Arról, ami az utóbbi napokban történik velünk, magyarokkal, Kányádi Sándor “Kérdések” című, 1967-ben született versének első sorai jutnak eszembe:

“Feküdtél-e már késeken?

Háltál-e jégen meztelen?

Hagyott-e már úgy el a vér

Öntött-e már úgy el a vér

Hogy ne hallj, he láss?”

Arról, ami az utóbbi időben történik Magyarországgal, próbáltam – ahogy az ott olvasható – január 1.-én és 4.-én gondolataimnak és képességeimnek megfelelő jegyzetet közreadni.

Túlzás lenne feltételezni, hogy hivatásos betűvetők blogbejegyzéseimet olvasnák, de Bayer Zsolt után mintha Bogár László is a Magyar Hírlap hasábjain ”válaszolt” volna – amúgy mindnyájunkat erőteljesen foglalkoztató – felvetéseimre. Nálam lényegesen tájékozottabb és árnyaltabban fogalmazó ragyogó közgazdászról lévén szó, engedje meg Nyájas Olvasó, hogy ezúttal Bogár László néhány gondolatával ajándékozzam meg. A teljes írás a mai Magyar Hírlap 7. oldalán olvasható és a ”Kettőezer-tizenkettő” címet kapta:

“Az előttünk álló év a háború utáni korszak legnehezebb éveinek egyike lesz. (…) Részben megnyugtatásul rögzítsük először is azt, hogy nincs semmi újdonság abban, ami most történik velünk. Valójában csupán az az évszázadok óta fennálló történelmi csapdahelyzet ‘élesedik ki’ újra, amely az elmúlt félezer év során mindig is kísérőnk volt. (…) A kor rendszerének birodalmi, hatalmi konstrukciója megsemmisítéssel fenyeget mindent és mindenkit, aki ebbe a rendszerbe vonakodik betagozódni (…) és persze, hogy nemzetvesztő, felelőtlen, felforgató mindenki, aki a birodalommal szemben az adott lokalitás érdekeiért harcol… Az elmúlt másfél év lázadási kísérletének nyilvánvaló oka az, hogy a birodalom “túlfoszt” minket, így a lokális uralmi struktúra – logikusan - megpróbálta ezt enyhíteni. A birodalmi megtorlás azonban olyan brutálisnak látszik, ami most már elkerülhetetlenné teszi a meghátrálást még akkor is, ha tudjuk, hogy helyzetünk a lázadási kísérlet leverése után valószínűleg rosszabb lesz, mint annak előtte volt. (…) Az első és legsürgetőbb feladat most a “rendezett visszavonulás”. Akármilyen keserű is, be kell látni, a birodalom nemcsak sokkal erősebb, de ráadásul olyan pusztító fegyvereket (pénzügyi atombombákat) használ ellenünk, amelyek a teljes megsemmisülésünket válthatják ki. (…) A lázadási kísérlet most bekövetkező bukása éppen annak tulajdonítható, hogy (…) a stratégiátlanság vált a legfőbb stratégiai elemmé. (…) Szólnunk kell arról is, hogy a magyar társadalom többsége egyelőre nem képes megérteni a történések valóságos mozgatórugóit, így sajnos tehetetlen tárgya a birodalmi manipulációnak. (…) Szolgáljon tehát mindez tanulságul ahhoz, hogy a megmaradásunkért zajló, a birodalom elleni elkerülhetetlen küzdelem új stratégiáját legyünk képesek kidolgozni. Az előttünk álló év ennek megalapozásához nyújt esélyeket.”

Korábbi jegyzeteimben is utaltam rá, de most megpróbálom újra megfogalmazni: a világ urai (“a birodalom” – copyright Bogár L.) gátlástalan magyarországi partnereik segítségével a kést nem Orbán Viktor, nem a Fidesz, nem a KDNP, nem az IMF-fel tárgyaló delegáció és még csak nem is a magyar kormány, hanem a magyar nép torkához szorítják, teljesen függetlenül attól, hogy a másfél évvel ezelőtt törvényesen megválasztott kormány 66, 88, vagy 99 százalékos többséggel rendelkezik-e. Ne feledjük: a Sátán kutyái ott üvöltöttek, az új Kun Bélák ( az MSzP és az LMP, kéz a kézben ) ott vonultak január másodikán az Andrássy úton. Ne feledjük!