2011-ben, egy labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzés (Moldova – Magyarország: 0-2) után született bejegyzésem óta (érdemes visszalapozni!) nem éreztem szükségét világhálón megjelentetett kommentárokkal foglalkozni. Egészen mostanig. Imént olvastam ugyanis a Magyar Hírlap internetes oldalán Szabó Palócz Attila “Bér és egészség” című írását, melynek lényege az egészségügyben dolgozók béremelésének bejelentését követő – sajátos – szocialista kritika. A cikkíró – saját álláspontján túl – a tényeket is felsorolja: “Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az ágazati reprezentatív szakszervezetek, a velük stratégiai partnerségben lévő szakmai kamarák és a kormány között megszületett megállapodás értelmében csaknem százezer egészségügyi dolgozónak emelkedett a bére, (…) a szakorvosok és kórházi szakgyógyszerészek alapbére az idén szeptember 1.-től bruttó százhétezer, 2017. november 1.-től pedig bruttó százezer forinttal nő. (…) A rezidensek alapbére jövő novembertől ötvenezer forinttal emelkedik. (…) Megfontoltság és megegyezés van” … a cikk végén pedig a “kommentek”, melyeknek megválaszolását – amennyiben nem vagyok facebook-használó (nota bene: nem vagyok) – a Magyar Hírlap nem teszi lehetővé…

Született tehát egy értékes írás, valamint az azt minősítő számos korrekt és egy – számomra – mellbevágó kommentár. Ez utóbbi szerzője bizonyos Németh Gyuláné, facebook-profilja szerint Csík-zenekar- és kormánypárti. Íme, Németh Gyulánénak az egészségügyi dolgozók közeljövőben szárba szökkenő béremelésének kapcsán született gondolatai: “Az egészségügy minden dolgozójától ettől kezdve lelkiismeretes és pontos munkát vár minden adófizető, kerülve a simliket, a csúszópénzért előnyöket osztogató fehérköpenyeseket.”

Azt, hogy Németh Gyuláné a magyar nyelvet – mint fentiekből kiderül – nem kincsként, hanem kihívásként éli meg, a hirtelen felindulás számlájára írom. Az a kijelentése viszont, hogy “az  egészségügy minden dolgozójától ettől kezdve lelkiismeretes és pontos munkát vár“, őszintén felkavart. Fenti mondat alapján ugyanis joggal feltételezhető, hogy Németh Gyuláné és “minden adófizető” eddigi élete során “az egészségügy minden dolgozójától” kizárólag lelkiismeretlen, hanyag, pontatlan munkát tapasztalt, aminek most, hogy októbertől nettó hatvanezerrel többet tehetünk zsebre, VÉGE ! Mostantól nem küldhetem el tehát görcsoldás nélkül a görcsölő beteget (mint eddig), csillapítanom kell a vérzését, ha vérzik (nem úgy, ahogy eddig tettem), nem alhatok tovább szemrebbenés nélkül otthoni pihe-puha ágyili-bágyilimban, mikor hajnali háromkor operálni hív az ügyeletes kolléga (mint egészen mostanáig), nem mondhatom azt a műtét negyedik órájában, hogy nem bírom tovább, hazamegyek (mint eddig mindig tettem). Ráadásul kerülnöm kell “a simliket“, meg az “előnyök osztását csúszópénzért“, utóbbi viszont – aki ismer, tudja – számomra elviselhetetlen, hisz’ egész életemben “csúszópénzért” dolgoztam és “osztottam az előnyöket“.

Mindez akár vicces és mulatságos is lehetne, ha az index.hu-n szocializálódott és nem egy elkötelezetten jobboldali lap, önmagát jobboldalinak álcázott olvasója tollából jelent volna meg. Így viszont az írás és a kommentár is rendkívül élesen rávilágít arra, hogy mi okból hagyta el Magyarországot tizenegy év alatt több, mint tízezer egészségügyi dolgozó.