Most olvasom a Napló utolsó oldalán, hogy az újság megemlékezést szervez a párizsi terrorcselekmények áldozataiért. A beharangozó cikk címe: Én is Charlie vagyok.

Szeretném leszögezni, hogy a megemlékezéssel egyetértek, a brutális terrorcselekményeket én is mélyen elítélem, mai szentmisémet az áldozatokért és azok hozzátartozóiért ajánlom fel.

Ugyanakkor őszintén meg kell mondanom, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a terroristákat és elvbarátaikat tartom felelősnek, hanem a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett.

Miért kellett neki Mohamed prófétát meztelenül ábrázolnia, miért kellett neki a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb módon kigúnyolnia? Mi kényszerítette arraa lapot, hogy izraelita hívő testvéreink hitéből is gúnyt űzzön?

A törvényhozás azért hibás, mert a hitükben mélységesen megsértett emberek kezébe semmiféle eszközt nem ad, hogy jogi úton megvédelmezhessék magukat és hitüket a legminimálisabb emberi érzéseket is nélkülöző támadásokkal szemben. Így a szeretetet és a szeretetből fakadó megbocsátást nem ismerő emberek számára nem marad más eszköz, mint a törvénytelen (és szerintem is erkölcstelen) önbíráskodás.

Azzal én is egyetértek, hogy Európában legyen alapérték a szabadság. De milyen szabadság?  Az a fajta túladagolt szabadság, amely előtt az ultraliberális európai ember térden csúszik, olyan, mint a túladagolt gyógyszer, amely már nem gyógyít, hanem öl.

A Pannonhalmi Főapátság ebédlőjében látható egy festmény, amely egy hordót ábrázol, amelynek elszakadt az abroncsa, és belőle folyik ki a bor. A festmény alatt ez olvasható: „ Libertateperiit”, ami annyit jelent: tönkrement a szabadságtól. A mai Európa ehhez a hordóhoz hasonlít.

Szeretném hangoztatni: én is liberális ember vagyok, nem akarok semmiféle diktatúrában élni, az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában sem. És nem fogadom el azt a kettős mércét sem, ami rájuk annyira jellemző. Miközben (joggal) fellármázzák a világot a párizsi áldozatokat siratva, a megerőszakolt, lefejezett és keresztre feszített keresztények tragédiájának náluk még hírértéke sincs.

Én szabad polgár vagyok és a szabadságra esküszöm, nem annak karikatúrájára, amelyet ők képviselnek.

Je ne suispas Charlie, azaz: én nem vagyok Charlie – miközben a terrorakciót mélyen elítélem, az áldozatokért imádkozom, és szeretteik iránt őszinte részvétemet fejezem ki.

Veszprém, 2015. január 10.

Márfi Gyula

veszprémi érsek

Szülők jelezték, hogy a Podmaniczky Óvoda Gyökér utcára helyezett bejáratának közvetlen közelében ú.n. “szelektív” szemétgyűjtő működik, melynek környezetében illegális szemétlerakó “szökkent szárba”:

A hulladékgyűjtő sziget engedélyét bevontuk, ezt az FKF ZRT. tudomásul vette, továbbá arról biztosított minket, hogy a korábbi helyszínen – immár illegálisan – elhelyezett szemetet f. év február 15.-vel bezárólag eltávolítja. Ezt követően mindennemű háztartási hulladéknak a helyszínen történő elhelyezése komoly büntetéssel jár. Az óvoda bejáratának tereprendezését a tavasz közeledtével elkezdjük és április végéig megoldjuk.

2014. december közepén látott napvilágot a Magyar Kórházszövetség és a Sürgősségi Orvostani Társaság közös állásfoglalása a sürgősségi ellátásról. A rövid és célratörő állásfoglalás egy-két pontja a laikus, a magyar beteg szempontjából is fontos megállapításokat tartalmaz (példának okáért azt a kézenfekvő, de valami miatt évtizedek óta kezeletlen kérdést is feltenni kívánja, hogy a háziorvosi praxis folytatásának mi okból nem képezi feltételét az ügyeleti kötelezettség ?). Az Állásfoglalás teljes szövege Archívum rovatomban található.

