Történelmi hazugságok

Mottó: “Ekkor rám erőltette az ő akaratát s magtalan hiúságát, hogy bennem hajtson ki, ha tud.” (Ady Endre)

A “művelt Nyugat” valamikori döntéshozói 1920-ban elmagyarázták (és azóta is magyarázzák) nekünk és a világ többi részének, hogy mi okból volt törvényes és igazságos a történelmi Magyarország gátlástalan, kegyetlen és tekintet nélküli feldarabolása.

Már ifjú gimnazista voltam, amikor azt tanították, hogy 1933-ban a Reichstagot nem a kommunisták gyújtották fel.

Később azt is elmagyarázták, hogy 1944-45-ben az angolok és a amerikaiak azért nem bombázták, mert “nem találták” az Auschwitzba vezető vasútvonalat.

A kelet-európai kommunizmus szárba szökkenésekor el kellett hinnünk, hogy a szovjetek Gulágja és a románok Duna-deltai kényszer-munkatábora nincs és nem is volt, de ha esetleg mégis létezett volna, az a már működő szocializmus hatékony humán-erőforrása.

A hidegháború idején és azt követően – napjainkig – viszont azt kellett és kell elhinnünk, hogy az USA az igazság nevében büntetlenül, tucatszám bombázhat független, szabad államokat.

Időközben persze azok, akik értettek hozzá, azt is elmagyarázták, hogy 1956-ban a csodált, művelt és erős Nyugat milyen geopolitikai és humán-etológiai megfontolások mentén nem akadályozhatta meg Magyarország szovjet megszállását.

Később azt is el kellett hitetni velünk, hogy karizmatikus (svéd, dán, holland, osztrák, lengyel, amerikai stb..) jobboldali politikusok erőszakos halála fatális véletlenek sorozata volt.

2001. szeptember 11.-ét követően már azt kellett elhinnünk, hogy  New-Yorkban az acél, a beton és az üveg 850 Celsius fokon olvad…

Az elmúlt évszázad számos ránk erőltetett téveszméjének és történelmi hazugságának áldozatai vagyunk. A “művelt Nyugat” pedig legújabban azt próbálja elhitetni velünk, hogy Európa lelki-erkölcsi-fizikai-gazdasági-népességi mélyrepüléséből több millió muzulmán család betelepítése jelenti a kiutat. A folyamat elkezdődött. A hívó szóra kontinensünket elárasztó pokoli tömeg 90%-a fiatal (vélhetően katonaviselt) férfi. Úgy, ahogy annak idején meg kellett tanulnunk, hogy az eszkimó “inuit”, a néger “afroamerikai”, a zsidó “izraelita”, a cigány pedig “roma”, most a betolakodót “migránsnak”, az inváziót politikailag korrekt módon “migrációnak” illik nevezni, muszlim milliók Európába özönlése pedig “menekültkérdés”.

Kell-e, szabad-e mindehhez asszisztálnunk? Szabad-e hátra tett kézzel ülnünk és csodálkozó szemmel végignéznünk azt, ami Európával – és majd velünk – történik és történni fog? Nem jött-e el az ideje annak, hogy – Máraival szólva – egy nép végre azt mondja: “Elég volt!”? Szabad-e engednünk, hogy senki által meg nem választott európai döntéshozók a szemünkbe hazudjanak és ránk erőltessék akaratukat? Válaszom: nem, nem engedhetjük sem most, sem máskor!

Nem oly régen – egy nyilvános vitában – mondottam: mint humanista és mint demokrata, erőmhöz mérten segítem a valóban rászorulókat, de mint keresztény magyar embernek, első számú szent kötelességem a családomat és a hazámat megvédeni!

2016. október 2.-án is ehhez tartom magam.