2011. június 4.-én 16 órától, a Pesti úti Országzászlónál, a nagyszerűen helyreállított trianoni emlékműnél emlékeztünk a magyarság történelmének legnagyobb tragédiájára. A gyász ünnepét az évszakhoz képest szokatlan hőség ellenére közel kétszázan tisztelték meg jelenlétükkel. A parlamenti pártok és a XVII. kerületi Képviselő-testület pártjai és szervezetei közül a “magyar” ”szocialisták” – akárcsak Rákoskeresztúr új Főterének avatása alkalmából - távolmaradásukkal demonstráltak. Nyilván, egyikhez és másikhoz sincs közük. Pártjuk és képviselőiknek hiánya könnyen feldolgozható, de annál beszédesebb. Ez az a párt – és nyíltan magyarellenes valamikori éceszgébere, az ú.n. Szabad Demokraták Szövetsége -, melynek képviselőihez 2004. december 5. előtt nyilvánosan megalázkodva, csaknem sírva könyörögtem, hogy NE KAMPÁNYOLJANAK A MAGYAROK ELLEN !! Ez az a párt, melynek XVII. kerületi képviselői nem jelennek meg a Trianon-emlékműnél, mivel – helyesen – belátják, hogy legeslegelsősorban országunkat megnyomorító bolsevik szellemi elődeik (Lukács György, Kun Béla, Szamuely Tibor ) tevékenységének volt “köszönhető” Magyarország feldarabolása. Megértem bűntudatukat. A kérdés csak az, hogy ezek az emberek miként mernek – ma is, most is, szemrebbenés nélkül, pofátlanul - közszereplést vállalni és ezek az emberek mit és hogy közvetítenek, adnak majd át a magyar történelemből, a magyar valóságból a magyar jelenből szemrebbenés nélkül és pofátlanul gyermekeiknek, unokáiknak? Jobb nem belegondolni.