Franc: a szifilisz (luesz, vérbaj), a penicillin felfedezését megelőzően halálos nemi betegség régi elnevezése.

Eredendően nem hittem el, de megerősítésként a szeptember 7.- i Magyar Nemzet 7. oldalán Seszták Ágnes tollából ismételten napvilágot látott az, amit egy felebarátom említett volt a minap: bizonyos Mesterházy

nevű személy egy néhány hete tartott rendezvényen Magyarország kormányát és 68%-kal megválasztott parlamenti többségét, valamint a kormánnyal szimpatizáló 2,5 millió magyart alábbi szavakkal illette:

“…ezt a szemét bandát a bús francba zavarjuk el…”

Fenti szavak, mint rókalyukból a bűz, a Magyar Szocialista Párt elnökének szájából törtek elő …

…úgy is, mint iránymutató szocialista etika, szocialista kultúra, szocialista műveltség, szocialista habitus, anno 2013-2014…

…miheztartás végett…

2013. szeptember 6.-án kora délután használatra átadtuk a Ferihegyi út 84. mögötti téren elhelyezkedő új játszóteret…

Beszédében Polgármester úr kiemelte: 2006 (a Fidesz-KDNP városvezetés regnálása) óta ez az általunk felújított vagy újonnan épített 29.!

Jómagam is szólásra “emelkedvén” elmondtam, hogy itt, a valamikor valóban játszótérként funkcionált pusztaságon tavaly ősszel még két leharcolt pingpongasztal, valamint egy életveszélyesen lengedező hinta váza képezte a környező tömbházakban élő gyermekek kültéri játéklehetőségeit. Akkor, amikor egyik fogadóórámon a környéken élő anyukák kerestek meg a játszótér rehabilitációjának igényével, még nem igazán tudtam, hogy egy ekkora beruházást egyéni képviselői keretemből miként is lennék képes “kigazdálkodni”… majd elkezdtem “fogamhoz verni a garast”, 2012.-es büdzsémből előre megfontolt szándékkal e célra jelentős összeget “félre tettem” és áthoztam az idei évre, majd, amint láttam, hogy spórolási technikáim ezt lehetővé teszik, zöld utat adtam a beruházásnak… így valósulhatott meg – egyedülálló módon, kizárólag egyéni képviselői keretből, központi költségvetési pénz nélkül – mindenki örömére az, amit itt és most látunk.

A környéken lakók részéről – a játszótér megóvásának igényével – felmerült egy zárható kerítés megépítése is. Az átadáson elmondtam, hogy egy soha nem létezett kerítés helyett egy létezőt építeni itt és most aránytalanul és vállalhatatlanul megnövelte volna a költségeket és az egyébként is kizárólag a kutyákat tartja távol, de a pajkos tizenéveseket, a macskákat, a madarakat soha. Így tehát egyelőre vegyék át szeretettel, használatba az új játszóteret a környék kicsinyei és amennyiben a kerítés-nélküliség kezelhetetlenné válik, a következő évi egyéni képviselői keretemből megpróbálok egy erre a célra felhasználható összeget elkülöníteni…addig is: jó játékot kívánok és vigyázzanak magukra!

(Fotók: Váradi Eszter)

Akkor, amikor a B.A.Z. Megyei Kórház Dr. Szomor László vezette – kiváló – Urológiai osztályáról családi okok folytán Budapestre kívántam átigazolni, hosszas tanakodást és mérlegelést követően az akkortájt a pesti urológiák “legizgalmasabb” szakmai múltjával és programjával rendelkező osztályára esett választásom. Már a hetvenes évek végén Erdélyben is ismert Rosdy főorvos osztályán – a Bajcsy Kórház Urológiáján – volt üres állás, melyet 1985 őszén nyertem el.

