FŐTÁV sajtóközlemény – Szolgáltatási szünet Rákoskeresztúron

“Orvost szinte sosem láttam kezet mosni”…szól a Népszabadság nevet viselő újság internetes változatának egyik mai szalagcíme. Az írás egy súlyos – autoimmun – betegségben szenvedő fiatal nő kórházi tapasztalatait ecseteli, mely tapasztalatok végkövetkeztetése, hogy betegeink utóbbi időben feltűnően megszaporodott kórházi fertőzései a higiénés követelmények be nem tartásából adódnak…

Az írás értékelését Nyájas Olvasóra bízom.

Itt és most engedtessék meg csupán annyit megjegyeznem, hogy a politikai baloldalnak – Sztálin elvtárs óta – az egészségügyiek ellen való folyamatos hadviselését számos alkalommal szóvá tettem: először mintegy 30 évvel ezelőtt, amikor bizonyos Csendes Csaba nevű újságíró tartotta fontosnak a magyar orvosokra nézve súlyosan dehonesztáló írást közölni az akkor Miskolcon megjelentetett kommunista napilapban. Csendes – azóta állítólag valamelyik katolikus rádió szerkesztője –  írására adott válaszom szocialista berkekben nem aratott osztatlan sikert, de túléltem.

Az pedig, hogy a Népszabadság által most megszólaltatott páciens mikor és hányszor látott orvost kezet mosni minden kétséget kizáróan jelentőséggel bírna akkor, ha nem lennénk kristálytisztán “képben” említett újság “objektivitását” illetően.

Megérkeztünk tehát az interneten túlreprezentált, a Balaton déli partján elhelyezkedő, nagyszerű, sokcsillagos szállodához. Gépjárművünk szövődményektől sem mentes leparkolását követően elfoglaltuk felső kategóriás, gyermekünk számára “pótágyazható” szobánkat, mely méreteinél fogva – az elhelyezett pótágy nyomán – be- és átjárhatatlanná vált:

Ezt az apró részletet az interneten túlreprezentált, sokcsillagos szálloda hirdetésében nem jelezte…mint ahogy azt sem, hogy a szobába bejelentett 3 (három) személy számára 1 (azaz egy) ülőszék biztosított… mint ahogy hasonlóképpen azt sem jelezte, hogy a szobában elhelyezett hűtőszekrény nem hűt, mint ahogy azt sem jelezte, hogy valahányszor az általunk nem kevés pénzért bérelt ingatlanrészt elhagyjuk, abba a szálloda személyzete azonnal behatol és a légkondicionáló berendezést - vélhetően a tulajdonos utasítására, takarékossági megfontolások által vezéreltetve – kikapcsolja. Az Aranyparton elhelyezkedő szálloda interneten túlreprezentált hirdetésében az sem szerepelt, hogy a plusz 30 fok ellenére – szintén takarékossági okokból – a légkondicionálót az ebédlőben nem működtetik, mint ahogy az sem, hogy a vezeték nélküli internet sehol sem használható, mint ahogy azt sem, hogy a szobában elhelyezett alsó-középkategóriás TV-készülék képe torz, beállíthatatlan. A sokcsillagos déli-parti szálloda szobájának teraszáról nagyszerű, vonzó látvány nyílt a Balaton északi partjára, miközben a teraszajtó és -ablak nyílászárói alól brutálisan türemkedett elő a szigetelésként utólag beépített, el nem távolított pur-hab:

A lámpákon – búra helyett – pókháló, a leplezetlen naturizmussal elhelyezett fürdőszobai bűzelszívó fújja – és nem szívja – a levegőt:

A szoba tapétáján régi, kijavítatlan beázások,

a fürdőszobai pipereszekrény felett szigetelés nélküli, lógó elektromos vezetékek:

A fürdőszobai kád dugója nejlonzacskó:

A szálloda beltéri gyermekmedencéjének vize élvezhetetlen, 19 fokos, a honlapon nagyszerűen, panoráma-fotókon bemutatott “barlangfürdő” néhány négyzetméteres vicces átverés.

Kedves Rákosmentiek!

Kérem, óvakodjanak a Balaton déli partján elhelyezkedő, interneten túlreprezentált, kacsalábon forgóként feltüntetett sokcsillagos objektumoktól!

