Amit most le fogok írni, fájdalmasan “passzol” egyik olvasóm “ A magyar beteg 7.” címet viselő írásom nyomán született leveléhez csatolt viszonválaszomhoz (l. ott). Tekintve, hogy minden mindennel összefügg, engedje meg Nyájas Olvasó felidézni több, mint 7 évvel ezelőtt született és e hasábokon tetten érhető írásaimat és sajtótájékoztatóim szövegét, melyben eléggé világosan utalok arra, hogy a magyar egészségügy – és egész életünk – a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap utasításai mentén szerveződik. Tény, hogy 2010-ben a Fidesz és a KDNP alkotta Magyar Kormány – az országgyűlési választásokon elért 68, majd az önkormányzati választások 95 %-os (világrekordnak számító)  felhatalmazásával – a siker reményében deklarálta a magyar életbe való beleszólástól, a globalizátorok diktátumaitól való elszakadást.

A 2010. tavasza óta zajlott események taglalását nem tartom feladatomnak, azt viszont igen, hogy kijelentsem: szabadságharcunk – a 68 és 95 %- os felhatalmazás ellenére, 2011. novemberében, eléggé el nem ítélhető módon - kudarcba fulladt. A Valutaalappal újrakezdett tárgyalások: fegyverletétel. Ugyanolyan fegyverletétel, mint Antall Józsefé volt akkor, amikor ugyanezek a “nemzetközi” szervezetek 1990-ben, a kommunista bűnösök felelősségre vonásának kilátásba helyezését követően életveszélyesen megfenyegették Magyarországot.

Célország vagyunk. Préda. Azt, hogy kié, kiké és miért, fantáziájukra és tapasztalataikra bízom. Azt viszont, amit a Magyar Kormánynak a Valutaalappal szembeni fegyverletételekor - ma – a parlamenti pártok prominensei “deklaráltak”, a rendelkezésre álló csatornákon tessenek többször megnézni, meghallgatni és pontosan megjegyezni. Nem azért, mert a posztkommunisták Mesterházyja, vagy Szakasits Árpád dédunokája (l. még: Schiffer András, LMP) mást tudott volna adni, mint lényege, hanem azért, mert a Jobbik nevű “radikális” “jobboldali” párt Zázrivecz (Vona) Gáborral az élén Magyarország mostani kudarcán a többiekkel együtt, gyomorforgató módon örvendezett.