Valahányszor Karácsonyhoz közeledünk, alábbi történet óhatatlanul eszembe jut.

1982. júniusát írtuk – akkor még Miskolcon dolgoztam - amikor sikeres műtétjét és kórházi kezelését követően XY psziho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos helyzetű fiatalembert annak rendje és módja szerint, zárójelentés birtokában rakamazi (baktakéki? ózdi?) otthonába bocsátottuk.

Abban az évben a B.A.Z. Megyei Kórház Urológiai Osztályán Szenteste ”természetesen” én voltam az ügyeletes. 20 óra körül – szokatlanul ”lazának” mondható szakmai tevékenységünket követően, vacsorakészítés közepette - szemészeti, fülészeti, sebészeti és urológiai műtősnők és orvoskollégák éppen közös fenyőfánk gyertyáit készülünk meggyújtani, amikor megszólal a telefon: az urológiai ügyeletre mentőgépkocsival beteg érkezett.

A hívást követően gyertyagyújtás helyett az ambulanciánkra lerobogván a kínos helyzet okán kissé zavarban lévő mentőtisztekkel és a fent már említett, “hátrányos” helyzetéhez képest szélesen vigyorgó pácienssel szembesülök.

Ügyeletünkre mentővel beszállított pácienstől az alkalomhoz képest visszafogottan kérdezem:

- Mi járatban?

- Kontroll-vizsgálatra jöttem – feleli.

- Szenteste? – kérdezem én.

- Igen – válaszolja a páciens – hisz’ Ön rendelt vissza a mai napra.

- Tessék? – kérdezem és elkérem a korábbi urológiai beavatkozásokkal kapcsolatos papírjait.

Páciens a dokumentációt hiánytalanul átadja. A kórházi zárójelentés utolsó mondata imígyen szól: “kontroll fél év múlva”.

Úgy-e, tetszenek érteni? Psziho-szocio-ökonomikusan halmozottan hátrányos rakamazi (igény szerint: szikszói, kondói, baktakéki, dédestapolcsányi, stb.) páciens sürgős ellátás igényével december 24.-én délben kihívja az Országos Mentőket. Amint az OMSz tisztje a hívás okán értetlenségét fejezi ki, a beteg ellentmondást nem tűrően dugja orra alá az általam június 24.-én szignált ” fél év múlva kontroll ” szövegű zárójelentést. Mikor jár le a fél év? Természetesen ma, 1982. december 24.-én. Akkor meg mi a probléma?

Mi mást tehetnek a mentősök, mint hogy a pácienst Szenteste a mintegy 80 kilométerre fekvő faluból Miskolcra szállítják. Ott és akkor mi mást tehet a fiatal és indokolatlanul derűlátó szakorvosjelölt – jelen alanyi blogíró – mint hogy félbeszakítja összes addigi tevékenységét, az ambulanciára üget és szemrebbenés nélkül ellátja a csalafinta beteget, akit a “sürgős” ellátást követően az Országos Mentők annak rendje és módja szerint, a magyar állam költségén visszaszállítanak rakamazi (szikszói, rudabányai, sajószentpéteri) otthonába ?

1982. Karácsonya óta rendkívüli módon figyelek arra, hogy betegeimnek mit javasolok június 24.-én. 

Gyermekem – miután felhúzta miniatűr munkakesztyűjét – a színből a cserépkályha elé felhordott tűzifából épített várost. Rám az a feladat hárult, hogy az építkezés befejeztével a magasabb épületekre helyezzek egy-egy mécsest: az lesz a közvilágítás. Ezt követően a várost le kellett fényképezni, hogy majd mindenkinek megmutathassuk. Íme:

PSA a “Prosztata Specifikus Antigén” rövidítése és mint neve mutatja, egy olyan – vérből történő – laboratóriumi vizsgálat, mely kóros értéke a prosztata (dülmirigy) betegségeit – első sorban annak rosszindulatú daganatát – hivatott jelezni. A nemzetközileg elfogadott ”normál” érték a 4 nanogramm alatti.

