…Ligeten, szeptember 28.-án, ragyogó napsütésben…volt ott minden, mi szemnek s vázizomzatnak ingere:

Lehetett focizni, lovagolni, gokartozni, tollaslabdázni, kosárlabdázni, voltak barantások, tornászok, bokszolók, karatésok, vívók és cselgáncsozók és bármelyik sportot ki lehetett próbálni…

…majd – hab a tortán – délután kettőtől teltházas “Pinokkió” a Gózon Gyula Kamaraszínházban…soha eseménydúsabb rákosligeti szombatot…

Gratulálunk a szervezőknek!

Tegnap, 2013. szeptember 25.-én már délután fél hatkor elképesztően nagy tömeg gyülekezett a rezsicsökkentés védelmében Rákosmentén meghirdetett lakossági fórumra. A Vigyázó Sándor Művelődési Ház vezetését dicséri: az eredetileg a Fórum terembe tervezett előadás hallgatóságát a percek alatt megnyitott és hangosítás, világosítás szempontjából kifogástalanul felkészített színházterembe villámgyorsan átterelték…

Dunai Mónika, a Fidesz területileg illetékes választmányi elnöke, majd Riz Levente polgármester, végül Szatmáry Kristóf államtitkár tartott igen érdekes előadást.

(fotó: tizenhetedik.hu)

A rezsicsökkentést támogató lakossági fórum 2013. szeptember 25.-én 18 órától a Vigyázó Sándor Művelődési Házban!
Vendég-előadó: Szatmáry Kristóf államtitkár.
Kérjük, jöjjön el Ön is!

Fenti kép (egyik) kedvenc munkahelyem – és választói körzetem -, a Ferihegyi úti Szakorvosi rendelőintézet parkolójában készült, ahol ezúttal nem mentőgépkocsik, nem az egészségügyi személyzet gépjárművei, nem is ellátásuk közepette itt parkoló betegek és/vagy “bevásárlóturisták” autói, hanem a Rákoskeresztúron zajló autómentes nap helyszíneinek egyike: ugrálóvár és csúszda látható, sok-sok látogatóval.

Az idei alkalommal a korábbiaknál hatványozottan több műsort lehet megtekinteni, kulturális és rekreációs események tucatjai zajlanak. Már Kovácsovics Fruzsina és a gyermekek délelőtti műsorát is több százan tekintették meg, a Beatrice esti zárókoncertjére a szervezők – kiknek ezúton gratulálok – több, mint ezer embert várnak.

“…ha megdobnak kővel…”

2012. november 23.-tól 2013. március 8.-ig heti rendszerességgel összesen 16 alkalommal osztottunk meleg ételt a rászorulóknak. Az ételosztás jelentős részét (600.000 ft) képviselői keretből, a többit egyházak és iskolák támogatásából finanszíroztuk. Egy főzés költsége 50.000 ft volt, mely tartalmazta a nyersanyagokat, szállítást és a járulékos költségeket (pl.: műanyag edények).

Mindez budapesti viszonylatban egyedülálló kezdeményezés volt, ugyanis a 23 kerületből csak mi támogattuk ily módon télen a hajléktalanokat. Az ételosztások jegyrendszerben működtek; segítségül felkértük a Vöröskeresztet, a Remény Alapítványt és a Polgármesteri Hivatal Szociális és Egészségügyi Irodáját.

Minden ételosztásra kb. 200 adag készült, összesen 2600 fő részére tálaltunk ételt és 7500 szelet kenyeret kentünk meg zsírral…( jómagam több, mint 100 tál ételt adagoltam és legalább 150 darab hagymás zsíroskenyeret készítettem).

Összesen közel másfél tonna (!) nyersanyagot (húst, hagymát, zöldséget, burgonyát, zsírt, babot, lencsét, tésztafélét, illetve kenyeret) használtunk fel. A ételosztásban fő szerepet játszottak a Rákosmenti Adományház aktivistái. Az Adományház, amely az Önkormányzat egyik ingatlanában működik, egész évben élelmiszerrel, ruhával, cipővel, takarókkal látja el a rászorulókat és a hajléktalanokat és ez a több, mint három éve működő kezdeményezés szintén egyedülálló Budapesten.

Mindezek után két hete, szerdán délelőtt megérkezik a Polgármesteri Hivatal elé másfél tucatnyi hajléktalan…nem, nem azért, hogy köszönetet mondjon akár Szabó Katinak, akár az Adományháznak, hanem azért, hogy jogaiért tüntessen, ugyanis Rákosmente gonosz Hivatala – mint mondták – lakást nem ad nekik, de rendeletileg óhajtja megfosztani Őket a közterületeinken szabadon történő élés jogától!

