…írta – 100 éve sincs – Thomas Mann. A zseniális német írónak ez a “felszólítása” jutott eszembe, miközben a január 18.-i, Strasbourgban, hazánk megregulázása céljából megrendezett “európaparlamenti” ”vitát” próbáltam figyelemmel követni. Három nap kellett hozzá, hogy a vita sokkjából felocsúdván írni merjek róla - nem sokat, csupán néhány, kellően visszafogott mondatot… azt is csak azért, mert “Itt állok, másként nem tehetek”…

Engem ismerő Nyájas Olvasó nyilván emlékszik arra, hogy 2004.-ben igen erőteljesen kampányoltam – majd szavaztam - Magyarország ”európaiuniós” csatlakozása ellen. Érveimet a csatlakozást követően az egészségügyben óhatatlanul bekövetkező összeomlás várható tényei köré csoportosítottam. Gyakorta elmondtam azt is, hogy a csatlakozással újra elvész hazánk oly régen áhított függetlensége. Arra azonban magam sem számítottam, hogy a magyar orvosok elvándorlása megállíthatatlan lesz, belügyeinkbe pedig olyan brutális kegyetlenséggel szólnak bele, mint ahogy azt az Unió (ezúttal nem a Szovjet, hanem az Európai) teszi.

Az a minden képzeletet alulmúló stílus és teljesítmény, amit a Magyarországról szóló január 18.-i vitában az Unió szocialista, zöld és liberális képviselői mutattak, nem csak a 2004.-ben megfogalmazott, az Unióval kapcsolatos - a “profik” által akkor “lesajnált” - véleményemet támasztja alá, hanem az Unió, mint intézmény létjogosultságát kérdőjelezi meg. Itt nem első sorban az elmebaj egészen nyilvánvaló tüneteit mutató – az 1968-as párizsi diáklázadás motorjaként ismert, székletét annak idején a Sorbonne egyik előadótermének katedrájára ürítő, ma környezetvédő - D. Cohn-Bendit-re, hanem a mélységes elfogultságról és súlyos tájékozatlanságról tanúságot tévő többi, frusztrált és szellemileg elaggott uniós karrierdiplomatára célzok.

“EURÓPA, VIGYÁZZ !”, mert sorsodról EZEK döntenek. EZEK, akiket néhány napja egyenes adásban láttunk a magyarok miniszterelnökével vitázni, EZ az a “Parlament”, melyhez képest a magyar Országgyűlés maga a Parnasszus, EZEK azok a képviselők, kikhez képest Szanyi Tibor egy Cicero, Zagyva Gyula pedig maga Petronius, az “arbiter elegantiae”.

EURÓPA, VIGYÁZZ, mert EZEK a január 18.-án Magyarországot sárba tipró, tekintet nélküli és súlyos mértékben tájékozatlan ”európaparlamenterek” olyan pártok képviselői, mely pártoknak - akkor még más színekben - nem egyszer sikerült már romba dönteni a világot. 

EURÓPA, VIGYÁZZ !! 

Fenti címen, vasárnaponként jelenik meg egy skót hetilap, melynek tegnapelőtti szerkesztőségi cikkéből egy elektronikus újság szemlézett. Íme, az írás legérdekesebb részletei:

“Amikor az EU, az ENSz, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el, holott  (…) a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kultúrális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény” .(…)” A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével.” (…)

A Scotland on Sunday több részt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: ” Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között” és ”valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet” és “elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”. Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények “szócséplésének”, a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig ”nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival”…mint ahogy az is, hogy a magyar alaptörvény a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le…

A magyar alkotmány egy új “kultúrális és morális ébredés” jele, amely szemben áll a Brüsszel irányította integrációval és “politikai korrektséggel”. “Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke”, amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely “a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik”.

Fentiek tehát egy – magyarországi internetes portál által szemlézett és általam kivonatolt – skót hetilap minapi vezércikkében olvashatók.