Szakmai életem meghatározó évtizede volt Rosdy professzor beosztottjaként dolgozni: fölényes tudás és magabiztosság jellemezte,

újító, ragyogó elme volt…és csak növelte nimbuszát, hogy gyakorta átengedte nekünk, “kisebbeknek” a kezdeményezést…

hisz’ erre – pontosan tudtuk és éreztük – csak a legnagyobbak képesek (a fenti, több, mint 20 éve készült fotón Rosdy professzor úr műtét előtt leletet értékel, jobbján Prekopp Gábor, balján Nádor Tamás kollégám, én a háttérben).

Rosdy doktor (… professzor úr csaknem minden alkalommal ekként mutatkozott be…) múlt héten meghalt. Bár utóbbi években a köztől elvonultan élt, elképesztően nehéz azzal szembesülni, hogy Ő már nincs…

…de ha mégis úgy történt volna, hogy valóban nincs már, ezúton kérem, bocsássa meg gyarlóságainkat, bocsássa meg, hogy néha hiányos volt a kórlap és nem mindig, nem minden szempontból voltunk a helyzet magaslatán… Önnek is köszönhetően szerettük szakmánkat és tiszteltük Önt, Professzor úr!

Nyugodjék békében, Professzor úr!

Közlemény

A rákosmentiek közössége gondoskodik a rászorulókról

Rákosmentén mi nem politikai cirkusznak tekintjük a hajléktalanok ügyét, hanem napról napra minden erőnkkel igyekszünk segíteni rajtuk. Az önkormányzat rendszeresen ételt, ellátást, és biztonságot, esélyt nyújt nekik. Másoknak is ezt javasoljuk.  A szerencsétlen sorsú embereknek nem felbérelt tüntetőkre van szüksége, hanem rendszeres odafigyelésre. Rákosmente közössége ebben élenjáró. Ezért a rákosmentiek nevében minden ízléstelen politikai provokációt visszautasítunk.

Rákosmentén a hajléktalanokról széleskörű összefogás gondoskodik.

A téli időszakban az együttműködő intézmények – a Polgármesteri Hivatal munkatársai, önkormányzati képviselők, a Közterület-felügyelet, a Népegészségügyi Intézet, a Magyar Vöröskereszt, a BRFK XVII. kerületi Rendőrkapitánysága, a Delta XVII. kerületi Polgárőrség, illetve a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központ, Mezőőri Szolgálat – szakemberei rendszeresen végiglátogatják a rákosmenti hajléktalanokat. A résztvevők takarókat, hálózsákokat, konzerveket, gyógyszereket, vitaminokat, kötszereket, meleg ruhát és élelmiszert visznek a fedél nélkül élőknek, tájékoztatást adnak az elhelyezési lehetőségekről, valamint a segítő szervezetek elérhetőségeiről.

A Magyar Vöröskereszttel kötött szerződés értelmében a képviselő-testület az elmúlt években közel 7 millió forinttal támogatta a hajléktalanok gondozását.

Rákosmente Önkormányzata az elmúlt években több, Budapesten egyedülálló akciót indított útjára a hajléktalanok, rászorulók érdekében.

A Polgármesteri Hivatal és a civil szervezetek minden évben a téli hideg idején, novembertől márciusig hetente tartanak ingyenes ételosztást, ahol egy alkalommal 200 adag melegételt, teát osztanak ki, 2012-2013 fordulóján összesen 3150 adag étel jutott így a rászorulóknak.

A városháza kezdeményezésére a XVII. kerületben egy önkormányzati épületben három éve működik az Adományház, amely fogadja és elosztja az adományokat, használt ruhát, cipőt, takarót, bútort, háztartási eszközöket, élelmiszert biztosít az igénylőknek.

Településünkön két fő utcai szociális munkás gondozza a hajléktalan személyeket, akik napi rendszerességgel járják végig az útvonalat. Feladatuk a helyszíni gondozás, kríziskezelés és elszállásolásuk megszervezése.

