Ma délelőtt, a Himnusz közös eléneklését követően a Széchenyi utcai emlékműnél hajtottunk fejet az ’56-os hősök tiszteletére. Ünnepi beszédet Dunai Mónika, országgyűlési képviselőnk mondott. A fennkölt megemlékezést testvérvárosaink – a lengyelországi Krosno járás, a horvátországi Lovran és a székelyföldi Gyergyószentmiklós – elöljárói is megtisztelték jelenlétükkel. Az ünnepi beszéd elhangzása után megkoszorúztuk a rákoskeresztúri emlékművet:

A koszorúzást követően elénekeltük a Szózatot, majd a Székely Himnuszt. Utóbbit nem mindnyájan, ugyanis annak első taktusait meg nem várva egy bizonyos, magát demokratikusnak aposztrofáló baloldali törpepárt képviselői, mint akiket lódarázs csípett, tüntető sietséggel elhagyták az ünnepség helyszínét. Úgy-e, tetszenek tudni: ez az a társaság – a “magyar” Szocialista Párt torzszülöttei -, melynek vezére (egyben az MSzP akkori vezetője, Magyarország valamikori ideiglenes miniszterelnöke) alig 11 évvel ezelőtt gyűlölettel agitált a külhoni magyarok kettős állampolgársága ellen; ez az a posztszovjet formáció, amelyik – akkor még szocialistaként – járókeretes székely nagymamáktól féltette a magyar nyugdíjrendszert, ez az a bagázs, amelyik a külföldit csak akkor szereti, ha az nem magyar; ők azok a hiszteroliberálisok (copyright: Gyurkovics Tibor), akik az erdélyi autonómia gondolatától herpeszt, a keresztúri Trianon-emlékműtől nagyrohamot, a rákoskerti Wass Albert-szobortól idegösszeomlást szoktak kapni és a székely szót nem hogy nem értik, ki sem bírják mondani…

Azon túl, hogy minősíthetetlen gesztusuk okán elnézést kérek székelyföldi vendégeinktől csupán azzal üzenhetek, amit mai ünnepségünkön fotóztam: