2010. szeptemberében – amikor első, közös önkormányzati ciklusunk végeztével és az elkövetkezendő reményében - fáradhatatlan Riz Leventével Rákosmente központjában a tízemeletesekben kampányoltunk, a Pesti út 162. szám harmadik és negyedik emelete között lépcsőzvén  - annak kapcsán, hogy városjárásunk idején eléggé zavaró módon “dróttal” a fülemben éppen kórházi “készenlétes” ügyeletes voltam - Polgármester úr megkérdezte:

- Egyáltalán milyen “sürgősség” miatt lehetne vagy szoktak téged behívni a Kórház Urológiájára?

Az orvosi titoktartásnak megfelelően a kérdésre rövid, de részletes választ igyekezvén adni elmeséltem az elmúlt két-három hónapban ellátott legsúlyosabb eseteimet. Polgármester úr a kelleténél szemléletesebbre sikerült elbeszélésem ötödik percében - némileg sápadtan - kért arra, hogy leírásaimmal itt és most szíveskedjek “leállni”. 

Ezt követően választási kampányunk a Pesti úti tízemeletesekben annak rendje és módja szerint, az elvárt eredménnyel zajlott – az akkor, együtt abszolvált mintegy négy és fél óra alatt a Bajcsy Kórházban nem tartottak rám igényt. 

Ez a történet jutott eszembe akkor, amikor kiderült, hogy november 26.-án - tanult mesterségem gyakorlása (ügyelet) okán újra, ismételten, nem először és nem utoljára – saját választói körzetem (a négyes) kellős közepén a karácsonyi fenyőfa-állításnál és az első adventi gyertya lángra lobbanásánál nem lehetek jelen.