Rákosmentén a fedél nélkül élők az Üdvhadsereg Válaszút Háza Női Rehabilitációs Intézmények nappali melegedőjét is igénybe veszik, ahol meleg ételhez is hozzájuthatnak.

Téli időszakban – nyitvatartási időben – az önkormányzat intézményei, köztük a Gyermekjóléti Szolgálat valamint a Rákoskeresztúri Családsegítő Központ lehetőséget biztosít arra, hogy felmelegedjenek az utcán élők, ahol meleg teát és mentális segítségnyújtást kapnak.

Az, hogy valaki hajléktalan, nem jogosíthatja föl arra, hogy élhetetlenné tegye mások környezetét, semmibe vegye az emberi együttélés alapvető normáit. A rendeletre azért volt szükség, mert Rákosmente közterületeinek, közparkjainak egy részét a hajléktalanok miatt ma nem lehet rendeltetésszerűen használni, rendszeres az alkoholfogyasztás, a szemetelés, a biológiai szükségletek kielégítése. A kerületi családok joggal várják el, hogy a játszótérre vihessék gyermeküket, unokájukat, hogy a közparkokban a padokon pihenve tiszta környezetben nyugodtan kikapcsolódhassanak.

Budapesten van más megoldás a hajléktalanok számára: 2010 óta hétszázzal nőtt a fővárosban a munkásszállóknál színvonalasabb férőhelyek száma, egészségügyi központot hoztak létre számukra, programok indultak a lakhatás és munkaerőpiaci elhelyezkedés megoldása érdekében.

Visszatetsző a szerencsétlen sorsú emberek helyzetét politikai kampánycélokra felhasználni. Ízléstelen és morbid viselkedés a szabadban megfagyás, a szemetelés, az alkoholfogyasztás jogát követelni a hajléktalanoknak.

Rákosmente összetartó, erős közösség, amely rendet szeretne városában, ugyanakkor gondoskodik a rászorulókról, segíti őket nehéz élethelyzetükben.

Budapest, 2013. szeptember 4.

Sajtó és Kommunikáció

Rákosmente Önkormányzata

Ha létezik ember, aki a nyugovó napban fürdőző petúnia és az aranyló búzakalász igazi színét meg tudja ragadni, akit a nedűtől duzzadó kövirózsa, vagy az eklektikus szoborszerű magányos tölgy formája egyaránt meg tud ihletni, az nem más, mint Dobai Tivadar fotográfus a Földműves utcából.

(Fotó: Szakács Zsuzsa)

Szívet-szemet-lelket gyönyörködtető, nagyszerű természetfotókból összeállított kiállítása népes publikum előtt ma nyílt meg a Vigyázóban és e hó végéig megtekinthető.

(Fotó: Dobai Tivadar)

A nyári szabadság utáni első testületi ülés “felvezetésének” egyik nem feltétlenül örömteli epizódja Rákosmente két éve beiktatott és azóta munkáját közmegelégedésre ellátott rendőrkapitánya, Krammer György Zsolt búcsúja volt: Őt Budapest Rendőrfőkapitánya augusztus 1.-i dátummal az I. kerület kapitányi teendőivel bízta meg.

A testületi ülés mai, talán legfontosabb – zárt ülésen hozott – döntése dr Kovács József Lászlónak – korábban az egri, illetve a tatabányai kórház főigazgatója – a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központ igazgatásával való megbízása. A Központ éves költségvetése hozzávetőlegesen 1 milliárd forint. Az új igazgatóhoz, illetve munkájához komoly reményeket fűzünk, próbaideje négy hónapra szól.

Napirend után Nótin képviselő úr az utóbbi időben – az ezt tiltó önkormányzati rendelet ellenére elharapódzott – főként a Fő térnek egyesek által történő életvitelszerű használata, a csendháborítás, a – megfogalmazása szerint főként cigányok által – sorozatban elkövetett rendbontás és az ezt kellő eréllyel megakadályozni képtelen rendvédelmi fellépés kapcsán emelt szót.

