A mai Magyar Hírlap 7. oldalán fenti címmel jelent meg Szentesi Zöldi László rövid, de gondolatébresztő és vitára ingerlő írása.
Szerző – ott, ahol “nagy, dagadt sonkák mutatták a helyes irányt” -, a hétvégi 2. Kézműves Magyar Ízek vására kapcsán született gondolataival ajándékozza meg a Nyájas Olvasót.
“Hogy drágák-e a /Millenárison felsorakoztatott magyar/ termékek? Igen, drágábbak, mint a megrothadt, műanyag moslék a multiban…” – írja Szentesi… és e mondatot szíves figyelmébe ajánlom mindazon (tíz)ezreknek, akik naponta, hetente vásárolnak az “olcsó” Metro-ban, Tesco-ban, Spar-ban, Penny-ben, azoknak, akik már többször észlelték , de soha nem vettek tudomást a Pesti úti angol többségi tulajdonosú multicég állványai között önfeledten ugráló verebekről, arról a “bouqué”-ról, ami e cég(ek) húspolcait gyomorforgató ”nyugati” auraként övezi…”mert nekünk így is jó…”
“De ezerszer is kézműves magyar terméket választana az ember, mert barátaink, földijeink készítik, nem pedig a globális haszonszerzők dobják oda elénk olcsón, ahogyan kutyáknak a csontot szokás.” – írja Szentesi Z.László… és szerzőnek ez az a mondata, mellyel vitába szállnék.
Vitába szállnék első sorban azért, mert családom és jómagam évek óta “kézműves magyar termékeket” fogyasztunk és ezek – hosszú távon - semmivel sem drágábbak, mint a multik “műanyag mosléka”. Lássuk tehát: a parasztkenyeret a piacon vagy a Lipótinál 300 forintért, a házi tejet a régi Piac csarnokában, vagy a Ferihegyi út és Egészségház utca sarkán vásárolom literenként minimum 30 forinttal olcsóbban, mint a “kilúgozott” multinacionális “friss” tartós tejet. A dányi házi joghurt – igazi anyag van benne – ugyanannyiba kerül, mint a műkefír a Lidl-ben. A leveszöldséget és óvodás gyermekem gyümölcseit szintén a régi piacon Szpaszov Józsinál, a hétvégi húsleves alapanyagát ( marhalábszár, 1700 Ft/kg, jobbra, a csarnokban a saroknál) Papp Józsinál vásárolom, a noszvaji házilekvár Erzsi néninél, a bejáratnál található - árai megegyeznek a Kaiserben fellelhető “spanyol” eredetű, “olcsó” feketecseresznye, narancs és ananász lekvárokéval, a legragyogóbb kel a csarnok közepén, jobbra, mellette pedig az eddig mindig hibátlan ecetes és csemegeuborka található, a “multi” cégek ócska kotyvaszainál mintegy 10%- kal olcsóbban. Amennyiben pedig aznap lehetőséget sem látok arra, hogy önmagam erejéből meleg étellel lássam el kötelessége teljesítésében megfáradt családomat, Csermely Csaba lacikonyhájában igen barátságos forintösszeg fejében minden kétséget kizáróan Közép-keleteurópa legragyogóbb tarhonyás marhapörköltjének birtokába juthatok. Miről beszél tehát említett írásában Szentesi Zöldi László? Erről:
“A magyar mezőgazdaságot nem a politika emeli fel vagy döfi le, hanem Te magad. Ha nem veszel magyar árut, ha nem keresed a környezetedben, és ha nem adsz ki érte egy kicsit több pénzt, akkor fogd be a szád és ne mutogass a politikára.”
Én meg arról beszélek, hogy a magyar áruért hosszú távon egyáltalán nem kell “kicsit többet fizetni”, ugyanis minden, a multiknak kiadott forintunk a magyar életet drágítja.
Tisztelt Doktor úr!
Dicséretesnek tartom közéleti aktivitását. Mindazonáltal hasznosabb lenne betegei számára, ha energiáinak nagyobb részét az SZTK rendelőben hasznosítaná – nem a munka elhárítás, vagy a rendeletek sokszorosítása és ezzel a beteg problémájának meg nem oldása céljából – hanem a kerületi polgártársainak tényleges, hatékony segítség nyújtás érdekében!
Hiszen Ön orvos és erre a tevékenységére – minden bizonnyal – esküt is tett!
( Nem utolsó sorban ezért kapja a fizetését. )
Tisztelettel egy Önben csalódott kerületi lakos.
Hajnal Balázs
Tisztelt Hajnal Úr!
Köszönöm, hogy kritikai megjegyzéseit névvel ellátott levélben fogalmazta meg.
Engedje meg, hogy szíves figyelmébe ajánljam november 24.-i jegyzetemet.
Tisztelettel
dr. Fenke Ferenc