Egyik – remélem, újra szorgalmas – olvasóm bejegyzése indított arra, hogy alábbi gondolataimat elmeséljem. 

Sürgős ajándékvásárlás okán éppen az egyik multinacionális bevásárlóközpontban bóklásztunk, midőn globalizmus ellen kellően még fel nem vértezett 5 éves fiam váratlanul elkurjantja magát: “Apa! Együnk vonalas krumplit !” – ez nálunk a hasábburgonya szinonímája. A szövegkörnyezetből a marosvásárhelyi Bolyai Gimnáziumban pallérozott borotvaéles székely eszemmel rögvest arra a következtetésre jutottam, hogy valamely McDonald’s kirendeltség magasságában járunk… Rövid mérlegelést követően úgy döntöttem, hogy az egészséges nacionalizmussal még be nem oltott gyermeket farkaséhes állapotában szigorúan tilos gasztronómiai élvezetektől megfosztani, ezért kérésének teret engedve zuhanórapüléssel landoltunk az első, erre a célra alkalmasnak tűnő asztalnál. Pár perces feszült várakozást követően Anya megérkezett a nagy adag vonalas krumplival…áldoztunk tehát a hedonizmusnak meg a külföldi tőkének…

Ígérem, egyre ritkábban fog előfordulni és ugyanezt kívánom a sós – mustáros – majonézes – kecsapos – festékes – műanyagos – cukros műanyag étkek és italok összes fiatal és kevésbé fiatal fogyasztójának…

Mostanában sűrűn jártam, járok választói körzetem óvodáiban, iskoláiban, alkalmi vagy “célzott” látogatásokon, évzárók, ünnepségek vendégeként…

“…Elmondom hát mindenkinek…“: döbbenetes, hogy már a nagycsoportosoknál megfigyelhetők a “műanyagevés” következményei, a 6-10 éveseknek legalább negyede (!) túlsúlyos, a 10 év felettiek közel fele kövér! Döbbenetes, hogy díjnyertes tánccsoportban (!) ”úszógumis” tizenévesek lejtenek… Gömbölyű hasát a feszes “top” alatt büszkén remegtető ifjú hölgy, a “pocakos Júlia” a XXI. század “találmánya”… az ok: a szülői minta, a műanyagok (chips, hamburger, sózott hasábburgonya és földimogyoró, festékes-cukros műanyag-italok és “rágcsák”) szülői engedéllyel történő, kritikátlan fogyasztása, a labdarúgás, úszás, futás, kosárlabdázás, biciklizés helyett számítógép előtt leélt, mozgáshiányos gyermekkor.

Üdvözlöm tehát a “hamburger-adót”, a napi kötelező tornaóra bevezetését, meg minden olyan állami vagy civil cselekedetet, amely legalább kísérletet tesz ennek a végzetes folyamatnak a visszafordítására!