Polgármester úr hozzászólásában megemlítette, hogy a szóban forgó, a Fő téren minap “bazseváló” roma csoport péceli illetőségű volt, egyébiránt pedig csendháborítás alkalmával, lakossági bejelentésre és attól függetlenül is a Rendőrség – a Polgárőrség és a Közterület-felügyelet segítségével – a helyszínen gyakorta intézkedik.

Frakcióvezetőként tett hozzászólásomban alábbiakat emeltem ki:

“Képviselő úr felszólalását és Polgármester úr hozzászólását egyaránt köszönöm. Abban, gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy a Magyar Alkotmánybíróság tavalyi döntése, mely hajléktalanoknak és nem hajléktalanoknak egyaránt lehetővé tette a közterületek életvitelszerűen történő használatát, ma is nehezen érthető és súlyos mértékben kontraproduktívnak bizonyult. Az alkotmánybírósági döntés “kezeléseként” hozott önkormányzati rendeletünk életbe lépésének pillanatától annak betartatásáig, illetve betartásáig a hatóságok következetességén keresztül vezet az út, ugyanis ez a hatósági következetesség segíti elő azt, hogy a rendelet egyáltalán eljuthasson az érintettek tudatáig – és ez egy hosszabb folyamat. Az említett helyszín – Fő terünk – a tudatmódosító szerek (alkohol) fogyasztásának, valamint egy bizonyos – képviselő úr által is említett – pszicho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos helyzetű, bodza- és színesfémgyűjtő, a kelleténél harsányabb népréteg kedvelt gyülekezési helyévé vált. A rendteremtés a hatóság feladata. Emlékeztetnék viszont egy némileg hasonló esetre: a “rendszerváltás” hajnalán egy németországi város – nem vagyok benne biztos, hogy Ulm volt-e az? – sétatéri parkjában egy hasonló összetételű, romániai csoport telepedett le…jelentős köztisztasági és közbiztonsági galibát okozván azzal együtt és azon túl, hogy a tóban élő hattyúkat előszeretettel bírták sütve és/vagy főzve elfogyasztani. Akkor, amikor az illetékes német önkormányzat és a “rendvédelmiek” ezen etnikai csoport tevékenységét megszüntetendő drasztikus lépésekre szánták el magukat, a Romániában illetékes vajda annyit üzent: amennyiben nem hagyják abba és továbbra is nagyon “ugrálnának” a német hatóságok, küld még 1 milliót… (nem hattyút…)

Kérem, lássuk be, hogy ENNÉL azért mi, most, egyelőre még jobban állunk.”

(Fotó: Horváth Tibor)

Alábbi fotó nem mást, mint a választói körzetemben elterülő “régi” piac ünnepi nyitvatartására utaló “tacepao”-t ábrázol; a képet – a honlap tulajdonosának engedélyével – a tizenhetedik.hu- ból “ollóztam”. A nyitvatartás koncepciójával kapcsolatban Rákosmente önkormányzata és a piac vezetése részéről – úgy is, mint területileg illetékes önkormányzati képviselőt – senki meg nem keresett, senki meg nem  kérdezett, ergo az információ magyarázatát, illetve a hirdetmény és az abban foglalt döntés racionalitásának értelmezését honlapom olvasóira bízom:

Alábbiakban Nyájas olvasónak a Magyar Nemzet mai számának 5. oldalán megjelent, a magyar egészségüggyel foglalkozó két írásának kapcsán született gondolataim egy részét lesz alkalma olvasni.

Gondolataim zöme a B.A.Z. Megyei Kórház Gyermekgyógyászati központjának koraszülött osztályán a közelmúltban történt halálesetekkel kapcsolatos.

