IX. Cukorbeteg Világnap

Naplás-tó

Íme egyik legmeghatározóbb “városi” természeti kincsünk: Rákoskeresztúrtól északra, gyalog félórányira, a Naplás-tó, ma, hajnali fényben:

’56-ra emlékeztünk…

Ma délelőtt, a Himnusz közös eléneklését követően a Széchenyi utcai emlékműnél hajtottunk fejet az ’56-os hősök tiszteletére. Ünnepi beszédet Dunai Mónika, országgyűlési képviselőnk mondott. A fennkölt megemlékezést testvérvárosaink – a lengyelországi Krosno járás, a horvátországi Lovran és a székelyföldi Gyergyószentmiklós – elöljárói is megtisztelték jelenlétükkel. Az ünnepi beszéd elhangzása után megkoszorúztuk a rákoskeresztúri emlékművet:

A koszorúzást követően elénekeltük a Szózatot, majd a Székely Himnuszt. Utóbbit nem mindnyájan, ugyanis annak első taktusait meg nem várva egy bizonyos, magát demokratikusnak aposztrofáló baloldali törpepárt képviselői, mint akiket lódarázs csípett, tüntető sietséggel elhagyták az ünnepség helyszínét. Úgy-e, tetszenek tudni: ez az a társaság – a “magyar” Szocialista Párt torzszülöttei -, melynek vezére (egyben az MSzP akkori vezetője, Magyarország valamikori ideiglenes miniszterelnöke) alig 11 évvel ezelőtt gyűlölettel agitált a külhoni magyarok kettős állampolgársága ellen; ez az a posztszovjet formáció, amelyik – akkor még szocialistaként – járókeretes székely nagymamáktól féltette a magyar nyugdíjrendszert, ez az a bagázs, amelyik a külföldit csak akkor szereti, ha az nem magyar; ők azok a hiszteroliberálisok (copyright: Gyurkovics Tibor), akik az erdélyi autonómia gondolatától herpeszt, a keresztúri Trianon-emlékműtől nagyrohamot, a rákoskerti Wass Albert-szobortól idegösszeomlást szoktak kapni és a székely szót nem hogy nem értik, ki sem bírják mondani…

Azon túl, hogy minősíthetetlen gesztusuk okán elnézést kérek székelyföldi vendégeinktől csupán azzal üzenhetek, amit mai ünnepségünkön fotóztam:

Fogadóóra: Dr. Fenke Ferenc a Ferihegyi úti szakrendelő felújításáról

A Szakrendelő felújításáról

A Ferihegyi úti Szakrendelő felújításával kapcsolatos riport a www.rakosmentetv.hu/videok oldalon, 2015.09.11.-i dátummal, “Fogadóóra” címen tekinthető meg.

A magyar beteg (105.)

XVII. ORSZÁGOS JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁSI KONFERENCIA, Balatonfüred, 2015. szeptember 16.-18.

A konferencia kapcsán itt és most nem óhajtok hosszas tudományos értekezésbe bocsátkozni, Nyájas Olvasóval mindössze egyetlen – közérdeklődésre számot tartó – megállapítást osztanék meg.

A konferencia zárásaként felvezetett EGÉSZSÉGPOLITIKAI FÓRUM-on – bár a meghívott előadók között szerepelt – nem tudott részt venni az egészségügyért felelős államtitkár ( mivel Zombor Gábor utódját még nem sikerült megtalálni), Selmeczi Gabriella, az első Orbán-kormány államtitkára és Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke sem. Nos, a konferencián történt részvételem egyik fő motivációja volt, hogy fenti döntéshozóknak ismét feltehessem “örökzöld” kérdésemet…azt a kérdést, melyet Selmeczi Gabriella államtitkár asszonynak 1999-ben egy magánbeszélgetés, Mikola István miniszter úrnak 2002.-ben egy nyilvános tévévita során, Szócska István államtitkár úrnak három alkalommal, 2010-2011-2012-ben a járóbeteg-szakellátás országos konferenciáján, Zombor Gábor államtitkár úrnak 2015. tavaszán a Parlament folyosóján tettem fel, jelesül azt:

“Mit szándékoznak cselekedni annak érdekében, hogy a járóbeteg-szakellátás indokolatlan terhelését csökkentendő érdekeltté tegyék a háziorvosokat abban, hogy szakorvosi konzílium végett kivizsgált állapotban, azaz a szükséges leletek birtokában küldjék betegeiket szakrendelőbe?”