Akárcsak mi, magyarok – Európa szerencsésebb nemzeteivel ellentétben - a skótok is pontosan tudják, hogy mit jelent az évszázadok óta vágyott, de meg nem élt függetlenség; fenti, nem kevés empátiáról tanúskodó írás ebből az alapérzésből merít. 

Amiről viszont a Scotland on Sunday nem tesz említést, az a mérhetetlen ellenszenv, amit a cikk szerzője által az első bekezdésben felsorolt, Magyarországot veszettül támadó nyugati véleményvezérek és döntéshozók generálnak a “Nyugat” és az Unió ellen nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte. Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy mit cselekszenek? 

Választói körzetemből az új év első fogadóóráján egy – önhibáján kívül – kilátástalan helyzetbe került asszony keresett meg, akinek történetét - nekem címzett levele alapján – név nélkül, az Ő engedélyével osztom meg Önökkel. Alább a levél lényegi részei olvashatók:

Tisztelt Dr. Fenke Ferenc!

Alulírott (…) azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy segítsen a számláim vagy étkezésem kifizetésében. Sajnos 2007. december 12.-én felvettem kölcsönt, hogy a leányomon segítsek és unokáim lakáshoz jussanak. De mivel 2010. júniusában megbetegedtem, megszűnt az állásom. Jelenleg is munka nélkül vagyok. Tavaly volt egy jobboldali nyaki érműtétem – január 5.-én kell kontroll-vizsgálatra mennem. Rokkant-nyugdíjam 38.895 Ft – az a CIB Bankba megy. De a törlesztő részletem 65.000 Ft lett. Igaz, hogy kötöttem mellé hitel-fedezeti biztosítást, de eddig még nem fizettek semmit. 60 évet betöltöttem, tisztességesen dolgoztam és még szeretnék is. Nem akarok utcára kerülni. Kérem szíves megértését és előre is köszönöm a segítséget.

Tisztelettel

(…)

2012. január 2. 

Fenti történethez tartozik az a “mellékes” körülmény is, hogy nevezett első emeleti panellakása, annak külső felújítása közben megrongálódott – az ajtókeret körül megrepedt a fal, a villanyvezetékek meglazultak -, felelős “természetesen” nincs. Ráadásul a csaknem kezelhetetlen élethelyzetbe került asszony már az önkormányzati segítségnyújtás összes forrását kimerítette. 

Hasonló és ennél kétségbeejtőbb szituációkkal 2006 és 2010 között, a Szociális- és Lakásügyi Bizottság elnökeként heti rendszerességgel szembesültem. A Bizottságban a Képviselő-testület és a pártok delegált “külsős”, kiváló képességű, jobb- és baloldali reprezentánsai dolgoztak és ha nem is az általunk óhajtott mértékben, de számos esetben volt alkalmunk és lehetőségünk segíteni a rászorulókon. Kérdés, hogy a jövőben mi módon és milyen mennyiségben tehetjük meg ugyanezt ? 

Az ú.n. baloldali sajtó - nyomtatott és elektronikus – termékeit, okulásul, gyakorta olvasom, de aránylag kevés alkalmam van azokkal egyetérteni, ugyanakkor szívesen teszem közkinccsé ezen szellemi műhelyekben született kivételeket. 

Íme egy kivétel, mely erősíti a szabályt: 

DeDi P., az index.hu portálon ma megjelent legfontosabb gondolatai: 

“Az Európai Bizottság szerdán igen keményen rászállt Magyarországra. Soha előttünk még senkit sem fenyegettek túlköltekezés miatt a kohéziós támogatások befagyasztásával. Nem szokott előfordulni, hogy a Bizottság ilyen keményen kioktasson demokráciából, hogy egyszerre ennyiféle ügyben kritizáljon a testület egyetlen tagállamot. Világosan látszott, hogy ránk szálltak.