Alábbi – folytatásos – történetet mindenkori, interneten szállást foglalni szándékozó rákosmentiek (és nem rákosmentiek) okulásául közlöm.

Családi – nagyanyai, nagyapai, anyai, apai – hagyomány okán nyaralás végett évtizedek óta a Balaton északi partján – Tihanyban, Füreden, Zánkán, Györökön – vertünk tanyát, foglaltunk szállást és ez ma is így van.

A kíváncsiság okozta “kilengésként” könyvelhető el az, hogy – jó fogyasztóként – tavaly tavasszal engedtünk egy, a világhálón túlreprezentált, a Balaton déli partján elhelyezkedő szálloda hirdetésének: az ajánlat lényegi része – a családbarát közeg, a szálloda alagsorában megépített, a honlapon pazar módon megjelenített, nagyszerűnek  tűnő barlangfürdő és beltéri úszómedence, valamint az ” Aranypart” nyújtotta élmény, az északi part négycsillagosainak megfelelő árfekvés egyaránt – csábító volt…a gondolatot és erőteljesen felkeltett érdeklődésünket levélváltás és szállásfoglalás követte.

A megadott időpontban felkerekedtünk, majd gondosan dugig tömött csomagtartójú gépjárművünkkel forró nyári kora délután sikerült megérkeznünk a déli-parti objektum közelébe. Az első – nem kis – meglepetés maga a kivitelezhetetlen parkolás volt. Miután a közlekedési szabályok átmeneti megszegésének árán sikerült a szálloda közelében megállnom és a recepciónál bejelentkeznem, egy olyan kártya birtokába jutottam, mely feljogosított arra, hogy gépjárművemet – napi fix összeg fejében – egy használaton kívüli teniszpálya sarkában elhelyezzem. Ugyanezen kártya tette lehetővé a szállodában való közlekedést és a foglalt szobába való bejutást egyaránt. Arra a – négycsillagos – szálloda személyzete magyarázatot nem adott, hogy – háromtagú – családunknak mi okból jut egyetlen szobakártya, mint ahogy arra sem, hogy interneten “wellness”-ként meghirdetett szolgáltatásai között mi okból nem szerepel a fürdőköpeny és teraszon a fregoli?

Nagyjából másfél hónappal ezelőtt éltünk meg hasonlót – erre vonatkozó jegyzetem emlékezetem szerint június 18.-i -, akkor – a sokat sejtető “Csigavér” reklámfelirat alatt – 39 Celsius fokot láthattunk a Fő téren elhelyezett oszlopon.

A ma délben, mobil-telefonommal készített felvétel, ha lehet, még mellbevágóbb:

Az utcákon, a téren alig közlekednek, a déli szelet mintha nagy teljesítményű hajszárító generálná. Aki teheti, az árnyékba(n) vonul; még az OTP melletti díszbokrok népes verébsokadalma sem mutatja a szokásos, harsány aktivitást: gubbaszt.

Mindenkit kérek, hogy kellő folyadékot vegyen magához: felnőtt embernek a napi 3,5 – 4 liter bevitele ilyen időben kötelező. Gondoskodjanak a kicsinyekről, az öregekről – azokról, akik nem tudnak magukról gondoskodni! Ásványvíz és ismét csak ásványvíz! – a cukrozott, festékes “üdítő- és energiaitalok” fogyasztása tilos! Az ásványvizek közül a szénsavasat tessenek preferálni, annak okán, hogy a túlnyomás a baktériumok szaporodását még ebben a pokoli melegben is megakadályozza.

A Városközpontban számos légkondicionált helyiség található, tessenek tehát azokat szükség esetén – ha kell, akár 20-30 percig is – igénybe venni. Szellős, világos, a test egész felületének védelmet nyújtó, természetes, vékony anyagból készült öltözék kívánatos. Kérem, vigyázzanak magukra!

(Tájékoztatom Önöket, hogy a Polgármesteri Hivatalban az igazgatási szünet augusztus 2.-án véget ér, így augusztusban esedékes fogadóórámat 5.-én 14 órától meg tudom tartani.)

