Az ú.n. baloldali sajtó - nyomtatott és elektronikus – termékeit, okulásul, gyakorta olvasom, de aránylag kevés alkalmam van azokkal egyetérteni, ugyanakkor szívesen teszem közkinccsé ezen szellemi műhelyekben született kivételeket. 

Íme egy kivétel, mely erősíti a szabályt: 

DeDi P., az index.hu portálon ma megjelent legfontosabb gondolatai: 

“Az Európai Bizottság szerdán igen keményen rászállt Magyarországra. Soha előttünk még senkit sem fenyegettek túlköltekezés miatt a kohéziós támogatások befagyasztásával. Nem szokott előfordulni, hogy a Bizottság ilyen keményen kioktasson demokráciából, hogy egyszerre ennyiféle ügyben kritizáljon a testület egyetlen tagállamot. Világosan látszott, hogy ránk szálltak.

Tényleg ennyire fontos Európának Jóri András adatvédelmi ombudsman sorsa és ennyire bosszantó, hogy Péterfalvi Attila lett az adatvédelmi hivatal elnöke? Tényleg ennyire kell aggódnia egy csomó kormánynak azért, mert a magyar parlamenti többség új hivatalnokokat delegálna a magyar jegybank vezetésébe? Tényleg skandalum, hogy a bírókat 62 évesen nyugdíjazzák Európa egyik országában?

Miért nem kapott tizedekkora figyelmet sem például Szlovákia, amikor egy nyilvánvalóan a kisebbségek elnyomását célzó, brutális nyelvtörvényt fogadott el? Vagy talán az olasz média annyira szabad volt, amikor az állami részét a Berlusconi-kormány, a privát részét pedig Berlusconi nagyvállalata ellenőrizte?

Fontos kérdések ezek. Főleg, hogy a magyar kormány politikusai és szimpatizánsai is már több mint egy éve rendszeresen felteszik maguknak – és válaszukban nagyrészt igazuk van. A válasz ugyanis az, hogy Magyarország a pénz miatt lett különösen érdekes.

A médiatörvényt ért rendkívül heves támadások mögött a magyar kormány az előzőleg kivetett válságadók, az idén januári támadások mögött pedig a tavaly őszi végtörlesztés megtorlását látta. Lehet benne valami. A magyar gazdasági szabadságharc megtörése, a sajátos magyar gazdaságpolitika ellehetetlenítése valóban szempontja lehet a mostani Magyarország-ellenes támadássorozatnak.

Ne áltassuk magunkat, az EU-ban a nagyhatalmak túlereje és ezek eminens gazdasági érdekei biztosan jelentős szempontok a döntéseknél. Egészen biztos, hogy a Magyarországon adókkal sújtott bankok, telekomcégek és áruházláncok mindent megtettek saját kormányaiknál, hogy megutáltassák velük Magyarországot (…) A magyar kormány pont azt az iparágat támadta meg, amelynek stabilitásáért most leginkább rettegnek Párizsban, Rómában, Berlinben, Bécsben, Brüsszelben… A külföldi bankok és anyaországaik kormányai szempontjából nézve elszabadult a pokol (…) Mi lesz, ha holnap ugyanezt megcsinálja még három ország? (…) Valószínűnek látszik, hogy Európa erősebb kormányai meg akarják mutatni mindenkinek, hogy aki így viselkedik, annak úgy tönkreteszik az életét, hogy soha senki ne akarja utánozni.”

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a – némileg elkésett - ”megvilágosodás” fenti sorai egy kőkeményen baloldali internetes portálon ma megjelent írásból “kiollózott” idézetek.

Fenti, első ránézésre talányosnak tűnő cím a XVII. kerület 4. számú egyéni választói körzetének képviselője által, egyéni képviselői keretéből 2011.-ben a választói körzetben működtetésre és/vagy fejlesztésre kiadott pénzösszegeket nevesíti. A felsorolás magyarázatául szolgáljon, hogy a kiírt támogatások nem csak a 4. számú, hanem “szomszéd” választói körzetekre is fókuszálnak – ugyanis a képviselők, nagyobb lélegzetvételű fejlesztésekkor egymás körzetének intézményeit is segítik. A felsorolásban csak a legnagyobb, legfontosabb, forintban értendő összegek szerepelnek.

Hőkamera Főv. Tűzoltó Parancsnokság számára 100 e.

Rákoshegy, Bartók Zeneház 150 e.

Mirr-Murr Bölcsőde légkondi – fűnyíró 100 e.

Kaszáló lt. gallyazás 124 e.

Csicsergő Óvoda mosógép beszerzés, linóleum borítás 400 e.

Napraforgó sószobája 25 e.

RÁCUK működés 40 e.

Gólyafészek Bölcsőde sóbarlang 80 e.

Napsugár Óvoda padlóburkolat 453 e.

Magyar Vöröskereszt laboratóriumi tesztcsíkok 100 e.

Autómentes nap, Rákoskeresztúr 500 e.

Padkihelyezések 4. sz.e.vk. 334 e.

Tabán – Akácvirág u. játszótér 3600 e.

Kaszáló lt. karbantartás 601 e.

Ferihegyi út 81. rendelő belső járólap 100 e.

Merzse tanösvény 200 e.

“Kikötő” típusú pad kihelyezése (4 db.), Ferihegyi út páratlan oldal 301 e.

Tegnap, január 8.-án későn este éppen aktuális blogbeírásom - választói körzetem számára tavaly eszközölt fejlesztési kiadások taglalása - közepette vágott mellbe a felismerés: éjfél felé honlapom teljes egésze, másfél év közéleti, helyi és országos politikai, valamint egészségügyi témájú írásai – közel száz oldal – egyik pillanatról a másikra töröltetett és ott álltam “megfürödve, Isten színe előtt” egy üres, “ilyen beírás nincs is” vagy valami hasonló szöveggel felcímkézett kezdőlappal. A sokkot késő este némi zalai illetőségű házi körtepálinkával orvosoltam, majd erőteljesen elkezdtem gondolkozni azon, hogy ki, vagy kik és miért cselekedték e tettet, honlapom gyakorlati megsemmisítését?

Az összeesküvés-elmélet és annak humán-etológiai alkalmazása nem lévén tőlem távol eszembe jutott számtalan csúnyábbnál csúnyább gondolat: ellenségeim virtuális piedesztáljára felsorakoztattam mindazokat, akiknek politikai érdekében áll(hat)na internetes civil szférámba beavatkozni… itt legeslegelsősorban az elméletileg már nem létező, de a gyakorlatban (a Schiffer- és a Gyurcsány- pártban) többszörösen reinkarnálódott SzDSz-t említeném meg, de Ők - a jelenlegi MSzP-vel együtt – a XVII. kerületben oly mértékben súlytalanok, hogy számukra ellenpólusuk személyemben történő felismerése is komoly gondot okozna, így  megsemmisítésemre nagy valószínűséggel nem fordítanának energiát.

Honlapom kiiktatásának (szándéka) szempontjából a XVII. kerületi Jobbik éppen úgy nem jön szóba, mint az itthonrákosmentiek jobb sorsra érdemes, szóbőség és médiatámogatás tekintetében verhetetlen, nyelvi és nyelvtani készségek szempontjából komoly kihívásokkal küszködő két fős képviselő-testületi csapata.

Mi lehet tehát átmeneti elhallgattatásom oka? Kötve hiszem, hogy “A magyar beteg” című sorozatom dúlta volna fel oly mértékben Réthelyi erőforrás-minisztert, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül ellenlépéseket tegyen. Vagy : Hillary Clintont, esetleg Barroso urat bántottam és a CIA, vagy a Moszad lépett közbe?  

Amennyiben feltételezzük, hogy a politikai- és szövegkörnyezet ismert, mi lett lészen tehát az átmeneti, de komoly figyelmeztetésként értelmezendő “honlap-szilencium” magyarázata? Olvasóim megtisztelő válaszait megköszönném.

Egyébként ma 14 óra előtt pár perccel honlapom adminisztrátorának a szolgáltatónál történt fellépését követően a lap helyreállt.    

Arról, ami az utóbbi napokban történik velünk, magyarokkal, Kányádi Sándor “Kérdések” című, 1967-ben született versének első sorai jutnak eszembe:

“Feküdtél-e már késeken?

Háltál-e jégen meztelen?

Hagyott-e már úgy el a vér

Öntött-e már úgy el a vér

Hogy ne hallj, he láss?”

Arról, ami az utóbbi időben történik Magyarországgal, próbáltam – ahogy az ott olvasható – január 1.-én és 4.-én gondolataimnak és képességeimnek megfelelő jegyzetet közreadni.