Történt ugyanis, hogy fiatal orvos koromban, 1980 és 1985 között fent nevezett kórházban dolgoztam – többek között a gyermekgyógyászat és koraszülött osztály konziliáriusaként -, az ott és akkor végzett, későbbiekben lényegesen továbbfejlesztett szakmai munkával kapcsolatban volt tehát alkalmam némi rálátást és tapasztalatot szerezni. Eme tapasztalataim és mai hitem szerint a Velkey professzor nevével fémjelzett intézményben világszínvonalú munka folyt és folyik.

/a kép illusztráció/

A közelmúltban a miskolci kórház koraszülött osztályán nyolc, 500-700 grammal, 27-29 hétre született piciny halt meg és további kettő van válságos állapotban. Az okok ismeretéhez szükséges tudással és információval nem rendelkezem, azt viszont érzem és állítom, hogy a gyermek halála elviselhetetlen fájdalom. A kicsinyek halálához vezető kórok(ok) vizsgálata folyik, addig is Orbán Viktor miniszterelnök az ügyben illetékes GYEMSZI vezetőjét a B.A.Z. Megyei Kórház Főigazgató főorvosának állásából való felfüggesztésére utasította. ( Dr. Csiba Gábor főigazgatóval – ma a KDNP országos elnökségének tagja – együtt cseperedtünk /Ő baleseti sebész, én urológus tanoncként/ a miskolci kórházban).

Arról, nyilván, nem szól a fáma – hisz’ a telekommunikáció számára a rögvalóság nem bír hírértékkel -, hogy a miskolci kórház koraszülött osztályán az orvosok évente mintegy 300, zömében reménytelennek tűnő esetben gyógyítanak és járnak sikerrel, évente 300, fejlődésre és emberi életre alkalmas kisdedet vihetnek haza a szülők. Nem, ez nagyjából harminc éve nem bír hírértékkel…ámde most, hogy ez a tragédia bekövetkezett… az élet számára megóvott, meggyógyított közel 10000 gyermek, mintegy 19000 szülő és nagyjából 72000 nagyszülő boldogsága a jobb- és baloldali publicisztikában mit sem ér – vagy legalábbis nem beszélnek róla, pedig az az igazi szenzáció - akkor is, ha annak kapcsán nem hullanak kereszténydemokrata fejek.

Álljon itt végül Török Krisztinának, a GYEMSZI vezetőjének szintén a mai Magyar Nemzetben megjelent interjújának két mondata:

” Damoklesz kardja mindig ott lógott az egészségügy feje felett, ugyanakkor az ágazat szereplői minden körülmények között figyelembe veszik, hogy itt a folyamat végén betegek vannak, akiket el kell látni. Ennek az elkötelezettségnek is köszönhető, hogy a betegellátás még mindig zökkenőmentesen folyik.”

Mint arról a Polgármesteri Hivatal Közleményt is kiadott, Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő sajtótájékoztatón számolt be a “Rákosmenti társasházi előkert program” eddigi eredményeiről. A városvezető elmondta, hogy az önkormányzat fontosnak tartja, hogy a helyi civil közösségek is legyenek “fejlesztők”, ők azok, akik a legélesebben látják szűkebb környezetük problémáit. Ezzel a kezdeményezéssel az önkormányzat a civilek kezébe adja a forrást, így a lakóközösségek saját kezűleg szépíthetik környezetüket.

A civil szféra pályázatokon való részvételének ösztönzése céljából a projektek támogatásának mértéke az elszámolható költség 100 %-a. A projekt akcióterületén (Ferihegyi út – Rákos patak – Cinkotai út – Pesti út – Bakancsos utca – Gyökér utca – Földműves utca – Pesti út) elhelyezkedő társasházak környezetében megújult, minőségi zöldfelületek jönnek létre.

A rákosmenti társasházi előkert program keretösszege közel 12 millió forint. Az egy pályázat keretében igényelhető támogatás összege minimum 300.000, maximum 2.500.000 forint. Pályázatot az akcióterületen található társasházak, lakásszövetkezetek, helyi civil szervezetek nyújthattak be.