A Magyar Nemzet “Nem mindenben jobb a magánegészségügy” címmel 2013. július 15.-én, az újság 5. oldalán terjedelmes írást közöl. A cikk a Telki Kórház bezárása kapcsán íródott és számos, A magyar beteg címet viselő sorozatomban felvetett kérdést is érint.

A szerző megállapítja, hogy fenti magánkórház forgalma “az állami ellátórendszerben tapasztalható várakozási idők növekedése és a közfinanszírozott ellátási színvonal romlása miatt” egyre növekedett, ám “ rövid időszakoktól eltekintve veszteségesen működött”. Az persze egy másik – és okvetetlenkedő alanyi blogíró által feltett félszeg – kérdés, hogy amennyiben fenti állítás igaz, az intézmény miként bírt több, mint 15 éven keresztül prosperálni? Mindvégig veszteségesen?

A cikk írója egy bekezdéssel alább azt is – helyesen – tudomásunkra hozza, hogy “a hazai finanszírozási modell több sebből vérzik”... e megállapítással kapcsolatban – mielőtt az egészségügyi spanyolviasz feltalálásának magyar modell szerinti katartikus élményével próbálnánk azonosulni – kellő szerénységgel szeretném felhívni az e témában érdeklődést mutató publicistákat, hogy igen csekély számban voltak jelen akkor, amikor e kérdéskört nemzetközi sajtótájékoztatón 2004. januárjában – tehát nem egészen 10, azaz tíz évvel ezelőtt! – , a Városházán, az egyik parlamenti párt egészségpolitikusaként volt alkalmam felvezetni. Az ott elmondott – ma már elfogadott – gondolatok a jobb-, valamint baloldali újságírás kiválóan tisztelt képviselői számára akkor még valami miatt nem hordoztak releváns információt.

A Szalai Laura által jegyzett publicisztikai remekben elmerülve a Magyar Kórházszövetség elnökétől azt is megtudjuk, hogy “a magánszolgáltatókat az egynapos sebészeti és a különböző plasztikai beavatkozások miatt keresik fel, ezenkívül virágzik a magán-járóbetegellátás is, mivel itt a betegnek nem kell hosszú várakozási idővel számolnia és az orvosok jóval több időt tudnak a páciensre fordítani. A magánintézményekben inkább a kevésbé kockázatos beavatkozásokat végzik, tehát a komolyabb műtétek és kezelések még mindig az állami intézményekben történnek.”

A cikk szerzője – és a Magyar Kórházszövetség elnöke egyaránt – elmulasztja azt a “mellékes” információt a nagyérdeművel megosztani, hogy a kacsalábon forgó magánkórházak “sürgősséget” és/vagy életveszélyes eseteket általában és jellemzően nem látnak el (a Rákoskeresztúr központjában 1998 óta OEP-finanszírozással működő intézmény sem) - azt az “állami szektorra hagyják”.

Igen, ily módon könnyen karban tartható, költséghatékony, finanszírozható és “jobb” (lehet) “a magánegészségügy”…

Gellér Lászlónét – Juliannát – ma reggel dr Rúzsa Ágnes jegyző asszony és Horváth Tamás alpolgármester úr társaságában volt alkalmam meglátogatni és 95. születésnapja alkalmából felköszönteni.

- Jó reggelt, Főorvos úr! - üdvözölt a hihetetlenül üde ünnepelt, majd közölte, hogy régóta ismerjük egymást, hisz’ mintegy húsz évvel ezelőtt vizsgáltam és gyógyítottam Őt…

Szaporán kértem az elnézéseket…azóta mintegy száznyolcvanezer orvos-beteg találkozást abszolváltam a Bajcsy Kórházban és a XVII. kerületben…

- Tudom, miről beszél, Főorvos úr - így Juli néni – jómagam egész életemet az egészségügyben töltöttem!…

Gellér Lászlóné, Juli néni személyében tehát egy kolleginát üdvözölhettem: közel negyven évig teljesített szolgálatot az egyik budapesti kórház mellkassebészetén – főként intenzív részlegen dolgozó – nővérként, éhbérért, akárcsak jómagam…

- De nem ez számított - mondja Ő -… annak idején egy frissen operált három éves kislány kedvéért éjszakákat túlóráztam…

- Úgy-e, ingyen és bérmentve? – kérdem én.

