Új esztendő hajnalán mindig eszembe jutnak és ezúttal is reményteljes üdvözletnek szánom II. János Pál pápa fenti szavait.

Reményre és összefogásra van szükségünk, ugyanis a globális (ha úgy tetszik: világ-) hatalom – nincs ezen, mit szépíteni - rátámadt Magyarországra. Nyilván, Önök sem gondolhatják, hogy ez a támadás direkte a geopolitikailag még oly fontos, de mégiscsak a világ emberiségének mindössze néhány ezrelékét kitevő ország népessége ellen irányul…nem, nem erről van szó. Ugyanarról van szó, amiről 1956-ban volt: a világ e részének aktuális ura(i) számára a magyar szabadságharc esetleges győzelme “precedens” értékű, számukra kiheverhetetlen…és itt a hangsúly a “precedensen” van…úgy, mint volt akkor, amikor - Európa e részén elsőként – megszabadultunk a töröktől, úgy, mint amikor megkíséreltük lerázni az osztrák uralmat, mint ahogy a szovjetek koporsójába is Magyarország verte az első szöget. A világ e részének új urai ismerik a történelmet és pontosan tudják, hogy – a magyar ellenállást követően – mi lett a török birodalom, mi lett az osztrák birodalom és mi lett a szovjet birodalom sorsa. A világ mai urai tehát annak a gondolatát is csírájában akarják elfojtani, hogy Magyarország ismét azt mondhassa: “Elég volt!”.  A világ mai urai egyelőre csak levélben üzengetnek a magyarok kormányfőjének. A szabadságharc kísérletének megtorlása, a durvább retorziók, Magyarország térdre kényszerítésének rafinált és kevésbé rafinált módozatai majd ezután következnek. Vannak rá eszközeik ( valamikor a pálinkafőzdék, a munkaközvetítők, majd a tankok, ma a sajtó, a hitelminősítők, meg a bankok), ezt évszázadok óta tapasztaljuk. A világnak a magyar kormányfővel most levelező urai – jelenleg még “csak” az amerikai külügyminiszter és az Európai Bizottság elnöke - rendreutasítják és fenyegetik a Magyar Kormányt bizonyos törvények és a ma életbe lépett magyar Alkotmány rendelkezései miatt. A világ e két – amerikai és portugál - urát és úrhölgyét - úgy mellesleg – nem ártana egy-két dologra emlékeztetni. Például arra, hogy akkor, amikor Szent István királyunk Alkotmánya szerint élt már a magyar, Hillary Clinton felmenői  jelenlegi hazájának őslakosait éppen akkor kezdték nagy mennyiségben irtani (a végeredmény: kettő és fél millió legyilkolt indián), amikor Magyarországon a tordai Országgyűlés a világon elsőként deklarálta a vallásszabadságot… J.M. Barroso felmenői pedig néhány száz év alatt (mintegy másfél millió délamerikai bennszülött likvidálásának árán) megalkották Brazíliát, a mai világ legnagyobb katolikus államát, azt az államot, mely mára oda jutott, hogy az uralhatatlan bűnözés miatt bármely kis, közepes és nagyvárosának utcáján életveszélyes a gyalogos, vagy akár az autós séta, de ez J.M.B.-t nem aggasztja, hisz’ ők csinálták. Clintonné ” jelentősen és megalapozottan” - Bill hormonális habitusa helyett - a magyar demokrácia miatt aggódik, Barroso pedig a magyar kormánytól félti a magyarokat ! Az ember csak úgy kapkodja a fejét: vajon mitől lettünk egy csapásra ilyen fontosak? Milyen etnogenetikai indíttatása lehet annak, hogy a kődobáló palesztin gyermekekre naponta leadott izraeli géppuskatűz AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER ingerküszöbét nem éri el, annak okán viszont, hogy Magyarországon nem hosszabbították meg ”egy népszerű beszélgetős rádiócsatorna” (a kb. 3 %-os hallgatottságú Klubrádió) frekvencia-szerződését, levelet ír a Magyar Kormányfőnek? 

A nehezen felejthető akusztikai élményt nyújtó szilveszteri éjszaka parafrázisaként hangsúlyoznám, hogy fentiek még csak a globális hatalom “petárdái”; a magyarokra leadandó célzott éleslövészet még csak ezután következik: a világ urai nem viselik el, hogy az Angyal – akárcsak 1956-ban, Budapestről - most is ”hírt vigyen a csodáról”, ugyanis minden kétséget kizáróan célország vagyunk.

Barátaim! Még se féljetek! 

Ne féljetek és lássátok be, hogy soha olyan nagy szükség nem volt még a magyarok összefogására, mint most.

EZ újévi üzenetem.