Tényleg ennyire fontos Európának Jóri András adatvédelmi ombudsman sorsa és ennyire bosszantó, hogy Péterfalvi Attila lett az adatvédelmi hivatal elnöke? Tényleg ennyire kell aggódnia egy csomó kormánynak azért, mert a magyar parlamenti többség új hivatalnokokat delegálna a magyar jegybank vezetésébe? Tényleg skandalum, hogy a bírókat 62 évesen nyugdíjazzák Európa egyik országában?

Miért nem kapott tizedekkora figyelmet sem például Szlovákia, amikor egy nyilvánvalóan a kisebbségek elnyomását célzó, brutális nyelvtörvényt fogadott el? Vagy talán az olasz média annyira szabad volt, amikor az állami részét a Berlusconi-kormány, a privát részét pedig Berlusconi nagyvállalata ellenőrizte?

Fontos kérdések ezek. Főleg, hogy a magyar kormány politikusai és szimpatizánsai is már több mint egy éve rendszeresen felteszik maguknak – és válaszukban nagyrészt igazuk van. A válasz ugyanis az, hogy Magyarország a pénz miatt lett különösen érdekes.

A médiatörvényt ért rendkívül heves támadások mögött a magyar kormány az előzőleg kivetett válságadók, az idén januári támadások mögött pedig a tavaly őszi végtörlesztés megtorlását látta. Lehet benne valami. A magyar gazdasági szabadságharc megtörése, a sajátos magyar gazdaságpolitika ellehetetlenítése valóban szempontja lehet a mostani Magyarország-ellenes támadássorozatnak.

Ne áltassuk magunkat, az EU-ban a nagyhatalmak túlereje és ezek eminens gazdasági érdekei biztosan jelentős szempontok a döntéseknél. Egészen biztos, hogy a Magyarországon adókkal sújtott bankok, telekomcégek és áruházláncok mindent megtettek saját kormányaiknál, hogy megutáltassák velük Magyarországot (…) A magyar kormány pont azt az iparágat támadta meg, amelynek stabilitásáért most leginkább rettegnek Párizsban, Rómában, Berlinben, Bécsben, Brüsszelben… A külföldi bankok és anyaországaik kormányai szempontjából nézve elszabadult a pokol (…) Mi lesz, ha holnap ugyanezt megcsinálja még három ország? (…) Valószínűnek látszik, hogy Európa erősebb kormányai meg akarják mutatni mindenkinek, hogy aki így viselkedik, annak úgy tönkreteszik az életét, hogy soha senki ne akarja utánozni.”

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a – némileg elkésett - ”megvilágosodás” fenti sorai egy kőkeményen baloldali internetes portálon ma megjelent írásból “kiollózott” idézetek.

Fenti, első ránézésre talányosnak tűnő cím a XVII. kerület 4. számú egyéni választói körzetének képviselője által, egyéni képviselői keretéből 2011.-ben a választói körzetben működtetésre és/vagy fejlesztésre kiadott pénzösszegeket nevesíti. A felsorolás magyarázatául szolgáljon, hogy a kiírt támogatások nem csak a 4. számú, hanem “szomszéd” választói körzetekre is fókuszálnak – ugyanis a képviselők, nagyobb lélegzetvételű fejlesztésekkor egymás körzetének intézményeit is segítik. A felsorolásban csak a legnagyobb, legfontosabb, forintban értendő összegek szerepelnek.

Hőkamera Főv. Tűzoltó Parancsnokság számára 100 e.

Rákoshegy, Bartók Zeneház 150 e.

Mirr-Murr Bölcsőde légkondi – fűnyíró 100 e.

Kaszáló lt. gallyazás 124 e.

Csicsergő Óvoda mosógép beszerzés, linóleum borítás 400 e.

Napraforgó sószobája 25 e.

RÁCUK működés 40 e.

Gólyafészek Bölcsőde sóbarlang 80 e.

Napsugár Óvoda padlóburkolat 453 e.

Magyar Vöröskereszt laboratóriumi tesztcsíkok 100 e.

