A magyar beteg (105.)

XVII. ORSZÁGOS JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÁSI KONFERENCIA, Balatonfüred, 2015. szeptember 16.-18.

A konferencia kapcsán itt és most nem óhajtok hosszas tudományos értekezésbe bocsátkozni, Nyájas Olvasóval mindössze egyetlen – közérdeklődésre számot tartó – megállapítást osztanék meg.

A konferencia zárásaként felvezetett EGÉSZSÉGPOLITIKAI FÓRUM-on – bár a meghívott előadók között szerepelt – nem tudott részt venni az egészségügyért felelős államtitkár ( mivel Zombor Gábor utódját még nem sikerült megtalálni), Selmeczi Gabriella, az első Orbán-kormány államtitkára és Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke sem. Nos, a konferencián történt részvételem egyik fő motivációja volt, hogy fenti döntéshozóknak ismét feltehessem “örökzöld” kérdésemet…azt a kérdést, melyet Selmeczi Gabriella államtitkár asszonynak 1999-ben egy magánbeszélgetés, Mikola István miniszter úrnak 2002.-ben egy nyilvános tévévita során, Szócska István államtitkár úrnak három alkalommal, 2010-2011-2012-ben a járóbeteg-szakellátás országos konferenciáján, Zombor Gábor államtitkár úrnak 2015. tavaszán a Parlament folyosóján tettem fel, jelesül azt:

“Mit szándékoznak cselekedni annak érdekében, hogy a járóbeteg-szakellátás indokolatlan terhelését csökkentendő érdekeltté tegyék a háziorvosokat abban, hogy szakorvosi konzílium végett kivizsgált állapotban, azaz a szükséges leletek birtokában küldjék betegeiket szakrendelőbe?”

Kérdésem ezúttal is pusztába (némi képzavarral: honlap-blogba) kiáltott szó marad.

.