2012. májusában, e felületen lelkendeztem a Keresztúr Étterem megnyitása alkalmából. A megnyitást követően további egy-két alkalommal kíséreltem meg az éttermet “felpróbálni”, a kísérletek a konyha főztjének korlátozott élvezhetősége okán fulladtak kudarcba. Az étterem látogatottsága – ez év elejéig – minimális volt.

Valamilyen oknál fogva 2013. tavaszán tévedtem be újra – szerencsét próbálni – eredetileg a Fő tér – választói körzetem –  egyik ékességének szánt vendéglátó helyre. Könnyű levest és rántott húst rendeltem rizibizivel. A gasztronómiai élmény – a korábbiakhoz képest – ha nem is frenetikus, de határozottan pozitív volt.

A következő hetekben – a korábban kiváló Bajcsy-kórházi koszt minőségének hanyatlásával párhuzamos ritmusban – elkezdtem “rájárni” az igen jutányos áron kínált, villámgyorsan szervírozott és minden kétséget kizáróan javuló minőségű Keresztúr-menüre. Az örvendetes, minőségi és mennyiségi javulás okairól kedden délben magát az üzemeltetőt, Oroszlán urat sikerült megkérdeznem. Interjú-alanyomnak a virtuális nyomdafesték tűrőképességét feszegető, amúgy számomra rokonszenves mondatait nem óhajtanám szó szerint idézni, de lényegében a konyhának és a vendéglőnek a közelmúltban lezajlott teljes személyzet- és szemlélet-váltását, annak szükségszerűségét ecsetelte. Megnyugtattam, hogy a váltás és annak immár érzékelhető eredménye minden szempontból kedvező volt.

Miközben Oroszlán úrral beszélgettünk, többször huszonöt-negyven fős éhes gyermeksereglet érkezett, ebédelt, majd távozott és cserélődött a Keresztúr Vendéglőben.

Fenti fotó ma délben, választói körzetem központjában, a Fő téren készült.

Ma minden idők június 18.-i magyarországi hőmérsékleti rekordjai dőltek meg.

A hőhullámnak nincs vége.

Kérem, figyeljenek és vigyázzanak a kisdedekre, a betegekre, az öregekre!

Rákosmentén június 22.-én az Erdős Renée Házban (www.erdosreneehaz.hu) és a Csekovszkyban (www.csekovszky.hu) 18 órai kezdettel – kézműves foglalkozásoktól kezdve tűzakrobatikán keresztül pálinka-bemutatóig – a kulturális élmények tárháza kínálkozik…a Renée Cafée ráadásul egész éjjel nyitva tart…

A programokon érdemes részt venni, kár lenne lemaradni…!

A – reméljük, már lezajlott – dunai árvíz hullámai különös aurát kölcsönöztek a rendvédelmi szervek mai, rákoskeresztúri bemutatkozásának: választói körzetem tőszomszédságában, a Nyilas-táblán telepedtek le másfél napra katonák, rendőrök, hagyományőrző honvédek, tűzoltók, polgárőrök, terrorelhárítók – mindazok képviselői, akik az elmúlt héten álltak helyt a gátakon -, hogy felszerelésüket, járműveiket Rákomente apraja-nagyja megcsodálhassa.

Azon a helyen, ahonnan néhány héttel ezelőtt egy “igazi” tó fotóját készíthettem és tettem közzé, ez alkalommal egészen más  látvány fogadott:

Alábbi fotó a lángoló teherautó oltását követően készült:

A sokadalom számára a tápanyagot változatlan energiával KDNP-s frakciótársam, Szabó Katalin és csapata prezentálta – köszönet érte.

“…egyszerűen, szeretjük a hazánkat…!”

Fenti mondattöredék ma reggel, Magyarország kormányfője szájából, a Kossuth rádió reggeli élő adásában hangzott el a soha nem látott árvíz okán létrejött, párját ritkító nemzeti összefogás kapcsán.

Fellélegezhetünk?

Választói körzetemben elhelyezkedő, nagyszerű Napsugár Óvoda alapítványa és munkaközössége, valamint uniós és önkormányzati pénz révén sikerült felújítani a Pesti út 153. számú tízemeletes tövében, az Egészségház utca 28.-al szemben lévő játszóteret…mint Riz Levente polgármester köszöntő beszédéből kiderült, a Fidesz-KDNP 2006-ban kezdődött rákosmenti regnálása óta ez a huszonhetedik megépített, újjáépített, vagy felújított játszóterünk…

A játszótér tervezői és kivitelezői (nem csak) a szülők kedvéért sakk-asztalt is telepítettek (fotó: szerző)

Az ünnepi átadás alkalmából a Napsugár óvodásai nagyszerű műsorral örvendeztették meg az egybegyűlteket (fotó: tizenhetedik.hu).

Kívánom, hogy a játszótér maradjon meg olyannak, amilyen átadásakor volt.

1989. december közepén – amikor kitört a geopolitikailag pontosan mai napig sem tisztázott jelentőségű romániai “forradalom” – éppen volt egyetemi évfolyamtársamnál Németországban, a Balti tenger partján tartózkodtam.