- Hát persze…de ez sem számított…a kislány meggyógyult. Annak viszont örülök, hogy most már valamivel jobb az Önök helyzete.

Ennyit Gellér Lászlóné Juli néniről, valamint rólunk, ma is a magyar egészségügyben dolgozókról.

Isten éltesse, Juli néni és köszönöm, hogy 95. születésnapja alkalmából fertályórát Önnel tölthettem!

MEGHÍVÓ

Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő sajtótájékoztatót tart a közösségi együttélés alapvető szabályairól, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló önkormányzati rendeletről.

Rákosmente Önkormányzatának Képviselő-testülete júliusi ülésén elfogadta azt a rendeletet, mely meghatározza a közösségi együttélésre vonatkozó szabályokat. Az intézkedés 2013. július 15-től érvényes.

Időpont:

2013. július 18. (csütörtök) 14.00 óra

Helyszín:

Rákosliget

1172 Budapest, Hősök tere 1.

Információ:

Adorján Éva

+36 30 510-5133

A fenti eseményre szerkesztőségük munkatársait ezúton is meghívjuk, egyben kérjük, hogy a rendezvényről a közvéleményt tájékoztatni szíveskedjenek.

Budapest, 2013. július 16.

Sajtó és Kommunikáció

Rákosmente Önkormányzata

Közlemény

Szeptember végére készül el a Pesti úton épülő buszsáv

A Fővárosi Önkormányzat beruházásban buszsáv épül a Pesti úton a városközpont irányában, a Maroshévíz utca és a Csabai út között. A munkálatok során feltárt, előre nem látható közműproblémák hátráltatják a befejezést, ezért a Rákosmentén autóval vagy busszal közlekedők csak szeptember végén vehetik birtokba a felújított, kiszélesített útfelületet.

A „XVII. kerület Pesti úton buszsáv kialakítása burkolatszélesítéssel” című projekt célja, hogy a tömegközlekedéssel utazó rákosmentiek rövidebb idő alatt jussanak el a városközpontba.

A beruházás 2012 őszén kezdődött meg, az első fázisban a környék esővizét elvezető csapadékcsatornát helyezték el az útszakasz alatt, majd a kivitelezők megkezdték az útépítés földmunkáit. Az “első kapavágások” után azonban kiderült, hogy a Napkelet utca és a Csengőd utca közötti szakaszon a vízvezetékek nem a Fővárosi Vízművek Zrt. nyilvántartása szerint helyezkednek el, a beruházás tervei rossz helyen tüntetik fel azokat, akadályozzák az útépítési munkálatokat.

Az elmúlt években – a fővárosi utak felújításakor – sajnos több alkalommal előfordult hasonló eset, amikor a mélyben húzódó vezetékek valós elhelyezkedése nem egyezett meg a hatóság nyilvántartásával, a közműtérképeken szereplő adatokkal.

Ennek nyomán a Fővárosi Vízművek új nyomvonalon, 250 méter hosszan soron kívüli vezetékcserét írt elő, ezért a beruházás áttervezésére, újbóli engedélyeztetésére, a vállalkozói szerződés módosítására volt szükség. A munkák idejére a buszsáv kivitelezését átmenetileg le kellett állítani, csak a vízvezeték kiváltását követően folytatódhat az útépítés.

A feltárt közműproblémák miatt Budapest Főváros Önkormányzata módosította a Rákosmentén zajló fejlesztés határidejét: 2013. július vége helyett 2013. szeptember végére fejeződnek be a munkálatok.

Budapest, 2013. július 12.

Sajtó és Kommunikáció

Rákosmente Önkormányzata

Egy évvel ezelőtt képviselő-társaimmal több órás munka árán egészen elképesztő mennyiségű hulladéktól mentesítettük a kerületünk gyöngyszemének számító Népkertet.

Ma, amikor Riz Levente polgármester úrral közösen a korábban főleg hajléktalanok által “belakott”, több, mint 200 millió forintból megépített, a jövőben több generációs játszótérként funkcionáló létesítményt adtuk át a nagyérdeműnek

fentiekre már senki nem emlékezett.

A korábban “alvó” és elhanyagolt Népkert Rákosmente életében egészen nagyszerű funkciót hivatott beteljesíteni.

Kérem, használják kedvükre és balesetmentesen!