Mindazok, akiket érdekel, tudják: képviselői fogadóórámat minden hónap első hétfőjén, 14 órától, a Polgármesteri Hivatal 303. szobájában tartom. Fogadóóráimon a 4. számú választói körzetből átlagosan hárman – négyen szoktak ügyes-bajos dolgaikkal megkeresni. Ma is így történt. Fogadóórám vége felé – 15 óra előtt pár perccel – viszont bejelentetlenül, ”esett be” egy, választói körzetem északnyugati sarkán lakó, bevásárlószatyrokkal felszerelkezett polgár. Rém udvariasan közölte, hogy tulajdonképpen nem is hozzám, hanem Fohsz Tivadar alpolgármesterhez készült, de ha történetesen én már amúgy is itt vagyok…

A - talán szándékosan nem titkolt idegen akcentussal beszélő, megítélésem szerint hetvenes évei derekán járó - választópolgár előbb aziránt érdeklődött, hogy mi is tulajdonképpen tanult mesterségem, majd örömét fejezte ki, amint közöltem, hogy csaknem 20 éve vagyok a XVII. kerületi Szakrendelő urológus főorvosa. Ezt követően osztotta meg velem azt a bizalmas információt, hogy 2010-ben azért szavazott rám, mert én voltam az egyetlen jelölt, akit nem ismert (!), majd megkérdezte, hogy tulajdonképpen én melyik pártnak is vagyok a tagja? Mondottam, hogy 2009 óta a Kereszténydemokrata Néppárt XVII. kerületi szervezetének tagja és annak alelnöke vagyok.

Ezt követően “szavazóm” hosszan maga elé, majd a bevásárlószatyrokból kikandikáló tojástartókra és gyökerekre nézett és némi mérlegelést követően megkérdezte: “Normális ember hogyan hihet Istenben?”

Európában, Magyarországon, Budapesten, Rákoskeresztúron, 2011. júniusában