Túlzás lenne feltételezni, hogy hivatásos betűvetők blogbejegyzéseimet olvasnák, de Bayer Zsolt után mintha Bogár László is a Magyar Hírlap hasábjain ”válaszolt” volna – amúgy mindnyájunkat erőteljesen foglalkoztató – felvetéseimre. Nálam lényegesen tájékozottabb és árnyaltabban fogalmazó ragyogó közgazdászról lévén szó, engedje meg Nyájas Olvasó, hogy ezúttal Bogár László néhány gondolatával ajándékozzam meg. A teljes írás a mai Magyar Hírlap 7. oldalán olvasható és a ”Kettőezer-tizenkettő” címet kapta:

“Az előttünk álló év a háború utáni korszak legnehezebb éveinek egyike lesz. (…) Részben megnyugtatásul rögzítsük először is azt, hogy nincs semmi újdonság abban, ami most történik velünk. Valójában csupán az az évszázadok óta fennálló történelmi csapdahelyzet ‘élesedik ki’ újra, amely az elmúlt félezer év során mindig is kísérőnk volt. (…) A kor rendszerének birodalmi, hatalmi konstrukciója megsemmisítéssel fenyeget mindent és mindenkit, aki ebbe a rendszerbe vonakodik betagozódni (…) és persze, hogy nemzetvesztő, felelőtlen, felforgató mindenki, aki a birodalommal szemben az adott lokalitás érdekeiért harcol… Az elmúlt másfél év lázadási kísérletének nyilvánvaló oka az, hogy a birodalom “túlfoszt” minket, így a lokális uralmi struktúra – logikusan - megpróbálta ezt enyhíteni. A birodalmi megtorlás azonban olyan brutálisnak látszik, ami most már elkerülhetetlenné teszi a meghátrálást még akkor is, ha tudjuk, hogy helyzetünk a lázadási kísérlet leverése után valószínűleg rosszabb lesz, mint annak előtte volt. (…) Az első és legsürgetőbb feladat most a “rendezett visszavonulás”. Akármilyen keserű is, be kell látni, a birodalom nemcsak sokkal erősebb, de ráadásul olyan pusztító fegyvereket (pénzügyi atombombákat) használ ellenünk, amelyek a teljes megsemmisülésünket válthatják ki. (…) A lázadási kísérlet most bekövetkező bukása éppen annak tulajdonítható, hogy (…) a stratégiátlanság vált a legfőbb stratégiai elemmé. (…) Szólnunk kell arról is, hogy a magyar társadalom többsége egyelőre nem képes megérteni a történések valóságos mozgatórugóit, így sajnos tehetetlen tárgya a birodalmi manipulációnak. (…) Szolgáljon tehát mindez tanulságul ahhoz, hogy a megmaradásunkért zajló, a birodalom elleni elkerülhetetlen küzdelem új stratégiáját legyünk képesek kidolgozni. Az előttünk álló év ennek megalapozásához nyújt esélyeket.”

Korábbi jegyzeteimben is utaltam rá, de most megpróbálom újra megfogalmazni: a világ urai (“a birodalom” – copyright Bogár L.) gátlástalan magyarországi partnereik segítségével a kést nem Orbán Viktor, nem a Fidesz, nem a KDNP, nem az IMF-fel tárgyaló delegáció és még csak nem is a magyar kormány, hanem a magyar nép torkához szorítják, teljesen függetlenül attól, hogy a másfél évvel ezelőtt törvényesen megválasztott kormány 66, 88, vagy 99 százalékos többséggel rendelkezik-e. Ne feledjük: a Sátán kutyái ott üvöltöttek, az új Kun Bélák ( az MSzP és az LMP, kéz a kézben ) ott vonultak január másodikán az Andrássy úton. Ne feledjük!

Feltűnt, hogy január 1.-i, “Ne féljetek” címmel honlapomon megjelent írásom közzétételét követően az általánosságban jobboldalinak nevezett sajtóban számos, az általam megfogalmazottakra meglepő módon ”rímelő” publicisztika látott napvilágot. Tekintve, hogy “a nemzetközi helyzet fokozódik”, Nyájas Olvasót most nem kímélem és fent említett írások egyikéből – Bayer Zsolt tollából a Magyar Hírlapban napvilágot látott, “A Sátán kutyái” címűből – idézek.

“A Sátán alapvető célja az ember rabszolgaságból való szabadulásának megakadályozása. Emellett persze örömet okoznak neki az apró bosszankodások éppúgy, mint a nagy ívű disznóságok. Két módszert alkalmaz: a rendetlenségben békességre, belenyugvásra ösztönöz, a rendre való törekvés ellen háborút szít. Mindkét módszerhez ugyanazokat az eszközöket használja: rágalmazás, hitelrontás, valósághamisítás.