A demonstráció kellő nyilvánosságot is kap: én még nem tudtam róla, de az egyik – nem feltétlenül magyarpárti – kereskedelmi TV már a helyszínen volt. A készült felvételek tanúsága szerint a “tüntetésen” egyetlen olyan személy sem volt felfedezhető, akinek télen ételt osztottunk…, volt viszont náluk “okostelefon” bőven…

Nem tudom, kik kommendálták a Polgármesteri Hivatal elé tüntetni ezeket a szerencsétlen embereket… A hajléktalanság szörnyű állapot és Rákosmente kellő súllyal vesz részt ezen állapot kezelésében.

Itt és most szögezzünk le viszont néhány dolgot:

1. Nem helyénvaló szerencsétlenül járt emberek nyomorult helyzetével visszaélve azt politikai kampánycélokra felhasználni

2. A közterületen való randalírozás és a közszeméremsértés nem tartozik az alapvető emberi- és szabadságjogok közé.

3. A hajléktalanokat továbbra is – erőnk szerint – segíteni fogjuk.

(képviselő-testületi ülésen frakciótársammal, a hajléktalanoknak és más rászorulóknak történő téli ételkészítés és -osztás fáradhatatlan “humán erőforrásával”, Szabó Tibornéval – fotó: Horváth Tibor)

Az európai – és magyar – társadalom elöregedésénél hatványozottan gyorsabban zajlik az egészségügyben dolgozók kiégése, elhasználódása, korai halála. Ennek (kór)okai ismertek, de valami miatt a – ma már kezelhetetlennek tűnő – globalizáció árnyékában erre az emberiség józanabb része sem hajlandó felfigyelni. A következmény: a világszerte ellátásra szoruló – öreg és/vagy beteg – emberek százmillióit úgyszintén ápolásra szoruló öreg és/vagy beteg, egyre csökkenő számú egészségügyi dolgozó – nagyjából másfél – két évtized múlva – nem lesz képes ellátni.

Többek között erről szólt a XV. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia Szakdolgozói szekciójának egyik, Hirdi Henriett okleveles ápoló által jegyzett előadása, melyben a kisvártatva elfogyó egészségügyiek helyébe elképzelt – és távol-keleti kórházakban már működő – ápolói robotok jövőbeni szerepét ecsetelte.

Az előadó arról nem ejtett szót, hogy a ( darabonként kb. 10 millió forintba kerülő, de vitára nem fogható) gépi ápoló alkalmazását követően a magyar betegnek mily mértékben csökken a kórházban és/vagy a rendelőben megélt komfort-érzete, amennyiben a robotnővért nem teremtheti le a sárga földig a fals hőmérőzés, az idejében le nem vett vérminta, vagy a másfél percen belül el nem szállított teli ágytál okán…?

Amikor Nagyné Szabó Etelka, választói körzetem egyik nagyszerű óvodájának vezetője azzal keresett meg, hogy létezik az intézmény udvarán egy, valamikor a gyermekek számára létesített – az ÁNTSZ által közegészségügyi okok folytán évek óta “kiiktatott” – pancsoló, melyet szeretne felújíttatni és működésbe helyezni, rögvest a helyszínre siettem. Szemlém végeredménye – alig értékelhető műszaki ismereteim ellenére – lesújtó volt: a “létesítmény” balesetveszélyes betonteknő. Etelka “nénivel” ott és akkor megegyeztünk: a pancsoló felújítására igyekszem egyéni képviselői keretemből pénzt elkülöníteni, amennyiben záros határidőn belül tervekkel és árajánlatokkal áll elő.

Óvodavezető asszony térült-fordult és következő holdtöltével, fogadóórámon a megvalósítás terveit tette le asztalomra. Szó szót, majd tettet követett: ma, a Csicsergő óvodásainak ragyogó műsorával egyetemben átadtuk a gyermekeknek a nagyszerű, új, pancsolót:

A “pancsoló” sajátossága a technikailag kiválóan megoldott baleset-védelem (vastag ütésálló réteg), mely egyben csúszásgátló; a gyermekek és/vagy óvónénik által szórófejen adagolt vízpermet lefolyón történő távozása folyamatosan biztosított.