Alábbi a nem oly távoli múlt egyik megrázó eseteként marad meg emlékezetemben:

A Bajcsy Kórház Urológiai Osztályán éppen konzíliumokat (a Kórház más osztályairól szakvéleményezés céljából küldött betegek vizsgálatát) abszolváltam, amikor megcsörren a vizsgálóban elhelyezett telefon és a vonal másik végén egy fiatal belgyógyász szakorvos kéri szíves elnézésemet, amiért kisvártatva egy beteget fog konzílium céljából az Urológiára küldeni. Bocsánatért azért esedezik, mert Ő (is) pontosan tudja, hogy a PSA 4 felett kóros, de, sajnos van egy “daganatos áttétekkel teli”, 55 éves, tehát relatíve fiatal férfibetegük, akinek szervezetében nem találják a rák kiindulási helyét és az alacsony (1,6-os) PSA ellenére (prosztatarák kizárása végett) kéri urológiai vizsgálatát. Válaszom, miszerint a beteget bátran küldheti, ugyanis 4 alatti PSA mellett is nem egyszer láttunk már prosztata-daganatot, a belgyógyász kollégát meglepi, de meg nem nyugtatja. Áttétekkel teli páciense ennek megfelelően 10 perc múlva megérkezik ambulanciánkra, ahol jelen urológus szakorvos, valamint alanyi blogíró a beteget megvizsgálja és döbbenetének csupán az elmúlt néhány évtized szakmai tapasztalata szab határt: a testszerte felfedezett és már úgyszólván kezelhetetlen áttétek eredőjeként jobb oldali mutatóujjával előrehaladott, úgynevezett T4-es stádiumú, rendkívül rosszindulatú prosztata-daganatot tapint.

Itt és most tehát kellő hangsúllyal szeretném a közvélekedésben egyre inkább elharapódzó életveszélyes téveseszmét cáfolni: a – ma már patikákban ezeregynéhány forintért megvásárolható – PSA-tesztkazetta, valamint a méregdrága, vizeletből végezhető és egyedül üdvözítőként prezentált genetikai vizsgálat nem helyettesíti az urológiai vizsgálatot. Nem azért mondom ezt, mert a mintegy 500 magyarországi urológus szakorvos unalomtól szenved, hanem azért, mert jelenlegi tendencia alapján a prosztatarák egy-két éven belül a magyar férfiak halálozási statisztikájának első helyére fog kerülni. Hangsúlyoznám azt is, hogy Kórházunk Urológiai osztályán az elmúlt években 4 alatti PSA-val rendelkező, de tapintás alapján gyanús, majd szövettanilag igazolt rosszindulatú daganat okán féltucatnyi  betegen végeztünk ú.n. radikális prosztata-műtétet.

Utóbbi időben a XVII. kerületben (is) háziorvosi rendelőkbe “települve” végeztünk cégek által szponzorált kampányszerű prosztata-rákszűrést. Egy, a Ferihegyi út 81 sz. alatt abszolvált szűrésen például két óra leforgása alatt többen jelentek meg, mint a Szakorvosi Rendelőben egy hét alatt – mert az ilyetén vizsgálat ”otthonos” és “helyben van”.

40 éves kor feletti urak tehát tessenek szívesek lenni megjelenni évente a Ferihegyi út 95. sz. alatt, vagy a fent említetthez hasonló, kampány jellegű szűréseken - különös tekintettel a PSA-gyorstesztet követő, az urológus által végzett vizsgálatra, mert AZT semmilyen néven nevezendő vér- vagy vizeletvizsgálat nem helyettesíti.  

Mai fogadóórámon – a Tabán u. 12.-ből – egyetlen érdeklődő egyetlen kérdést tett fel:

Mi lészen a Tabán – Akácvirág utcai játszótér sorsa?