Magyarországra érkezésemkor – december 22.-én – már zajlottak a bukaresti és erdélyi harci események. December 23.-án gyógyszereket, infúziókat, kötszereket tartalmazó teherautónyi segélyszállítmánnyal kellett volna Budapestről Marosvásárhelyre indulnom… ha nem vagyok beosztva az “elcserélhetetlen” karácsonyi, kórházi ügyeletbe…így hát az orvosi szobában elhelyezett televízió képernyőjén követtem a romániai forradalmi eseményeket.

Fenti gondolatok jutottak eszembe, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy minden idők legnagyobb dunai árhullámának tetőzésekor a tevőleges gáti védekezés helyett f. év június 8.-9.-10.-én megint csak “elcserélhetetlen” kórházi ügyeletet vagyok kénytelen abszolválni és kizárólag a telekommunikáció révén tudomást szerezni mindarról, amit a százezernyi, ár ellen védekező – nem kis számban rákosmenti – honfitársam a mellvédeken, a gátakon és a “hátországban” művel…

Köszönet nekik és sajnálom, hogy nem tarthattam velük!

…persze Hámori Györgynére, aki 1918. június 6.-án született Cegléden a “néni” szót csak némi túlzással lehet “alkalmazni”, ugyanis amint a Pesti út 160. második emeletére érkeztem köszönteni Őt, egy fiatalasszony lenyűgöző mosolyával fogadott és rögvest megállapította:

- De hiszen mi ismerjük egymást!

- Én is úgy vélem, kedves Margit néni – válaszoltam -, most már emlékszem, hogy jó néhány évvel ezelőtt találkoztunk a Ferihegyi úti Rendelőben…!

Margit néni a köszöntést, a virágcsokor és a miniszterelnöki üdvözlő okirat átadását követően rögtön a konyhába invitált, ahol “terülj-terülj asztalkám” fogadott…hisz’ többszemélyes látogatásra készültek… Kénytelen voltam kimenteni tehát Fohsz Tivadar alpolgármester urat, aki – találkozásunk idején – a főépítésszel vívta éppen esedékes csatáját, valamint magát Orbán Viktort is, aki – mint a telekommunikációban több alkalommal is láthattuk – kevéssé örömteli módon az árvizet kénytelen “köszönteni” a gátakon…

- Pedig de örültem volna, ha eljön… – mondja Margit néni – … meg kellett tehát ígérnem Neki, hogy 2018-ban – ha megérem – 100. születésnapja alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök úrral jövünk Őt felköszönteni.

Amint Margit nénit sikerült megnyugtatnom afelől, hogy tényleg és valóban nem kérek már több szendvicset, fasírtos-sajtos “katonát” és süteményt, ünnepi fotók elkészítése végett a nappaliba hatoltunk:

Margit néni 1938 óta lakik Rákoskeresztúron, a Maglódi útra járt dolgozni (“…öt oldalról kerültem egész álló nap a szövőszéket, aztán itthon pedig a maradék időben a család…!” – mondja), jelenleg lányával él, menye születésnapi látogatásra érkezett:

Margit néni, aki ott-tartózkodásom idején elképesztő fürgeséggel mintegy hatszor ugrott fel a karosszékből különböző családi fotókat megkeresni és megmutatni, ekként búcsúzott:

- Háziorvosom azt mondta, hogy 100 évig fogok élni…én meg szófogadó vagyok…

Ebben maradtunk.

Nem feltétlenül szerencsés, ha magamfajta műkedvelő betűvető és provinciális politikus a szakma nagyjaihoz próbálja mérni magát, mégsem bírom megállni, hogy fel ne hívjam a figyelmet egyik országos napilapunkban fenti címen megjelent írásra.

A vezércikket Bayer Zsolt jegyzi és témája a magyar hegymászóknak a Himalájában bekövetkezett halálát követő internetes kommentár-özön, tehát ugyanaz a gondolatkör, amit “Miheztartás végett” címmel jómagam május 28.-i dátummal adtam közre. Utóbbit blog-jegyzetemben, Bayer Zsolt írását honlapom “Archívum”-ában olvashatják.

A Kaszáló északi sarkában, a bicikliút mellett, a Rákos-patak partjától pár méterre, civil összefogással és uniós támogatással sikerült megépítenünk azokat a szabadtéri eszközöket, melyeket a ma délutáni pár perces esőszünetet kihasználva adtunk át a sportolni vágyóknak:

Választói körzetem újabb nagyszerű objektumát Riz Levente polgármester Kállai Ildikó fitness világbajnokunk társaságában, sajtótájékoztatóval egybekötve adta át a nagyérdeműnek:

A Gregor József Általános Iskola tanulóinak kis csoportja a szabadtéri sporteszközök megfelelő használatával kapcsolatos rövid bemutatót is tartott

mely bemutatóhoz jelen sorok írója – a körzet önkormányzati képviselője – hányatott gyermekkora, korábbi sporttevékenységei során elszenvedett mérhetetlen mennyiségű sérülése, élemedett kora és általános testi gyengesége okán fitness-világbajnokunk ismételt felszólítása ellenére sem óhajtott csatlakozni, megígérte viszont a hasonló, nagyszerű rekreációs lehetőségeket magában hordozó létesítmények további támogatását…