2012. májusában, e felületen lelkendeztem a Keresztúr Étterem megnyitása alkalmából. A megnyitást követően további egy-két alkalommal kíséreltem meg az éttermet “felpróbálni”, a kísérletek a konyha főztjének korlátozott élvezhetősége okán fulladtak kudarcba. Az étterem látogatottsága – ez év elejéig – minimális volt.

Valamilyen oknál fogva 2013. tavaszán tévedtem be újra – szerencsét próbálni – eredetileg a Fő tér – választói körzetem –  egyik ékességének szánt vendéglátó helyre. Könnyű levest és rántott húst rendeltem rizibizivel. A gasztronómiai élmény – a korábbiakhoz képest – ha nem is frenetikus, de határozottan pozitív volt.

A következő hetekben – a korábban kiváló Bajcsy-kórházi koszt minőségének hanyatlásával párhuzamos ritmusban – elkezdtem “rájárni” az igen jutányos áron kínált, villámgyorsan szervírozott és minden kétséget kizáróan javuló minőségű Keresztúr-menüre. Az örvendetes, minőségi és mennyiségi javulás okairól kedden délben magát az üzemeltetőt, Oroszlán urat sikerült megkérdeznem. Interjú-alanyomnak a virtuális nyomdafesték tűrőképességét feszegető, amúgy számomra rokonszenves mondatait nem óhajtanám szó szerint idézni, de lényegében a konyhának és a vendéglőnek a közelmúltban lezajlott teljes személyzet- és szemlélet-váltását, annak szükségszerűségét ecsetelte. Megnyugtattam, hogy a váltás és annak immár érzékelhető eredménye minden szempontból kedvező volt.

Miközben Oroszlán úrral beszélgettünk, többször huszonöt-negyven fős éhes gyermeksereglet érkezett, ebédelt, majd távozott és cserélődött a Keresztúr Vendéglőben.