Elmondtam – amit Ön, kedves Olvasóm már tudhat -, hogy jelentős mennyiségben sikerült egyéni képviselői keretemből megtakarítanom e játszótér felújítására és a munkálatok – a remélt enyhe időre való tekintettel – egy-két napon belül elkezdődnek.

Megnyugtató, hogy nem csak nekem fontos ez a játszótér – és nem csak ez a játszótér fontos nekem:  2014.-ig, képviselői keretemből a Kaszáló északi szegletében és a Földműves utca páros oldalán lévőket is szeretném felújítani.

2011. december 1.-én, egy, a Bajcsy Kórház Urológiai műtőjében abszolvált csaknem 9 órás műtét okán hajszál híján lekéstem önkormányzatiságunk egyik legfontosabb aktusát: a törvényileg előírtan minden helyhatóság által évente minimum egy alkalommal kötelezően megtartandó, a lakosság részéről felteendő KÖZérdekű kérdések megválaszolásának céljából összehívott MEGHALLGATÁST.

Kettővel korábbi – szabaddemokrata/szocialista – ciklusban, a műszaki értelmiségi dr. Hoffmann Attila polgármester által levezényelt közmeghallgatás minden alkalommal a meghirdetett időben hajszálpontosan elkezdődött és – a feltett kérdések számától függetlenül, csekély érdeklődés mellett, elöljáró-kímélő módon - pont egy óra múlva véget ért. 

Riz Levente, humánértelmiségi, mérhetetlenül toleráns Polgármesterünk megszüntette azt a gyakorlatot és 2006. októberétől bevezette az alkalmankénti véget nem érő közmeghallgatás(oka)t.

Dec. 1.-én, pontban 18 órakor a “Vigyázó” Fórum-termében telt ház fogadott; az összesereglett rákosmentiekkel szemben helyet foglaltam és körülnéztem: mereven előre tekintő arcok, vészjóslóan szigorú tekintetek… “ Ellenfeleinknek sikerült megtölteniük a termet” – gondoltam magamban, a köz által történt mintegy 4 órás meghallgattatásunk azonban hellyel-közzel cáfolta balsejtelmeimet. (Azt viszont itt és most kellő tisztelettel megkérdezem: a mieink mi okból nem tartják fontosnak azt, hogy ilyen – és ehhez hasonló – jeles és fontos alkalmakkor kellő létszámban, a 85000-es kerületre vetítve legalább háromszázan jelen legyenek és kellő időben megtöltsék a termet?)

A közmeghallgatás 18 ó 15.-kor polgármesteri expozéval kezdődött, majd a moderátor által felvezetett, ”előrement” (a Hivatal postájára érkezett elektronikus levelekben feltett) kérdések megválaszolása következett.

A megjelentek a kellemetlenkedni akaró és magamutogatást célul tűző kérdéseken túl számos, valóban közérdekű problémát feszegettek:

Az egyik kérdező gondja például az volt, hogy miként viszonyul saját ingatlanának területén keletkezett “folyékony hulladék” (v.ö.: csatornára nem csatlakoztatott ingatlan pöcegödrének tartalma) elszállítási díja a számlán fizetendő összeggel? Horváth Tamás alpolgármester úrnak (aki egyébként pozíciójából adódóan az est főszereplőjeként négy órán keresztül keményen állta a sarat) komoly erőfeszítésébe került az ingatlantulajdonosnak elmagyaráznia, hogy ma már pöcét a Főváros – nem a kerület, de igény szerint plusz költség fejében magánvállalkozó – ürít és amennyiben az “ürítési igény” a számítottnál kisebb, igencsak örülnie kell, amennyiben (eddig még) “megúszta” talajterhelési díj nélkül, ugyanis – mint kiderült – a “derítő” “folyékony hulladék” tartalma elfolyik valamerre. (Megjegyzésem: felszólalását megelőzően az ingatlantulajdonosnak bölcsebb lett volna tájékozódnia – vagy hallgatnia.)    

Számos alkalommal került szóba a Liszt Ferenc repülőtér tulajdonosainak, bérlőinek és használóinak szabálysértő, ellenőrizhetetlen és büntethetetlen (?) zaj- és környezetterhelése, melynek kapcsán a jelenlévők Krammer György frissen kinevezett kerületi Rendőrkapitánynak szereztek kellemetlen perceket, ugyanis Kapitány úr nem óhajtotta, vagy nem bírta elmagyarázni azt, hogy miért nem vonatkoznak ugyanazok a törvények egy, a tilosban parkoló vagy egy gyorsan hajtó gépjárműre, mint egy, a rákoshegyi házak cserepeit naponta lesöprő, az életet “de facto” veszélyeztető, a törvényesen megengedettnél lényegesen alacsonyabban le- vagy felszálló repülőgép tulajdonosára?

Egyik kertvárosi polgártársunk által felvetett “komposztálás kontra avarégetés” problémakört annak okán kellett ”levennünk napirendről”, hogy utóbbit a Főváros teljesen függetlenül, hogy említett honfitársunknak és jelen alanyi blogírónak erről mi a véleménye, megtiltotta.  

Volt olyan rákosmenti, aki – szerintem megfontolandó módon – felvetette: a “panelprogram” mintájára (v.ö.: évente százmilliókat költünk a szocializmus vívmányának, a XVII. kerületi panel-blokklakások működőképességének fenntartására, hisz’ az Újlak utcában, a Ferihegyi úton, a Pesti úton több, mint húszezer barátunk lakik!) miért nem indítunk “családiház-programot”, hisz’ Rákosmentén ezernyi elaggott ház agg tulajdonosa saját erőből már képtelen – amúgy kerületi ingatlanvagyon szempontjából is jelentős értéket képviselő – házát felújítani.

Az este egyik legérdekesebb momentuma a Ferihegyi út 80. sz. alatti tízemeletes panelingatlan - főként magánerőből történt – felújításával kapcsolatos kérdéskör (szigetelés, városképbe illő homlokzatfestés stb.)  volt. Ahhoz képest ugyanis, hogy 14 hónapja vagyok a körzet egyéni, választott képviselője, fogadóórámon soha, senki, az említett házból problémájával nem keresett meg…az “esetet” viszont kellő harsánysággal, a közmeghallgatáson egész csapat “hozta elő”.      

A következő felszólaló egy – szerintem okkal – feldúlt madárdombi – amúgy kutyatulajdonos – hölgy volt, aki szemléletes számokkal és számításokkal vezette fel, hogy lakóhelyén kerítésméterenként hány darab (ugatás révén “házat őrző”) kutya található és hogy ez a tény erőteljesen megnehezíti az éjszakai pihenést. (Itt és most hadd fűzzek a felszólaláshoz egy személyes kommentárt: abszolúte nem értek egyet azzal a széles körben tapasztalható magyarországi közvélekedéssel, hogy “a kutya azért van, hogy ugasson”. Nem. A kutyát a magyar ember – évezrede - csak elvétve tartja azért, hogy “ugasson”. Az erdélyi kopónak tilos addig ugatnia, amíg “csapáson van”, a vizsla is “néma” és csak akkor “szól”, amikor bekövetkezett az elejtés sikere, a komondor szigorúan hallgatagon védi az övéit, a kuvasztól pedig az Isten őrizzen, amikor megszólal, a puli pedig oly mértékben intelligens, hogy csak akkor ugat, amikor azt neki megengedik… Az, a “házőrzésnek” csúfolt, súlyos akusztikai környezetszennyezés, amiről a madárdombi hölgy beszélt – a jelenlévő sokak megrökönyödésére – példának okáért Németországban igenis komoly összegekkel büntethető, büntetett és büntetendő. Nem /csak/ az ebadó, hanem kőkemény szigorral betartandó kutyatartási törvények szükségesek, ugyanis ez a mai, liberális ”kutyavilág” tarthatatlan. Hangsúlyoznám, hogy tudom, miről beszélek: évtizedekig voltam kutyatulajdonos.)

