Alábbi felvétel hajnali nyolc órakor készült ugyan, de állíthatom, hogy utóbbi években nem láttam annyi mosolygós, izgalomtól kipirult, szánkózó, korcsolyázó, jégkorongozó, sétáló, vagy kutyát sétáltató gyermeket és szüleiket, mint utóbbi három napban, dél körül, a Naplás-tavon.

Az egy héttel ezelőtt  beharangozott mínusz sok fokkal időjósaink jókorát tévedtek ugyan, de a tó jege ma délutánig még nagyszerű, ragyogó és veszélytelen volt. Holnaptól mindenkit óvatosságra intek. Mi a következő egy-két napban inkább a keresztúri műjeget vesszük igénybe.

Fentieket a nem pontosan tudni, hogy mi okból, de ma már pontosan tudni, hogy mi célból mozgatott kormányellenes “tüntetők” figyelmébe is ajánlom. Korcsolyázni értelmesebb, izgalmasabb és produktívabb tevékenység.

Engedjék meg, hogy az Úr 2015. évének küszöbén Mindnyájuknak sikerekben gazdag Új Esztendőt kívánjak!

dr Fenke Ferenc

Hangsúlyoznám, hogy alábbiak nem jelen alanyi blogíró, hanem egyik legkiválóbb magyar politológus nem is a közelmúltban, hanem három éve (!) született gondolatai:

“Téved, aki azt hiszi, hogy a jelenlegi támadássorozat kiváltó oka Orbán Viktor stílusa és állítólagos kompromisszum-képtelensége. A Magyarország elleni támadások lényege más érdekcsoportok politikai-gazdasági térfoglalási és zsákmányszerzési kísérlete. Az Orbán-kormány valódi bűne a tradicionális európai értékek és a nemzeti érdekek védelme, ideértve a nemzeti szuverenitás megőrzésére irányuló törekvéseket is. Aki ezt a konfliktust nyíltan felvállalja, az nemkívánatos személy az Európai Unió számára, ugyanis a nemzeti érdekek védelme az EU-t ténylegesen irányító nagyhatalmak kiváltsága. A kis országoknak nem osztottak lapot. De ez nem ok az önfeladásra! (Tóth Gy. László, 2012)

Íme, 2014. december 25.-én, Karácsony első napján délelőtt Rákoskeresztúr központjában, a gondosan karban tartott ágyások és a kerület, a városrész, a 4. számú egyéni választói körzet és számunkra a Világmindenség közepén virágzó árvácskák:

Minden kétséget kizáróan különös december…

Ma délelőtt gyermekem tévedhetetlen érzékkel egy kaukázusi jegenyefenyőre – mint egyedül üdvözítő karácsonyfára – mutatott rá: lett lészen ünnepünk része. A szót a gyermeki akarat előtti meghajlás és tett követte: angyalváró társunk mostantól a nappaliban a gyönyörű nordmann fenyő. Megérkezését üdvrivalgás, a hálóból történt kibontását visszafogott áhítat övezte, majd a kirobbanó öröm és akarat: “Apa! A gyermek Jézust máris tegyük a csúcsra!”… Mit volt mit tenni tehát, a születésnapját  ünneplő Megváltó miniatűr mását még a többi dísz érkezése előtt a gyönyörű fenyő legtetejére helyeztük:

Engedjék meg, hogy e képpel és ezúton kívánjak sok-sok szeretettel mindnyájuknak áldott, békés Karácsonyt!

“Csaknem minden társadalmi osztályban a jó cimborákat, a hitvány hízelgőket kedvelik…” (Honoré de Balzac, 1836)

2014. december 11.-én, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum-termében éjszakába nyúlóan zajlott a XVII. kerületi Képviselő-testület közmeghallgatása. A csapadékvíz-elvezetéstől a hajléktalan-kérdésen és piaci konfliktusokon át a reptéri zajig minden volt aznap este, mi szemnek és fülnek ingere, jómagam itt és most mégis csak Polgármester úrnak feltett, de főként nekem címzett kérdésekre reflektálnék.

Rákosmente lakosságát – arra való tekintet nélkül, hogy jelen állás szerint Önkormányzatunknak a Bajcsy Kórházhoz és csatolt intézményeihez financiálisan és szervezéstanilag sincs köze és ezt Polgármester úr is számos alkalommal hangoztatta – rendkívüli mértékben foglalkoztatja a területileg illetékes járó- és fekvőbeteg-ellátás módszertana és színvonala egyaránt. Ebben a felfokozott érdeklődésben (utóbbi 12 évben zajlott közmeghallgatásokon elvétve fordult elő az egészségüggyel kapcsolatos kérdés) nagy valószínűséggel szerepet játszik a járóbeteg-szakellátásért felelős, fél éve kinevezett vezető személye – jómagam – és az irántam támasztott elvárás és várakozás egyaránt.

