Levél Kertész Ákosnak
Nem ismerjük egymást, az idősebb jogán mégis tegezlek. Mondd, kérlek, hogy jutott eszedbe ilyen ocsmány módon szemen köpni a saját nemzetedet? Tessék, hogy te nem vagy magyar? Akkor vajon mi? Hogy zsidó? Miért, hát a zsidó nem lehet magyar? Jó, jó, de hát mindenki magyarrá lesz, aki itt a Kárpát-medencében magyar nyelven beszél. Gondold meg, mennyi Németh, Tóth, Román családnevű honfitársunk van. Zsidó családnevet is találsz eleget. Vagy te talán faji alapon regisztrálod a honfitársaidat? Ejnye. Nem illik. Mondhatnám úgy is: történelmi bűn.
Ha már a bűnnél tartunk… Szemére hányod népednek (népünknek), hogy nem érez bűntudatot. Hogy nem baktat leszegett fejjel, nem veri a mellét vinnyogván: mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. De hát mondd, miért is tenné? Vajon mi terveztük, mi hajtottuk végre a holokausztot? Nem! Megszállt, leigázott nép voltunk a második világháborúban. Ha a német parancsnok sípja szólt, a magyar mozdonyvezetőnek bizony el kellett indítania azt a vonatot, különben ott helyben agyonlövik.
Ákos, van egy mondatod, ami szinte mellbe vágott. Azt írtad, “a magyar genetikusan alattvaló”. Hm. Nem hinném, hogy rajongója volnál a kefebajszú bohócnak, aki annak idején nem fejezte ki magát olyan művelten, mint te. Mert csak ennyit mondott a magyarságra: Sklavenvolk (szolganép).
Rossz néven veszed szolgalelkűségünket, ugyanakkor elvárnád jajongó bűnbánatunkat apáink vélt vagy valós bűneiért. Nos, nem vagyok hajlandó pökhendi parancsszóra bűnbánatot tartani. Nem vagyunk bűnösök! Ezt jegyezd meg magadnak.
Hadd kérdezzem meg: a Gyurcsány-kormány idején miért nem jutott eszedbe, hogy pocskondiázd a népedet? Miért csak most, az Orbán-kormány idején? No persze, provokálsz. Akárcsak barátod az őszödi beszédével. És még ijesztgetsz is. Azt írod, a diktatúra (a mai, Orbán-kormány?) pocsolyájában dagonyázunk, és mit sem törődünk azzal, hogy le fognak szúrni. (…)
Ha most dühtől fuldokolva visszavesszük tőled az ilyen-olyan díjakat, akkor ugye antiszemiták, fasiszták, soviniszták vagyunk! Erre megy a játék, ugye? “Ögyes” – ahogy Kohn bácsi mondaná ott, a hetedik kerületben…
Mert tudnod kell, Ákos, hogy én, aki nem vagyok zsidó, ott nőttem fel a hetedik kerületben. Közelebbről az István út 17. számú ház egyik szoba-konyhás lakásában. Az U alakú ház gangjáról le lehetett látni a zsidó imaházra. A ház huszonöt lakásából talán ha ötben laktak keresztények. Az a ház tehát sárga csillagos ház lett – mégsem vittek el onnan senkit. Hogy miért? Mert ott szegény zsidók éltek, szoba-konyhás lakásokban.
Édesanyám felvidéki parasztlány volt, édesapám vasöntő. Mindketten magyarok. Intelligens, dolgos, törekvő emberek.
Tudnod kell, hogy ún. dongalábbal születtem. Aki járóképessé tett,egy neves zsidó orvos: Zinner Andor. Az ostrom után vérhasban megbetegedtem. Aki az életemet megmentette, az is egy zsidó orvos volt. Soltész Elek. Első munkahelyemen, a Hungária Könyvkiadóban főnököm a zsidó Bródy András volt. Ő biztatott először az írásra. Minden okom megvan rá, hogy mosolyogva, barátsággal nézzek a zsidóságra. S eszem ágában sincs azzal vádolni titeket, hogy ( Marx, Kun Béla, Rákosi Mátyás zsidók lévén) a zsidóság öntötte az emberiség, köztük a magyarság nyakába a kommunizmus gyilkos, vörös iszapját! Az általad annyira leszólt magyar nép szülte a világra Petőfit, Aranyt, Móriczot, Heltait, Karinthyt, Szép Ernőt, Mándy Ivánt. Ha őket olvasom, eszembe sem jut azon morfondírozni, hogy ki köztük a zsidó és ki nem! Ákos, te és a barátaid, hagyjátok már abba ezt a sanda szenvelgést. Senki sem tagadja, hogy a második világháború során a zsidóság történelmi súlyú, iszonyú szenvedést élt át… De ugye nem akartok egy egész népet náciként rabszíjra fűzni? Ilyesmit még a Wiesenthal-központ sem forgat a fejében. Pedig hát kereshetnék, ugye, Amerikában vajon kik nem engedték annak idején kikötni a zsidó menekültekkel teli hajót?
