és a tanult mesterségét ki tudja hány órás terhelést követően űző gyermeksebészre egyaránt vonatkozik…

…és ekkor kezd csendben kinyílni a székely bugylibicska a zsebemben, ugyanis a Magyar Nemzet említett cikkének folytatása ekként hangzik: “Az ügyvéd szerint az operációt végző orvos a szülők  előtt maga is elismerte a hibát. A hasonló ügyekben jártas jogász ugyanakkor rámutatott: egy-egy ilyen gesztusnak azért nincs jelentősége, mert a tapasztalata alapján a felelősség hivatalos megállapításakor, illetve a későbbi perek alatt az orvosok már letagadják a családoknak tett korábbi nyilatkozataikat…” Summa summarum: a - hadd prejudikáljak én is: vélhetően sikeres, belvárosi, az ügyfelektől óránként átlagosan egy kórházi főorvos havi nettó bérét kaszáló - jogi doktor szerint a műtétet végzett gyereksebész és úgy általában minden orvos gyilkol, majd lop, csal és hazudik…?! …és ezt csak úgy, büntetlenül “beledeklaráljuk” a Magyar Nemzetbe, a Borsba, a Blikkbe, a Magyar Narancsba, a Kiskegyedbe? (nem kívánt törlendő). És – jogászkám ! – hol van az ártatlanság vélelme? Nota bene: az – orvosi műhibákra szakosodott és egyéb - ügyvédek vajon miért nem szándékoznak tömegesen elhagyni Magyarországot? 

Kérem, gyújtsunk egy gyertyát a műtét közben életét vesztett 15 éves Evelin emlékére.

Mérhetetlen fáradtságomat mentségül felhozni meg sem kísérelem: néhány órája közhírré tett bejegyzésemben helyesírási hibát követtem el: az “őrzőiként” helyett “örzőiként” írtam, helytelenül. Bocsánatot kérek.

“Őrzők, vigyázzatok a strázsán!”

Semmelweis-nap

Semmelweis Ignác – 2011-ben az egészségügyi dolgozók számára első alkalommal, országosan szabadnappal jutalmazott - születésnapja előtt “telefonos” voltam. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy – jelen esetben – június 29.-én 16 órától június 30.-án reggel 8 óráig bármikor és azonnal, a másnapra meghirdetett Semmelweis-napi ünnepségtől, időjárástól, családi, fizikális vagy szellemi állapotomól függetlenül a kórházban robotoló fiatal, vagy kevésbé fiatal kolléga – pontosabban: a magyar beteg – rendelkezésére kell állnom.

Történt volt, hogy eme “készenlét” kellős közepén, június 29.-én, kevéssel éjfél előtt - amikor 42 éves, nyugdíjas katonatisztjeink már az igazak álmát alusszák, vagy rendőreink valamely belvárosi bár örzőiként komoly pénzeket keresnek - megszólal szolgálati mobil-telefonom: a fiatal ügyeletes kolléga (havi bruttó: 140 ezer forint) sürgős műtéthez kéri segítségemet… “Rendben van” – mondom ( a napi sajtóba belemerülvén 23 óráig elaludnom még nem sikerült), “…és mikorra lesz készen a műtő?”… “Fél óra múlva” hangzik kollégám válasza. A lesújtó hírt, miszerint nejemet és önfeledten hortyogó nagycsoportos fiamat magukra hagyván perceken belül kénytelen leszek a Bajcsy Kórházba hatolni, tudomásul vettem, konyhánkba haladtam, sültzsíros kenyeret és egy nagyszerű kávét tettem magamévá és éppen gépjárművem slusszkulcsát kezdtem keresgélni, amikor ismét megszólal telefonom: “Ne indulj még!” – szól a verdikt…”…a sebészek operálnak egy bélelzáródást…” Úgy-e, nyájas olvasó, érteni méltóztatik? Nem? Sebaj, elmagyarázom: a XVII. kerületet is ellátó Bajcsy- Zsilinszky Kórház 12,2 milliárd forintért felépített diagnosztikus és műtéti blokkjában a spórolás és munkaerő-hiány okán éjszakánként egyszerre csak egy, a sebészeti szakmákat (hasi sebészet, mellkasi sebészet, érsebészet, nőgyógyászat, gégészet, urológia stb.) ellátó egység működik…az urológiai osztály sürgősen operálandó betegének tehát a sebészetit - mint nyékládházi személy a miskolci gyorsot - előre kell engednie, mert pillanatnyilag erre, ennyire van “kapacitás”…

Már civilbe öltözve, zsírral, szénhidráttal és koffeinnel feltöltve, “ítéletre” várva, kissé idegesen dőltem újra le… Több óra telt el az újabb telefonig, hajnali fél három volt, mire autómba ültem és közel fél négy, mire elkezdhettük az igen rossz állapotban lévő, alig 55 éves beteg húgyhólyagműtétjét…aznap, pár óra múlva, Semmelweis-nap, ünnepség, bográcsozás…

