Mindazok, akiket érdekel, tudják: képviselői fogadóórámat minden hónap első hétfőjén, 14 órától, a Polgármesteri Hivatal 303. szobájában tartom. Fogadóóráimon a 4. számú választói körzetből átlagosan hárman – négyen szoktak ügyes-bajos dolgaikkal megkeresni. Ma is így történt. Fogadóórám vége felé – 15 óra előtt pár perccel – viszont bejelentetlenül, ”esett be” egy, választói körzetem északnyugati sarkán lakó, bevásárlószatyrokkal felszerelkezett polgár. Rém udvariasan közölte, hogy tulajdonképpen nem is hozzám, hanem Fohsz Tivadar alpolgármesterhez készült, de ha történetesen én már amúgy is itt vagyok…

A - talán szándékosan nem titkolt idegen akcentussal beszélő, megítélésem szerint hetvenes évei derekán járó - választópolgár előbb aziránt érdeklődött, hogy mi is tulajdonképpen tanult mesterségem, majd örömét fejezte ki, amint közöltem, hogy csaknem 20 éve vagyok a XVII. kerületi Szakrendelő urológus főorvosa. Ezt követően osztotta meg velem azt a bizalmas információt, hogy 2010-ben azért szavazott rám, mert én voltam az egyetlen jelölt, akit nem ismert (!), majd megkérdezte, hogy tulajdonképpen én melyik pártnak is vagyok a tagja? Mondottam, hogy 2009 óta a Kereszténydemokrata Néppárt XVII. kerületi szervezetének tagja és annak alelnöke vagyok.

Ezt követően “szavazóm” hosszan maga elé, majd a bevásárlószatyrokból kikandikáló tojástartókra és gyökerekre nézett és némi mérlegelést követően megkérdezte: “Normális ember hogyan hihet Istenben?”

Európában, Magyarországon, Budapesten, Rákoskeresztúron, 2011. júniusában

2011. június 4.-én 16 órától, a Pesti úti Országzászlónál, a nagyszerűen helyreállított trianoni emlékműnél emlékeztünk a magyarság történelmének legnagyobb tragédiájára. A gyász ünnepét az évszakhoz képest szokatlan hőség ellenére közel kétszázan tisztelték meg jelenlétükkel. A parlamenti pártok és a XVII. kerületi Képviselő-testület pártjai és szervezetei közül a “magyar” ”szocialisták” – akárcsak Rákoskeresztúr új Főterének avatása alkalmából - távolmaradásukkal demonstráltak. Nyilván, egyikhez és másikhoz sincs közük. Pártjuk és képviselőiknek hiánya könnyen feldolgozható, de annál beszédesebb. Ez az a párt – és nyíltan magyarellenes valamikori éceszgébere, az ú.n. Szabad Demokraták Szövetsége -, melynek képviselőihez 2004. december 5. előtt nyilvánosan megalázkodva, csaknem sírva könyörögtem, hogy NE KAMPÁNYOLJANAK A MAGYAROK ELLEN !! Ez az a párt, melynek XVII. kerületi képviselői nem jelennek meg a Trianon-emlékműnél, mivel – helyesen – belátják, hogy legeslegelsősorban országunkat megnyomorító bolsevik szellemi elődeik (Lukács György, Kun Béla, Szamuely Tibor ) tevékenységének volt “köszönhető” Magyarország feldarabolása. Megértem bűntudatukat. A kérdés csak az, hogy ezek az emberek miként mernek – ma is, most is, szemrebbenés nélkül, pofátlanul - közszereplést vállalni és ezek az emberek mit és hogy közvetítenek, adnak majd át a magyar történelemből, a magyar valóságból a magyar jelenből szemrebbenés nélkül és pofátlanul gyermekeiknek, unokáiknak? Jobb nem belegondolni.

…Istenünk elfordította tekintetét Magyarországról.

Budapesten elsőként és teljes pompájában helyreállított, a Trianoni diktátumra emlékeztető emlékművünk porszem a Világmindenségben, de minden rákosmenti honpolgárunk számára a magyar túlélés tanúbizonysága…

Kérem, jöjjenek, koszorúzzanak és emlékezzenek velünk 2011. június negyedikén 16 órakor a magyar tragédiára.

Alábbi levelet egy rákoskeresztúri (?) lakostól – Polgármester Úr és jómagam – még 2008-ban kaptuk. Elolvasása 18 év alatt csak nagykorú felügyeletében ajánlott.

A levél ide kattintva letölthető.

Vigyázzunk rá és használjuk egészséggel!

Tisztelt Rákosmentiek!

Órákon belül – 2011. május elsején délelőtt – átadjuk Önöknek Keresztúr új Főterét.

Méltánytalan lenne itt és most ecsetelnem, hogy az örömteli aktust milyen számú és mérvű viták sorozata és hány éves disputa előzte meg… lett légyen az a buszpályaudvarnak a szocialisták által soha meg nem valósíthatónak ítélt megszűntetése, a városközpont rehabilitációja, vagy a panelprogram megvalósítása… akik követték munkámat és tisztában vannak mindazzal, amit 2002 óta letettem Rákoskeresztúr virtuális asztalára, pontosan tudják, miről beszélek.

Ünnepeljük tehát új Főterünket úgy, ahogy illik, úgy, ahogy méltó – úgy, ahogy Pest egyik legszebb Főterét máris szeretjük és szeretni fogjuk…ne adjunk (fő)teret az ünneprontóknak !!

Rákosmente 4.számú egyéni választói körzetének egyik patinás oktatási bázisa a Laborcz Ferenc nevét viselő általános iskola. 2011. április 11.-én, a Ferihegyi úti iskola névadója domborművének avatóünnepségével kezdődtek a lassan hagyományossá váló Laborcz-napok eseményei. A domborművet Laborcz Ferenc lánya, Flóra készítette és adományozta az iskolának:

Az iskola kulturális szemléjére április 15.-én délután, a Vigyázó Sándor Művelődési Házban került sor. A telt ház előtt zajló produkció grandiózus, mind a harminc műsorszám igen izgalmas és tetszetős volt. Igencsak sajnáltam, amikor a vége felé „beriasztott” telefonom és menni kellett…hova?…hát természetesen a Bajcsy Kórházba, operálni…és nem tudtam megvárni a 4.a osztály előadását (Shakira: Waka-waka), melyre egész héten „gyúrtam”.
Azt, hogy ki, vagy kik tetszettek a legjobban, meg nem tudnám mondani, de azt, hogy volt két leányzó, aki lenyűgözött, le merem írni: Jánosik Laura és Haráth Renáta „Utazók” című akrobatikus táncának első percének végén valami miatt elmúlt, megszűnt, elhallgatott a zene…és a két tízéves kislány programját zenei aláfestés nélkül, profikat megszégyenítő módon, szemrebbenés nélkül, ragyogóan végigtáncolta! Mondanom sem kell: előadásukat tomboló nézőtér honorálta!

Dicséret Nekik és tanáraiknak is, dicséret a műsorért az egész iskola közösségének és Erdészné Nagy Éva igazgatónőnek egyaránt.