A 90 éves Szarka Ignácot Földműves utcai otthonában köszöntöttük:

ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!

(fotó: tizenhetedik.hu)

2016. július 12., Fő tér

2016. július 2., Csíksomlyó:

Tisztelettel tájékoztatom Rákosmente lakosságát, hogy július 1., Semmelweis Ignác születésnapja a magyar egészségügyben ünnep, munkaszüneti nap. Ezen a napon – ahogy azt a korábbi években megszokhattuk – az államilag finanszírozott egészségügyi intézmények zárva tartanak.

dr. Fenke Ferenc, a Ferihegyi úti Szakrendelő vezető főorvosa

“Tanítanék. A magyar nyelvben ez azt jelenti, hogy valójában nem tanít az illető, mert olcsóbb tüntetni járni (…) Tanítana, mert az lenne a munkája, de ezek szerint nem teszi és ebben egyre kevésbé kételkedik a szakmához értők többsége. Inkább kormányt szeretne buktatni, mert ezt tűzték a mozgalom vezetői zászlajukra. Igaz, az alaptörvényben nem találtam olyan passzust, amely úgy rendelkezik, hogy elégedetlen tanárok ezt kényük-kedvükre megtehetik. (…) A lényeg, hogy szervezkedjünk, romboljunk, mindig elégedetlenek legyünk, tehet ez a kormány bármit. Lehet ingyen tankönyv, ingyenes étkeztetés a gyerekek részére, béremelés a pedagógusoknak, sőt ingyenes állami étkeztetés a vakáció idejére is, az a pár ezer felbujtott ember örökké elégedetlen marad. Be is ígérték, hogy ezentúl ‘radikális üzemmódra’ kapcsolnak. Valóban? Eddig talán néma ministránsgyakornokok voltak?” (Papp Viktor pedagógus, Magyar Idők, 2016. június 18.)

2011-ben, egy labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzés (Moldova – Magyarország: 0-2) után született bejegyzésem óta (érdemes visszalapozni!) nem éreztem szükségét világhálón megjelentetett kommentárokkal foglalkozni. Egészen mostanig. Imént olvastam ugyanis a Magyar Hírlap internetes oldalán Szabó Palócz Attila “Bér és egészség” című írását, melynek lényege az egészségügyben dolgozók béremelésének bejelentését követő – sajátos – szocialista kritika. A cikkíró – saját álláspontján túl – a tényeket is felsorolja: “Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az ágazati reprezentatív szakszervezetek, a velük stratégiai partnerségben lévő szakmai kamarák és a kormány között megszületett megállapodás értelmében csaknem százezer egészségügyi dolgozónak emelkedett a bére, (…) a szakorvosok és kórházi szakgyógyszerészek alapbére az idén szeptember 1.-től bruttó százhétezer, 2017. november 1.-től pedig bruttó százezer forinttal nő. (…) A rezidensek alapbére jövő novembertől ötvenezer forinttal emelkedik. (…) Megfontoltság és megegyezés van” … a cikk végén pedig a “kommentek”, melyeknek megválaszolását – amennyiben nem vagyok facebook-használó (nota bene: nem vagyok) – a Magyar Hírlap nem teszi lehetővé…

Született tehát egy értékes írás, valamint az azt minősítő számos korrekt és egy – számomra – mellbevágó kommentár. Ez utóbbi szerzője bizonyos Németh Gyuláné, facebook-profilja szerint Csík-zenekar- és kormánypárti. Íme, Németh Gyulánénak az egészségügyi dolgozók közeljövőben szárba szökkenő béremelésének kapcsán született gondolatai: “Az egészségügy minden dolgozójától ettől kezdve lelkiismeretes és pontos munkát vár minden adófizető, kerülve a simliket, a csúszópénzért előnyöket osztogató fehérköpenyeseket.”

