1989. december közepén – amikor kitört a geopolitikailag pontosan mai napig sem tisztázott jelentőségű romániai “forradalom” – éppen volt egyetemi évfolyamtársamnál Németországban, a Balti tenger partján tartózkodtam.

Magyarországra érkezésemkor – december 22.-én – már zajlottak a bukaresti és erdélyi harci események. December 23.-án gyógyszereket, infúziókat, kötszereket tartalmazó teherautónyi segélyszállítmánnyal kellett volna Budapestről Marosvásárhelyre indulnom… ha nem vagyok beosztva az “elcserélhetetlen” karácsonyi, kórházi ügyeletbe…így hát az orvosi szobában elhelyezett televízió képernyőjén követtem a romániai forradalmi eseményeket.

Fenti gondolatok jutottak eszembe, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy minden idők legnagyobb dunai árhullámának tetőzésekor a tevőleges gáti védekezés helyett f. év június 8.-9.-10.-én megint csak “elcserélhetetlen” kórházi ügyeletet vagyok kénytelen abszolválni és kizárólag a telekommunikáció révén tudomást szerezni mindarról, amit a százezernyi, ár ellen védekező – nem kis számban rákosmenti – honfitársam a mellvédeken, a gátakon és a “hátországban” művel…

Köszönet nekik és sajnálom, hogy nem tarthattam velük!