Nem ismerős? Nem kristálytiszta hát minden? Mi kell még, hogy világossá váljék mindenki számára, mi is zajlik valójában?… Világos-e, miért és mivel van tele ismét a nyugati sajtó? Emlékszik-e még valaki arra a pillanatra, amikor 1956-ban meglincseltek pár ávóst Budapesten és a New York Times másnap jelentette, hogy a magyar fővárosban antiszemita pogromok zajlanak?…

Lépkedünk ugyanabba a folyóba, állandóan… S közben azt mondja Rolf Mützenich, az SPD valamilyen szóvivője, hogy az új alkotmány “botrányos és szakítást jelent az európai demokratikus hagyományokkal”. Nem jelent szakítást, tisztelt Mützenich pajtás. Maga hazudik. Vagy azért, mert fogalma sincs, miről beszél, vagy azért, mert gazember. S ha éppen tudni akarja, mi jelent szakítást az európai demokratikus hagyományokkal, hát elárulom magának: az, amikor a németországi foci-világbajnokság idején a maguk sajtója attól rettegett, hogy a meccsekre járó németek túl sok nemzeti zászlót visznek magukkal…

A Nagy Operaházi Tüntetést követően lassan itt az idő, hogy kivonuljunk az utcára sok százezren. A kormány mellett. Nem mintha nem volna kritikánk, de amit ezzel a kormánnyal művelnek idehaza és külföldön a Sátán kutyái, az egészen egyszerűen tűrhetetlen.”

Fent idézett cikknek azért örültem, mert elmúlt napokban – magam szerény eszközeivel – hasonló gondolatokat fogalmaztam meg és e gondolatok honlapomon mindvégig tetten érhetők. Bayer Zsolt fenti írását pedig - általa most le nem írt -, ” A Sátán kutyái” és Magyarország kapcsolatát érintő kérdésekkel egészíteném ki.

Kiegészíteném e kérdéskört például azzal, hogy mi okból hunyászkodik meg Európa “A Sátán” amerikai (?) származású, senkinek semmilyen jogi, erkölcsi, társadalmi, politikai felelősséggel nem tartozó és utólag senki által el nem számoltatható hitelminősítő ”kutyái” előtt úgy, hogy közben az Unió tíz- és százmilliók életének tönkretételéhez asszisztál?

Megkérdezném azt is, hogy Barroso úr és Clintonné csapata, Cohn-Bendit és a francia külügyminiszter, a Nem York Times, a Monde, a Presse, a Zeit, a Spiegel akkor, amikor az MSzP-SzDSz kormány bűnszövetségben, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel taszította Magyarországot az adósságcsapdába, mi okból mulasztotta el a tiltakozást?  Ja, hogy most tiltakoznak, mivel a Kormány által kivetett bankadó, majd az új magyar Alkotmány elérte ingerküszöbüket? Tiltakoznak, mert az általuk állított csapdából szabadulni akarunk? Ők meg nem szeretnék, ha szabadulnánk belőle? Hogy is működik akkor tulajdonképpen ez az Európai Unió?   

…és a jövőben derűt kémlelő kacsanézők…

…a Naplás-tónál.

Új esztendő hajnalán mindig eszembe jutnak és ezúttal is reményteljes üdvözletnek szánom II. János Pál pápa fenti szavait.