Hála Istennek, pártpolitikai eszmefuttatások csak a közmeghallgatás vége felé ütötték fel fejüket: Végh (?) Eduárd tartott a Magyar (?) Szocialista (?) Párt nevében oda egyáltalán nem illő kampánybeszédet. Sajnálnám, ha mellőznék. Tehetséges. 

Valamilyen okból kifolyólag a XVI. kerületi LMP (?!) embere is kért (és kapott) szót: a XVII. kerületieket is érintő környezetvédelmi kérdéseket feszegetett, mely felszólalás nyomán kellő szerénységgel és kellő tisztelettel szeretném felhívni a téma iránt fogékony honfitársaimat, hogy minden kétséget kizáróan a következő diktatúra színe nem fekete, nem barna, nem vörös, hanem ZÖLD lesz. Lásd még: Daniel Cohn-Bendit…örüljön az, akinek semmit nem mond ez a név…       

A közmeghallgatás váratlanul kellemes színfoltja volt valamikori szocialista főpolgármesterjelölt Gyuriczáné Németh Erzsébet sallangmentes, építő jellegű és a “Helikoptertől” nyugatra tervezett új lakópark megépítésének terve okán felvezetett aggodalma. Képviselő asszonyt főpolgármester-helyettesünk nyugtatta meg: ezirányú terveinkről szó sem volt.

A mintegy négy órásra sikerült közmeghallgatást közkedvelt és elnyűhetetlen Turcsán néni felszólalása zárta.

Dr. Fenke Ferenc a piaci árusok álláspontját ismerteti a testületi ülésen. Az emelést nem, de a mértéket vitatták.

Az önkormányzat tulajdonában lévő régi keresztúri piac bérleti díjának emelését tűzte napirendre tegnap, november 30-án a képviselő-testület rendkívüli ülése Rákosmentén.

Tekintsék meg a Tizenhetedik Online vágatlan beszámolóját a napirend tárgyalásáról és a döntésről

A nyugdíjasok sorsáért aggódott napirend után Lukoczki Károly (MSZP) önkormányzati képviselő a testület november 17.-i ülésén. Hallgassák meg hozzászólását, majd Riz Levente (Fidesz) polgármester válaszát. Frakcióvezetőként hozzászólt a témához dr. Fenke Ferenc (KDNP) is, aki megidézte a járókeretes erdélyi nagymamák elmaradt támadását a magyar nemzeti vagyon ellen, amiről néhány éve szólt – szintén a testületi ülésen.

Tekintsék meg a Tizenhetedik Online videotudósítását az eseményről itt!

Bár az elmúlt néhány évben számos alkalommal kiderült, hogy a XVII. kerületi szocialisták - “országos” hittestvéreikhez hasonlóan - kevéssé tanulékonyak, valamilyen megveszekedett “ezaharcleszavégső” indulattal állandóan “próbálkoznak”.

Szocialista Lukoczki képviselő legutóbb a Testület múlt heti ülésén “próbálkozott” egy napirend utáni felszólalással – ennek kapcsán az Országos Meteorológiai Szolgálat által is jelzett mértékben hullajtott krokodilkönnyeket - mit gondol Nyájas Olvasó, mely társadalmi csoport okán? Természetesen a magyar nyugdíjasok védelmében, akik jelenlegi sanyarú sorsa – szocialista képviselőnk szerint - csak és kizárólag a gonosz Fidesz és a még gonoszabb KDNP elmúlt másfél éves politikai-gazdasági tevékenységének számlájára írható. Lukoczki képviselő gondolatiságát különösebben nem zavarja az, amit válaszában Polgármesterünk jelzett, miszerint a szabaddemokrata-szocialista kormányok az elmúlt ciklusokban példának okáért a gáz árát (“nyugdíjasbarát” módon) 14 (!) alkalommal emelték.