Alábbi felvétel hajnali nyolc órakor készült ugyan, de állíthatom, hogy utóbbi években nem láttam annyi mosolygós, izgalomtól kipirult, szánkózó, korcsolyázó, jégkorongozó, sétáló, vagy kutyát sétáltató gyermeket és szüleiket, mint utóbbi három napban, dél körül, a Naplás-tavon.

Az egy héttel ezelőtt  beharangozott mínusz sok fokkal időjósaink jókorát tévedtek ugyan, de a tó jege ma délutánig még nagyszerű, ragyogó és veszélytelen volt. Holnaptól mindenkit óvatosságra intek. Mi a következő egy-két napban inkább a keresztúri műjeget vesszük igénybe.

Fentieket a nem pontosan tudni, hogy mi okból, de ma már pontosan tudni, hogy mi célból mozgatott kormányellenes “tüntetők” figyelmébe is ajánlom. Korcsolyázni értelmesebb, izgalmasabb és produktívabb tevékenység.

Engedjék meg, hogy az Úr 2015. évének küszöbén Mindnyájuknak sikerekben gazdag Új Esztendőt kívánjak!

dr Fenke Ferenc

Hangsúlyoznám, hogy alábbiak nem jelen alanyi blogíró, hanem egyik legkiválóbb magyar politológus nem is a közelmúltban, hanem három éve (!) született gondolatai:

“Téved, aki azt hiszi, hogy a jelenlegi támadássorozat kiváltó oka Orbán Viktor stílusa és állítólagos kompromisszum-képtelensége. A Magyarország elleni támadások lényege más érdekcsoportok politikai-gazdasági térfoglalási és zsákmányszerzési kísérlete. Az Orbán-kormány valódi bűne a tradicionális európai értékek és a nemzeti érdekek védelme, ideértve a nemzeti szuverenitás megőrzésére irányuló törekvéseket is. Aki ezt a konfliktust nyíltan felvállalja, az nemkívánatos személy az Európai Unió számára, ugyanis a nemzeti érdekek védelme az EU-t ténylegesen irányító nagyhatalmak kiváltsága. A kis országoknak nem osztottak lapot. De ez nem ok az önfeladásra! (Tóth Gy. László, 2012)

Íme, 2014. december 25.-én, Karácsony első napján délelőtt Rákoskeresztúr központjában, a gondosan karban tartott ágyások és a kerület, a városrész, a 4. számú egyéni választói körzet és számunkra a Világmindenség közepén virágzó árvácskák:

Minden kétséget kizáróan különös december…

Ma délelőtt gyermekem tévedhetetlen érzékkel egy kaukázusi jegenyefenyőre – mint egyedül üdvözítő karácsonyfára – mutatott rá: lett lészen ünnepünk része. A szót a gyermeki akarat előtti meghajlás és tett követte: angyalváró társunk mostantól a nappaliban a gyönyörű nordmann fenyő. Megérkezését üdvrivalgás, a hálóból történt kibontását visszafogott áhítat övezte, majd a kirobbanó öröm és akarat: “Apa! A gyermek Jézust máris tegyük a csúcsra!”… Mit volt mit tenni tehát, a születésnapját  ünneplő Megváltó miniatűr mását még a többi dísz érkezése előtt a gyönyörű fenyő legtetejére helyeztük:

Engedjék meg, hogy e képpel és ezúton kívánjak sok-sok szeretettel mindnyájuknak áldott, békés Karácsonyt!

“Csaknem minden társadalmi osztályban a jó cimborákat, a hitvány hízelgőket kedvelik…” (Honoré de Balzac, 1836)

2014. december 11.-én, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum-termében éjszakába nyúlóan zajlott a XVII. kerületi Képviselő-testület közmeghallgatása. A csapadékvíz-elvezetéstől a hajléktalan-kérdésen és piaci konfliktusokon át a reptéri zajig minden volt aznap este, mi szemnek és fülnek ingere, jómagam itt és most mégis csak Polgármester úrnak feltett, de főként nekem címzett kérdésekre reflektálnék.