A beteget legjobb tudásunk szerint megoperáltuk. Hajnali öt órakor – kissé fáradtan – hazaindultam, otthon a még mindig az igazak álmát alvó szeretteimnek elkészítettem a valkói házi tej – házi joghurt – keresztúri házi kenyér – házi lekvár összeállítású reggelit, majd belecsobbantam a fürdőkádba…és pár óra múltán kezdődött a Bajcsy Kórház Semmelweis-napi ünnepsége. (A tizenhetedik.hu portálon 11 perces interjút láthatnak Dr. Kálmán Sándor Főigazgatóval).

Itt és most nem óhajtanám ecsetelni, hogy az alvás nélkül abszolvált 30 órát követően a Kórház parkolójában tűzrakás és hagymaszeletelés közepette milyen mértékben voltam fáradt..az tény, hogy Főnököm (Dr Böszörményi – Nagy Géza) és Főnővérünk (Zéher Andorné) és jómagam által, a Kórház meghirdette bogrács-verseny alkalmából készített Jókai bablevesünk párját ritkítóan finom volt…a hajnalban operált beteg pedig köszöni szépen, jól van…  

Előadás patikusoknak, a Tacubában.

Egy ragyogó, szenegáli-magyar származású orvoslátogató – közös fotónk alant – meghívására ma a XVII. kerületi Tacuba vendéglőbe voltam hivatalos: X. és XVII. kerületi gyógyszerészeknek tartottam előadást egy, a prosztata-nagyobbodás ellen évek óta használatos, a napokban gyógyszer-rangot nyert növényi kivonatról.

A “feszült” hangulat oldásaként bemelegítésként elmondtam, hogy jobban izgulok, mint fiatalasszony a nászéjszaka előtt, ugyanis soha nem tartottam még előadást olyasmiről, amiről a hallgatóságom jóval többet tud, mint én…ez kb. olyan, mintha az olasz labdarúgóválogattnak tartanék disszertációt a tizenegyes-rúgásról… A bevezetőben megnyugtattam továbbá a patikusokat: nem gyógyszerhatástani expozét fognak tőlem hallani, hanem gyakorlati, munkájukban is hasznosítható dolgokról beszélek.

Így is történt, az előadást sikerrel abszolváltam - még egy rövid rögtönzés is belefért: ” – Egy afrikai-magyar származású orvoslátogató jóvoltából én, a székelyföldi urológus a német-olasz koprodukcióban gyártott afro-amerikai törpepálma-kivonatról tartok előadást magyar gyógyszerészeknek - EZ maga A GLOBALIZÁCIÓ !…”

Az előadás után elfogyasztott ebéd oldotta a patikusok hangulatát és záporoztak is a kérdések - becsülettel helyt kellett állni. Ami mindnyájukat foglalkoztatta: MARAD-E ORVOS MAGYARORSZÁGON ?

Mondtam, hogy nem, nem marad és ez attól teljesen független, hogy nem értek egyet a rezidens-szövetség fenyegetőzésével – amit tulajdonképpen még zsarolásnak sem mernék nevezni, hisz’ abban, amit mondanak, igazuk van -; a módszer az, ami ellenszenves. A patikusok elmondták, hogy a (fiatal és kevésbé fiatal) orvosoknak szerintük is igazuk van, de hiába…nincs pénz erre (se)… Válaszom lényege az volt, hogy a nemzeti össztermékből egy ország egészségügyi ellátására fordított százalék(arány) politikai döntés kérdése és nem függ az adott ország aktuális fejlettségi színvonalától – ezt a politikai döntést pedig inkább előbb, mint utóbb, meg kell hozni. Kérdezték azt is, hogy mi a véleményem: valóban vissza kell-e fizettetni az országot elhagyó orvosokkal a képzésükre fordított összeget? Válaszom az volt, hogy igen, lehet ezen (is) gondolkozni, de akkor “paritásos” alapon ne legyünk megsértődve azon, ha a jelenleg a magyar egészségügyet működtető, közel 4000, határon túl kiképzett és honosított, hazánkban dolgozó egészségügyi ( nővér, orvos, asszisztens) képzéséért a románok, a szerbek, a szlovákok, az ukránok kellő udvariassággal visszakérik a mintegy 100 milliárd forintnyi eurot (a szám becslés és tőlem származik; aki az összeget pontosan tudja, nyugodtan kijavíthat) és annak kamatait… Elmondtam azt is, hogy ha nagyon nagy sebességgel nem történik kedvező fordulat, 2-3 év múlva csak a magamfajta röghöz kötött, nyugdíj előtt állók maradnak… ( itt utalnék az Archívumban olvasható 8 éves /!/ írásomra).

Tanulságos találkozó volt