Előadás patikusoknak, a Tacubában.

Egy ragyogó, szenegáli-magyar származású orvoslátogató – közös fotónk alant – meghívására ma a XVII. kerületi Tacuba vendéglőbe voltam hivatalos: X. és XVII. kerületi gyógyszerészeknek tartottam előadást egy, a prosztata-nagyobbodás ellen évek óta használatos, a napokban gyógyszer-rangot nyert növényi kivonatról.

A “feszült” hangulat oldásaként bemelegítésként elmondtam, hogy jobban izgulok, mint fiatalasszony a nászéjszaka előtt, ugyanis soha nem tartottam még előadást olyasmiről, amiről a hallgatóságom jóval többet tud, mint én…ez kb. olyan, mintha az olasz labdarúgóválogattnak tartanék disszertációt a tizenegyes-rúgásról… A bevezetőben megnyugtattam továbbá a patikusokat: nem gyógyszerhatástani expozét fognak tőlem hallani, hanem gyakorlati, munkájukban is hasznosítható dolgokról beszélek.

Így is történt, az előadást sikerrel abszolváltam - még egy rövid rögtönzés is belefért: ” – Egy afrikai-magyar származású orvoslátogató jóvoltából én, a székelyföldi urológus a német-olasz koprodukcióban gyártott afro-amerikai törpepálma-kivonatról tartok előadást magyar gyógyszerészeknek - EZ maga A GLOBALIZÁCIÓ !…”

Az előadás után elfogyasztott ebéd oldotta a patikusok hangulatát és záporoztak is a kérdések - becsülettel helyt kellett állni. Ami mindnyájukat foglalkoztatta: MARAD-E ORVOS MAGYARORSZÁGON ?

Mondtam, hogy nem, nem marad és ez attól teljesen független, hogy nem értek egyet a rezidens-szövetség fenyegetőzésével – amit tulajdonképpen még zsarolásnak sem mernék nevezni, hisz’ abban, amit mondanak, igazuk van -; a módszer az, ami ellenszenves. A patikusok elmondták, hogy a (fiatal és kevésbé fiatal) orvosoknak szerintük is igazuk van, de hiába…nincs pénz erre (se)… Válaszom lényege az volt, hogy a nemzeti össztermékből egy ország egészségügyi ellátására fordított százalék(arány) politikai döntés kérdése és nem függ az adott ország aktuális fejlettségi színvonalától – ezt a politikai döntést pedig inkább előbb, mint utóbb, meg kell hozni. Kérdezték azt is, hogy mi a véleményem: valóban vissza kell-e fizettetni az országot elhagyó orvosokkal a képzésükre fordított összeget? Válaszom az volt, hogy igen, lehet ezen (is) gondolkozni, de akkor “paritásos” alapon ne legyünk megsértődve azon, ha a jelenleg a magyar egészségügyet működtető, közel 4000, határon túl kiképzett és honosított, hazánkban dolgozó egészségügyi ( nővér, orvos, asszisztens) képzéséért a románok, a szerbek, a szlovákok, az ukránok kellő udvariassággal visszakérik a mintegy 100 milliárd forintnyi eurot (a szám becslés és tőlem származik; aki az összeget pontosan tudja, nyugodtan kijavíthat) és annak kamatait… Elmondtam azt is, hogy ha nagyon nagy sebességgel nem történik kedvező fordulat, 2-3 év múlva csak a magamfajta röghöz kötött, nyugdíj előtt állók maradnak… ( itt utalnék az Archívumban olvasható 8 éves /!/ írásomra).

Tanulságos találkozó volt