Autómentes nap, Rákoskeresztúr 500 e.

Padkihelyezések 4. sz.e.vk. 334 e.

Tabán – Akácvirág u. játszótér 3600 e.

Kaszáló lt. karbantartás 601 e.

Ferihegyi út 81. rendelő belső járólap 100 e.

Merzse tanösvény 200 e.

“Kikötő” típusú pad kihelyezése (4 db.), Ferihegyi út páratlan oldal 301 e.

Tegnap, január 8.-án későn este éppen aktuális blogbeírásom - választói körzetem számára tavaly eszközölt fejlesztési kiadások taglalása - közepette vágott mellbe a felismerés: éjfél felé honlapom teljes egésze, másfél év közéleti, helyi és országos politikai, valamint egészségügyi témájú írásai – közel száz oldal – egyik pillanatról a másikra töröltetett és ott álltam “megfürödve, Isten színe előtt” egy üres, “ilyen beírás nincs is” vagy valami hasonló szöveggel felcímkézett kezdőlappal. A sokkot késő este némi zalai illetőségű házi körtepálinkával orvosoltam, majd erőteljesen elkezdtem gondolkozni azon, hogy ki, vagy kik és miért cselekedték e tettet, honlapom gyakorlati megsemmisítését?

Az összeesküvés-elmélet és annak humán-etológiai alkalmazása nem lévén tőlem távol eszembe jutott számtalan csúnyábbnál csúnyább gondolat: ellenségeim virtuális piedesztáljára felsorakoztattam mindazokat, akiknek politikai érdekében áll(hat)na internetes civil szférámba beavatkozni… itt legeslegelsősorban az elméletileg már nem létező, de a gyakorlatban (a Schiffer- és a Gyurcsány- pártban) többszörösen reinkarnálódott SzDSz-t említeném meg, de Ők - a jelenlegi MSzP-vel együtt – a XVII. kerületben oly mértékben súlytalanok, hogy számukra ellenpólusuk személyemben történő felismerése is komoly gondot okozna, így  megsemmisítésemre nagy valószínűséggel nem fordítanának energiát.

Honlapom kiiktatásának (szándéka) szempontjából a XVII. kerületi Jobbik éppen úgy nem jön szóba, mint az itthonrákosmentiek jobb sorsra érdemes, szóbőség és médiatámogatás tekintetében verhetetlen, nyelvi és nyelvtani készségek szempontjából komoly kihívásokkal küszködő két fős képviselő-testületi csapata.

Mi lehet tehát átmeneti elhallgattatásom oka? Kötve hiszem, hogy “A magyar beteg” című sorozatom dúlta volna fel oly mértékben Réthelyi erőforrás-minisztert, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül ellenlépéseket tegyen. Vagy : Hillary Clintont, esetleg Barroso urat bántottam és a CIA, vagy a Moszad lépett közbe?  

Amennyiben feltételezzük, hogy a politikai- és szövegkörnyezet ismert, mi lett lészen tehát az átmeneti, de komoly figyelmeztetésként értelmezendő “honlap-szilencium” magyarázata? Olvasóim megtisztelő válaszait megköszönném.

Egyébként ma 14 óra előtt pár perccel honlapom adminisztrátorának a szolgáltatónál történt fellépését követően a lap helyreállt.    

Arról, ami az utóbbi napokban történik velünk, magyarokkal, Kányádi Sándor “Kérdések” című, 1967-ben született versének első sorai jutnak eszembe:

“Feküdtél-e már késeken?

Háltál-e jégen meztelen?

Hagyott-e már úgy el a vér

Öntött-e már úgy el a vér

Hogy ne hallj, he láss?”

Arról, ami az utóbbi időben történik Magyarországgal, próbáltam – ahogy az ott olvasható – január 1.-én és 4.-én gondolataimnak és képességeimnek megfelelő jegyzetet közreadni.