Reményre és összefogásra van szükségünk, ugyanis a globális (ha úgy tetszik: világ-) hatalom – nincs ezen, mit szépíteni - rátámadt Magyarországra. Nyilván, Önök sem gondolhatják, hogy ez a támadás direkte a geopolitikailag még oly fontos, de mégiscsak a világ emberiségének mindössze néhány ezrelékét kitevő ország népessége ellen irányul…nem, nem erről van szó. Ugyanarról van szó, amiről 1956-ban volt: a világ e részének aktuális ura(i) számára a magyar szabadságharc esetleges győzelme “precedens” értékű, számukra kiheverhetetlen…és itt a hangsúly a “precedensen” van…úgy, mint volt akkor, amikor - Európa e részén elsőként – megszabadultunk a töröktől, úgy, mint amikor megkíséreltük lerázni az osztrák uralmat, mint ahogy a szovjetek koporsójába is Magyarország verte az első szöget. A világ e részének új urai ismerik a történelmet és pontosan tudják, hogy – a magyar ellenállást követően – mi lett a török birodalom, mi lett az osztrák birodalom és mi lett a szovjet birodalom sorsa. A világ mai urai tehát annak a gondolatát is csírájában akarják elfojtani, hogy Magyarország ismét azt mondhassa: “Elég volt!”.  A világ mai urai egyelőre csak levélben üzengetnek a magyarok kormányfőjének. A szabadságharc kísérletének megtorlása, a durvább retorziók, Magyarország térdre kényszerítésének rafinált és kevésbé rafinált módozatai majd ezután következnek. Vannak rá eszközeik ( valamikor a pálinkafőzdék, a munkaközvetítők, majd a tankok, ma a sajtó, a hitelminősítők, meg a bankok), ezt évszázadok óta tapasztaljuk. A világnak a magyar kormányfővel most levelező urai – jelenleg még “csak” az amerikai külügyminiszter és az Európai Bizottság elnöke - rendreutasítják és fenyegetik a Magyar Kormányt bizonyos törvények és a ma életbe lépett magyar Alkotmány rendelkezései miatt. A világ e két – amerikai és portugál - urát és úrhölgyét - úgy mellesleg – nem ártana egy-két dologra emlékeztetni. Például arra, hogy akkor, amikor Szent István királyunk Alkotmánya szerint élt már a magyar, Hillary Clinton felmenői  jelenlegi hazájának őslakosait éppen akkor kezdték nagy mennyiségben irtani (a végeredmény: kettő és fél millió legyilkolt indián), amikor Magyarországon a tordai Országgyűlés a világon elsőként deklarálta a vallásszabadságot… J.M. Barroso felmenői pedig néhány száz év alatt (mintegy másfél millió délamerikai bennszülött likvidálásának árán) megalkották Brazíliát, a mai világ legnagyobb katolikus államát, azt az államot, mely mára oda jutott, hogy az uralhatatlan bűnözés miatt bármely kis, közepes és nagyvárosának utcáján életveszélyes a gyalogos, vagy akár az autós séta, de ez J.M.B.-t nem aggasztja, hisz’ ők csinálták. Clintonné ” jelentősen és megalapozottan” - Bill hormonális habitusa helyett - a magyar demokrácia miatt aggódik, Barroso pedig a magyar kormánytól félti a magyarokat ! Az ember csak úgy kapkodja a fejét: vajon mitől lettünk egy csapásra ilyen fontosak? Milyen etnogenetikai indíttatása lehet annak, hogy a kődobáló palesztin gyermekekre naponta leadott izraeli géppuskatűz AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER ingerküszöbét nem éri el, annak okán viszont, hogy Magyarországon nem hosszabbították meg ”egy népszerű beszélgetős rádiócsatorna” (a kb. 3 %-os hallgatottságú Klubrádió) frekvencia-szerződését, levelet ír a Magyar Kormányfőnek? 

A nehezen felejthető akusztikai élményt nyújtó szilveszteri éjszaka parafrázisaként hangsúlyoznám, hogy fentiek még csak a globális hatalom “petárdái”; a magyarokra leadandó célzott éleslövészet még csak ezután következik: a világ urai nem viselik el, hogy az Angyal – akárcsak 1956-ban, Budapestről - most is ”hírt vigyen a csodáról”, ugyanis minden kétséget kizáróan célország vagyunk.

Barátaim! Még se féljetek! 

Ne féljetek és lássátok be, hogy soha olyan nagy szükség nem volt még a magyarok összefogására, mint most.

EZ újévi üzenetem. 

 Sikerekben gazdag, Boldog Új Évet kívánok mindnyájuknak – különös tekintettel Rákoskeresztúron, kiváló tisztelettel a 4. számú egyéni választói körzetben élő honfitársaimra!

Himnuszt énekeltek

Páratlan botrányként tálalja a román sajtó, hogy a múlt pénteken Csíkszeredában lejátszott román-magyar válogatott jégkorongmérkőzésen a román válogatott magyar nemzetiségű tagjai is a magyar himnuszt énekelték. A mérkőzést egyébként 4-1 arányban a “román” ( idézőjel: tőlem) válogatott nyerte, amelynek 24-es keretében 22 magyar nemzetiségű játékos mellett egy román és egy honosított ukrán játékos szerepel.

                                                                        (Magyar Demokrata, 2011. december 21.)

Tudni kell, hogy mintegy hatvan évvel ezelőtt, az akkori román jégkorongválogatottban – melynek gerincét nem mellesleg két Fenke: Apám és Nagybátyám képezte – szintúgy egy darab román – és, ha jól emlékszem, egy romániai görög - nemzetiségű játékos szerepelt.

Ami a hokit illeti, nem múlt tehát a székelyek dicsősége.