A projekt keretében sikeres pályázatával a Gyökér utca 29. lakóközössége több, mint 2 millió forintot nyert. Felvételünk (forrás: tizenhetedik.hu) a lakóközösség képviselőinek társaságában, Riz Levente polgármesterrel és Petrőczy Dániel önkormányzati képviselővel, a sajtótájékoztatót követően megejtett bejárás egy pillanatát ábrázolja:

Az augusztus 5.-én tartott fogadóórámon felmerült problémák közül a leglényegesebbek a tízemeletesek (Pesti út 158 – 168) felújítása kapcsán felmerült kérdések, melyeket – hozzászólásaikban reménykedve, a teljesség igénye nélkül – itt és most megosztanék Önökkel:

Az ott lakókat a felújítás kezdete óta zavarja a liftnek a kivitelező által történő állandó használata, a lakásokban az ablakcsere utáni javítások elmaradása, a folyosó végén az ajtók hiánya, a ház színválasztásának elutasított lehetősége, a radiátorok rögzítésének hiánya, az erkélyek falának bádoglemez-borításának ezideig tisztázatlan volta egyaránt.

Bár rendes éves szabadságomat tölteném, fenti “halmaz” birtokában felkerekedtem és személyesen, illetve elektronikus levél formájában felkerestem Fohsz Tivadar alpolgármester urat és Mikó Gergelyt, a felújítás műszaki ellenőrét is.

Fent felvezetett problémakörre adott válaszaikat röviden összegzem:

A lift állandó használatával kapcsolatban megemlítendő, hogy ezt a kivitelező kérte a társasházaktól – így ütemesebben haladnak – de teljes felelősséggel tartoznak az esetlegesen okozott károkért. Az üzembiztos működés érdekében saját költségen beépítenek a liftgépházba egy gépi szellőzést, ez a kivitelezés után is ott marad, emelve a biztonságot. Vállalták, hogy nem folyamatosan használják ( nota bene: erre figyelmeztetni fogjuk őket). Ami az ablakcsere utáni javításokat illeti, azt a tájékoztatást kaptam, hogy mindent ki fognak javítani, de ez nem mindig fér bele egy adott munkanapba. A teraszokon és az ablakok körül festés és hőszigetelés is készül majd. A folyosó végi ajtók hiánya tűzvédelmi előírás. A ház színét Főépítész úr Polgármester úrral történt egyeztetést követően választotta ki és annak idején a közös képviselők ezzel egyetértettek. Minden radiátort biztonságosan rögzítenek majd, a rögzítő szerkezetet most egyeztetik az ablak gyártójával. Ami a bádoglemezelést illeti, minden részlet helyére fog kerülni.

A tízemeletesek felújítása rendben zajlik tehát tovább,

bár – legyen szó 1000, 1 millió, vagy /esetünkben/ közel egy milliárd forintos beruházásról – olyan alkotást létrehozni nem lehet, mely mindig, mindenkor, minden körülmények között, mindenkinek tetszik. Gondolják el viszont azt, hogy milyen képet nyújtott Fő terünk, milyen képet nyújtottak tízemeleteseink akár 5 évvel ezelőtt és – ahhoz képest – mit látunk ma és mit látunk majd holnap?! Tudom és remélem, hogy a mostani – párját ritkító – panel-felújítás minden ott lévő ingatlan értékét növeli és a tulajdonosok javára szolgál… (ne felejtsük el azt sem, hogy “menet közben” sikerült elérni azt, hogy a “nyíló” ablakokból mindenhova, ahol azt akarták, “bukó-nyílókat” telepíttettünk…) Ezen is túl: minden felmerülő kérdéssel kapcsolatban kérem, tájékoztassák a közös képviselőket, akiknek – ha kell – hetente nyílik alkalmuk a kivitelezővel, a műszaki ellenőrrel, a Polgármesteri Hivatal illetékeseivel egyeztetni.

Észrevételeiket köszönöm.