Miheztartás végett (6.)

Egyik korábbi bejegyzésemre érkezett, nehezen feldolgozható mennyiségű “komment” kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy nekem eszembe nem jutna bárkinek – soha, senkinek – névtelen(ül) levelet küldeni…

- Akkor meg azonosíthatatlan személyek névtelen leveleire miért válaszolsz? – kérdi erre szellemi teljesítményét tekintve kifogástalan, 40 éve Németországban élő, 82 éves Apám.

Igaza van?

Igaza van. 

.