A nyári szabadság utáni első testületi ülés “felvezetésének” egyik nem feltétlenül örömteli epizódja Rákosmente két éve beiktatott és azóta munkáját közmegelégedésre ellátott rendőrkapitánya, Krammer György Zsolt búcsúja volt: Őt Budapest Rendőrfőkapitánya augusztus 1.-i dátummal az I. kerület kapitányi teendőivel bízta meg.

A testületi ülés mai, talán legfontosabb – zárt ülésen hozott – döntése dr Kovács József Lászlónak – korábban az egri, illetve a tatabányai kórház főigazgatója – a Rákosmenti Egészségügyi és Szociális Központ igazgatásával való megbízása. A Központ éves költségvetése hozzávetőlegesen 1 milliárd forint. Az új igazgatóhoz, illetve munkájához komoly reményeket fűzünk, próbaideje négy hónapra szól.

Napirend után Nótin képviselő úr az utóbbi időben – az ezt tiltó önkormányzati rendelet ellenére elharapódzott – főként a Fő térnek egyesek által történő életvitelszerű használata, a csendháborítás, a – megfogalmazása szerint főként cigányok által – sorozatban elkövetett rendbontás és az ezt kellő eréllyel megakadályozni képtelen rendvédelmi fellépés kapcsán emelt szót.

Polgármester úr hozzászólásában megemlítette, hogy a szóban forgó, a Fő téren minap “bazseváló” roma csoport péceli illetőségű volt, egyébiránt pedig csendháborítás alkalmával, lakossági bejelentésre és attól függetlenül is a Rendőrség – a Polgárőrség és a Közterület-felügyelet segítségével – a helyszínen gyakorta intézkedik.

Frakcióvezetőként tett hozzászólásomban alábbiakat emeltem ki:

“Képviselő úr felszólalását és Polgármester úr hozzászólását egyaránt köszönöm. Abban, gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy a Magyar Alkotmánybíróság tavalyi döntése, mely hajléktalanoknak és nem hajléktalanoknak egyaránt lehetővé tette a közterületek életvitelszerűen történő használatát, ma is nehezen érthető és súlyos mértékben kontraproduktívnak bizonyult. Az alkotmánybírósági döntés “kezeléseként” hozott önkormányzati rendeletünk életbe lépésének pillanatától annak betartatásáig, illetve betartásáig a hatóságok következetességén keresztül vezet az út, ugyanis ez a hatósági következetesség segíti elő azt, hogy a rendelet egyáltalán eljuthasson az érintettek tudatáig – és ez egy hosszabb folyamat. Az említett helyszín – Fő terünk – a tudatmódosító szerek (alkohol) fogyasztásának, valamint egy bizonyos – képviselő úr által is említett – pszicho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos helyzetű, bodza- és színesfémgyűjtő, a kelleténél harsányabb népréteg kedvelt gyülekezési helyévé vált. A rendteremtés a hatóság feladata. Emlékeztetnék viszont egy némileg hasonló esetre: a “rendszerváltás” hajnalán egy németországi város – nem vagyok benne biztos, hogy Ulm volt-e az? – sétatéri parkjában egy hasonló összetételű, romániai csoport telepedett le…jelentős köztisztasági és közbiztonsági galibát okozván azzal együtt és azon túl, hogy a tóban élő hattyúkat előszeretettel bírták sütve és/vagy főzve elfogyasztani. Akkor, amikor az illetékes német önkormányzat és a “rendvédelmiek” ezen etnikai csoport tevékenységét megszüntetendő drasztikus lépésekre szánták el magukat, a Romániában illetékes vajda annyit üzent: amennyiben nem hagyják abba és továbbra is nagyon “ugrálnának” a német hatóságok, küld még 1 milliót… (nem hattyút…)

Kérem, lássuk be, hogy ENNÉL azért mi, most, egyelőre még jobban állunk.”

(Fotó: Horváth Tibor)