Rákosmente lakosságát – arra való tekintet nélkül, hogy jelen állás szerint Önkormányzatunknak a Bajcsy Kórházhoz és csatolt intézményeihez financiálisan és szervezéstanilag sincs köze és ezt Polgármester úr is számos alkalommal hangoztatta – rendkívüli mértékben foglalkoztatja a területileg illetékes járó- és fekvőbeteg-ellátás módszertana és színvonala egyaránt. Ebben a felfokozott érdeklődésben (utóbbi 12 évben zajlott közmeghallgatásokon elvétve fordult elő az egészségüggyel kapcsolatos kérdés) nagy valószínűséggel szerepet játszik a járóbeteg-szakellátásért felelős, fél éve kinevezett vezető személye – jómagam – és az irántam támasztott elvárás és várakozás egyaránt.

Itt és most nevek említése nélkül kísérelném meg reprodukálni a közmeghallgatáson feltett kérdéseket és az azokra adott válaszaim lényegét.

Sz.R. kérdezte, hogy mi okból kell a Ferihegyi úti Szakrendelőben négy hónapot várni egy hasi ultrahang-vizsgálatra? Elmondtam, hogy amikor “elnyertem” a XVII. kerületi járóbeteg-szakellátás vezető főorvosi tisztségét, ezzel két dolog nem járt: pénz és munkáltatói jogkör. Ezekkel akkor bírunk majd, amikor – Polgármester úr és saját reményeim szerint is – magunk urai leszünk. Válaszomban alkalmam nyílott azt is ecsetelni, hogy Magyarországon 2003.-ban tartottak népszavazást az Európai Unióhoz való csatlakozásról. Mi, magyarok – emlékezetem szerint – azt közel 80%-ban megszavaztuk. A csatlakozást követő tíz évben hozzávetőlegesen 10.000 orvos és egészségügyi dolgozó hagyta el Magyarországot. Az eredmény ismert. Nincs min tehát csodálkozni, meg háborogni. Megmaradt dolgozóink – az ultrahang-vizsgálatokat abszolváló röntgen-orvosok is – hivatásuknak és esküjüknek megfelelően erejüket megfeszítve igyekeznek helyt állni. Bár elképesztően nagy számú az alapellátásban dolgozó kollégák hasi ultrahang-vizsgálat iránti igénye, amióta átvettem a Ferihegyi úti intézmény vezetését, délutáni ultrahang-vizsgálatokat is végzünk, így a várólista négy hónapról másfél hónapra csökkent, ez az Unió államait tekintve a közfinanszírozott ellátásban rekordnak számít ( ez a várólista Görögországtól Angliáig háromtól nyolc hónapig terjedő terminusokat jelent!). Alkalmam volt azt is megemlíteni, hogy – orvosok és/vagy asszisztensnők hiánya okán – a röntgen-részleghez képest a bőrgyógyászat, a tüdőgyógyászat és az urológia is sokkal rosszabb helyzetben van.

Kérdésként merült fel a Bajcsy Kórházban abszolválható látótér-vizsgálatokra történő várakozás is. Megnyugtattam a kedves pácienst, hogy a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben a napokban alakítjuk ki a számítógépes látótér-vizsgálatra alkalmas, világszínvonalú készülék befogadását szolgáló helyiséget; ezt követően nyitjuk az új, reményeink szerint igen kedvező időpontokkal operáló várólistánkat…addig icipici türelmet kérek.

Hiába rendelkezünk az ország egyik legkorszerűbb berendezésével, a mammográfiás vizsgálatokkal kapcsolatos kérdésre nem tudtam megnyugtató választ adni, ugyanis a Bajcsy Kórház azt egy külsős cégnek “bérbe” adta, mely vállalkozás munkájára és előjegyzési rendszerére – kórházunk Főigazgatóját és Orvosigazgatóját kivéve – hatásunk és rátekintésünk sincs.

Mindazon kérdésekre, melyekről a közmeghallgatás alkalmából idő, vagy szándék híján nem ejthettünk szót, honlapomon szívesen válaszolok.