A magyar beteg (29.)

Eléggé el nem ítélhető naivitásomra jellemző, hogy mintegy 20 évvel ezelőtt – az ú.n. (politikai) rendszerváltás hajnalán – úgy képzeltem, hogy (mai) meglett koromban majd – az EU-ban megszokott módon - jó pénzért heti 5×3 órákat dolgozgatok különböző magán- meg állami rendelőkben, maradék időmben pedig kizárólag a feltétlenül szükséges mértékben “telefonos” vagy “készenléti” kórházi ügyeletet vállalok és gyermekemmel sakkpartit bonyolítva, vagy a napi sajtót olvasgatva, a bőrfotelben hátradőlve adom majd az értékes tanácsokat a Bajcsy Kórház Urológiai Osztályán ügyeletet teljesítő fiatal kollégáknak…
Sajnos, nem így történt. Nem dolgozgathatok (magánpraxisban) heti 15 órákat és nem vállalhatok csak és kizárólag “kényelmes” telefon-ügyeleteket. A (szak)orvos egyre kevesebb, ezért közel 60 évesen sem vonhatom ki magam a “frontvonalból”: “kőkemény” osztályos ügyeleteket abszolválok: ezt legutóbb december 17.-én és 18.-án tettem. Abban a 24 órában megélt és megoldott tucatnyiból egy, maximum két eset ismertetése következik. Gyengébb idegzetűek kapcsolják ki a számítógépet.

A Kórház Intenzív Osztályára dec. 17.-én délelőtt hívják segítségül az ügyeletes urológust: egy náluk fekvő beteg húgyhólyagjába a - korábban – hason keresztül behelyezett katéterrel van valami baj. Az ügyeletes urológus az Intenzív Osztályra üget, megállapítja, hogy a katéter rendeltetésszerűen működik, részéről nincs tehát teendő és következő történettel szembesül:

Fenti – 30 éves (!) – pácienst eszméletlen állapotban szállították a Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályára, ahol perceken belül sikerült megállapítani, hogy a kórkép lényege szélsőségesen “rosszindulatú”, korábban fel nem ismert cukorbetegség…a bajok akkor “kezdődtek”, amikor a Belgyógyászaton a beteg vércukrát három napon belül rendezni sikerült, a beteg mégsem, azóta sem tért magához… Egy hónapja küzdünk az életéért.

Nem telik el egy óra – közben sürgős katéterbehelyezés a sebészeti műtőben, lázas művesekezelt a Nephrológiai Osztályról -, megszólal a telefon és a Neurológiai Osztályra hívnak. A konzíliumot egy 55 éves, szélütött, eszméletlen beteghez kérik, kinek az agyi vérrög gyógyszeres oldását követően vérvizelése jelentkezett. Ügyeletes urológus a pácienst megtekinti, konstatálja, hogy a (hólyag)vérzés valóban fennáll (abban a pillanatban még nem tudtam, hogy az néhány óra alatt életveszélyessé fokozódik), különböző furfangos katéterek behelyezésével a vérzést megoldja, majd saját osztályára távozik, ahol újabb mentőszállítás révén érkezett beteggel szembesül: prosztata-daganatos beteg egy napja nem tud vizelni. A problémát ügyeletes urológus megoldja, éppen neje által előző nap készített, “hét nyelven beszélő” töltött káposzta elfogyasztásához készülődik, amikor újfent megszólal a telefon és előbbi neurológiai beteghez kérik, kinek húgyhólyagjából újabb vérzést észlelnek. A beteget ügyeletes urológus megtekinti, megállapítja, hogy a vérzés műszeres beavatkozással már uralhatatlan és este 7-kor a beteget megoperálja, vérzést csillapít, majd este 10-kor otthonába távozik, ad egy-egy puszit már alvó családtagjainak, eszik néhány falat sajtot, majd éjfél körül nyugovóra tér ahhoz, hogy másnap reggeltől estig végigcsináljon egy, még az előző napinál is “érdekesebb” ügyeletet… Arról majd legközelebb…

8 hozzászólás

  1. D.Magdi szerint:

    Együtt érzek Önnek, és közalkalmazottként megalázóan alacsony bérezésben részesülnek az egészségügyi dolgozók. Ugyanakkor számomra érthetetlen, hogy 1989 óta gyetlen érdekképviseleti szerv sem tudott hatékonyan fellépni az egészségügyi dolgozók érdekében, az aktuális kormányoknak meg mindig volt “nagyobb baja” is…Az egészségügy valahogy “megy magától”….
    1989 előtt nem volt lehetőség tömegesen külföldre menni munkát vállalni, most van lehetőség és aki már nem bírja tovább, az élni is fog a lehetőséggel.
    Mindannyiunknak csak egy élete van! Sokan úgy dönthetnek, hogy elmennek. De akkor ki fog itt maradni? Mint például hallottam, hogy a rezidensek is el fognak menni, mert nem sikerült rendezni a helyzetüket. Ez mennyire fogja érinteni vagy érinti egyáltalán a Bajcsy Kórházat?
    Jaj, megjöttek a vendégek!
    B.Ú.É.K.!

