Ma délelőtt gyermekem tévedhetetlen érzékkel egy kaukázusi jegenyefenyőre – mint egyedül üdvözítő karácsonyfára – mutatott rá: lett lészen ünnepünk része. A szót a gyermeki akarat előtti meghajlás és tett követte: angyalváró társunk mostantól a nappaliban a gyönyörű nordmann fenyő. Megérkezését üdvrivalgás, a hálóból történt kibontását visszafogott áhítat övezte, majd a kirobbanó öröm és akarat: “Apa! A gyermek Jézust máris tegyük a csúcsra!”… Mit volt mit tenni tehát, a születésnapját  ünneplő Megváltó miniatűr mását még a többi dísz érkezése előtt a gyönyörű fenyő legtetejére helyeztük:

Engedjék meg, hogy e képpel és ezúton kívánjak sok-sok szeretettel mindnyájuknak áldott, békés Karácsonyt!