Itt és most nevek említése nélkül kísérelném meg reprodukálni a közmeghallgatáson feltett kérdéseket és az azokra adott válaszaim lényegét.

Sz.R. kérdezte, hogy mi okból kell a Ferihegyi úti Szakrendelőben négy hónapot várni egy hasi ultrahang-vizsgálatra? Elmondtam, hogy amikor “elnyertem” a XVII. kerületi járóbeteg-szakellátás vezető főorvosi tisztségét, ezzel két dolog nem járt: pénz és munkáltatói jogkör. Ezekkel akkor bírunk majd, amikor – Polgármester úr és saját reményeim szerint is – magunk urai leszünk. Válaszomban alkalmam nyílott azt is ecsetelni, hogy Magyarországon 2003.-ban tartottak népszavazást az Európai Unióhoz való csatlakozásról. Mi, magyarok – emlékezetem szerint – azt közel 80%-ban megszavaztuk. A csatlakozást követő tíz évben hozzávetőlegesen 10.000 orvos és egészségügyi dolgozó hagyta el Magyarországot. Az eredmény ismert. Nincs min tehát csodálkozni, meg háborogni. Megmaradt dolgozóink – az ultrahang-vizsgálatokat abszolváló röntgen-orvosok is – hivatásuknak és esküjüknek megfelelően erejüket megfeszítve igyekeznek helyt állni. Bár elképesztően nagy számú az alapellátásban dolgozó kollégák hasi ultrahang-vizsgálat iránti igénye, amióta átvettem a Ferihegyi úti intézmény vezetését, délutáni ultrahang-vizsgálatokat is végzünk, így a várólista négy hónapról másfél hónapra csökkent, ez az Unió államait tekintve a közfinanszírozott ellátásban rekordnak számít ( ez a várólista Görögországtól Angliáig háromtól nyolc hónapig terjedő terminusokat jelent!). Alkalmam volt azt is megemlíteni, hogy – orvosok és/vagy asszisztensnők hiánya okán – a röntgen-részleghez képest a bőrgyógyászat, a tüdőgyógyászat és az urológia is sokkal rosszabb helyzetben van.

Kérdésként merült fel a Bajcsy Kórházban abszolválható látótér-vizsgálatokra történő várakozás is. Megnyugtattam a kedves pácienst, hogy a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben a napokban alakítjuk ki a számítógépes látótér-vizsgálatra alkalmas, világszínvonalú készülék befogadását szolgáló helyiséget; ezt követően nyitjuk az új, reményeink szerint igen kedvező időpontokkal operáló várólistánkat…addig icipici türelmet kérek.

Hiába rendelkezünk az ország egyik legkorszerűbb berendezésével, a mammográfiás vizsgálatokkal kapcsolatos kérdésre nem tudtam megnyugtató választ adni, ugyanis a Bajcsy Kórház azt egy külsős cégnek “bérbe” adta, mely vállalkozás munkájára és előjegyzési rendszerére – kórházunk Főigazgatóját és Orvosigazgatóját kivéve – hatásunk és rátekintésünk sincs.

Mindazon kérdésekre, melyekről a közmeghallgatás alkalmából idő, vagy szándék híján nem ejthettünk szót, honlapomon szívesen válaszolok.