Túlzás lenne feltételezni, hogy hivatásos betűvetők blogbejegyzéseimet olvasnák, de Bayer Zsolt után mintha Bogár László is a Magyar Hírlap hasábjain ”válaszolt” volna – amúgy mindnyájunkat erőteljesen foglalkoztató – felvetéseimre. Nálam lényegesen tájékozottabb és árnyaltabban fogalmazó ragyogó közgazdászról lévén szó, engedje meg Nyájas Olvasó, hogy ezúttal Bogár László néhány gondolatával ajándékozzam meg. A teljes írás a mai Magyar Hírlap 7. oldalán olvasható és a ”Kettőezer-tizenkettő” címet kapta:

“Az előttünk álló év a háború utáni korszak legnehezebb éveinek egyike lesz. (…) Részben megnyugtatásul rögzítsük először is azt, hogy nincs semmi újdonság abban, ami most történik velünk. Valójában csupán az az évszázadok óta fennálló történelmi csapdahelyzet ‘élesedik ki’ újra, amely az elmúlt félezer év során mindig is kísérőnk volt. (…) A kor rendszerének birodalmi, hatalmi konstrukciója megsemmisítéssel fenyeget mindent és mindenkit, aki ebbe a rendszerbe vonakodik betagozódni (…) és persze, hogy nemzetvesztő, felelőtlen, felforgató mindenki, aki a birodalommal szemben az adott lokalitás érdekeiért harcol… Az elmúlt másfél év lázadási kísérletének nyilvánvaló oka az, hogy a birodalom “túlfoszt” minket, így a lokális uralmi struktúra – logikusan - megpróbálta ezt enyhíteni. A birodalmi megtorlás azonban olyan brutálisnak látszik, ami most már elkerülhetetlenné teszi a meghátrálást még akkor is, ha tudjuk, hogy helyzetünk a lázadási kísérlet leverése után valószínűleg rosszabb lesz, mint annak előtte volt. (…) Az első és legsürgetőbb feladat most a “rendezett visszavonulás”. Akármilyen keserű is, be kell látni, a birodalom nemcsak sokkal erősebb, de ráadásul olyan pusztító fegyvereket (pénzügyi atombombákat) használ ellenünk, amelyek a teljes megsemmisülésünket válthatják ki. (…) A lázadási kísérlet most bekövetkező bukása éppen annak tulajdonítható, hogy (…) a stratégiátlanság vált a legfőbb stratégiai elemmé. (…) Szólnunk kell arról is, hogy a magyar társadalom többsége egyelőre nem képes megérteni a történések valóságos mozgatórugóit, így sajnos tehetetlen tárgya a birodalmi manipulációnak. (…) Szolgáljon tehát mindez tanulságul ahhoz, hogy a megmaradásunkért zajló, a birodalom elleni elkerülhetetlen küzdelem új stratégiáját legyünk képesek kidolgozni. Az előttünk álló év ennek megalapozásához nyújt esélyeket.”

Korábbi jegyzeteimben is utaltam rá, de most megpróbálom újra megfogalmazni: a világ urai (“a birodalom” – copyright Bogár L.) gátlástalan magyarországi partnereik segítségével a kést nem Orbán Viktor, nem a Fidesz, nem a KDNP, nem az IMF-fel tárgyaló delegáció és még csak nem is a magyar kormány, hanem a magyar nép torkához szorítják, teljesen függetlenül attól, hogy a másfél évvel ezelőtt törvényesen megválasztott kormány 66, 88, vagy 99 százalékos többséggel rendelkezik-e. Ne feledjük: a Sátán kutyái ott üvöltöttek, az új Kun Bélák ( az MSzP és az LMP, kéz a kézben ) ott vonultak január másodikán az Andrássy úton. Ne feledjük!

