Mielőtt még “hitelrontás” vagy “rágalmazás” címén perre vinnének, elmondanám, hogy alábbi sorok egyetlen megnevezett, betegszállítással foglalkozó társaságra (valamikori Delta, Szamaritánusok, AMS stb.) sem vonatkoztathatóak.

Amit viszont itt és most igen határozottan kijelentek: remény és öröm töltötte el szivemet, amikor tudomásomra jutott, hogy 2012. január 1.-től az Országos Mentőszolgálat fogja koordinálni a betegszállítással kapcsolatos (magán)cégek munkáját (is). Lett légyen ugyanis, hogy az elmúlt évtized elejéig – amíg az OMSz volt a csaknem kizárólagos betegszállító – a szállítást és kórházi vagy rendelőintézeti ellátást igényelő betegekkel kapcsolatos közös munkánkat úgyszólván nulla konfliktussal sikerült abszolválni. A “dolog” a következőképpen nézett ki: reggel korán betegeikkel a – tegyük fel - vidéki nagyváros (Debrecen, Pécs, Miskolc, Nyíregyháza) illetékes szakrendelője elé szépen felsorakoztak a környező településekről ellátás, szakmai konzílium, osztályos felvétel stb. céljából érkezett mentők. A szakrendelőnek egy beteg ellátására “hivatalosan” 15 perc állt rendelkezésére. Ezen idő alatt a szolgálatot teljesítő szakorvos és asszisztenciája általában el tudta látni a beteget, akit az OMSZ, rövid adminisztrációs procedúrát követően azon nyomban visszaszállított a “feladóhoz”, azaz otthonába vagy a beküldő fekvőbeteg-gyógyintézménybe. Amennyiben a beteg szemmel láthatólag nem volt negyed órán belül ellátható, az orvos a mentőtiszttől a beteget szóban és írásban ÁTVETTE, majd továbbította saját fekvő-részlegébe. A “dolog” – nappal és éjjel, hétköznap és Szenteste egyaránt – ily módon működött… egészen addig, amíg ki nem pattant valaki(k)nek az agyából, hogy be’ jó lenne ettől az - állami - feladattól megszabadulni és “gebinbe” adni a betegszállítást – jó és megbízható OEP-pénzért – haveri betegszállítóknak…

Ennek megfelelően utóbbi években a “betegszállítás” aktusa imígyen fest : példának okáért a Ferihegyi út 95. szám alatti Szakrendelő valamely (sebészeti, szemészeti, urológiai stb…) részlegére beszállíttatik mondjuk az Alsódabas utcából egy májelégtelenségben szenvedő, 80 éves, fekvő, vak ember. A betegszállító a rendelő folyosóján a pácienst saját hordágyáról a rendelőintézetire helyezi és mint aki jól végezte dolgát, a helyszínről se szó, se beszéd távozik. Jobb esetben “beszól” az illetékes rendelő személyzetének, hogy “hoztam egy beteget”, aztán a szakmai protokoll és etika maximális tiszteletben tartásával “elhúz”. Említett – de jogi következmények veszélye okán meg nem nevezhető - betegszállítók vezetőinek a problémát több alkalommal próbáltam jelezni, de a válasz egyetlen alkalommal sem tűrt (volna) blogbejegyzést és nyomdafestéket. 

Nem tudom, hogy rajtam kívül városszerte fenti eljárással szembeszegülni hány orvostársam próbálkozott, azt viszont elmondanám, hogy utóbbi mintegy 6 évben illetékes betegszállítókat 10 alkalommal panaszoltam be - saját kórházam vezetőségénél, mely vezetőség hivatalos feljelentései minduntalan zátonyra futottak. Jómagam annyit értem el, hogy a “gebines” betegszállítók tevékenységének kezdeti éveiben jó néhány, arra szakmailag és emberileg minden kétséget kizáróan alkalmatlan dolgozót sikerült végleg (?) eltávolíttatnom az egészségügy közeléből. Hadd említsek néhány példát, mely – szerintem joggal - éktelen haragra gerjesztett:

Súlyos cukorbeteg és húgyhólyagkathetert viselő Cs. bácsi a Szánthó Gézáról elnevezett rákoscsabai utcából valamelyik nyári délelőtt szállíttatik meg nem nevezhető “gebines” mentőtársaság jóvoltából a Ferihegyi úti Szakrendelő Urológiai részlegére. A pácienst – a személyemben ott szolgálatot teljesítő orvos kérése ellenére – a betegszállítók az ellátás megkezdése előtt a rendelő folyosóján hagyják és távoznak azzal, hogy majd mi rendeljünk a beteg számára otthonába történő visszaszállítást / mellyel, lehet, hogy éppen a mostani egységet fogják megbízni/. A pácienst annak rendje és módja szerint ellátjuk, dél körül számára mentőszállítást rendelünk.

Másnap fogad a hír, hogy Cs. bácsi a várakozást elunván délután 6 óra körül (!) tömegközlekedés igénybe vételével próbált rákoscsabai otthonába eljutni, a buszon viszont rosszul lett és életveszélyes állapotban a Bajcsy Kórház Intenzív részlegén kötött ki.

Érszűkület okán lábát elveszített 90 éves B. bácsi a Gátfutó utcából nem bírja elérni, hogy hólyagkathetere - amúgy az alapellátás szakmai illetékességébe tartozó - rendszeres cseréjét háziorvosa abszolválja, ezért három hetente “gebines” betegszállítók hozzák a Rendelőbe. Azt, hogy fenti egészségügyi dolgozók láb nélküli B. bácsit általában felügyelet nélkül, órákig a Rendelő folyosóján hagyják, a Bajcsy Kórház Igazgatóinak számos alkalommal – mind ez idáig csekély eredménnyel – jeleztem. Meg nem nevezhető betegszállítók láb nélküli B. bácsit a Gátfutó utcából legutóbb – alig három hete - reggel 10-kor hozták a Rendelőbe és este 10-kor szállították otthonába.

Több oldalt tudnék megtölteni az ilyen és ehhez hasonló esetekkel.

Rendkívüli módon örvendek, hogy az OMSz újra kezébe veszi az egész magyarországi betegszállítást.