Egy népszavazás margójára

Egy tíz éve Magyarországon történt népszavazásra emlékezem. Arról szavaztunk, hogy lehetőséget adunk-e a trianoni határokon túl rekedt, valamint a világszerte, szórványban élő nemzettestvéreinknek a magyar állampolgárság felvételére. Az eredmény ismert. Magyarország és a modernkori Európa történelmének legszennyesebb, legalávalóbb, legmocskosabb politikai kampánya nyomán az “anyaország” megtagadta véreit: Rákosmentén 64842 szavazópolgárból 50653, azaz 78 % (!) maradt távol, vagy szavazott nemmel a határon túli testvéreink honosítási lehetőségének megadására. A külhoni magyarok orcáján 2004. december 5.-én elcsattant pofon emberöltőkön át fog még visszhangozni a Kárpát-medencében. Hosszan tudnám ecsetelni, hogy 2004. októberében, novemberében miként, hogy és hányszor könyörögtem szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaimnak, napirend előtt, után, közben, helyett, hogy ne agitáljanak a magyarok ellen…de Őket cseppet sem érdekelte, hogy kampányukkal egy életre vérig sértik a kint rekedt magyarokat:
… járókeretes székely nagymamáktól féltették a nyugdíjukat. Az érzelmi fogyatékos szemlőhegyi sztárproletár szájából mint kénbarlangból a bűz áramlottak az összes csatornán az ocsmány szavak…és lettek követői…és vannak követői: ma valamilyen koalíciónak, meg rendszerváltóknak, meg ilyen-olyan szakszervezeteknek, hálózatnak, érdekképviseletnek, civileknek, meg fórumoknak, alapítványoknak és alapoknak hívják őket…végül is mindegy: lényeg a destabilizáció. A magyar politikai élet e csoportja ma is a széthúzásban érdekelt. Ez az a csoport, mely nem hogy a határon túli magyarokat nem akarja, de a Trianon utáni Magyarország is a kelleténél nagyobb számukra: túl sok ez a 93 ezer négyzetkilométer és a közel 10 millió lakos ahhoz, hogy nyugodtan manipulálhassa és tartósan uralkodhasson rajta. Miattuk képtelenség megállapodni a nemzeti minimumban, Ő miattuk – mint egyik jeles képviselőjük fogalmazott – “nem lesz itt nyugi”. Ez az a csoport, mely a destabilizálás szándékával időlegesen maga mellé tud állítani jogos elégedetlenség vagy vélt sérelem okán mobilizálható kisebb-nagyobb magyar tömegeket is. Ezek a közelmúlt és a közeli jövő tüntetői, a fejük felett 2,3 milliárd forintnyi világító okostelefont lóbáló “protest-fiatalok”, akik vélelmezhetően a kelleténél kevesebbet tanultak a népbiztosokról, Szamuely Tiborról és Kun Béláról és el sem tudják képzelni azt, hogy jelenlegi szónokaik a Tanácsköztársaság vezéreinek köpönyege alól bújtak elő – pedig csak G. Balázs és V. Zsolt jellegzetes fizimiskáját kellene alaposabban szemügyre venni.

Tisztelt képviselőtársak, kedves vendégeink!

1920 júniusa és 2004. december után 2014. decemberében – ismét külföldi segítséggel – nyílegyenesen haladunk a harmadik Trianon felé. El kell döntenünk, hogy hagyjuk-e magunkat újfent eltiporni, vagy képesek vagyunk-e, hajlandóak vagyunk-e közösen fellépni és megállítani a reinkarnálódott Lenin-fiúkat? Engedjük-e, hagyjuk-e, hogy Fő terünk, vagy a Kossuth-tér Majdanná változzék?

Engedjék meg, hogy a 10 évvel ezelőtt zajlott népszavazásra emlékezvén felszólalásomat Sütő András marosvásárhelyi író azon mondataival fejezzem be, melyekkel 2004. december 16.-i képviselő-testületi ülésen elhangzott gondolataimat zártam: “Ha porból lettünk is, emberként meg nem maradhatunk az alázat porában. Meg nem maradhatunk.”

December 10.-én adtuk át a Diadal út 40. szám alatti új, XXI. századi igények szerint felszerelt háziorvosi rendelőt:

(fotók: Ivanov Barbara)

Mit mondhat erre saját háziorvosának alanyi blogíró és alkalmi beteg?…Használják egészséggel!

Alábbi fénykép 2014. december 5.-én 13.05 és 13. 30 között, a XVII. kerület Pesti út 165. előtti parkoló mellett, a Polgármesteri Hivatal valamikori bejárata előtt készült. A fotó azt a pillanatot ábrázolja, amint alanyi blogíró a rendelkezésére bocsátott isteni gulyáslevesből egy közepes kapacitású merőkanállal célirányosan és értelemszerűen szolgál ki egy hölgyet, az általa e célból rendszeresített fagylaltos-doboz igénybe vételével. Amire érdemes figyelni, az a mozdulatnak az állóképből is kikövetkeztethetően harmonikus íve, a rendíthetetlen, feszült figyelemmel, csaknem tökéletes szögállásban kivitelezett mozdulat. Nem elhanyagolható a végrehajtó által párját ritkító eleganciával viselt, zöld alapon lila szívecskés – virágos kötény és a – valami miatt – fesztelenül viselt gumikesztyű látványa sem. Mindezeket megkoronázandó kéretik kiemelt figyelemmel lenni a bármelyik divatház stylist-jaiért kiáltó neoreneszánsz síkucsmára is:

A XVII. kerületi Önkormányzat kezdeményezése nyomán 2014. december 5.-én délután immár sokadszor osztottunk ételt a rászorulóknak. Fő szervező ezúttal is az Adományház volt; a gulyásleves Szabó Tiborné frakciótársam zsenialitásának terméke, közreműködött a Vöröskereszt XVII. kerületi szervezete, segítettek a Podmaniczky János Evangélikus Iskola diákjai, a helyi Polgárőrök vigyáztak ránk. Köszönet érte, a hajléktalanok, a nagycsaládosok, a nincstelenek, a már reményüket vesztettek, a kilátástalan élethelyzetben lévők és mindazok nevében, akiknek elképzelhetetlenül nagy ajándék Mikulás-nap előestéjén egy tál meleg gulyásleves. (fotó: RákosmenteTV)