A kerületi szocialisták nem tanulékonyak, ugyanis amennyiben azok lennének, emlékezhetnének arra, hogy – 2002-ben elnyert önkormányzati képviselői tisztem kezdete óta - valahányszor elvetették a sulykot, azt én – akár egyszemélyes ellenzékként is - rendszerint magas ívben, növekvő robajjal visszadobtam. A november 17.-i, napirend utáni felszólalás Lukoczki-féle, süvöltő demagógiáját végighallgatván sem tehettem mást: arra két összetett mondatban válaszoltam (www.tizenhetedik.hu).   

2010. szeptemberében – amikor első, közös önkormányzati ciklusunk végeztével és az elkövetkezendő reményében - fáradhatatlan Riz Leventével Rákosmente központjában a tízemeletesekben kampányoltunk, a Pesti út 162. szám harmadik és negyedik emelete között lépcsőzvén  - annak kapcsán, hogy városjárásunk idején eléggé zavaró módon “dróttal” a fülemben éppen kórházi “készenlétes” ügyeletes voltam - Polgármester úr megkérdezte:

- Egyáltalán milyen “sürgősség” miatt lehetne vagy szoktak téged behívni a Kórház Urológiájára?

Az orvosi titoktartásnak megfelelően a kérdésre rövid, de részletes választ igyekezvén adni elmeséltem az elmúlt két-három hónapban ellátott legsúlyosabb eseteimet. Polgármester úr a kelleténél szemléletesebbre sikerült elbeszélésem ötödik percében - némileg sápadtan - kért arra, hogy leírásaimmal itt és most szíveskedjek “leállni”. 

Ezt követően választási kampányunk a Pesti úti tízemeletesekben annak rendje és módja szerint, az elvárt eredménnyel zajlott – az akkor, együtt abszolvált mintegy négy és fél óra alatt a Bajcsy Kórházban nem tartottak rám igényt. 

Ez a történet jutott eszembe akkor, amikor kiderült, hogy november 26.-án - tanult mesterségem gyakorlása (ügyelet) okán újra, ismételten, nem először és nem utoljára – saját választói körzetem (a négyes) kellős közepén a karácsonyi fenyőfa-állításnál és az első adventi gyertya lángra lobbanásánál nem lehetek jelen.   

Több, mint egy évvel ezelőtt – pontosabban: a 2010.-es önkormányzati választásokat követő héten – két, választói körzetemben élő rokonszenves fiatalember keresett meg munkahelyemen, a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben. Közel kétszáz lakótársuk aláírásával alátámasztott kérést tettek asztalomra: a Tabán-Akácvirág utca szegleténél lévő, valamikor játszótérként jegyzett, erősen “lepukkant” tér újjáépítéséhez kérték segítségemet.

Ott és akkor – nem lévén pontosan tisztában egyéni képviselői keretem adta lehetőségekkel – annyit ígértem meg, hogy “sürgősségi munkálatok” keretében a valóban balesetveszélyes eszközöket (legyen az pad vagy mászóka) nagy sebességgel reparáljuk. Ez, akkor, 600.000 forint értékben megtörtént.

Itt és most következik viszont az örömhír: tekintve, hogy egyik fő feladatomnak tartottam a körzetemben lakó, a játszótér felújítását közel kétszáz aláírással kérő polgár kérését, erősen takarékos költségvetéssel f. évben rendelkezésemre álló közpénz több, mint 1/3-át – 3,6 millió forintot - úgy tűnik, sikerülni fog az Akácvirág – Tabán u.-i játszótér TELJES felújítására fordítanom. Az új játszótér megépítését múlt hó végéig a közmű-építés hátráltatta, de – időjárástól függően – a felújítás napokon belül elkezdődik.