Kérdésem ezúttal is pusztába (némi képzavarral: honlap-blogba) kiáltott szó marad.

Kommentár nélkül 4.

“Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,

Idők lavináját ernyedt karok

Ha többé fel nem tartják!

De mi simuljunk össze, magyarok!


Kiáltó szó ha nem lehettünk már:

Egy titkos társaság legyünk!

Kivándorolni, elbujdosni? Nem!

Mi innen nem megyünk!”

(Reményik Sándor: Erdély magyarjaihoz – részlet)

“Eufemizmus”, avagy A felvétel

(Eufemizmus: olyan megfogalmazás, amely az eredeti fogalom bántó, vagy szókimondó jellegét olyan kifejezéssel enyhíti, mely kevésbé közvetlen tartalmat képvisel.)

Fent említett video-felvételt egy hete a Készenléti Rendőrség készítette. A felvételen azt láthatjuk, amint egy vasútállomáson fiatal magyar rendőrök és rendőrnők ásványvizes palackokkal, ételcsomagokkal és szendvicsekkel közelednek egy RAABERBAHN feliratú vonatszerelvény felé. A vasúti kocsik mellett huszonéves, szemmel láthatólag életerős, jól táplált fiatalemberek ülnek-állnak, beszélgetnek, dohányoznak, a vagon lépcsőin ülve joggal vélelmezhetően ugyanezen csoporthoz tartozó négy-öt fiatal szemléli az eseményeket.

(Amennyiben fentiek alapján nem lett volna egyértelmű, elmondanám, hogy az utóbbi időben “menekült”-ként aposztrofált, Észak-Afrikából és/vagy Közel-Keletről hazánkon keresztül az Európai Unió egyéb országaiba tartó, szerény becslések szerint több, mint egymillió főt számláló tömeg egyedeiről lenne szó.)

A rendőrök és rendőrnők átadják – pontosabban átadnák – az adóforintjainkból – az Ön adóforintjaiból is, Nyájas Olvasó – a menekültek számára vásárolt ételt és italt. A menekültek egy nagyobb, a peronon álló csoportjának egyik tagja valamilyen nehezen megfogalmazható indíttatásból az egyik rendőr kezéből kirúgja az ásványvizes palackot, a másik egyed pedig az ezt követően a peron aszfaltján elhelyezett hatos gyűjtő-csomagolású, egyenként 9 liter szénsavmentes ásványvizet tartalmazó göngyölegeket lendületes mozdulattal a sínek közé hajítja. Ezt követően huszonéves, műtős papírmaszkot viselő magyar rendőrnők próbálják a hozott táplálékot átadni a menekülteknek, azok meg a “közeget” és az adományt félreérthetetlen arckifejezéssel, szélesen gesztikulálva küldik el és a társaik – főleg gyermekek – által átvett csomagokat szintén a sínek közé dobálják.

Fenti video-felvétel – mely a készenléti rendőrség honlapján ma is megtalálható – valami miatt nem érte el a “fősodrú” osztrák, német, dán, svéd, stb… nyugati véleményformáló szociál-liberális média ingerküszöbét.

Miért viseli jelen jegyzetem az “eufemizmus” címet? Annak okán, hogy amit több, mint fél éve tapasztalunk, annak, amiről itt és most – hónapok óta – beszélünk, amiről itt és most írok, nem “migráció”, nem is “menekültválság”, de még csak nem is “bevándorlás”…egészen más a neve.

(a fotó: nol.hu, illusztráció)

Kommentár nélkül 3.

Magyarország, 2015. szeptember

Lombzsák

Ezúton tájékoztatok minden érdeklődőt, hogy f. év szeptember 14.-i képviselői fogadóórámon (Polgármesteri Hivatal, 303. szoba) 13.30-tól lombzsákot osztunk.

Az ingyenes zsákokat kizárólag lakcímkártyával igazolhatóan a 4. számú egyéni választói körzetben állandó lakhellyel rendelkezőknek és a körzetben működő iskoláknak, óvodáknak és bölcsődéknek szánom, az összes többi körzet lakosai szíveskedjenek a Hírhozóban feltüntetett időpontoknak és helyszíneknek megfelelően saját képviselőjük lombzsák-osztásán megjelenni; területemen kívüli igényeket nem tudok kielégíteni. A 4. számú választói körzet térképe, határai honlapom idevágó oldalán tetten érhetőek.