    • dr Fenke Ferenc szerint:

      Kedves Magdi!
      Részvétnyilvánítását köszönöm.
      Ami kérdésének lényegét illeti: nem tudok arról, hogy a XVII. kerületet is ellátó Bajcsy Kórházban orvoskollégák tömeges felmondásra készülnének, így – egyikünknek se legyen rá szüksége – Rákosmente egészségügyi ellátása az ünnepeket követően is minden bizonnyal zavartalan lesz.
      Nemrég érkezett vendégeihez türelmet, az Új Évhez pedig kitartást kívánok !
      Tisztelettel
      dr Fenke Ferenc

  2. Krupanszki Teréz szerint:

    Kedves Főorvos Úr!

    Örömmel fedeztem fel honlapodat,és a “magyar beteg”c.írásod elgondolkoztató,és kissé kétségbeejtő lehet a bizonytalan értékítéletű emberek számára.

    Lehet hogy én /és remélem hogy még sok/ pozitív beállítottságú ember hisz abban,hogy ezen állapotok átmenetiek,és belátható-vagy beláthatatlan időn belül rendeződni fognak,és egyensúly állapottal realizálódhatnak ezek az áldatlan állapotok.El fog múlni,ahogyan az óra is körbejár.Minden elmúlik! A jó,a rossz,de hinni kell mindig,és folyamatosan abban,hogy a hosszas rossz után,jöhet a jó!

    Én rendkívül nagyra becsülöm az orvosi szakértelmedet,a fáradhatatlanságodról és lelki ismeretességedről szóló életpályádat,de kitartás./No nem Szálasi jelszóval/ de nem szabad elfáradnunk! Nagyon sok dolgunk van,és lesz még nem kevés ideig.

    • dr Fenke Ferenc szerint:

      Kedves Teréz!
      Mint tudod, nem arról vagyok ismeretes, hogy – úgy általában – könnyen “feladok” bármit, amibe belekezdtem. Azzal is tisztában vagyok, amire figyelmeztetsz: iszonyú sok dolgunk van még…
      Világért sem merném bármily csekély mértékben a reformáció atyjához mérni porszemnél is szerényebb személyemet, de ez alkalomból hadd idézzem Luther Mártont:
      “Itt állok, másként nem tehetek. Isten segítsen”.
      Üdvözlettel barátod, orvosod
      dr Fenke Ferenc

      • Krupanszki Teréz szerint:

        Kedves Főorvos úr!

        ISTEN segítse utadat hosszú időkön át.Adjon erőt neked az elhivatott feladataid sikerrel történő megoldásaihoz.

        Sokan bízunk benned,melletted állunk és szeretünk téged!

        Üdvözlettel:Teréz.

  3. Hunn Gábor szerint:

    Mélyen és őszintén egyetértek az előttem szólóval!
    Gábor

  4. Járomi István szerint:

    Tisztelt Dr. Fenke Főorvos úr!

    Egy új dimenzió nyílt a gyógyítás területén, és ezt a Bajcsy kórházban először Önnel szeretném megosztani. Pár éve, volt vesekő műtétem önöknél, de sikerült és ez a fontos. Egy kicsiny betekintést kaptam az életébe azáltal, hogy megosztotta az ügyeleti munkája egy szeletkéjét velünk. Ezen könnyíteni szeretnék és hozzájárulni az álmai, vagyis az uniós pályafutásának eléréséhez, a gyermekeivel eltöltött minél több idő megvalósításához, és a családja számára fordítható legtöbb idő megteremtéséhez, ha ez még aktuális! Nincs egyszerű helyzetben az itthoni orvostársadalom, viszont ésszel és lelkiismerettel bírván, és a Teremtő Istentől kapott tehetségeinkkel felemelhetjük egymást és a szakmát, az őt megillető szintre! Orvos segítő kell nekem, és én Önre gondoltam, mint az univerzum egy fontos porszemére -ha szabad élnem a nyilatkozata ez irányú kijelentésével-, hiszen ennyi elég egy igazgyöngy kialakulásának kezdetéhez! X. & XVII. kerületi érdekeltségem van.
    Az email címére küldöm a kezdeti részleteket!
    Jó erőt és kicsattanó egészséget Önnek, családjának és a betegeinek egyaránt!
    Közösen Önnel, megteremtjük! Én készen állok cselekedni! Segít nekem?

    Járomi István veterán-teenager &
    kapcsolatteremtő manager

    • dr Fenke Ferenc szerint:

      Tisztelt Járomi úr!
      Levelét köszönöm. Megígért ismételt jelentkezését őszinte érdeklődéssel várom.
      Üdvözlettel
      dr Fenke Ferenc