Az átadáson jelen volt Dunai Mónika, a Képviselő-testület Fidesz-frakciójának vezetője, valamint Fohsz Tivadar alpolgármester is:

Rövid beszédemben elmondtam, hogy “fogamhoz vertem a garast” annak érdekében, hogy egyéni képviselői keretemből kigazdálkodhassam ezt a tetemes összegbe került, de nagyszerű “gyermek-wellness-szigetet” és kissé irigy is vagyok annak okán, hogy akkor, amikor én óvodás voltam – mintegy 54 évvel ezelőtt – nem létezhetett hasonló pancsoló, melyet legszívesebben itt és most azonnal körbeúsznék… (fotók: Váradi Eszter)

A magyarországi szakmai, politikai és érdek-képviseleti vezetők évek óta hangoztatják, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátó rendszer a háziorvosokat nem teszi érdekeltté abban, hogy a pácienseket az alapellátásban is elvégezhető vizsgálatok eredményeinek birtokában továbbítsák a szakorvoshoz. Bár a tekintetben, hogy ezen sürgősen változtatni kell – ne kerüljön tehát egyetlen beteg sem alapvizsgálatok hiányában szakorvoshoz – nagyjából mindenki egyetért, a Járóbeteg Szakellátás XV. Országos Konferenciájának nyitónapján Éger István doktor, a Magyar Orvosi Kamara elnöke – amúgy háziorvos – mégis ekként nyilatkozott:

- Én azért küldöm a beteget szakorvoshoz, hogy az vizsgálja ki!

Kérdés tehát, hogy miközben vezetőink: államtitkár, államtitkár-helyettes, a szakdolgozói kamara, az ápolási egyesület, valamint mi, a “végeken”, egyszerű, “mezei” szakorvosok az ellátás ésszerűsítéséért küzdünk, miről és miért beszél ekként a Magyar Orvosi Kamara elnöke?

XV. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencia

Balatonfüred, 2013. szeptember 12.-14.

Jómagam közel 22 éve dolgozom a XVII. kerületi Urológiai Szakrendelő vezető főorvosaként. Ezért igyekszem minden évben részt venni e konferencián és az ott hallottakat hasznosítani magunk, Rákosmentén élők és dolgozók számára egyaránt.

Az idei tanácskozás a meghívott előadók és a résztvevők száma tekintetében sem keltett csalódást: itt volt Cserháti Péter egészségügyért felelős államtitkár-helyettes, Paller Judit országos tisztifőorvos, Török Krisztina, a GYEMSZI főigazgatója, Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke, Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, Sinkó Eszter, az egészség-gazdaságtan tanára, végül, de nem utolsó sorban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is.

Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke bevezetőjében számos, számunkra is különös jelentőséggel bíró megállapítást tett. Példának okáért elnök úr bölcs dolognak tartja, hogy az egészségügyi intézmények és – ellátás “államosításának” folyamatában csaknem az összes önkormányzat meg óhajtotta tartani és meg is tartotta közigazgatási területén lévő járóbeteg – szakrendelőjét ( megjegyzendő, hogy mi, a XVII. kerület még át sem vettük önkormányzati kezelésbe a Ferihegyi úti rendelőt, ergo nekünk – sajna – nincs mit “megtartani”).

Expozéjában Cserháti államtitkár-helyettes úr fenti “jelenséget” nem csak egészségügyi, hanem politikai szemszögből is komoly jelentőséggel bírónak ítélte.

Szánti Istvánné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara járóbeteg ellátásért felelős alelnöke üdvözölte a jelen kormányzati ciklusban megvalósított bérfejlesztéseket az egészségügyben, rámutatva annak anomáliáira is. Alelnök asszony meggyőződése, hogy a háziorvosi beutalási rendet meg kell változtatni, ugyanis ma a betegek alapszintű kivizsgálása is – helytelen módon – gyakorta a szakellátásban zajlik.

(Fenti megállapítás igazsága alól Rákosmente egészségügyi ellátása sem kivétel. E kérdéskörben Szócska Miklós államtitkár úrral tavaly és tavalyelőtt is, szintén a Járóbeteg Szakellátás Országos Konferenciáján vívtam rövid és parázs, de terméketlen vitát, melynek során Ő kifejtette – én meg egyetértettem azzal -, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszerben a háziorvosnak nem érdeke a beteg kivizsgálása. Vitánk államtitkár úrral abból adódott, hogy – szerintem -e tényt az egészségügyi kormányzat nem tudja és/vagy nem akarja kezelni. Állításom ellen akkor államtitkár úr a szalonképesség határát súroló indulattal tiltakozott.)

Éger Istvánnak, a Magyar Orvosi Kamara elnökének fenti kérdéskörben ma megfogalmazott – a felsorolt tények ismeretében minden kétséget kizáróan mellbevágó – véleményét (valamint ellenvéleményemet) következő jegyzetemben részletezem. Maradjanak velem!