Egyébként megmaradt bennem egy mondatod az önéletrajzodból: “Gyermekkorom eseménytelenül telt el. Túléltem a második világháborút.” Eseménytelenül? Aha, akkor hát te is megúsztad, akárcsak az István úti ház lakói. Isten éltessen!
Rónaszegi Miklós
(Magyar Nemzet, 2011. szeptember 8.)
Magyartanár vagyok.
Élvezettel olvasom ma is Rónaszegi Miklós regényeit… Ahogy annak idején a Delfin sorozat könyveit is. Persze sok egyebet is olvasok klasszikust és modernt, posztmodernt, lévén ez szakmám is.
Diákjaimmal olvastattam természetesen az egyetlen magyar Nobel-díjas regényt is… És beszélgettünk róla sokat…
Örülök, hogy egy általam is becsült ifjúsági író felemeli hangját a haza, hűség, bűnbakság és önbecsülés kérdésében.
Sárközi Sándor
Tisztelt Sárközi úr!
Köszönöm kedves és hasznos sorait, köszönöm, hogy figyelmével megtisztel engem és honlapomat. Kérem, tegye máskor is.
Üdvözlettel
dr Fenke Ferenc
Tisztelt Képviselő úr!
Meglepődve olvastam az önkori honlapján, hogy a napokban a kerületi képviselők virágot osztottak szét a lakosságnak, a még szebb környezet érdekében. Sajnos, mi, akik a Kaszáló lakótelepen élünk, minderről semmit nem hallottunk. Olyannyira, hogy még egy szórólap sem jutott el erre a környékre, amiben értesítenék a környék lakóit, hogy az út másik oldalán lakótelepi fesztivált rendeznek. Az itt lakók rendszeresen engem keresnek meg problémáikkal, mert nem tudják kihez forduljanak. Az elmúlt hetekben – amint arról már számos kerületi hírportál beszámolt – fiatalok csoportja teszi tönkre az itt élők nyugalmát. Ordítanak, káromkodnak, szemetelnek, széttörnek mindent. A gyerekeket nem lehet leengedni a játszótérre, mert a szülők sem tudják megvédeni őket attól, hogy ne hallják a trágár kifejezéseket. A rendőrségnek hiába telefonálnak. Eddig a hajléktalanok tették tönkre az itt élők nyugalmát, most ehhez csatlakozott ez a fiatal társaság, akik családi kontroll nélkül élik itt az életüket, számos embernek a nyugalmát tönkretéve.
A Szent Kereszt térnél lévő garázsközértnél és a mellette lévő borozónál kora reggeltől záróráig isznak az üzlet előtt, és ami bemegy, ön mint urológus pontosan tudja, annak ki is kell jönnie, ezt viszont rendszeresen a templom tér bokrai, fái – és aki éppen arra jár – bánják. Ezt is számtalan alkalommal szóvá tették a környék lakói, de semmi változás nem történt. A keresztúri lakótelepek közül a Kaszáló mindig kitűnt a többi közül, itt régen mindig rend és nyugalom volt. Most sokan úgy érzik az itt lakók közül, úgy jártak, mint a jó gyerek a családban, akivel senki nem törődik, hisz nincs vele probléma.
Üdvözlettel Szakács Zsuzsa
Kedves Szakács Zsuzsa!
A Lakótelepi fesztivál számos telekommunikációs fórumon széles publicitást kapott. Jómagam is azon vagyok, hogy megakadályozzuk a közterületen történő randalírozást, erre a közterület-felügyelet, a rendőrség és a polgárőrség hivatott és kellően felkészített. Ismételten szorgalmazni fogom az Ön által leírtak alapján történő célzott fellépésüket.
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc