A “magyar” – és nem magyar – szocialisták Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (l. még: Sztálin) óta – a szó szoros értelmében – hadilábon állnak az egészségüggyel. Nem elég az, hogy a XVII. kerületi MSzP soha - még fénykorában - sem tudott kiállítani egyetlen egy bánatos egészségügyi végzettségű képviselőt, a halódó magyar egészségügyi ellátás újraélesztéséhez országosan sem voltak kézzelfogható megoldási javaslataik. Voltak viszont - ú.n. szabaddemokrata tettestársaiknak is – az egészségügyben dolgozókat is felpaprikázó, tenyérbemászó nyilatkozataik (v.ö.: “Nem kérdezzük a békák véleményét, amikor lecsapoljuk a tavat”, copyright dr. Kóka J., orvos), egyik miniszterük pedig - négy éve sincs -  arra érzett indíttatást, hogy az orvosi hálapénz kapcsán ekként példálózzon: “…az utcaseprő, meg a tűzoltó sem kap hálapénzt, amikor seper, vagy a tüzet oltja…” (Az persze a véleményformálót hidegen hagyja, hogy hány évig kell tanulni, szenvedni, magolni meg éjszakázni, amíg az emberfia utcát tud seperni, tüzet tud oltani, vagy – ugyanannyi pénzért, mint a tűzoltó, vagy kevesebbért, mint az utcaseprő - képesnek mutatkozik egy epilepsziás roham kezelésére, egy vesekövet, egy petefészekdaganatot, vagy egy csípőízületet szövődménymentesen megoperálni…)

Ezért tartom mellbevágónak, amikor kiderül, hogy “menő” jobboldali publicisták sem pontosan – vagy egyáltalán nem – értik, hogy itt és most, a magyar egészségügyben miről is van szó? Nyilván , ha az ú.n. jobboldali újságíróknak annak idején sikerült volna mellőzni a csőlátást és lett volna idejük megjelenni (2000 és 2005 között !!) sajtótájékoztatóinkon (lásd: archívum) most nem írnának le olyan megfontoltnak nehezen nevezhető mondatokat, mint amilyenekre kiváló Szalay Károly vetemedett az egyik “jobboldali” hetilap hasábjain: “…a friss diplomás rezisztensek (sic !) külföldre szegődnek, mert ‘kevés a fizetésük itthon’, nincsenek megbecsülve. Miért? Mit gondolnak? Ki van ma megfizetve Magyarországon? Jól néznénk ki, ha mindenki kipucolna csak azért, mert keveset keres. (…) Ugyanolyan disznóság, amit a tanárokkal, a gyári munkásokkal vagy a birkatenyésztőkkel cselekednek. Elfelejtik a külföldre pucoló orvosocskák, hogy kinek a pénzéből diplomáztak?”

Az írás – melynek minden egyes felvetésére most és korábbi bejegyzéseimben megadtam már a választ - útmutatás fiatal és kevésbé fiatal magyar orvosoknak, honvágy ellen.