Feltűnt, hogy január 1.-i, “Ne féljetek” címmel honlapomon megjelent írásom közzétételét követően az általánosságban jobboldalinak nevezett sajtóban számos, az általam megfogalmazottakra meglepő módon ”rímelő” publicisztika látott napvilágot. Tekintve, hogy “a nemzetközi helyzet fokozódik”, Nyájas Olvasót most nem kímélem és fent említett írások egyikéből – Bayer Zsolt tollából a Magyar Hírlapban napvilágot látott, “A Sátán kutyái” címűből – idézek.

“A Sátán alapvető célja az ember rabszolgaságból való szabadulásának megakadályozása. Emellett persze örömet okoznak neki az apró bosszankodások éppúgy, mint a nagy ívű disznóságok. Két módszert alkalmaz: a rendetlenségben békességre, belenyugvásra ösztönöz, a rendre való törekvés ellen háborút szít. Mindkét módszerhez ugyanazokat az eszközöket használja: rágalmazás, hitelrontás, valósághamisítás.

Nem ismerős? Nem kristálytiszta hát minden? Mi kell még, hogy világossá váljék mindenki számára, mi is zajlik valójában?… Világos-e, miért és mivel van tele ismét a nyugati sajtó? Emlékszik-e még valaki arra a pillanatra, amikor 1956-ban meglincseltek pár ávóst Budapesten és a New York Times másnap jelentette, hogy a magyar fővárosban antiszemita pogromok zajlanak?…

Lépkedünk ugyanabba a folyóba, állandóan… S közben azt mondja Rolf Mützenich, az SPD valamilyen szóvivője, hogy az új alkotmány “botrányos és szakítást jelent az európai demokratikus hagyományokkal”. Nem jelent szakítást, tisztelt Mützenich pajtás. Maga hazudik. Vagy azért, mert fogalma sincs, miről beszél, vagy azért, mert gazember. S ha éppen tudni akarja, mi jelent szakítást az európai demokratikus hagyományokkal, hát elárulom magának: az, amikor a németországi foci-világbajnokság idején a maguk sajtója attól rettegett, hogy a meccsekre járó németek túl sok nemzeti zászlót visznek magukkal…

A Nagy Operaházi Tüntetést követően lassan itt az idő, hogy kivonuljunk az utcára sok százezren. A kormány mellett. Nem mintha nem volna kritikánk, de amit ezzel a kormánnyal művelnek idehaza és külföldön a Sátán kutyái, az egészen egyszerűen tűrhetetlen.”

Fent idézett cikknek azért örültem, mert elmúlt napokban – magam szerény eszközeivel – hasonló gondolatokat fogalmaztam meg és e gondolatok honlapomon mindvégig tetten érhetők. Bayer Zsolt fenti írását pedig - általa most le nem írt -, ” A Sátán kutyái” és Magyarország kapcsolatát érintő kérdésekkel egészíteném ki.

Kiegészíteném e kérdéskört például azzal, hogy mi okból hunyászkodik meg Európa “A Sátán” amerikai (?) származású, senkinek semmilyen jogi, erkölcsi, társadalmi, politikai felelősséggel nem tartozó és utólag senki által el nem számoltatható hitelminősítő ”kutyái” előtt úgy, hogy közben az Unió tíz- és százmilliók életének tönkretételéhez asszisztál?

Megkérdezném azt is, hogy Barroso úr és Clintonné csapata, Cohn-Bendit és a francia külügyminiszter, a Nem York Times, a Monde, a Presse, a Zeit, a Spiegel akkor, amikor az MSzP-SzDSz kormány bűnszövetségben, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel taszította Magyarországot az adósságcsapdába, mi okból mulasztotta el a tiltakozást?  Ja, hogy most tiltakoznak, mivel a Kormány által kivetett bankadó, majd az új magyar Alkotmány elérte ingerküszöbüket? Tiltakoznak, mert az általuk állított csapdából szabadulni akarunk? Ők meg nem szeretnék, ha szabadulnánk belőle? Hogy is működik akkor tulajdonképpen ez az Európai Unió?   

…és a jövőben derűt kémlelő kacsanézők…

…a Naplás-tónál.