Azt, hogy Németh Gyuláné a magyar nyelvet – mint fentiekből kiderül – nem kincsként, hanem kihívásként éli meg, a hirtelen felindulás számlájára írom. Az a kijelentése viszont, hogy “az  egészségügy minden dolgozójától ettől kezdve lelkiismeretes és pontos munkát vár“, őszintén felkavart. Fenti mondat alapján ugyanis joggal feltételezhető, hogy Németh Gyuláné és “minden adófizető” eddigi élete során “az egészségügy minden dolgozójától” kizárólag lelkiismeretlen, hanyag, pontatlan munkát tapasztalt, aminek most, hogy októbertől nettó hatvanezerrel többet tehetünk zsebre, VÉGE ! Mostantól nem küldhetem el tehát görcsoldás nélkül a görcsölő beteget (mint eddig), csillapítanom kell a vérzését, ha vérzik (nem úgy, ahogy eddig tettem), nem alhatok tovább szemrebbenés nélkül otthoni pihe-puha ágyili-bágyilimban, mikor hajnali háromkor operálni hív az ügyeletes kolléga (mint egészen mostanáig), nem mondhatom azt a műtét negyedik órájában, hogy nem bírom tovább, hazamegyek (mint eddig mindig tettem). Ráadásul kerülnöm kell “a simliket“, meg az “előnyök osztását csúszópénzért“, utóbbi viszont – aki ismer, tudja – számomra elviselhetetlen, hisz’ egész életemben “csúszópénzért” dolgoztam és “osztottam az előnyöket“.

Mindez akár vicces és mulatságos is lehetne, ha az index.hu-n szocializálódott és nem egy elkötelezetten jobboldali lap, önmagát jobboldalinak álcázott olvasója tollából jelent volna meg. Így viszont az írás és a kommentár is rendkívül élesen rávilágít arra, hogy mi okból hagyta el Magyarországot tizenegy év alatt több, mint tízezer egészségügyi dolgozó.

2016. június 4.-én a Népkertben Hazánk 96 évvel ezelőtt elszenvedett tragédiájára emlékeztünk:

(fotó: Szakács Zsuzsa)

Egyéni képviselői keretemből e célra fordított 502.000 forintból a Mirr Murr bölcsődében sószoba létesült. Ma már senki számára sem szükséges ecsetelni, hogy ennek mi a jelentősége. Külön örömömre szolgált, hogy az alapanyag szülőföldemről, Székelyföldről, a parajdi sóbányából származik. A gyermekek nagyon nagy sebességgel vették birtokba a létesítményt:

…és a végén egy igazi meglepetés: a sószoba bejáratánál az erdélyi fenyőtáblába égetett felirat:

“Békemenet. Több százezer ember, közös ideával, szívében szeretettel hajlandó kivonulni egy hideg januári napon és tüntetni – nem valami ellen, hanem VALAMIÉRT! Kiállunk egy új értékrend mellett. Csendben, nyugodtan, békésen. Több százezer ember, gyertyákkal, fáklyákkal, zászlókkal…Ez az egyetlen esemény felülírja a napi politikát, az apróbb és nagyobb hétköznapi nézeteltéréseket és jelzi, hogy a régen várt esemény, a nép nemzetté válása ismét elkezdődött. És minél többen hajlandók és képesek vagyunk felajánlani magunkat a közös jó érdekében és fáradhatatlanul tenni a többiekért, annál több ember szívét érinti meg ez a szeretet, annál többen csatlakoznak a pozitív, építő gondolatokhoz és érzelmekhez.

Hát ez az a jelenség, amitől Európa és Amerika hatalmi körei, a régi rend fenntartói iszonyúan rettegnek. Intellektuális szinten mindent megtettek már, hogy ez a “szörnyűség”, ez a spontán öntudatra ébredés ne következhessen be. Lebutították a tananyagot, erőltették a materialista világnézetet, leszorították az emberek érdeklődését az anyagi világ és a mindennapi megélhetés gondjainak szintjére, gondoskodtak az agymosásról, a tudatalatti média általi programozásáról, az adósságcsapda felállításáról és működtetéséről. Megtalálták hű csatlósaikat, akik egy kis anyagi juttatásért eltorzítják a történelmet, letagadják a kutatási eredményeket, félrevezetik a gyermekeket és a felnőtteket.

Csak egyetlen dologról feledkeztek meg: a magyar emberek szívéről és a szívben lakozó szeretet erejéről…” (Balogh Béla: Elkezdődött…/2014/)